Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Válok-Belehalok ...
Létrehozva: 2005. június 7. 11:24
Hogy éljem túl? Még mindíg szeretem...
Öt éve ismerkedtünk meg. Tudjátok mikor az ember a "másik felét" keresi egész életében. Mindketten úgy éreztük, megtaláltuk. "Olyan mint én csak ellenkező neműben"! 1,5 év múlva esküvő. Fény pompa ragyogás. Jól éltünk, kerestem normálisan, minden héten kétszer mulatozás. 2, 5 évvel ezelőtt szilikon ciciket kért karácsonyra, megkapta.
Akkor valami elkezdődött... Szerinte depresszió. Sanax szedése egyre sűrűbben. Gyakorlatilag 2, 5 éve kis megszakításokkal nem dolgozott. Amit tellet megadtam neki. Nekem egyre kevesebb kedvem volt a discókhoz. Ő azt mondta, hogy azt hitte mikor hozzám jött, hogy miníg így marad, áttáncolunk az életen. Csalódott. Egy éve elkezdett egyedül is eljárkálni. Közben a hétköznapok Sanax- mámorban teltek egy kis sörrel megbolondítva. Rengetegszer arra mentem haza, hogy alszik. Depresszióra hivatkozott: értéktelennek érzi magát, nincs állása, céltalan az élete. Gyereket akartam, ő mindíg kitolta a határidőt. Sűrűsödtek a balhék. Nem tudtuk megbeszélni a dolgokat. Szeptembertől elkezdett szökdösni éjjel a szórakozóhelyekre, "nem bírta a bezártságot".
Április elején nem bírtam tovább elköltöztem.
Meg akartam ijjeszteni, talán észhez tér. Feltételeket szabtam : nincs Sanax, nincs pia, nincs egyedül disco, legyen gyerek, nyugodt családi élet.
Megbeszéltük nem szakítunk addig csak külön lakunk, "járunk".
Szerintem rácsesztem. Igaz,hogy én léptem, de úgy tűnik ő inkább fellélegzett. Nincs kontroll azt csinál amit akar. Azóta 3 alkalmi pasival szűrte össze a levet, megtudtam. Ha telefonon beszélünk. hideg már csak arról van szó, hogy mi marad neki anyagiakból.
Nem tudom elhinni hogy ez a hatalmas szerelem ide jutott.
Úgy volt, hogy elmegyünk együtt pszichológushoz. Utolsó pillanatban visszakozott, elmentem egyedül. Elmondtam a dokinak mindent. Piszkosul meglepett mikor a doki felállította a személyiségrajzot!
NEM DEPRESSZIÓS! Nárcisztikus személyiségzavar.Ezek az emberek ideálokat gyártanak(ez voltam az elején én) és ha kiderül, hogy mégsem tökéletes, mert tökéletes nincs, degradálni kezdenek és új ideál után néznek.A legfontosabb életükben? hogy szépek legyenek és erről állandó visszaigazolást várnak a környezetükből. Manipulatív viselkedésüek mindent azért tesznek, hogy a partner tökéletesnek "istennőnek" lássa őket. Nagyon rosszul viselik az idő múlását, elszakadt a valóságtol, álomvilágba menekült agyógyszerek segítségével. Ebből kialakult a egy súlyos gyógyszerfüggés, amit szereinte már csak bentfeküdve, zárt körülmények között lehet kezelni.
Ő nem fog befeküdni, azt hiszi, én voltam minden gond oka, majd most leszokik, hogy már nem vagyok. Az elmúlt 2 hónapban 4 munkahelye volt, megpróbál megállni a saját lábán. A doki azt mondta nem fog sikerülni, mindenhol előjönnek az elvonási tünetek.
Mindketten 37 évesek vagyunk, ebben a hónapban lesz a házassági évfordulónk.
Én szeretem...
