Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Waldorf - kütyük
Létrehozva: 2016. Április 4. 11:12
Sziasztok!
Úgy tudom vannak itt néhányan, akik ilyen-olyan módon érintettek a Waldorf oktatásban, talán el tudjátok mondani a tapasztalataitokat ebben az ügyben.
Mindig is szerettem volna, ha a kisfiam Waldorf suliba járhatna majd (még odébb lesz, 4 éves), sok minden szimpatikus az oktatási módszerükben. Főleg az utóbbi időben egyre inkább úgy érzem, hogy ez lesz számára a legmegfelelőbb közeg, de nem csak azért, mert annyira szimpi a Waldorf, hanem azért, mert úgy gondolom, hogy a mostani állami oktatási rendszernél bármi csak jobb lehet... Ráadásul most adódott egy lehetőség, úgy néz ki, hogy a városunkban fog indulni egy ilyen suli. De ha mégsem, akkor terveink szerint hordani fogjuk a legközelebbibe, még ha mindennapos utazással is jár.
Az egyik dolog, ami kevésbé tetszik, az a megrögzött kütyüellenesség. Egy Waldorfos szülő elmondása alapján az ő osztályukban például hoztak egy olyan szabályt, hogy a gyerekek nem kerülhetnek számítógép, tablet, telefon, tv stb közelébe még otthon sem(!), tehát a szülők sem nyúlhatnak a telefonjukhoz a gyerek előtt. Én ezzel nagyon nem értek egyet, azt gondolom, hogy tetszik vagy sem, a modern technika nem az ördögtől való, hozzátartozik az életünkhöz, mértékkel és ésszel használva jó dolog és a hasznunkra van, és nem jó, de sokszor nem is lehetséges a gyereket teljesen elzárni előle. Ne értsetek félre, én sem támogatom, hogy a gyerek egész nap kütyüt nyomkodjon, vagy hogy órákat tv-zzen, de nem gondolom, hogy bármilyen hátrány érné, ha mondjuk videotelefonál a messze élő nagyszülőkkel, vagy látja az apját dolgozni a laptopján. Amúgy nálunk konkrétan megoldhatatlan is lenne, hogy a gyerek ne lásson semmiféle kütyüt, a férjemmel mindketten informatikusok vagyunk, és itthonról dolgozunk.
A kérdésem az lenne, hogy nektek mi a tapasztalatok a kütyüfóbiát illetően az ilyen sulikban/oviban? Jellemzően mennyire veszik komolyan ezt a dolgot, és mennyire rugalmasak? Elképzelhető, hogy ha ennek az iránynak mi ellenállunk, akkor emiatt a fiam hátrányba kerül, másképp állnak majd hozzá a suliban?
Ez most jutott eszembe: az emberek nem szívesen vallják be a kudarcaikat. Egy szülő, aki nagy reményekkel íratta be X iskolába a gyerekét (és legyen itt most X bármilyen iskola), meggyőződve, hogy ez az abszolút jó választás, és aztán esetleg kiderül, hogy tévedett, nem biztos, hogy idejön, és ezt bevallja. Főleg itt az NLC-n, ahol tombol a jóindulat egyébként is. Ki szeretné, hogy a későbbiekben a fejéhez vágják, hogy te csak ne szólj bele, még arra sem voltál képes, hogy felmérd, milyen iskola lenne megfelelő a gyerekednek... Jobb inkább bölcsen hallgatni.
Köszi, de nem Bp-n élünk, még csak a közelében sem, úgyhogy ez nem jöhet szóba.
Természetesen nem a fórum alapján döntök, nem is értem, hogy ezt most miért írod. Ha megnézed a nyitó hsz-t, egyáltalán nem az volt a kérdésem, hogy mi a véleményetek a Waldorfról, hanem az, hogy akinek a gyakorlatban van valami köze a Waldorfhoz, annak mi a tapasztalata abban a témában, hogy hogy állnak a kevésbé kütyüellenes családokhoz.
Csak közben elment más irányba is a beszélgetés (ami nem baj).
