Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Gyűjtsük álmainkat!
Létrehozva: 2006. február 21. 21:43
Gyűjteni nagyon jó! És bármit lehet! Szabad hirtelen, meggondolatlanul határozni, és azonnal, mintegy varázsütésre gyűjtővé válni! Varázspálca sem kell hozzá. De ha úgy gondolod, mégis kell, azonnal csapj fel varázspálcagyűjtőnek!
Tegnap még nem voltál gyűjtő, ma gyűjtő vagy! Gyűjtsünk együtt! Én mindenféle kacatot gyűjtök. Babákat. Bohócokat. Kőtojást. Kőgolyót. Amarillisz t. Csigát. Kavicsot.
De legesleginkább álmaimat gyűjtöm. És emlékeimet. Mindent megőrzök, amihez szeretet fűz. Ezért aztán gyűjtök mosolyokat, tekinteteket, sőt gyűjtök hangsúlyokat is. És érintéseket, kézfogásokat.
Gyere velem! Legyél gyűjtő te is! Gyűjtsünk együtt! Mondd el, gyűjteményednek mi a legújabb darabja. Mi a legrégebbi. Talán egy mese. Talán egy versidézet. Egy gondolat, ami nem hagy békén. Egy színes kavics az udvarodról. Egy tojás, melynek rendellenes a formája, ezért megőrizni érdemes. Hangkazetta vagy fénykép. Gyűjtsünk együtt, fejtegessük együtt az élet titkait. Oszd meg velünk gyűjteményed legféltettebb darabját, így még inkább tiéd lesz, örömünk megsokszorozza örömödet. Ha örömöt gyűjtesz, mondd el azt. Ha embereket gyűjtesz, mondd el őket. Ha barátokat, róluk beszélj! Hozd el ide gyűjteményedet!
talán nem is tudod,hogy gyűjtő vagy! Fedezd fel a gyűjtőt magadban! Gyere, gyűjtsél velem! Remélem: velünk!
Zsuzsikám ! A kemény hab igazán csak sok cukorral verhető fel . Robotgéppel gőz nélkül is. Szépek a sütik. Nekem igazén nincs már türelmem az apró sütikheaz . A napokban tortát sütöttek ( ill piskótát ) és 4 püspökkenyeret .
Tegnap a fenti nagy kertben dolgoztunk. Találtam egy szorgalmas fiatalembert (57 éves, gyerekem volt anno ) Körbeásta a gyümölcsfákat . Bekapartam trágyát az árokba és betemettem . Hát nehezen bírtam vele az iramot. 2,5 óra alatt kész lettünk . Nagyon elfáradtam , délután még kötni sem volt erőm , szundikáltam 2 hét múlva jön ide le a kertbe , befejezi azt, amit elkezdtem ,utána átlapátolja a komposztot, rétegezi a marhatrágyával. Így tavaszra lesz 1 köbméternyi virágföldem .Nem volt olcsó 2 ezer forintos órabért kért az ásásésrt , de nekem ez 2 napi tartott volna.
Kerestem a nagy kertről képet, nem találtam .
Köszönöm az elismerést Magdika, első kísérletnek nem lett rossz, bár a gőz feletti habverés eredménye a falicsempén...markáns nyomokat hagyott.
Magam nem kedvelem a túl édes sütiket, jobban szeretem a gyümölcsös,túrós, diós, diós ízeket.
Klára! ezt Neked hoztam. Igaz, nem földrengés, csak egy vulkánkitörés, de ez is a Föld mélyén feszülő erők látványos eredménye.
Kedves, szimpatikus természettudósunk Juhász Árpád osztotta meg a fészen. Nagy tisztelője vagyok, évtizedekkel ezelőtt figyeltem fel ismeretterjesztő tevékenységére.
Zsuzsa dehogyis ügyetlenkedtél, jól néznek ki a sütik!
Előgyakorlat. Nagyon édes lett, s még így sem elég kemény a hab.Gőz fölött vertem, életem első Ischlerje, szolnoki módra. Azt hiszem utolsó
Ha mégis ilyenre vetemedem, csak savanyú lekvárral.
A habcsók is nyúlós maradt belül.
1. Így kellene kinézzen.
