Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kezdjuk ujra
Létrehozva: 2010. január 19. 16:10
Nekem nagyok hianyzik a topikunk, hianyoznak a topiktarsak, a baratsagok es beszelgetesek. De ahova a kedvenc topikom (Izrael) jutott, abban nincs kedvem reszt venni.
Kerlek benneteket hogy kezdjuk ujra, teremtsuk meg a regi meghitt, bensoseges hangulatot. Beszelgessunk politikarol, oromeinkrol, banatainkrol, gyermekekrol, unokakrol es mindenrol, ami foglalkoztat bennunket. Nem fontos hogy mindenben egyetertsunk (nem vagyunk egyformak) de a sertegeteseket, meg es beszolasokat lehetoleg mellozzuk. Mindenkit idevarok, aki nem bomlaszto szandekkal akar kozenk jonni. Remelem sikerul ujra egymasra talalnunk.
isoHunt - BitTorrent & P2P torrent search engine
Szia.
Remélem sikerül innen letölteni. A feliratokban találsz feliratot hozzá.
Szia, Tanaria!
Kétszeres egysróf! A Stephen Hawkingról szóló filmet szívesen megnézném, valamint a már magyarul is megjelent Utazás a végtelenbe című könyvet is elolvasnám.
Miért kétszeres az a bizonyos egysróf? Egyik sróf, mert mindketten, ugyanabban az időben, zseniális fizikusokról beszéltünk, a másik pedig, hogy Robi rajongott érte! Ő volt az első, 1985-86-ban, aki az elméletéről mesélt és felkeltette bennem az érdeklődést. Aztán ezt a kíváncsiságot is eltemettem, de most, hála Neked, újraéledt…
Hol nézhetném meg? Kaphatok esetleg egy linket?
Sajnos, ma nagyon későn ébredtem, pedig jeles nap van a kis szigetünkön.
Boldog jubileumi születésnapot kívánok a mi Alsórákosi-Marikánknak, az összes virággal, amit életemben fényképeztem, közülük is legszebbekkel.
Szeretnék szép, megható szavakat előhúzni tarsolyomból, egészséget kívánni Neked és további boldog éveket, új kalandokat, melyekkel bennünket is gazdagabbá teszel, de jöjjön inkább ez a Remarque-idézet:
"Te sosem fogsz megöregedni. Az élet lassan elvonul majd az arcod fölött, ennyi lesz, semmi több, és te attól még szebb leszel. Öreg csak az, aki már nem érez semmit."
Szép, gazdag és tartalmas évek következzenek életedben, Marika!
Névnapot is ünnepelsz, tehát az előbbiek kétszeresen érvényesek.
Marika barátnődnek is boldog névnapot kívánok!
Egészen különleges hangulatú felvételek!
A múlt héten az egyik város széli hipermarketből kijövet óriáscserepekbe ültetett pálmafák hívták fel a figyelmemet. Nem biztos, hogy datolya-pálmák voltak, de téged juttattak eszembe.
Itt nagyon megbüntetnének, ha elhanyagolnád a személyi pótolását.
Köszönöm Anyukám nevében a virágokat. (Még nem látta, mert épp alszik.) Nagyon szeretem a tavirózsákat (is).
És még:
1. Ugyanaz a fa, más szögből. Az alkonyat fényei azon a napon egészen különlegesek voltak, amolyan földöntúli érzést nyújtottak.
2. Ezt a fotót viszont elrontottam, mert a pálmafa - amúgy nagyon szép - törzse takarja a lényeget: a biciklis kutyasétáltatót, azt hiszem 5-6 kutyával indult útnak!
3. Végül egy banális pálmafa. Már készül a datolya.
***
Ma Laci a nyakamra ült, mert kibírhatatlan ez az üvegház-effektus: felhős az ég és a lenyomódik a 80 %-os pára. De jó lenne már fázni! Igaz, hogy emberből vagyunk és mindig panaszkodunk…
Elhalasztottam a mára tervezett timráti munkát, és időmilliómosként végre megcsináltatom a mintegy éve elvesztett személyi igazolványomat. (Helyette az útlevelemet használtam - ha kellett.)
További szép napot!
No akkor folytatom a képek feltöltését, de megígérem, hogy nem lesz túl-ten-gés!
