Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Vegyes- vs. korcsoport
Sziasztok!
Véleményekre lennék kíváncsi az óvodai vegyes csoport kontra "tiszta" korcsoportokról. Egy kicsit utánajártam a témának, azt tapasztalom, hogy a szakértők, pedagógusok, gyerekpszichológusok döntő többsége szerint sokkal több előnye van a vegyes csoportnak, a kicsikre és a nagyokra is egyaránt kedvező hatással van, például a kicsik sokat tanulnak a nagyoktól, a nagyok pedig segítenek a kicsiknek, anyáskodnak felettük, ezáltal empátiát, toleranciát tanulnak/gyakorolnak. Meg még egy csomó (számomra logikusnak tűnő) előnyt felsorolnak.
A gyakorlatban viszont azt tapasztalom, hogy a legtöbb kisgyerekes szülő ellene van a vegyes csoportnak, legalábbis az én ismeretségi körömben minden szülő azon igyekszik, hogy az óvodakezdő gyereke korcsoportos óvodába járjon, de az indokok számomra rejtélyesek (például "visszahúzzák" a kicsik a fejlődésben a nagyokat - ennyi erővel a kistesó is rossz hatással van a gyerekre). Szóval arra gondoltam megvitathatnánk ezt a témakört, mert mi épp érintettek vagyunk, és érdekelnek az ellenvélemények is. Mondjuk a döntésünk már megszületett, beiratkoztunk az oviba (vegyes csoportosba), de kíváncsi lennék tapasztalatokra, érvekre, esetleg kulturált hangvételű, építő jellegű vitákra :)
Tutod, hogy én elég ritkán értek veled egyet, de most igen! :-)
Mi lesz a mi jó kis vérremenő vitáinkkal???? :-)
Nekem a középső úgy lett szobatiszta, hogy egyik reggel lejött és közölte, hogy PISI. És onnantól nem tűrt magán pelust. Egyáltalán semmi érdemem nincs benne. És semmi matricaosztás nem volt érte.
...és különben is, ki vagyok én, hogy megítéljem, hogy más családoknál mi van rendben és mi nem? :-) (Amíg az én köreimet nem zavarja. Márpedig ahhoz igazán semmi közöm, hogy ki fenekén meddig lóg a pelus.)
Hát azért én a szakemberek véleményét is szkeptikusan fogadom sokszor. Mert ha minden pszichomokusra hallgatnék akkor kb. még csak csúnyán se nézhetnék a gyerekemre, mert attól lelki sérült lesz.
Kiabalas helyett inkabb olvass utana a dolgoknak. Mondjuk, Erik Eriksontol. Vagy kerdezz szakembert. Pont ilyesmiket hallhatsz, hogy a hetkoznapi ember altal nem megmagyarazhato psziches gondok mogott akar ez a tema is allhat. Persze Mari neni nem feltetlenul fogja neked ezt beazonositani magarol.
De kacagva megmaradhatsz a feluletes en-jobban-tudomnal is, nekem igazabol mindegy.
Jajj, ugyanmár, nem kéne ezt így túldramatizálni!!Kérdezd már meg kérlek a kortársaidat vagy szüleidet, hogy melyiknek van abból adódó pszichés problémája, hogy "fegyverrel szoktatták" bilire??
Nálunk jutalmazásos módszerrel szokott le a gyerek a pelenkáról, amint belesz@rt a vécébe felragaszthatott egy matricát a szekrényére. (és hidd el nem megy a mai napig, mikor természetes folyamattá vált, a matricák is elfogytak)
Hm, 1 evesen igazabol azt se nagyon tudja kommunikalni, hogy nem, ez nem mukodik nekem:-X
Illetve lehet, hogy kommunikalja az 1 eves gyerek a maga kis kodrendszerevel, aztan vagy olvassa a szulo vagy nem. Plusz az is lehetseges, hogy utana jon mindenfele hozadek (nem direktben, rogton, hanem keslelteve), amit aztan a szulo nem tud hovatenni, mitol lett pl ilyen szorongo, bujos, uj dolgoktol tarto, stb es hordhatja par evesen pszichologushoz.
Nem erdemes az osbizalmat megingatni, meg akkor se ha szinkronban az tunik a jo megoldasnak, kevesbe traumatikusnak.
Az utolsó mondatod csillagos ötös.
