Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Akkor tényleg nincs értelme "nyomulni" csak elijesztenéd,ha akar valamit.A pasik nem szeretik ha levadászák őket.Nehéz,nehéz de ez van.Légy egy kicsit elérhetetlen,hátha azt szereti....de azért készülj fel arra is,hogy "csak egy kedves szomszéd vagy neki"
Hangolódnék- hangolódnék, de hogyan?
tényleg próbálok nyugton maradni, csak hát nagyon nehéz...
Megkérdeztem, röviden válaszolt (hozzáteszem ezek a találkák 1 percesek, addig tartanak még leérünk az utcára) h. jó volt és azt mondta, h. elég rosszúl van, alig aludt, mert valami van a gyomrával
1 hét múlva futottunk össze újra, kérdztem meggyógyúlt-e már, de azt válaszolta még mindig nincs túl jól... persze ez vagy igaz vagy így akart lepattintani, mert másnap este pénteken éjfélkor mikor elhúzott otthonról elég elevennek tűnt
Igazából tudom, h. nyugiban várnom kellene, mert majd ő kitalál valamit, ha többet szeretne, de sajnos ebbe most nem tudok belenyugodni. Próbáltam, de kb. kaparom a falat, ha tudom, h. otthon van és csak cirka 5 m választ el minket egymástól
Sziasztok!
Van valakinek 1 jó tippje, h. lehet jó értelemben felhívni magunkra a szomszédunk figyelmét, aki mellesleg jó pasi és nagyon tetszik.
Persze úgy, h.. ne csináljak magamból komplett hülyét, mert egyenlőre nem szeretnék költözni
Voltak apró jelek, hogy Ő is felfigyelt rám, és ezen felbátorodva kölcsönkértem a létráját, amit nagyon kézségesen áthozott, sőt karácsony előtt ittunk egy kávét és beszélgettünk, de az akkor annyira spontán jött. Aztán mindketten elutaztunk 2 hétre és azóta úgy viselkedik, mintha se létra, se kávé sose lett volna. Mondjuk baromi sokat dolgozik, ezért ritkán találkozunk, de nem értem ezt a változást és úgy érzem csak csatát vesztettem nem háborút!
Szerintetek van remény? van valakinek valami jó ötlete?
Mert emberek vagyunk, és bonyolultan működünk.
De ha magunkkal rendben vagyunk, akkor minden jól alakul
Ez nagyon jó kérdés!!! Talán így izgalmasabb... Nekem rá kellett jönnöm,hogy még mindig ugyanazt a fiút szeretem,akivel már 6 éve szakítottunk. Azóta ilyen semmilyen kapcsolatban vagyunk, hol kavarunk,hol nem. Ő is csalja (velem) a barátnőit,én is a pasikat vele... Tudom,hogy el kellene felejtenem, meg hogy milyen megalázó, de egyszerűen képtelen vagyok. Nem tudok nemet mondani sem.
Hiába nem találkozunk rengeteg ideig, utána ha összefutunk,mégis ugyanott tartunk,mint ezelőtt.
Létezik olyan trükk,amivel végleg el lehet felejteni?
Szisztok!
Ezzel nem csak a nők vannak így,bár a pasik sokkal kevesebben, talán.
Én is hasonló cipőben járok:
Egy idősek vagyunk, de a hazasságából van egy 9 éves lánya, a válás régebben történt, azóta van egy 4 éves kapcsolata.
Kollegák vagyunk, Ő egy vidéki városban dolgozik, nálunk volt szakmai gyakorlaton pesten tavasszal, akkor ismertem meg. Már akkor leszögezte, hogy közöttünk nem lesz több barátságnál, mert nála nem indult be semmi és elnézést, ha félre értettem az érzéseit.
A kapcsolata hullámzó (hol külön, hol együtt), elsején hajnalban szakítottak. Mondtam is, hogy néhány nap és újra együtt lesznek, de állítólag ez végleges. Sokat beszéltünk telefonon tegnap és ma, de a beszélgetésben éreztette, hogy ne is reménykedjek, hisz én barát vagyok, azok küzül is olyan, aki a piramis csúcsán van.
ennek ellenére bízom benne,hogy ezeket nem komolyan gondolja.
Ha az eszemre hallgatnék, rég elfelejteném (kolleganőim szerint nagyon hülye vagyok), de még is van valami, ami miatt nem megy, mindezek ellenére.
???
hát lehet, hogy sajnos ennél jobbat nem tudtál tenni, főleg magaddal.
és mit érzel most? megkönnyebbülést, vagy fájdalmat?
és mit szólt ő?
az lenne a vicc, ha majd most meg utánad sírna
Te leülsz mielőtt elesel????:)))
Amúgy BUÉK