Azért ne feledjük, hogy ez egy haldokló fórum, egyre lanyhuló látogatottsággal, ebbe a topikba meg kb. 10 teljesen véletlenszerűen itt lévő ember ír. 10 ember alapján arról sem döntenék, hogy kiflit vagy zsömlét egyek vacsorára, nemhogy a gyerekem iskolájáról. Ha tényleg érdekel az össznépi vélekedés a Waldorfról, írd be a gugliba, hogy Waldorf + vélemények, és olvasgass 2-3 napig. Mindenfélét, pró és kontra. Akkor lesz egy olyan összetett képed, ami már TALÁN némileg megközelíti a valóságot.
De mi az, amiért nem való a gyerek kezébe? Mármint konkrétan milyen téren válik belőle hátránya? Mondjuk abból, ha szeret fényképezni a telefonommal. (nem szelfizni aztán lájkot gyűjteni... hanem mondjuk legyen az a példa amit írtam, bogár fényképezés az erdőben :)) Nem kötekedés, tényleg érdekel, hogy neked mint W-s szülőnek erről mi a véleményed :)
Na azért egy valamit tisztázzunk. Egyáltalán nem az a célunk ezzel az egésszel, hogy "elitkedjünk". Sőt. A W iskolákban általában kifejezetten figyelnek arra, hogy ne az legyen, hogy a gazdag csemeték kiváltságos magániskolája, hanem ha lehet direkt próbálnak úgy "válogatni", hogy sokszínű legyen az osztályközösség, mindenféle társadalmi réteg megtalálható legyen. Bár el tudom képzelni, hogy ez a gyakorlatban nem mindenhol tud megvalósulni, mert nyilván sokaknak problémája van azzal, hogy tehetősebbként nagyobb összeggel járul hozzá ugyanahhoz az oktatáshoz, mint amit mondjuk a szerényebb anyagi helyzetben lévő család ingyen kap. Azért remélem, hogy ez majd nálunk működni fog és nem jön elő a jó magyar dögöljönmegaszomszédtehene mentalitás, én kifejezetten örülnék neki, ha "multikulti" közösségbe járhatna a fiam (jaj csak antironia ne jöjjön
).
Az tűnt fel (nem csak itt, de itt talán élesebben kirajzolódik), hogy azok szidják leginkább a Waldorfot, akiknek saját tapasztalatuk nem nagyon van, csak ismernek valakit (olyasvalakit általában, akiről amúgy sincs jó véleményük, ugye ez már befolyásoló tényező egy picit), akinek a gyereke odajár, és ők ilyenek-olyanok. Viszont olyat még soha senkitől nem hallottam, hogy az én gyerekem oda jár/járt, de nem szeretjük, otthagytuk. Igazából aki testközelből ismeri, az eddig nagyrészt dícsérte, esetleg negatívumként kiemelte azokat a dolgokat, amiket én is, de összességében még mindig pozitív volt a mérleg. Persze ettől még semmit nem kell készpénznek venni.
Azt megígérhetem, hogy ha oda megy majd a fiam (ugye van még időnk, egyelőre csak elméleti szinten foglalkoztat a téma), akkor elmondom majd a tapasztalataimat ha még lesz itt valaki közületek és ha érdekel :)
Neked ezt jelentheti, de nem ezt írtam. Hanem azt, hogy aki felhőkarcolőt akar építeni, annak a sárkunyhót is meg kell tanulnia. A mai oktatás és egyáltalán a munka világának rákfenéje, hogy nem tapasztalatra épül a tudás, hanem pusztán elméleti... Így kerül egy hotel manageri pozícióba valaki, akinek fogalma sincs, hogy az alatta dolgozó, általa irányított emberek tulajdonképpen mi a fészkes fenét csinálnak...? Kevés olyan cég van, ahol az új manager első pár hónapja azzal telik, hogy wc-t pucol, krumplit hámoz, lepedőt cserél, majd irányítja a takarítókat, intézi a megrendeléseket, dolgozik a HR-en, a könyvelésen, stb. mielőtt beül a kényelmes székébe. Nem. Ma megtanulja az egyetemen, aztán beül a székbe és marha magabiztosan vezeti az alatta lévő embereket.