2.3.4. így ügyetlenkedtem.
Marikám, engem is megnyugtat jelentkezésed, gondolatban sokat vagyunk Veled, veletek.
Most az őszi szünetben gondoskodsz a Kicsikről? Veled vannak ? Én is azt mondanám, próbáld egyszerűbbre venni a háztartást, ne szégyellj segítséget kérni a gyerekektől, apróságokat az unokáktól. Tudod, olyan "sertepertélőseket", maguk után.
Marikám ! Köszönöm az életjelet. Nem akartunk megzavarni, mert ez az első időszak az emlékeké . Lélekben Veled vagyunk , Veled érzünk. !
Klárám !Marika lánya folytatta 1 hónap után a takarítást.Megbízható rendes nő . Tavasszal volt 50 éves . Szép ezüst láncot vettem neki születésnapjára kis borostyán lóg rajta ezüst foglalatban .
Mint írtam, nekem AZ A GONDOM, HOGY NAGY A HÁZ KETTŐNKNEK. De azért , hogy minél kevesebb tartozással, kölcsönnel oldjuk meg , nagyon sok mindent sk. oldottunk meg. Sándorét felsorolni sem tudom, Csak az én munkám - falazás után a nagy téglák közeinek kőzetgyapottal való kitömése. Parkettázás közösen , a parketta lelakkozása , a ház lemeszelése 5x , mert az új falakat híg mésszel kell meszelni. Az ajtók ablakok mázolása. Közben ügyelet, mert kötelező volt , és a pénzre is szükség volt.
Mindezt azért írom le, hogy megértsd , miért ragaszkodunk úgy a házhoz.
Olvasom , hogy megszabadulsz gyűjtött tárgyaidtól-Sándor ragaszkodik nagyon a tárgyakhoz. Nekem csak annak van igazi értéke, melyhez érzelmek fűznek. No és megszokott környezetem biztosítása úgy nagy vonalakban .
Mikor elköltöztünk a Balatonról. sok mindent ki kellett dobnom. Majdnem sírtam. A kopott palacsintasütőt, a megkopott karácsonyfa
díszeket........Elégettem a régi képeket ..........
Marika de jó, hogy írtál, hírt adtál Magadról. Sokat gondoltam Rád az elmúlt napokban.
Pontosan Klárám. Nehezen mennek a dolgok, mert közbejött két hosszú hétvége. Ma találkoztunk az atyával, mert zarándok úton volt. Épült tőlünk 10 percre egy görög katolikus templom a régi temetőben. Annak az altemplomát urnatemetővé alakították. Ott lesznek poraink. Szép hely, egységes. Választottam: azt, amelyikre a nap rásütött éppen. Egy emléktábla zárja a falban lévő urnahelyet névvel, tól-ig dátummal. Kivétel nincs. 14-én lesz a temetés.
Békésen viselem a napokat, még azt sem mondom, hogy egyedül, mert akárhová nézek, bármit csinálok, velem van gondolatban. Még beszélek is hozzá. Elaludt a lépcsőházban a villany, kiégett a villanykörte. Másnap az olvasósarkomban nem világított. Mondom: Apuka, ne szórakozz velem. Szóval, csupa hétköznapi viszony.
Dolgozok a kertben én is, mint Zsuzsóka. Minket is megterítettek trágyával, volt egy kupac fölösleg, azt bezsákoltam, jó lesz későbbi időkre. Folytatom jól, rosszul úgy mint eddig.
Jara-Marika, hogy vagy? Beleszoktál-e már kicsikét új élethelyzetedbe? Tudom, férjed sokat dolgozott a kertben. Nehogy megijedj, hogy most már mi lesz? Az lesz, amit akarsz. Amire erőd nem futja, arra többé ne is gondolj. Saját magadon múlik, mennyire nehéz a helyzeted. Sok erőt és mielőbbi vigaszt kívánok neked.
Klára, leánykám sokkal jobb természetű, mint én. Toleránsabb, elfogadóbb, jobban bánik az emberekkel. Látszik, hogy munkája során rengetegen megfordulnak nála: oktatók, hallgatók, s néha még szülők is. Az elbeszélései alapján is látom, mennyivel érettebb, önállóbb mégis szerényebb egyetemisták voltunk mint a mostani többség. Mi felnőtthöz illő felelősséggel intéztük dolgainkat,nem is mertünk követelőzni, szüleink nem jártak be reklamálni.