1. - 2. Ahányszor Holonba utazom, ezen a téren jövet és menet is át kell utaznom, itt cserélek autóbuszt. Amúgy is kedvenc helyem, több okból - most nem sorolom. Közöttük a tavirózsák és a szökőkutak,
3. - 4. valamint különleges fái - itt például a fehér csillagvirágot nyitó chorisia speciosa. A rózsaszín virágút Haifán fényképeztem, nemrég.
Na tessék! Itt a legújabb egysróf. Te is fizikusról írtál (kár, hogy letörölted!) és én is, na, máris megvan a legújabb ok, hogy folytassam?
Küldök néhány képet. A virágosak Anyukádnak és Fencinek szólnak, vajon miért?
1. Az elmúlt kedden, az egyik tel-avivi vasútállomás előcsarnokában, ott ahol elváltam Alsórákosi-Marikától és útitársaitól 2013 májusában. Emlékezetes hely! Még egy érdekesség, hogy a gyönyörűen zongorázó katonafiú (karjelzése szerint) ugyanabban az elitalakulatban szolgál, ahol 25 évvel ezelőtt Kriszti, a Goláni hadosztálynál. Nagyszerű ötlet volt, hogy odatették ezt a zongorát. Este, amikor hazatértem, már egy háromtagú zenekar muzsikált.
2. - 4. A tel-avivi Rabin-tér tavirózsái.
3. Szintén ott készült, és azt hiszem, hogy ez a csúcs. Nem mintha jobban fotóznék, hanem mert szerencsém volt!
Köszönöm! Megmutatom.
Úgy lehűlt az idő, hogy be kellett csukjuk a balkonajtót, mert fáztunk.
A film amit az este említettem egy ma is élő angol fizikusról szól. Írtam egy rövid összefoglalót és benyomásaimról, de letöröltem, hogy ne "lőjem le a poént". Nézd meg!
Ez nagyon jó! Izgalmas és érdekes.
Persze, hogy én is büszke vagyok a csíki "tudós"ra! Remélem jelölni fogják.
Az történt, hogy körülbelül egy órával a hozzászólásom megjelenése előtt elkezdtem írni, abbahagytam, mert a cicáim követelték a reggelijüket, aztán rendbe szedtem a konyhát, megöntöztem a virágaimat stb., stb., végül eszembe jutott, hogy a szösszenetet még el se küldtem, újraolvastam, javítgattam és katt!
Most pedig (végre) észrevettem a reggeli virágcsokrot, nagyon-nagyon köszönöm, hogy feltetted. Isten éltesse anyukádat, Tanaria, egészségben, és tartsa meg minél jobb állapotban még sokáig!
A mai virágképeimet majd mutasd meg Neki, és közvetítsd nagy szeretetemet!
Jó reggelt!
Nagyon örülök a jó híreknek Tanaria, a lazulásnak, lazításnak talán még jobban. Nagy harcos a Te anyukád és lányai szeretete, gondoskodása ismét átsegítette a kritikus helyzeten. Jó csapat vagytok Ti együtt!
Nem néztem filmeket mostanában, így köszönöm az ajánlatot.
Ismét egy nagyon izgalmas témát hozott elém az élet, abba merültem el tegnap-tegnapelőtt. Fiam említette a nevet, a témát, én pedig jól körbejártam. Nagyon büszke vagyok most, mert ha nem is Csíkszereda, hanem Csíkkarcfalva szülötte, és gyermekeink kortársa, de fantasztikus tudományos munkássága nyomán talán még egy Nobel-díj várományosa is lehet. Érdemes megjegyezni: Barabási Albert László fizikus, a hálózatelmélet kutatója.
A csíkszeredai matematika-fizika líceumban tanult (ma Márton Áron Líceum), egy évvel a fiam előtt végzett, sőt alig hat hónappal idősebb nála! Nahát! (És az apját is ismertem! Őt sajnos nem, de nagyon hasonlít az édesapjára.)
***
Újabb ok a büszkeségre, hogy B. A. L. "kutatásai a hálózatokról a kommunikációelmélet egyik kedvelt tézisét, a világfalu-elméletet, illetve a hatlépésnyi távolság törvényét is megerősítik" és ki volt ennek a kiagyalója? Nem is hinnétek: Karinthy Frigyes! (Láncszemek című novella, 1929-ből)
Szép napot!
Köszöntelek benneteket az Anyukám névnapi virágaival, mert tudom, hogy mindannyian aggódtatok érte. És nem csak ezért.
Szép hetet mindenkinek!
