Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Irigy vagyok - és te?
Létrehozva: 2016. október 28. 21:38
Úgy érzem, az utóbbi 3-4 évben teljesen elhatalmasodott rajtam az irigység, folyton azt lesem, ki mit csinál, kinek mije van és állandóan másokéhoz hasonlítom a saját életem. Mivel nem igazán tetszik, folyton elégedetlen vagyok. Mire?
Rossz, szeretetlen családi légkörben nőttem fel - borzasztóan irigylem, amikor látom, hogy mások milyen szeretetben élnek, hogy a családjuk foglalkozik velük, büszke rájuk, közös programokat szerveznek. Az enyémek meg annyit nem mondtak pl. az eljegyzésemkor, hogy gratulálok, az esküvőmet is lesz*rták, jóformán a kapcsolatot sem tartjuk.
Szegény családban nőttem fel, nemhogy a mínuszról, a nulláról indultam, és már olyan borzasztó sok éve hajtok, egyszerre dolgozok és tanulok évek óta, alig van szabadidőm, életemben sosem voltam még nyaralni és most jutottam el egyáltalán odáig, hogy végre stabilizálódott a helyzetem. Külföldön, mert ki kellett jönnöm az anyagiak miatt, de utálok itt lenni, viszont az anyagiak miatt még sokáig nem tudok hazamenni.
Ééééés igen, egyszerűen ott van a környezetemben, rokoni, baráti, ismerősi körben az a sok ember, akinek "bejött az élet" úgy, hogy az égvilágon semmit nem kellett csinálnia érte. Az egyiknek a szülők fizetik az egyetemet, lakást, esküvőt, még nálam is fiatalabb, de anyagilag már az égvilágon semmiért nem kell aggódnia, én ennyit talán az életben nem érek el. A másik az a tipikus buta plázacica, tudjátok, aki kizárólag csak gazdag vállalkozókkal ismerkedik, kocsit, lakást és mindent a feneke alá tolnak a pasik, pedig olyan buta, hogy még az egyetemről is kibukott egy év után, de már mindene megvan, pedig mondhatni egy napot nem dolgozott még az életben, egyszer Spanyolországban nyaral, egyszer a világ túlsó felén. A harmadik tökömtudja honnan szerzett lakást, öröm-boldogság, már megvan az anyagi háttér gyerekhez, ésatöbbi. És NEM, mivel ezekt az embereket közelről ismerem, tudom jól, hogy nem igaz a szlogen, amivel az emberek magukat vigasztalják, hogy biztos nekik is megvannak a nehézaégeik - a francokat, virulnak, boldogok, gondtalanok, pozitívak, de hogyne lennének azok, ha egy szalmaszálat nem kellett tenniük azért, hogy sínen legyen az életük.
Tudom, hogy nagyon rossz tulajdonság az irigység, nem is akarok az lenni, éppen ezért írtam ki a kérdést, tanácsokat kapni, ki hogy győzi le azt, amikor sz*r helyzetben van önhibáján kívül és közben szembejön az a sok ember, aki meg mit sem tett érte, hogy mindene meglegyen? Sokszor azt érzem, gürcölök, gürcölök, de a felét sem kapom vissza annak, amit beleadok az életbe... :/ Másoknak pedig az ölébe hullik mindaz, amire vágyok, és olyan dolgok is, amikre sosem lesz már lehetőségem, pl. szerető, támogató családra. Ti mit tesztek, amikor így éreztek? Persze, azon kívül, hogy ne foglalkozzak mások életével, amit mondani könnyű, de folyton szembejönnek ezek a dolgok, akkor is, ha nem akarom és akaratlanul is elfog valamiféle kisebbségi érzés, hogy én kevesebb vagyok, amiért ezeknek a felét sem tudom elérni önerőből, a szomorúság, amiért nem tudok változtatni sok mindenen, az érzés, hogy én miért érdemlek kevesebbet az élettől, mint ezek az emberek? Dolgozok, tanulok, és mégis megkötnek pl. az anyagiak, ami miatt bizonyos szempontból parthelyzetben vagyok, és az egész életem arról szól, hogy várok, hogy majd eljutok egy szintre és akkor jobb lesz.
A rosszindulatú és álszent kommenteket, amik arról szólnak, hogy "én még soha az életben nem voltam irigy senkire és semmire, mert tökéletes vagyok, te pedig nagy sz*r, mert így gondolod" inkább hagyjuk ki, rendben? Én ezen a dolgon változtatni akarok, mert korábban nem voltam ilyen, de az utóbbi években, mióta egyszerűen nem nagyon haladok, folyton jönnek a pofára esések, nem jutok közelebb a célomhoz, miközben mások mindent megkapnak, amire vágyom, azóta folyton rág az irigység. Úgy érzem, néha rámegy az életem... :/
Szerencsere,de o azt hiszi,minenkinek van egy hite ez az ove.......