Öt éve ismerkedtünk meg. Tudjátok mikor az ember a "másik felét" keresi egész életében. Mindketten úgy éreztük, megtaláltuk. "Olyan mint én csak ellenkező neműben"! 1,5 év múlva esküvő. Fény pompa ragyogás. Jól éltünk, kerestem normálisan, minden héten kétszer mulatozás. 2, 5 évvel ezelőtt szilikon ciciket kért karácsonyra, megkapta.
Akkor valami elkezdődött... Szerinte depresszió. Sanax szedése egyre sűrűbben. Gyakorlatilag 2, 5 éve kis megszakításokkal nem dolgozott. Amit tellet megadtam neki. Nekem egyre kevesebb kedvem volt a discókhoz. Ő azt mondta, hogy azt hitte mikor hozzám jött, hogy miníg így marad, áttáncolunk az életen. Csalódott. Egy éve elkezdett egyedül is eljárkálni. Közben a hétköznapok Sanax- mámorban teltek egy kis sörrel megbolondítva. Rengetegszer arra mentem haza, hogy alszik. Depresszióra hivatkozott: értéktelennek érzi magát, nincs állása, céltalan az élete. Gyereket akartam, ő mindíg kitolta a határidőt. Sűrűsödtek a balhék. Nem tudtuk megbeszélni a dolgokat. Szeptembertől elkezdett szökdösni éjjel a szórakozóhelyekre, "nem bírta a bezártságot".
Április elején nem bírtam tovább elköltöztem.
Meg akartam ijjeszteni, talán észhez tér. Feltételeket szabtam : nincs Sanax, nincs pia, nincs egyedül disco, legyen gyerek, nyugodt családi élet.
Megbeszéltük nem szakítunk addig csak külön lakunk, "járunk".
Szerintem rácsesztem. Igaz,hogy én léptem, de úgy tűnik ő inkább fellélegzett. Nincs kontroll azt csinál amit akar. Azóta 3 alkalmi pasival szűrte össze a levet, megtudtam. Ha telefonon beszélünk. hideg már csak arról van szó, hogy mi marad neki anyagiakból.
Nem tudom elhinni hogy ez a hatalmas szerelem ide jutott.
Úgy volt, hogy elmegyünk együtt pszichológushoz. Utolsó pillanatban visszakozott, elmentem egyedül. Elmondtam a dokinak mindent. Piszkosul meglepett mikor a doki felállította a személyiségrajzot!
NEM DEPRESSZIÓS! Nárcisztikus személyiségzavar.Ezek az emberek ideálokat gyártanak(ez voltam az elején én) és ha kiderül, hogy mégsem tökéletes, mert tökéletes nincs, degradálni kezdenek és új ideál után néznek.A legfontosabb életükben? hogy szépek legyenek és erről állandó visszaigazolást várnak a környezetükből. Manipulatív viselkedésüek mindent azért tesznek, hogy a partner tökéletesnek "istennőnek" lássa őket. Nagyon rosszul viselik az idő múlását, elszakadt a valóságtol, álomvilágba menekült agyógyszerek segítségével. Ebből kialakult a egy súlyos gyógyszerfüggés, amit szereinte már csak bentfeküdve, zárt körülmények között lehet kezelni.
Ő nem fog befeküdni, azt hiszi, én voltam minden gond oka, majd most leszokik, hogy már nem vagyok. Az elmúlt 2 hónapban 4 munkahelye volt, megpróbál megállni a saját lábán. A doki azt mondta nem fog sikerülni, mindenhol előjönnek az elvonási tünetek.
Mindketten 37 évesek vagyunk, ebben a hónapban lesz a házassági évfordulónk.
Én szeretem...
Mit kell tenni?
át kell gondolni, hogy kinek csinálok gyereket, aztán ha már vállaltam, akkor fogamat összeszorítva mindent kihozni a házasságból, aztán ha végképp nem megy, mert már a másik puszta látványa is zavar, akkor intelligensen, úgy hogy mindenki a legkevesebb sérelemmel zárja a történetet el kell menni.