Hogy tudtak leszoktatni? 1) a moshato pelenka sokkal kevesbe "kivanatos" a gyereknek is a maga osszes kis kenyelmetlensegevel, kevesbe ragaszkodik hozza. 2) direkt, alkalmankent kimondottan drasztikus modszerekkel. Ami mukodik, igen, kb mint az allatoknal az idomitas. Csak eppen a hatulutoi embergyereknel eletre szolo traumakat okozhatnak, ebbol nott ki a pszichologia fejlodesevel egy csomo kutatas es tanulmany. Aminek az eredmenye joszerevel beszivargott a hetkoznapi ember eletebe is szerencsere, es egyre tobben vannak tisztaban azzal, hogy mennyire nem erdemes eroltetni a folyamatot. Max tamogatni, pl olyan dolgokkal, amiket te is leirsz, bar en igazabol az "ugyes gyerek idepisil"-t se kedvelem, mert rogton egy iteletet tartalmaz ("te pedig nem vagy az").
Nálunk teljesen jol működött. Nem biztos, h 1 évesen értette volna mi történik, csak, az érzi, h anya elmegy. Sokszor tiprodtam, h eltűnés v köszönés, de előbbi egy ideig jobbnak tűnt. 1,5 éve ilyen már nincs. Megbeszéljük, h nagyiéknál marad vagy nagyfaterrel megy egy délelőtt vagy épp bölcsi 'hello-szia-puszi'. Mára már nem okoz gondot.
Nagyon egyetértek. Soha nem csinálnék olyat, hogy szó nélkül eltűnök, eszembe nem jutna ilyesmi. Nem tudom, az a szülő, aki ilyesmire képes, hogy várja el a gyerekétől, hogy bízzon benne...
A fiam szobatisztaságának témáját nem igazán akartam itt megvitatni, nem ez lenne a téma. Röviden összefoglalnám az álláspontomat erről, aztán ha kérhetném, kattanjunk le a témáról.
Nem lustaságból alakult így a dolog, elhihetitek. Két éves kora előtt kapott bilit, aztán wc szűkítőt is (lépcsős, egyedül tudja (tudná) használni). Elmagyaráztuk neki, hogy mire való, megértette, üldögélt rajtuk, de siker nem volt (igaz, ezért soha nem vertük meg, nem is szidtuk le, nem röhögtük ki, egyszerűen nem csináltunk belőle nagy ügyet). 2 és fél éves kora körül úgy tűnt sinen vagyunk, naponta 2-3 szor sikerült a kisdolog, a nagydolog szinte mindig a bilibe/wc-be. Aztán egyszercsak hirtelen (tényleg nem tudom mitől) nem volt hajlandó ráülni egyikre sem, csak pelusba hajlandó produkálni. Pelust levenni nem akarja, ha nem adom rá, szerintem akármeddig képes lenne visszatartani, inkább nem próbálnám ki, hogy meddig. Gyerekorvossal beszéltem, az ő 3 gyerekéből 2 pelenkás volt még ebben a korban, és nem éppen egy lusta, szaranyáról beszélünk, megnyugtatott, hogy legyek türelmes, ne piszkáljam túl sokat ezzel, meg fog oldódni a dolog. Hallgatok rá.
És igen, olyan oviba fog járni a gyerekem, ahol az ilyesmiért nem röhögik ki, nem alázzák meg, igen, van ilyen is. Sőt, ezt adjátok össze: fogyatékkal élő gyerekek is járhatnak oda, enyhe viselkedési zavarosok is, sőt, még (kapaszkodj antironia) romák is. Ez van.
Ebben a kérdésben harangockával értek egyet. A pelenka kérdés nem csak a gyerektől függ, hanem nagy mértékben a szülőtől is. A gyerek magától csak úgy nyilván nem fogja elhagyni ha nem muszáj hiszen neki nagyon kényelmes. A mai modern nevelési elv meg hogy a gyerek hadd csináljon amit akar. Ezzel nem azt akarom mondani hogy erőszakoskodni kell, hanem szépen rávezetni a gyereket. Pl én vettem neki egy bilit, ami csak úgy ott volt egy darabig. Mikor kérdezte hogy az mi mindig elmondtam hogy az ügyes nagylányok ebbe pisilnek. Utána már ráült pelenkástól, akkor mondtam neki hogy hát ügyes vagy, de jobb lenne ha levennénk a pelust amikor ráülsz, stb... stb... így elérve hogy ő akarja az egészet, és büszke legyen magára. 2 éves 3 hónaposan volt nappalra szobatiszta de éjszaka 3 éves koráig volt pelenka, mert akkorra ért meg arra hogy tartani tudta reggelig, és éjjel egyszer sem pisilt be azóta sem. De tudatosan már hamarabb is tudják ezt irányítani ha van motiváció.
Az is elgondolkodtató hogy régebben hogy tudták az anyák sokkal korábban leszoktatni a gyerekeket a pelenkáról mint manapság.
Ez természetes, h vannak különbségek. Persze. Az egyik nem tudja kiejteni az R betűt, másik meg pörgeti ezerrel. Az egyik ügyetlenkedik a mászókán, a másik nem. Az egyik imad idegenekkel leállni csacsogni, a másik még a szomszéd elől is az anyja szoknyája mögé bujik.