Eltelt a mai nap, az utolsó amíg a nővérem itt van. Hajnalban megy vissza. Egy kicsit lazultam. Anyukám sokkal jobban van. Már egy hete, hogy megint fel tud kelni, tehát fizikailag is, de szellemileg is jobban van! A sok gyógyszer volt a hibás, de kigyógyult ebből a bajból.
Ma este egy nagyon jó filmet néztem meg: The theory of everything. Ha nem láttátok, érdemes megnézni!
Jó éjszakát!
De jó lenne, lehetne, ha kapnánk egy kis helyszíni közvetítést a tegnapi táblaavatásról. Mit szólsz, Zsuzsa?
Ismét kaptam tőle egy kedves, noha kissé túl férfias írást, bár az csak azért lehetett megtévesztő, hogy a túlcsorduló érzelmeket leplezze. Persze ez csak az én feltételezésem.
Most megint azokra a hihetetlenül kék Bächer-szemekre gondolok. Milyen kár, hogy már nem néznek erre az elrontott világra…
***
Fenci, jaj, Fenci, én nem akarok okítani! Olvasás közben mindig ott van Pósalaki bácsi mondatának a lehetősége, használjátok bátran! Amit Te okításnak vélsz, azt elsősorban magamnak írom, és tudod miért? Hogy el ne felejtsem! Hisz' annyi mindent nem tudok, és minél többet tanulok (-gatok), annál kevesebbet. Egy azonban teljesen biztos, és pedig az, hogy belőlem sem lesz polihisztor!
Szervusztok!
Tanaria, Fenci, kedvesek vagytok. Egyelőre munkába ástam magam, a többit majd meglátjuk.
Vannak még frissebb képeim, azokat nemsokára felteszem, a szabadidőm függvényében.
Kellemes vasárnapot!
(Én megyek a nénikémhez.)
Nehogy letedd! Mert akkor mi lesz velünk?
"Még javítottam is."
Egyébként, amikor már van egy tetszik, háromszor is ráütök, míg megjelenik a második tetszik, azaz bekékül és aztán szépen eltűnik :)
Egyszer ... én is a tenger mellett leszek! Vagy tó, vagy folyó, de addig is a medence széléről üzenem, esőben, hogy várom a további képeket, okításokat.
És akkor mi lesz a további gyönyörű felvételeiddel? Kikre fogsz gondolni amikor fotózol?
Kinek fogod elmondani, amit senkinek nem lehet?
Amúgy nem téged féltelek, hanem magunkat. A topik lesz szegényebb, lesz szegény, üres, meg is szűnik lenni.
Köszönöm a verset, nagyon szép!
Szép napot!
Megértelek. Kitartóan küzdöttél, részedről mindent megtettél. Nekem nagyon hiányozna az ittléted mindenestől! Még reménykedem.
1. A határőrség épületének északi fala. Innen öt méterre kezdődik Libanon. Számomra mindig rossz emlékű hely, amióta itt tették át a Chezbollah által 2006. júliusában elrabolt két tiszt koporsóját. Egy hétpróbás gyilkosért cserében, aki izraeli egyetemeken és költségen szerzett mesterfokozatot. Nem részletezem, csak annyit, hogy ez a csere mindmáig egyik legtraumatikusabb emlékem maradt.
2. Még soha nem jártam végig az északi (libanoni) határ menti településeket. A nahariai buszra vártunk, meg is érkezett, ám a sofőr (a szimpatikus Achmed) közölte, hogy innen még nem Nahariára, hanem az északi határvidékre tart az útja, de visszatér Ros Hánikrára, és akkor majd felszállhatunk. Gondoltunk egy nagyot, és csekély összegért mi is vele utaztunk, végig a határ szerpentines útvonalán. Több településen haladtunk át, de a legizgalmasabb a Slomi nevű városka volt. Valamikor, halála előtt hosszú évekig, Rumcájsz-Gábor topiktársunk dolgozott itt. A képen: egy gyár kapuja.
3. Újra lefelé, Ros Hánikrá irányába.
4. Slomi városka határtáblája.
***
Az elmúlt hétről még maradt néhány kép, azokat is fel fogom tölteni ide, részemről záróakkordként.
1. Szemben sejtelmesen simulnak a párába Haifa magasabb épületei, közöttük a két ikertorony, egyik szálloda, a másik luxus-lakóház. No meg a Kármel-hegy.