Az erkélyemen ott virágzik a muskátli, most árvácska foglalta el az egynyárik helyét. Meglepetésemre az első virágait hozó hibiszkusz megemberelte magát, s mostanra neki is hatalmas, sötétpiros virágai jönnek. Ezeket az első hidegebb éjszaka után én is behoztam. Végre az orchideák sem csak levelet és léggyökeret nevelnek.
Csengettek-itt van az ifjúság.
Lányod mosolya árulkodik arról, hogy éppen olyan jólelkű, kedves, mint édesanyja.
Örülsz a sok napsütésnek? Én nagyon. Egyelőre be sem hoztam a növényeket, kivéve a melegkedvelő gardéniát és mandarinfácskát. És amikor Bazsi a teraszon dolgozott, berakta, ami útjában volt. De már visszahúztam őket, mert semmi keresnivalója idebent a barack- és körtefának.
Új, fiatal növényként pompázik az egyik cserépben a bársonyvirág. Másikban kinőtt egy sarkantyúka, és hozott egy édes, sárga virágocskát.
A nerine két virágot hozott, hetek óta díszelegnek a csodás gömbök.
A hibiszkuszokat már rég bementettem ide, a lakószobámba, másfél méteresek, és akkora virágot hoznak nap mint nap, mint egy palacsinta.Pirosat,narancssárgát, rózsaszínűt és fura is van, csüngő virágával.
Zsuzsu megtanulta, hogy a cserepekbe semmit sem áshat el. Nagyon értelmes, szófogadó kis barátnőm.
Zsuzsa, úgy emlékszem, hogy meghalt, aki a takarításban közreműködött nálatok. Most mi a helyzet? Egyedül küszködsz a résekkel?
Kis időre én is magamra maradtam. Angyalka nem tudott jönni. Elszöszmötöltem hát a háztartással, hétfőn érkezik, de azt hiszem, inkább bemegyünk a városba, és elhívom a következő hétfőre is.
Olyan sok mindennek másképpen kellene lennie, hogy inkább nem gondolok semmire. Bazsiék annyira elfoglaltak, hogy hetekig nem is találkozunk. Illetve esténként lemehetnék hozzájuk, de annyira fáradt vagyok akkorra, hogy nincs erőm semmire. Inkább maradok itthon. Zsófikámmal pedig mostanában kissé lehűlt a viszonyunk, mert hogy nem rejtettem véka alá, hogy nem tetszik, elkótyavetyélte a gyönyörű, 18 karátos karkötőt, amit születésnapjára kapott tőlem, elcserélte egy 14 karátos cirkóniumos karperecre. Enyémet odaadta tört aranyként, holott hibátlan volt. Lám, lám, még mindig nem emésztettem meg ezt az esetet.
Nyomaszt az is, hogy meg kellene szabadulnom a sok kacattól. Az ónix tárgyakat szemeltem ki erre, úgysincs sok a piacon.
Sizsziéket várom, feleségének szánok néhány értékesebb tárgyat.
Klrám ! Földön állva két lábbal mondom . A gőzölős takarítógép fő haszna a rések kitisztítása. Én most már csak ősszel veszem elő, mert nagy , nehézkes . Eredetileg a rendelőbe vettem, de nem aratott sikert. Az ablak és a szúnyogháló réseit kiporszívózom, majd ezzel a géppel forró gőzsugárral kifújom. Így sikerül eltüntetni és előpusztítani azokat a bogarakat, petéket, melyekből tavasszal újak kelhetnének ki. Az ablak és ajtókereteinek élit tisztítom ki, . Természetesen átmegyek az üvegen is, de az tiszta vízzel ls mosható lenne. Mire megöregszik az ember ,észreveszi a " réseket ", melyeket fiatal korunkban nem láttunk .Lehet hogy ezért piszkolódtak be,Kritikus helyeken a csempék fugáit is jól tisztítja. Erre vettem agy elektromos kefét, nagyon ügyes. Nagy a ház, amely mikor építettük a legkisebb volt, melyben mindenkinek jutott egy kis szoba , ahol magára csukhatta az ajtót. Aztán elment anyukám, elköltöztek a fiatalok . Havonta 1x a tetőteret átporszívózom , a mi szobánkat kéthetente . Többet töltök fenn takarítással, mint életvitellel.. Nem akarom, hogy otthonuk, amiért olyan sokat dolgoztunk "patinás " legyen.