Nem azért festenek 2 színnel, mert a 25 gyerekből van 2 szerencsétlen aki nem tudná megfelelően használni a színeket, hanem mert ez az, ami segíti őket.. Én csak azt mondtam, aki pl. valamiben kiemelkedőnek gondolja a gyerekét az vigye ennek megfelelő iskolába - művészeti iskolába, sporttagozatos iskolába, nyelvtagozatos iskolába, ez OK. De ahogy a nyelvtagozatos suli "beleszól" a család életébe a napi 200 új szó bemagoltatásával, és ez elfogadott, úgy azt is el kell fogadni, hogy ha valaki a waldorfot választotta, akkr nem megy szembe az árral, hogy csakazértis. Mint ahogy párválasztásnál sem várjuk, hogy a csodaszép barna szempárból igéző zöld legyen... :)
a waldorf tiltja a kütyüt....babyface és a férje informatikusok... a gyereknek szerintem ez meghasonlás... hogy mást mond az iskolám és mást látok otthon.... akkor mi a jó??? mi a helyes? kit kövessek.. a szüleimet vagy az iskolámat- tanáromat?
A waldorf nem a szülőktől tiltja a kütyüt, nem a házból üldözi ki, csak nem való a gyerek kezébe... egy pontig... nyilván elérkezik az idő, amikor nem lehet megakadályozni és nem is kell (!) a használatát, egyszerűen csak minél később, annál jobb. Nem tudom miért okoz az ellentmondás egy gyerekben, hgoy vannak dolgok, amiket a felnőttek csinálnak és ő nem... Egy felnőtt fűrészel, használja a fúrót, a varrógépet, a fűnyírót, autót vezet és bankkártyája van - a gyerek meg nem használja ezeket. És a tanítónéni sem. Az iskolában tuti nem. Mégsem hasonlik meg tőle a gyerek..
A kissrác hatalmas előnnyel indulhat egy ilyen háttérből.. már ami az informatikát illeti... és nem azért mert a szülei tanithatják.. hanem azért mert felkelthetik az érdeklődését ebbe az irányba... és fejleszthetik... későbbiekben is.
Steve Jobs mondjuk nem sokat tudhatott erről az előnyről, mert ő erősen tech-ellenes szülő volt...
Az a jó, hogy a legtöbben úgy írtok TI-nak véleményt, hogy fogalmatok sincs a w-ról, csak innen-onnan van valami amit hallottatok róla, olvastatok róla, az ismerős, az ismerős ismerőse mondta... na sebaj.... :)
"nem ismerem a w-s tanmenetet"
Akkor egy pici gyorstalpaló. :)
6. osztályban találkozik az állami tanmenettel, erre mindig felhívják a figyelmet, ekkor a legkönnyebb a váltás a gyerek számára, ha mégis úgy döntenek, hogy máshol folytatnák a tanulást. Addigra "utolérik" az államisokat, addig nagyon hullámzó, osztályfüggő a dolog, lesznek dolgok, amiben előrébb járnak, és lesznek olyan dolgok, amikben úgymond le vannak maradva. Lexikálisan, hangsúlyozom. 6. osztályra ez kiegyenlítődik, 8-adikra meg többnyire picit előrébb járnak.
Lexikális tudás: most komolyan, akinek nincs felső tagozatos gyereke még, kérjen el egy felsőbb évfolyamsotól egy könyvet és olvasson bele. Ez az a tudás, amit az életben nem használsz és el is felejtesz többnyire. Mondjuk az erdő talajrétegei. A répa felépítése, egyes részeinek neve (nem ződje meg sárgája :D). A föld rétegeinek elnevezése. Tudod ezeket most kapásból? Nem. Tanultad? Igen. Tudtad akkor? Perszehogy. Számít ez ma? Ettől tartasz ott, ahol tartasz az életben?
"Az iskolaváltási szándékot az is indokolta, hogy a gyerekével egy idős, sima iskolába járó gyerekek erősebb ismeretanyaggal rendelkeztek, mint a gyermeke. Azt hozzá kell tennem, hogy a sima suliba járó gyerekek kitűnő tanulók." És mondta, hogy az ő gyereke kiemelkedő a waldorf suliban?? W-ban is vannak "közepes" tanulók, csak épp nincs beleírva az üzenőfüzetbe... de azért ezt lehet tudni, hogy a gyerekem jó vagy rossz tanuló, miben vannak erősségei, hol szorul segítségre, külön foglalkozásra... a w-al tipikusan azok a szülők elégedetlenek, akik beadnak egy valamilyen gyereket és egy kész, okos, tökély gyereket várnak vissza a pénzükért cserébe, anélkül, hog yezért bármit hajlandóak lennének hozzátennii... hát ez nincs így, waldorfiában sem:), ott is foglakozni kell a gyerekkel, hogy a megtanult tananyag elmélyüljön. Pont ugyanúgy, mint az államiban... a logikai felépítése és a módszertan más nagyon.