2. Minden kicsi szeglet tartogat valami szépséget.
3. A nagy fehér sziklán, kötélpályán szállítják le a barlangba látogatókat.
4. A brit mandátum idején, 1941-ben épített alagúton haladt át a Haifa-Damaszkusz közötti vasútvonal. A világháború után lezárták, de a vasúti dokumentumokban szerepel egy 300 Holocaust-túlélőt ide szállító szerelvény is. A megvilágított alagúton végig lehet sétálni, a lámpák alatt virágok.
Nagy-nagy örömömre Visszatérő-Zsuzsa igazán jó hírt osztott meg az FB-n.
Miután sokunk által olvasott, tisztelt és szeretett emberről van benne szó, itt is elolvashatja, aki akarja.
Éppen a minap beszélgettünk róla Kalóz barátunkkal, ő említette, hogy fiának egy ideig osztályfőnöke is volt… Nekünk pedig igazmondó, kedvelt literátorunk.
Köszönöm az értékelést, kedves vagy.
Felteszem a még hátralévő képeket, mert nem szeretem a teljesítetlen ígéreteket és befejezetlen, függőbe hagyott munkákat, aztán "letészem a lantot, tőlem ne várjon senki dalt".
Blogíráshoz nincs kedvem, türelmem, talán valami másba kezdek? Az viszont nem lesz publikus. Szóval, nemsokára búcsút mondunk egymásnak és valami mást kezdünk újra. Ki-ki a magáét.
Egy kor véget ért. Sajnos…
Valóban nagyon szép helyek! A fehér sziklák csodaszépek, a jó társaság meg mindent megér!
Jó éjszakát!
Még van néhány kép és történet, de estére hagyom. Most más tennivalóm akadt.
1. - 2. Képek a barlangból.
3. Szemben, akár egy angyal, társaságunk egyik tagja.
4. Ismét azok a csodálatos színek!
1. - 2. Ha tiszta az idő, a Ros Hánikrá-i fehér sziklák és a híres elefántlábak akár Haifáról is láthatók.
3. - 4. Ám ha ott vagy, hihetetlenül szép látványban lehet részed.
A második képen látható letakart banánültetvény mögött még kettő-három, talán négy hasonló látható.
Csupán kiegészítésképpen.
Szép napot továbbra is.
Tele van a sajtó a menekültkérdéssel, ennek nyomán szomorú és érthetetlen dolgokban, látványokban van részünk. (Itt kihagyom néhány gondolatom közlését, mert nem akarok politikai vitába keveredni. Csak annyit, hogy a magánvéleményem még mindig a humanizmus eszményeire épül, értsétek, ahogyan akarjátok. Az is igaz, hogy a kibicnek semmi sem drága, és én hála Istennek, kibic vagyok ebben az ügyben. Szóval:
)
***
Maradjunk inkább a természetfotóknál, mert azok következnek.
Hétfőn, augusztus utolsó napján, iránytaxival, autóbusszal, illetve vonattal bonyolítottuk újabb kirándulásunkat fogadott gyermekeimmel, az egyre jobban megkedvelt házaspárral. Olyan jó, ha szép és érdekes helyekre mehetek velük!
Úgy döntöttünk, hogy Naharián találkozunk, ahová ők vonattal (előtte biciklivel), én pedig iránytaxival érkeztem. Volt egy kis izgalom, mert ritka időpontokban indul autóbusz Nahariáról, a mi Kismanóink egyike által is ismert Ros Hánikrára, a szépséges tengeri barlangokhoz. Végül, legyőzve a közlekedési dugókat, időben megérkeztem a nahariai központi buszpályaudvarra.
1. Még mielőtt Nahariára érkeztem volna, elhaladtunk a Gettó harcosai nevet viselő kibuc előtt, amely több szempontból fontos számomra: itt élt 6-7 évig a fiam, van benne egy kitűnő Holocaust-múzeum és tanulmányi központ, valamint a Varsói gettólázadás tiszteletére emelt emlékmű (egy alkalommal Ciss-el és csoportjával találkoztunk itt), végül számtalan személyes emlék köt hozzá. A képet az iránytaxiból fényképeztem: a Holocaust-múzeumot és az emlékművet láthatjátok rajta. Ja, és a rómaiak idejéből fennmaradt vízvezeték maradványait is.
2. Ezt a képet Alsórákosi-Marika nagyon fogja kedvelni. Már felérkeztünk Ros Hánikrára, és a hasonló nevet viselő kibuc egyik banánültetvényére esett a pillantásunk,
3. - 4. illetve a hihetetlen színekben pompázó tengerre.
Neked is küldök majd képeket!