Itt a falunkban volt egy képezhető szellemi fogyatékos állami gondozottakat ellátóintézet. Volt közöttük olyan , aki sohasem látta a szüleit. Volt, aki börtönben született. Egy ilyen gyereket egyszer lehoztunk karácsonyra , kötöttem neki egy pulóvert. Ezt nem tudta megőrizni. Nem tudták, milyen az, hogy vesz valaki 1 kiló kenyeret, mert csak szeletelt kenyeret láttak . A többiek cikizték, azt mondták, hogy az lenne igazságos, ha minden vasárnap lehoznék egyet közülük. Igazuk volt lényegében , de megmagyaráztam nekik, hogy ezt a fiút nem látogatja senki , azért választottam őt. Látszólag elfogadták.
Egyszer egy vizsgálat kapcsán-mert rendszeresen jártam fel iskolaorvosként - panaszkodott nekem egyikük , hogy őt nem látogatja senki. Mondtam neki, hogy jöjjön hozzám, ha rendelek;legyek én a látogatója. Azt mondta nekem, .Igen , olyan jó velünk a doktornéni, mint egy jó apa. .
Úgy látszik neki az apa hiányzott.
Az istápolt gyerekem 10 évvel később megjelent lakásomon,hogy fogadjam be pár napra . Nem mertük megtenni,mert lehet, hogy egy bűnbanda akarta becsempészni, hogy be tudjanak jönni rajta keresztül. Ez sem ritka, hogy ilyen szegényeket akarnak csalétkül felhasználni.
Volt egy amerikai novella , mely arról szólt, hogy hajléktalanok a zord idő elől börtönbe menekültek. Olyan kisebb bűncselekményt követtek el, melyért 3 hónap börtön járt, mire véget ért, szabadultak.
Ennek a törvénynek van valami célja , de nem tudom mi. ebben a formában nem érzem , hogy ez " jótékonyság ". Az októberi fagyoktól akarták megvédeni őket. ?Majd meglátjuk . Kényszergyógykezelésre utalható az alkoholisták, drogosok bizonyos esetekben .Sok szerencsétlen van olyan is, aki egyik kategóriába sem tartozik .Talán Princinonk tudna nekünk több felvilágosítást adni a pokol, előtornácáról, melyben élőket segít ő hivatalosan.
Klárám, köszönöm!
Képzeld, divat volt az emlékkönyv még a kislányom tini korában is. Kapott úgy 10 éves korában, s ezt a verset írtam be neki az első oldalra.
Zsuzsa, muszáj a topikot visszarántanom a földre.
Tudom, hogy nálatok az ablaküvegek tisztítása a gőzölő apparáttal történik.Még akkor, amikor szó volt erről, több éve, fellelkesedve vásároltam hasonló masinát. De még sosem került használatba.
Angyalkának van egy lehúzója, amit nagyon kedvel, mert nem csorog le a víz, valami tartályféle felfogja. Azt gondolom, hogy a gőzölővel egyszerűbb. Úgy képzelem el, hogy frottír textildarabokat készítek hozzá, és akkor mindössze egyszer kell húzni a fejet az üvegen. Így jó lesz-e? Szerintem fele munka mint a gumilehúzóval. A textilt mindig tisztára cseréljük.
Erről jut eszembe, hogy kell vásárolnom egy létrát. Csak akkorát, amely a takarításhoz megfelel. Mert volt ilyenem, de Bazsiék kinyírták. Ezt az újat sosem fogom kölcsönözni nekik. A vízszintezésre is alkalmas colstokomat is kölcsön kérte már két hete, és nem tudom visszaszerezni. Talán nem véletlen! Megkívánta, mint Zsófim várandósan a túrógombócot!
Zsuzsa írta:
Tudom, hogy Te nem vagy közömbös, csak egy jólelkű gyermeki lélek, azért vonzódom Hozzád.