A 4+1-es gimnáziumi évek azért így vannak, hogy a 4.-es tananyagot, ami nem kicsi, ha megnézed, nyugodtan lehessen tanulni, legyen idő elmélyíteni ezt at udást, ne emellett a hatalmas anyag mellett kelljen még felkészülni az érettségire. A +1 év semmi másról nem szól, mint a 4 év ismétlése, az érettségire készülés, a tudás rendszerezése.
Ugyanazt a központi érettségit teszik le, az országos átlagnál általában jobb eredménnyel a waldorf gimnáziumosok. Pont annyi esélyük van bármilyen továbbtanulásra, mint a többi gimnazistának, akinek szintén nincs szakmája. Van aki felsőoktatásba megy tovább, van aki szakmát tanul. Csak 19-20 évesen már maga tud dönteni arról, hogy milyen szakmát és nem 14 évesen dönti el anyu.
... :)
A sok program nem azért van, hogy MINDEGYIKEN részt vegyél, hanem hogy mindenki találjon olyat, ami neki tetszik, amiben szívesen részt vesz, ahol kapcsolódhat (HA AKAR! :) ) másokkal. Egy-két havonta 1x. Bőven elég. Alakuló iskolánál nyilván azért szerencsés több programra elmenni hogy megismerjék egymást a szülők, de egy működő iskolánál ez már nincs, mindenki ismer mindenkit.. A mi osztályunkban pl. szeptember óta próbálunk összehozni egy közös programot, kirándulást, akármit, eddig mindig elmosta az eső, úgyhogy idén a szülői esteken felül más közösségi program nem volt.. :) Ja de, egy nyuszivarró este húsvét előtt. 6-an voltunk, akik ráértünk, fejenként megcsináltunk 4-et, kész volt mindenkié másfél óra alatt, addig jókat beszélgettünk.
Van egy ilyen tévhit is, hogy egy waldorfos szülőnek mindenhez kell érteni, a vízereléstől a horgoláson át kosztümvarrásig és famegmunkálásig... nem. LEHETŐSÉG van ezeket megtanulni, aki késztetést érez, mert mindig van valaki a csapatban, aki ehhez ért, és szívesen átadja a tudását. Van, aki a csöpögő vízcsapot tudja megjavítani, van aki a függönyt igazítja méretre és van aki a kertészkedésben tud elmerülni. Senkitől nem várnak semmi olyat, amit nem szívesen, vagy nem önként csinál és főleg nem kell minden szabadidődet az iskolában/óvodában tölteni. Talán a takarítás az egyetlen, az alól csak a pici gyerekesek vannak felmentve: egy évben 2x kerül ránk a sor..
Ó, dehogynem :) Én általánosban végig kitűnő voltam, pedig a felsőt már pesti iskolában jártam, nem is gyenge iskolában, ráadásul tagozatos voltam, ami még egy pluszteher úgymond. Meg kerületi versenyeket nyertem. És egyáltalán nem volt ezzel egyedül, nem voltam valami hihetetlen unikum, egy kis apró zseni, dehogy. Egy alapvetően jófejű gyerek voltam, akinek 1. a szülei nagyon támogatták a tanulását, segítették stb., 2. az átlagosan elvártnál sokkal többet tanultam. Magánszorgalomból. Nagyon szerettem osztályelső lenni, kiváltságos pozíció volt :) A középiskola már keményebb dió, de még ott sem lehetetlen a kitűnő.
Alsós gyerekekről beszélünk és nem idegennyelvi felnőtt fenoménokról
Nincs olyan gyerek aki ének, technika, rajz, testnevelés és az összes többi tárgyból kiváló.
Baby, ha mindenképpen és feltétlenül alternatív iskolát akarsz ÉS Bp-en laktok, akkor esetleg ajánlom, hogy ismerkedj a Gyermekek Háza nevű iskolával (ill. iskolán belüli programmal). Nemrég olvastam egy könyvet róluk, és az alapján szimpatikus, és amennyire tudom, nagyon jó a híre (csak nehéz bekerülni, mert népszerű).