Egy olyan helyről ahová boldogan járok vissza, mert legelőször Tibi vitt oda, éppen 20 éve.
Szívesen járok oda, mert kevés ennél szebb hely van a világon.
Szóval Te vagy az egyik Manócska, gondoltam én!
Örülök, természetesen, de jó lenne másképpen is látni, ha itt jársz...
A rád emlékező fotót majd a nagy gépről küldöm. Hosszú az út hazáig.
Jelentem, jelentkezek, hiszen tetszikelek :)
További szép napot!
Szép napot!
Szerintem életünk értékes részeire mind szívesen emlékezünk.
De tényleg, mi van veletek, miért nem jelentkeztek?!
Margaret, Visszatérő, sokszor eszembe juttok. . .
Láttátok? Hiányszik! Ugye milyen jó szó?
Jó reggelt!
Indulok nemsokára, kezelésre és onnan Timrátra, mert illene már dolgozgatni is.
A hétfői képek amúgy ismétlések lennének, mert azon a helyen, ahol készültek, virtuálisan vagy a valóságban már voltunk néhányszor, de a szépsége cseppet sem fakult, sőt!
A Manócskák itthagyott nyomai mindig mosolyra fakasztanak, de már nagyon hiányszik Alsórákosi-Marika, Fenci, a többi ritkábban jövő úgyszintén, hogy Visszatérő-Zsuzsáról ne is beszéljek. Margarettől is nagyon várom a híreket!
Most már a melegre sem foghattok semmit, ehhez már csak nekem van jogom! Mai paraméterek: 33 fok + 85 % páratartalom. Túléljük, mert már itt is a vége felé tartunk!
Tanaria, ami a 28 éve elkezdett levelezésünket illeti, az egy életre szóló barátság folytatása volt, és hogy lestem a postát minden nap! Elmosolyodom, mert eszembe jutnak a felső bal sarokba írt számok, amelyek 1987-1989 között gyanút ébreszthettek a levélcenzúra szekusaiban, de ez volt az egyetlen (gyerekes) módja, hogy tudjuk: ha el is olvassák, át is világítják, de mégis átengedik. Sokat jelentettek nekem-nekünk a leveleid, a barátságod, a szereteted! Nem köszönöm meg, mert kölcsönös, és mert természetes!
Lám-lám, biztos jele az öregedésnek, hogy elkezdtem itt nosztalgiázni!
Estére már megérkezett az üdítő eső jéggel dúsítva.
Nagyon barátságos, szép hely Kiryat-Yam. Egy pillanatra elgondolkoztam, 28 éve...honnan hova kerültetek...mennyi levelet küldtem és kaptam arról a címről...28 év...
Mindenkinek jó éjszakát!
A múlt hét végén valamilyen új tengerparti létesítményt adták át, ezért kerültek oda a zászlók és az ünnepi díszítés.
A parti séta után az épület másik oldalára érkeztünk, innen már jól látszottak a valamikori ablakaink is. A lebukó nap méltó keretet adott a nosztalgiámnak, főleg hogy balról a Kármel és az alkonyati párába vesző Haifa is képbe került…
***
Szép és kellemes nap volt, jó beszélgetésekkel, barátsággal és kedves emberek közelségével. Finom vacsora tette rá a koronát és még söröztünk is!
A következő nap látványaira is sort kerítek lassan.
1. - 2. Pálmafa törzse és ami alatta van.
3. - 4. Alkonyodik és ez a tengerparton talán a legszebb.
Aztán lementünk a partra,hogy különböző irányból örökítethessem meg az épületet és környékét.
Vasárnap születésnapot ünnepeltünk, Kiryat-Yamban. Ott, ahol az itteni életünk közel 28 éve elkezdődött, és mert fényképezőgép is volt nálam, végre megmutathatom azokat a szépségeket, amelyekre akkoriban nem is figyeltem, mert ezernyi más kötötte le az érdeklődésemet… Az újrakezdés gondjai.
A befogadó központ közvetlenül a tenger partján van. Mi a hetedik emeleten laktunk, a barátaink most a nyolcadikon. Nem volt egyszerű látni azt a bejárati ajtót, amely mögött egykor otthon voltunk.
Felmentünk a tetőre - ahonnan bármerre nézel, déli, nyugati és északi irányba, gyönyörűséggel telik meg a lelked.
Az emberek, bármilyen meleg is van, védekeznek. Ki-ki a maga módján.
Az állatok is megkeresik azokat a helyeket, ahol kevésbé szenvednek.