Megtaláltam folytatását Babits jóvoltából:
..Megmondom a titkát édesem a dalnak:
önmagát hallgatja, aki dalra hallgat.
Mindenik embernek a lelkében dal van
és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek....
Nyugodt, szép novembert Klára! Gyönyörű kép a virágokról őszi napsütésben és nyugalmat árasztó vers. Köszönöm.
"Arra gondoltam, elutaznék az égbe,
Oda, abba a távoli messzeségbe.
A mennyország kapuján bekopognék halkan,
Hátha lenne valaki, ki segíthetne rajtam.
Kinyitná az ajtót egy meseszép Angyal,
Bőre hófehér, ruhája átszőve arannyal.
Vállain szárnyak, glória a fején,
Angyal ő valóban, Isten mezején.
Megkérdezné tőlem: Hát te honnan jöttél?
Hisz még élsz, itt mit keresnél?
Elmondanám neki, hogy a szív szavát követtem,
Mert ideköltözött, kit oly nagyon szerettem.
Nem bírom már nélküle, csak látni szeretném,
Könnyes szemmel magamhoz őlelném.
Megcsókolnám arcát, kezét, lépte minden nyomát,
Csak hadd lássam egy percre csodás mosolyát.
De az Angyal így szól: Menj gyermek haza,
Kit szerettél, már itt az otthona.
Látni fogod Őt, csak hunyd le szép szemed,
S akkor biztos, hogy rögtön észreveszed.
Azóta én csukott szemmel járok,
Mindennél szebb az, amit így látok.
Mert már Ő is egy meseszép Angyal,
Bőre hófehér, ruhája átszőve arannyal!"
Hajdu Sára - Angyal
Héra Zoltán
Ó kalendárium költőknek
A Nyilas havában Jupiter
atyai kegye árasszon el.
Mintha asztalfőn ülnél, lakomán,
ne bánj semmit, csak mesélj,
a tél elé, ha még nem jött volna el,
s bele a télbe, ha megjött már a tél.
Egyetértünk Zsuzsa, hogy embertelen ez az egész helyzet, s a világ egyre embertelenebbé válik.
A kialakuló helyzet előtt ezek a szerencsétlen emberek valamilyen családban felnőttek, sokuk saját családban élt. Valahol, valamikor kiűzettek ezekből a családokból. Oka is sokféle lehet. Legtöbbjük valamiképp fogyatékos, ezt azok is tudták, akik elengedték a kezüket, vagy nem tettük értük semmit, amikor nem számítva a következményekre, maguk odahagyták ily-olyan otthonukat.
Ezért tisztelem azt az "ismerős favágót", aki nyugdíjasként, időt, erőt nem kímélve az állami gondozásból kikerülőket segíti. Ők is enyhén szellemi fogyatékosok. Sajnos lassan kihal az a tanyán élő nevelőszülő generáció, akik talán a maguk megélhetését is segítve életük során 10-12 ilyen gyereknek otthont, valamilyen nevelést adtak.
Arra akartam kitérni, hogy bizony a korábbi családi környezet erősen felelős azért, hogy ennyi szerencsétlen ember került utcára. A szenvedélybetegség vajon gyógyítható? s az állam felel ezen emberek sorsáért?
Ismerek olyan nőt, akinek a férje játékszenvedélybe menekült, amikor leszázalékolták. A nő dolgozott, s ezt a tényt addig "hárította", mígnem önvédelemből - a tetemes adósságtól menekülve - elvált tőle. Már semmi vagyon nem volt osztható, albéletbe mentek. A nő talpra tudott állni. A férfinek (korábbi házasságából) 2 felnőtt lánya is csak ideig óráig segítette, s a szenvedélyt folytatva egy másik városban utcára került, s 1 év múlva csak a halálhírét tudta meg volt családja.
A világ gazdagabb részén hogyan oldják meg?