Na ezt cáfolom. A lányom a magyar egyetemen egy nulla volt mert nem sokat értett belőle. Pár hét múlva átiratkozott egy angol nyelvűre ami szinte az anyanyelve, és egyetlen tárgy kivételével mindenből kitűnő volt. Nem ilyen olyan okból adták meg neki, hanem a tudása alapján. És megtehette, hogy amikor valaki egy munkahelyi felvétel alapján el akart vele beszélgetni angolul, majd egy másik idegen nyelven, a lányom felállt és megmondta hogy te engem nem tesztelhetsz, te nem beszélsz jól egyik nyelven sem. A főnök szaladt utána és kérlelte hogy vállalja el a munkát.
Tudás nélkül senki nem kap kitűnőt. Nem olyan világban élünk.
Lilla, az már régen rossz, ha a szülőnek annyi tisztelete nincs a gyerek felől, hogy a gyerek ne kételkedjen benne.
Tulajdonképpen nem az iskolának kellene szót fogadnia. Ma ezt tanulja, majd kiveszik az iskolából átteszik egy másikba, és az addigi tilalmak egy csapásra megszűnnek. Amíg felnőtté nem érik, hogy a saját döntéseiért felelősséget vállaljon, addig bizony a szülő a támasz mindenben.
És sajnos hallom ám kisgyerekektől akik az anyukájuknak szemrehányóan mondják: az óvónéni nem ezt mondta! Az óvónéni azt mondta hogy ezt így kell csinálni. És a bamba szülők fejet hajtanak az óvónéni akarata előtt, tulajdonképpen átadják neki a gyereket. Nem nőttek fel, nem merik vállalni a döntésük esetleges rossz következményeit.
Kitünő tanulmányi eredményekkel rendelkező gyerek nincs.
Csak olyan van akinek ilyen, olyan okokból minden tantárgyból megadják az 5-ös érdemjegyet, valós érdem nélkül
Nem, nem, én csak arról írtam, hogy azért jó az alternatív iskola, mert felkarolja a tehetséget. Erre írtam, hogy ez alapvetően nem az iskola feladata.
azt irtam hogy a szülő feladata...... de ha közben a suliban tiltják... akkor a gyerek frusztrálódik. nem tudja kinek fogadjon szót.
ez olyan mintha én vallástalan létemre... szigorú katolikus suliba adtam volna a gyerekem és közben erőt kéne vennem magamon hogy elmenjek a vasárnapi misére.
A dolog ott bukik el ha a szülő kételkedik és ellenérzései vannak... a sulival kapcsolatban... és most ez van.
A tehetség az fejlődik mindenhol, ha valóban tehetségről van szó, de ebben az esetben is úgyis főleg a szülő feladata lesz ennek a támogatása.
2 dolog jutott eszembe: nem feltétlenül alternatív oktatásban kell gondolkodni: 1. vagy be lehet a gyereket íratni sima iskolába, de speciális tagozatra az érdeklődésének/habitusának megfelelően (egy ismerősöm kisfia kettő percig nem ült meg egy helyben, ők sporttagozatra íratták egy egyébként kutyaközönséges iskolába, és nem bánták meg), vagy pedig 2. ha egyéni tanmenetet akar, akkor sem sem kell feltétlenül alternatív iskolában gondolkodni: belefutottam a téma kapcsán pl. olyan iskolába, ahol ugyanaz az iskola, de van hagyományos osztály és pl. Montessori-osztály. El lehet kezdeni az alternatívval, és ha nem válik be, csak az osztály változik, a megszokott környezet, az iskola nem, kisebb törés a gyereknek.
Engem te egyáltalán nem érdekelsz, de arról a felvetésről, hogy nem ellentmondás-e az "én nem létezem" kijelentés, eszembe jutott ez a részlet. Ennyi, nem is érdemel többet.
Én az eddigi összes hsz alapján gondolom azt hogy Babyface kisfiának nem való a waldorf... ill a család szellemisége teljesen más...
ő is kételkedik a kütyüellenség és a kötelező együttprogramok miatt.... és ha az ember valamiben kételkedik akkor abból többnyire semmi jó nem fog kisülni..
Egyébként.. tényleg valamiféle presztízs... valahova tartozni...- ezt pl a saját városomban is látom.... Révaiba jár.. huhh. biztos ő valami kiválóság.... mert oda csak a legjobbakat veszik fel. De aki a legjobb volt nyolcadikban nem biztos, hogy 4 év múlva is az lesz... de az iskola őrzi is ezt a kiváltságot.... és nem hagy kilengést... hozzájuk járt egy kislány... aki énekesnő szeretne lenni... de mégis a lányomék gimijében fog érettségizni.. mert elitsuli nem tűrte a kilengést.