Boldogok a lelki szegenyek,mert ovek a mennyek orszaga,egyeb hasznuk nincs ......belole
Ha ezt a baromsagot egy kutyanak beadjak megdoglik!!!!Honnan tudod,hogy ki volt boldog es ki nem?Ott voltal Beethovennel teazgatni,vagy a tobbiekkel,nagyon egy elfuseralt fazon vagy,probalj ertelmesen irni,ha meg nem megy akkor hagydd abba.....
Te csak tudod ,mert te is az vagy,mit keresel a noi topikon oreg csorika?????
Volt fonokom pl Manhattanban szuletett, gazdag csaladban, vilageleteben tomve volt penzzel, a csaladjaban mindenki egeszseges, gazdag, boldog. O talalt egy szinten gazdag pasit, es el sem tudja kepzelni, hogy neked pl nincs x osszegu (nagy), megtakaritott penzed a bankban.
Vagy egy magyarorszagi baratnom, aki egy gazdag hazaspar egyetlen gyermeke, felesegul ment egy gazdag hazaspar egyetlen gyermekehez, aki foglalkozasat nezve is jol szitualt.
Nos, nekem soha eszembe nem jutott, hogy irigykedjek. En igy fogom fel, hogy ilyen ember is van, van, aki csipkebokorban szuletett es ott is hal meg. Tulkeppen minden ember megerdemelne, hogy emberhez melto eletet eljen, csak sajna ez nagyon nem igy van.
Az irigy ember gondolatban elveszi, ami a mase. Szerencse, hogy vannak torvenyek, es a valosagban ez nem mindig sikerul.
Ennyi mocsok utan mennyi kedve van az embernek. Tavaly lett volna erdekes, erdemes beszelni San Diegorol, amikor meg friss volt az elmenyem. Igy igaz, kinek mi tetszik, van, akinek semmi, az azert nem is utazik, eleg neki, ha megeszi reggelire a rantottat, dolgozik, ebedre ott a megszokott rantotthus, este TV nezes es kezdodik elolrol. Ja, ez a mindennapja. De az eletben ettol kicsit vagy nagyon tobb kell. Legalabbis nekem. Mult heten egyeblent Kentuckyban voltunk pl, Lexingtonban, a loversenyek vilagvarosaban. Erdekes volt Amerika egy masik arca, de mint minden, ez is csodalatos volt ebben a hatalmas orszagban. Legalabbis nekem, mert nekem nagyon sokminden tetszik, rengeteg dolognak tudok orulni. Emlekszem, az Olymposzon talalkoztunk egy hazasparral, az asszonyka imadta az egeszet, a ferje meg a fakat vette csak eszre, hogy milyen jo butort csinalna belole. Tenyleg milyen igaz, hogy ki milyen szemuveggel nezi a vilagot.
Mar az elso 5 szavad utan dobtam egy hatast. Remelhetoleg sajat magadrol irsz, no, de, te nem vagy minden ember.
a génhibás emberekkel (ről) meg nincs mit beszélni
megtanulni nem lehet normálisnak lenni, ha már nem annak nevelték
Ez az elképzelés is pont abból származik, hogy próbálsz találni valamit, amiért a másiknak is szar, vagy ha nem is szar neki, de legalábbis szemétláda. Olyan nincs, hogy csak azzal foglalkozol, hogy neked miért JÓ? Neked mit adott az élet? (Szigorúan nem mellétéve, hogy "amit másoknak nem".)
Nm is tudom, hogy ez tanulható-e, talán igen, de nem kis munka.
Nem okulok belőle, hanem simán érdekel. De ezt folytassuk az utazósban, ne itt offoljunk.
Ide az a része tartozik csak, hogy nem alszom tőle rosszul, ha valaki messzebbre / többször jut el, mint, hanem simán érdeklődve hallgatom. És az sem kell a jó hangulatomhoz, hogy én jussak messzebbre, mint a környezetem.
ez is jó szar önámító duma
Minden emberben megjelenik az irigység, ha valami olyat lát, ami nem megszokott, túl nagy a siker, az anyagi jóllét. Ezt le tudjuk győzni, vagy csökkenteni, ha arra gondolunk , mit fizetett érte az életben . Mennyi gerinctelenséget, mások becsapását , elárulását tette le a sikerét. De azt is el kell ismerni, hogy vannak kivételes tehetségek, akik nagy sikereket érnek el. Biztos, hogy tehetségük arányában boldogok is ? Beethoven zsenialitása vitathatatlan, boldog volt ??? Akik pedig nem tehetséggel, hanem gerinctelenséggel boldogultak, tettükkel szembesülni fognak abban a folyamatban , amikor életük megszűnőben lesz és lepereg előttük.nekem az volt az elvem, mikor elszáguldtak mellettem karrieristák, hogy amit elértem , azt saját munkámnak köszönhetem .Természetesen én is irigykedtem életemben nem is ritkán, de igyekeztem végiggondolni, biztosan indokolt-e ez a rossz érzés ?