Zsuzsikám ! Nem elsősorban ,a rendelet maga, hanem úgy egészében embertelen. Különösen most , amikor emberek . családok ezrei kerülnek ki lakásukból. Nekem is visszatetsző látvány az utcán élés, közegészségügyileg sem veszélytelen . De a törvény meghozatala előtt meg kell teremteni a menekülő útvonalat. No és nem elsősorban a szerencsétlenekre , hanem az őket kihasználókra kellene központosítani. Tudom nem könnyű, de olyan hatalmas államapparátusunk van, hogy ez ha lassabban is, de megoldható lenne. A városok környéki falvakban vannak üres lakások házak, de még ha kiköltöznének is nagyon drága a beutazás a munkahelyekre. Az utcán élők többsége súlyosan sérült lelkileg, különösen azok , akik szerencsétlenül kerülnek ki. Ők már nehezen alkalmazkodnak, és összezárva ez a sok ember, különösen nehéz dolog. 22-es csapdájába kerültek, addig nincs munkahely, amíg nincs bejelentett lakcíme, de azt nem tud szerezni. A zátkosban ezt úgy oldották meg, hogy kitiltották a fővárosból és "refes " lett. Rendőri felügyelet alá helyezték. Lakásán ellenőrizték , és neki hetente kellett a rendőrségen jelentkezni. Így lett komplett egy embertelen, szigorú rendelet.
Nagyon bízom az egyházi szeretetszolgálatokban , katolikus lévén a máltaiakat támogatom , és jelzés értékű nekem , hogy ezt a sebtében hozott rendeletet így ők sem támogatják .
Tudom, hogy Te nem vagy közömbös, csak egy jólelkű gyermeki lélek, azért vonzódom Hozzád. Én a munkám során több emberi nyomorúságot láttam , nem vagyok ennyire bízó.....
Tudomásom szerint arányaiban Budapesten folyamatosan nő az utcán élők száma, vidékről szivárognak oda, mert ott jobban tudnak rejtőzködni, mint a kisvárosokban. Országos viszonylatban a hajléktalan szállókon éjszakai tartózkodásuk összességében biztosítva van, s a színvonalra, biztonságukra igen tetemes + költséget fordítottak, mielőtt a rendeletet meghozták. Nem a hajléktalanokra, hanem az életvitel szerűen utcán élőkre vonatkozik. Mielőtt szankcionálják, 3 alkalommal folyamatosan felhívják a figyelmüket a közelükben lévő éjszakai szállásra. A nappali tartózkodó helyeken tisztálkodásra, ingyen élelmezésükre biztosított a lehetőség.
Sajnos a nappal utcán tartózkodók egy része már mentálisan és fizikálisan képtelen igénybe venni a segítséget. Sajnos ezeket az embereket kihasználja a "hajléktalan maffia", akik a kéregetésükből befolyó pénzből némi itallal látja el őket, s nem ritkán elveszi tőlük a napi ellátásukat fedező pénzt. Itt az ablakommal szemben a bevásárlóközpont előtt látom, időről időre jelennek meg rongyos kéregetők, s a bokrok közül figyeli a "futtatójuk". Majd együtt térnek be a közeli kocsmába. Ha élelmet vettem neki, eltette, nem ette meg, gondolom azt is elvették tőle.
Az egészségügyi kockázat elhárítása ezeknek a szerencsétlen embereknek érdeke elsősorban, de a téli zord időtől is megmentik őket- akaratuk ellenére is (?). És talán a helyzetüket alaposan kihasználó gonosz emberektől. A mentős családtagom is tanúsítja, az egészségügyi kockázatot mindkét irányban.
A falszomszéd lakásból tavaly nyáron lakoltattak ki egy családot- nos ők bizonyára kivételek voltak- de illett rájuk a "rosszhiszemű, csaló, pazarló életmódot folytató" jelző. Minden szolgáltatónak milliókkal tartoztak, a közösségünknek is 2 millióval, utóbb évek óta lopták az áramot, vizet, fűtést.... végül kiderült, volt hova költözniük.
Tudom, ez a beírásom közömbösséget sugall, nem így van! Ami módomban áll, annyival segítem őket, de pénzt nem adok nekik. Férjem halála után Vhelyen ruháit odaadtam egy szerencsétlennek. Soha nem láttam rajta később.
Valószínű több irányból van rálátásom a kérdésre, ráadásul nemrég olvastam egy szegedi írótól egy könyvet- állítólag -egy évet hajléktalanok között élt. A könyv címe:A harmadik híd. (Szilasi László)