én komolyan azt hittem hogy a waldorf azért lehet jó, mert differenciál és tehetséget fejleszt.... de az alapján amit itt és még máshol olvastam... inkább azt látom, hogy visszavet... a szerinte kornak megfelelő szintre.
Az én párom is informatikus.... a fiam ebbe született bele.. ötödik-hatodikban már programozott... anno az infotanárja.. azon nevetett hogy nem tud már neki órán különfeladatot adni..
a waldorf tiltja a kütyüt....babyface és a férje informatikusok... a gyereknek szerintem ez meghasonlás... hogy mást mond az iskolám és mást látok otthon.... akkor mi a jó??? mi a helyes? kit kövessek.. a szüleimet vagy az iskolámat- tanáromat?
A kissrác hatalmas előnnyel indulhat egy ilyen háttérből.. már ami az informatikát illeti... és nem azért mert a szülei tanithatják.. hanem azért mert felkelthetik az érdeklődését ebbe az irányba... és fejleszthetik... későbbiekben is.
Meghatározó lehet egy életre... ez az előny.
ezt visszavetni egy totálisan más szellemiséggel hát.. szerintem nem túl nyerő.
De jó nektek hogy nincs más témátok, csak én, én én... vagyis nem én, hanem Nikita.
Off-off ugyebár. Azok a fránya kis 3 betűs bocsánatkérések a többiektől.
Nos Fullmoon, én kezdtem? Vannak egyének, akik képtelenek a beszélgetésre, mindig mindenütt jelen vannak, és néhány nicket megpróbálnak céltáblaként használni. 10-15 egyszerű lelket fel is tudnék sorolni, de nincs értelme.
Szerintem is teljesen mások.
Elolvastam az összes hozzászólást, és mit mondjak, ettől az oktatási-nevelési módszertől kiráz a hideg.
Ezek az erőltetett együttlétek...! Ha a szülők fantasztikus baráti körrel rendelkeznek, nagyon jó szabadidős programokat találnak ki, esetleg lustálkodnak mindannyian időnként, nos, ez feladható? Fel kell adni amiatt, mert XY kitalálta, hogy Z napon márpedig kellemes közösségi együttlétet kell produkálni?
Nekem nagyon úgy tűnik, mintha egyencsaládokat hoznának létre, egyforma paneleket egy lakótelepi házba.
És bizony van még egy olyan érzésem, hogy ezek a módszerek mutatóujjal a gyerek felé böknek, csak ő a fontos. A gyerek a család epicentruma, ő tartja egyben a családot, kizárólagosan őérte történik minden. El tudom képzelni, egy nagyobb gyerek már kajánul néz a szüleire, na miattam nem TV-ztek, miattam nem kütyüztök. Egy ilyen szellemiségben nevelt gyerek nem a család része lesz, hanem a család feje. És mi van akkor, ha a szülők az iskola által tiltott dolgot tesznek? A gyerek bepanaszolja, feljelenti őket?
Én nem is tudom, Babyface kipróbálhatná, ha majd nem tetszik nekik, még mindig válthatnak.
Kíváncsi vagyok miként dönt, biztos hogy jelezni fogja. Vagy panaszként topicban ha rossz, vagy pedig elejtett mondatokban ha jó.
Egyébként érdekes megfigyelni azt, hogy ha valaki olyan közösségben (iskolában, munkahelyen...) tartózkodik, ahol valamiféle "szellemiségi" elvárás van, azt a többi ember többre tartja. Nem is nézik hogy mi van mögötte, lehet hogy a másik már régen menekülne, de a presztízs...
(off - „Winstont ismét meglepte a tehetetlenség érzése. Ismerte, vagy legalábbis el tudta képzelni az érveket, amelyek az ő nemlétezését bizonyítják; ezek azonban badarságok voltak, nem többek a szavakkal való játéknál. Nem tartalmaz-e az az állítás, hogy „Te nem létezel”, logikai képtelenséget? De mi értelme ezt kimondani? Összeszorult a szíve, ha a megválaszolhatatlan, őrült érvekre gondolt” - off vége)