Vannak szerencsések is, de az életben nem érhető el minden a számukra sem .
Természetes érzés az életben az irigység , csak azért kell ellen fellépnünk, mert elsősorban annak árt, aki érzi .
attól még génhibás vagy mert félkegyelműek is írogatnak az enelcén
53.
57.
"akiknek még nálam is sz*rabb lehet,"
nyomorult lélekszülte beszéd ez
igen aki tudja, hogy csináltak remek filmet
és persze sok nincs fenn
mások véleménye meg nem igazán érdekes, mert valami egyiknek jó a másiknak meg nem
csak lásd azt amikor írod milyen fasza x hely, mennyit kutyagoltál
sokan meg utálnak gyalogolni
vagy imádnak az adott néppel kajálni, neked meg mindegy mitől nem korog a hasad
vagy egy másik írja milyen fasza bécsben karácsony előtt, te meg irtózol tőle
Ez a lenyeg, nem tudod, ki vagyok, de ujra meg ujra belem marsz. Tevedsz, nekem abszolute nem szar. De hidd nyugodtan, amit akarsz, nekem aztan nem artasz vele.
En speciel irigy nem vagyok, mar ezert sem szarabb nekem, mint neked. 
Kulonben sem szokasom senkit sem hasonlitgatni, kinek szar, kinek szarabb kinek a legszarabb es igy tovabb. Hiaba hiszed, nem tudod, en hogyan erzek. Tovabbi kellemes irigykedest. 
Akkor már megérte indítani ezt a topicot. :-)
Következő lépés, amikor már úgy is jól érzed magad, amikor nincs szükséged viszonyításra ("másnak is sz...r").
Gondoltam, majd visszakapcsolódok a beszélgetésbe, de egyrészt ezt a topikot egy nehéz, problémás nap szülte, mikor már tele volt a tököm és később nem akaródzott lehúzni magam, másrészt ezt a topikot is egy napon belül szétoffolták, mint az összes többit. Nem tudom, ki ez a Sissi52, de (megint) őt olvasva rájöttem, hogy hozzá képest én egész gondtalan vagyok lélekben, szegény annyira megkeseredett és rosszindulatú, hogy egyszerűen minden topikot szétoffol és három mondat után mindig ott tart, hogy hű, hány helyen jár, mit csinált, és valahogy ráébredtem, hogy hálát adok az égnek, mert felismerem a gyengeségeim, és nem érzem, hogy ennyire kényszeresen, minden topikban, naponta azt kellene bizonygatnom más embereknek, hogy micsoda szuper életem van.
Na, hát kicsit ráébresztett, hogy mindig vannak, akiknek még nálam is sz*rabb lehet, én csak néha kapom el ezt a melankóliát, van, akinek minden napja ebből áll... ;)
Ilyet találok a neten, de szeretem a személyes tapasztalatokat is.
akkor kuksizhatsz pár napot
jobb mint bárki szövege
tuti hülye az enelcé
Attól még érdekelhet, mi van ott. :-)
oda ugy se mész mee drága a jegy
a srácok csípnék
https://sdmaritime.org/visit/general-museum-information/
Mostmár rendesen kíváncsi lettem erre a San Diegora. :-) Gyere már az Utazós topicba és mesélj. Képek is jöhetnek.
Kaptad te szet a bokadat. Miert nem nevezed neven, hogy szemelyeskedtel meg szemetelenkedtel. Ismerem a fajtadat, irjal egy kis szemelyes dolgot magadrol pliiiiiiiz es aztan visszaelsz a morzsaval, amirol azt hiszed, az egesz ember es azt szajkozod eveken at.
Nyafogni te szoktal. Utolso szo legyen a tied, neked adom, te vagysz erre. En amennyit terolad tudok, nekem az boven eleg, es nem kerek belole.
Csak hogy felfrissitsem a fantaziadat, te kotottel enbelem, amikor rarofenntel a picinyke szemelyes informaciora rolam. Aztan kutattal San Diego utan egy tavalyi topikban es a fejemhez vagtad. Pedig azelott es azota is sok mas helyen voltam, az egyikrol epp most jottem vissza.
Na, semmi tobb, ide_______________behelyettesitendo az utolso szavad.
ez is ebből a rétegből van
"az egyik valahogy internethez jutott
Egyre többen kószálnak pizsamában Sümegen.
"
Na igen, egyszer "szétkaptalak" de ott is a tiéd volt az utolsó szó
Ebben meg a szüzikés topikban is tőled függetlenül reagáltam, te kezdtél velem "viccelkedni" aztán durvulni, mindkettőben, de ott is tied az utolsó szó
Itt is a tied lesz igérem!
Amúgy meg nyafogj nyugodtan rólam, a nőknél ez általános és elfogadott, én is szoktam
bár itt nincs óvónéni hogy szétcsapjon köztünk :DDD