1. Picurnak újabban itt van a hadiszállása. >>>>
2. Biztonságban érzi magát. Én meg arra gondolok, hogy őt eredetileg sakktáblának tervezték. Aztán mégis Picurka lett belőle, legnagyobb örömömre.
3. Miki-cica a tengeri szellőre esküszik. Néha-néha tényleg érezhető ezen a helyen.
Szia!
Megnyugtat, ha azt mondom, hogy mi is? Mármint kánikulailag?
Nemsokára azonban mi is mondhatjuk, hogy: pri-pri…
A java már eltelt. A nyárnak.
***
A múlt héten - szerencsétekre - keveset fényképeztem.
1. Ezt egy ügyintéző asztala mögött láttam. Ugye milyen kedves? És még ötletes is.
2. - 3. A virágokat, növényeket pedig valahol, Haifán. Csak úgy rám köszöntek.
***
Volt egy kis üzemzavar az Nlc-n. Észrevettétek? Már megijedtem…
Szép napot!
Nagyon tetszett a tegnapi vers!
Mindennek tetejébe még a kánikulával is küzködünk.
(verejték)
Jó reggelt, itt a tej! (Engem így költöttek valamikor, úgy hatvan évvel ezelőtt!)
Elkeseredtem volna, ha nem látom a Manócskák nyomait, akik csak ránk mosolyogtak, és gyorsan tovább is ballagtak.
Kár, hogy nem volt semmi mondanivalójuk… (???)
Itt vagyunk a hét közepén, de az az első és egyetlen napom a hétből, amikor nem szabadon duhajkodhatom az idővel, sajnos, most sem megy mert sok tennivaló lenne. Lenne… No, majd este elválik, miként játszottam a lehetőségekkel.
Megint sok-sok kép gyűlt össze, noha a tegnap visszafogtam magam, és még a lányom bátátá-ültetvényét se fotóztam, pedig teljesen elbűvölt. A kertecskéje is dacol az időjárás viszontagságaival.
Cseppenként majd jönnek az illusztrált események is.
Üdvözöllek benneteket az emberes hónapok legelső napján és csupa szép és jó élményt kívánok!
Gárdonyi Géza:
Szeptember
Elnémult a rigó. Az esteli csöndben
az ősz bogár szomorú pri-pri dala szól már.
A távoli szőlőkben panaszolja szüntelen:
elmúlt, odavan a nyár, a meleg nyár!
így változik búsra az én hegedűm is:
fejemre az ősz dere, az ősz dere száll.
Gazdagon érik a szőlőm, telve a csűr is,
De pri-pri: odavan a nyár, - a nyár...
Itt nálunk még nem…
"Ezt azért nem álltam meg vigyorgás nélkül. Ugyanis elképzeltem, hogy felemeled a jobb lábadat, utána a balt, és akkor a levegőben állsz."
Örülök, hogy nevettél, ám ha láttad volna azt a bamba értetlenséget, amivel az utasításokat követtem… elképzeled?
Szervusztok!
Csak jelentkezem, mert többre már nem futja - nagyon jó két nap van mögöttem és jöhet a harmadik, mert holnap reggel Tel-Avivba utazom, viszem a tabletet és ha nem leszek túlságosan fáradt, esetleg még mesélek is.
Most egy repülőgépet követek - egyik utasának jó utat és kellemes pihenést kívánok.
***
Utazás közben elolvastam a reggeli bejegyzéseimet - elnézést kérek a gépelési hibákért, sőt, azt hiszem utolért a freudi átok- ha van ilyen -, mert ismételten Simrátot írtam Simron helyett (25597), jaj Istenem, hogy tehettem?
Egyszóval, csak az nem vét, aki nem ír semmit!
Tanaria, mindig megköszönöm a visszajelzéseidet, és a Manócskáknak is, hogy láthatóan itt jártak.
Jó éjszakát, gyűjtöm az erőt holnapra!
Döbbenet, hogy annyi évszázadot túlélt a kőbe vésett szó!
A további képek gyönyörűek.
Szép napot!
Már megint kánikula van.
Ezt azért nem álltam meg vigyorgás nélkül. Ugyanis elképzeltem, hogy felemeled a jobb lábadat, utána a balt, és akkor a levegőben állsz.
A nővérem délután érkezik és hétvégéig marad. Vonattal akart jönni, de visszariasztotta a menekült-áradat, úgyhogy autóval jön. Nagyon hosszú út Lakhegytől idáig. Csak már lenne itt!