De a pelenka kérdés nem véletlenül az ovis korra megoldano feladat. Sztem ezt epp azert talalták ki anno, mert ez már elvárhato.
Erdekes kerdes, hogy mi varhato el, es mi nem egy 3 evestol. Mert van ugye az atlaggyerek, de a Gauss gorbe jobb es baloldalan is vannak am.
Az en gyerekem kb 2 eves koratol soha nem pisilt be ejszaka (de tenyleg soha), nappal pedig ugy 2.5-3 eves kora kozott alakult ugy, hogy csak vecebe volt hajlando mar, hiaba volt rajta a pelenka. (Bilizes nalunk halistennek kimaradt.)
Gyakorlatilag boven szobatiszta volt ovis kor elott, ranezesre megse, mert nem akart megvalni a pelustol. Pszichiaterrel beszelgetve (nem a gyerek miatt, hanem mert csaladi barat es kollega) elhangzott, hogy vannak gyerekek, akik egyik teren eloreszaladva mas teruleteken ugymond befekeznek, kompenzalnak. Na az enyem pont ilyen volt:-)
Szia!
Lányom vegyes csoportba jár. Vannak előnyei és hátrányai: előnye hogy nagyon sokat tanul, rengeteget fejlődik, olyasmit is megcsinál ami csak a nagyoktól elvárás. A nagyobb lányok anyáskodnak felette, játszanak vele. Hátránya pl. hogy múlt héten megtanulta a középső ujj felfele nemzetközi jelzést, aminek nem tulajdonítottam nagy ügyet így már elfelejtette, mert nem volt közönsége.
Szobatisztaság: szerintem igenis elvárható egy három éves gyerektől hogy NAPPAL ( és ezt külön kiemelem) szobatiszta legyen. Pelenkát le kell venni róla, és már van olyan nagy hogy megértse nem pisilünk a szoba közepére, hanem szóluk anyának és ráülünk a bilire. Az éjszakai nyilván más eset, ott vagy elég érett rá hogy tartsa reggelig vagy nem.
Egyetértek.
Hat nem is kell pszichologusnak lenni ahhoz, hogy tudjuk, igy a normalis, eleg a joerzes;-)
Nekem nem az jott at irasban sem. Magamra irtam, mert en bizony annak idejen kaptam ilyet, tulfeltes, egyebek... (Nem akarom ismetelgetni, leirtam mar mashol, milyen szinten onallo es stabil a gyerekem meg a korosztalyahoz kepest is evek ota. Pont azert, mert a sajat tempojaban juthatott el ide, nem magunkhoz idomitva, hanem az o kis egyenisegenek a tiszteletbentartasaval.)
Igen, en is szigoru anya vagyok, de ez tenyleg nem zarja ki azt, hogy empatikusan neveljem a fiam.
Én sose tudtam ilyen dolgokra ráakadni, és nem is hagyom sem magamat, sem a gyerekeket stresszelni hülyeségeken. Van elég baj az életben, annnnyira lényegtelen, hogy mikor kerül le az a k... pelus. (Jó, lehet, hogy 4 évesen zavarna, de 3 előtt nem nagyon...)
Tudod, én keményvonalas igazságpárti vagyok, akkor is arcába mondom az igazságot, ha fáj. :-) Ennek megfelelően eléggé megbíznak a szavamban, és baromi kiegyensúlyozottak, mivel elég kiszámítható, mi fog történni.
Én akkor is odaálltaom elé, elomndtam, hogy hova megyek / mikor jövök és megpusziltam, ha tudtam, hogy sírni fog. Én pl. sose tűntem volna el.
Ugyanez igaz, ha otthon a csaladban is tul direkten tortenik a leszoktatas, nem pedig termeszetes eres hozadeka.
Aki ismer személyesen, az tudja, hogy elég szigorú vagyok, mert nem akarok idő előtt sárgaházban kikötni, de abszolút együtt tudok velük érezni. Ettől még el kell menni bölcsibe / oviba / isibe, csak nem állítom, hogy az ő érzelmeik nem fontosak.
Lehet, hogy írásban az megy át, hogy anyámasszony katonákat nevelek, de valószínűleg nem így van, mert személyesen még sose katam az arcomba, és nálunk is pont az van, amit írsz, hogy nagyon jól megállják a helyüket a saját közösségükben. Sőt, a középső kis szeretetcsomag kifejezetten központi személyiség az osztályában.
Ezt is akartam irni, igen.
Nemhogy szobatiszta nem lesz, de sikeredhet belole nehany trauma, amit kesobb nehez lesz kibogozni.