Az olyan ember meg, aki a gereke születése előtt lép le, jellemtelen alak. Hogy ennyi empátia nem szorult belé, hogy mit érez az a nő, mikor egyedül szembesül azzal, hogy megindul a szülés, hogy bizonytlan, vagy fél, mert életében nem volt még szülőszobán, hogy az első katartikus érzelmeket senkivel nem tudja majd megosztani... szóval aki ennyire nem becsüli azt az embert, akit társául választott.. Nem tudom, talán megkéne hívni a Mónika show-ba, .. és most tapsoljuk meg xy-t, aki elhagyta a terhes feleségét.. ezt a plakát kiállításon láttam, de tényleg röhej.
De ha kell telefonszám, szólok...
Vagy kell esetleg egy telefonszám?
szerintem attól ne félj, hogy egyszercsak feltámad benne az Apa, egyrészt a gyereknek csak addig jelent valamit az apja, vagy akár az anyja, ameddig mellette van és megkapja azokat a lelki, szellemi értékeket amire neki szüksége van. Ha nem jön, nem foglalkozik vele, akkor nem akar majd a Fiad sem vele lenni. Kérdés, hogy megéri-e neki ez? szerintem a világon a legértelmesebb cél az utódok világra hozása és nevelése. Nincs olyan munka, vagy hivatás, ami ennél értelmesebb és maradandóbb nyomot hagy utánad.
Az én apám gyakorlatilag azon kívül hogy évente erőt vett rajta az apai érzés, tulképp nem nagyon érdeklődött. sokszor megkérdezte, hogy hány éves is vagyok..
Mikor meghalt abszolúte nem rázott meg. A férjem sokáig nem nagyon foglalkozott Danival -és most nagyon finom voltam. Engem ez nagyon megviselt, álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen "apa" lesz belőle. Amikor leállamvizsgáztam kimentem Anyukámhoz a temetőbe. Mikor jöttem visszafelé épp azon gondolkodtam, hogy vajon mikor járhattam utoljára apámnál. Akárhogy gondolkodtam az jutott csak eszembe, hogy a temetése napján. Azon is gondolkodtam, hogy miért? Azon egyszerű oknál fogva, hogy amellett, hogy "jópofának" gondoltam, nem nagyon töltött meg lelki érzelmekkel, értékekkel. Ezt nem lehet erőltetni, vagy akarsz menni a temetőbe, vagy nem. VAgy gondolsz valakire gyakran, vagy nem.. Ezen az estén elmentem a férjemmel vacsorázni. Ekkor már annyira elszomorított, hogy DAnival szinte alig foglalkozik, hogy mindenzt elmondtam neki is, azzal, hogy nehogy egyszer így járjon ő is.. Nem tudom, hogy mit fogott ebből az egészből, mindenesetre utána zokszó nélkül csukta be maga után az ajtót a gyerekére, most nagyon igyekszik. Nem foglalkozom már vele, Dani érdekében bízom abban, hogy ez így is fog maradni. A magam részéről akadályt nem gördítek kettejük kapcsolata elé.
Fú, van valami ötleted a kipurcanásra??? (Fujj, ez gusztustalan a részemről. Visszaszívom... Szupppp!!!)
Teszek fel képet ide a kismanómról...
Vagyis el sem megyek, de egy kicsit nem figyelek. De mingyá gyüvök ám...
Az örökségből is biztosan kitúrja majd, pedig van egy háza Borsodban. Tuti, hogy az én fiam ebből semmit nem fog kapni.
Csaba: Most már tuti érted, miért nyavajgok a lakás-témán...
Csak arra gondolok, hogy vannak emberek akik dacára annak, hogy az ő helyzetük sem rózsás, mégis tudnak empatikusak lenni és emberként viselkedni.
És vannak ugye férgek...
hát igen, egy Férfinek tudnia kell, de most mondd milyen ember az ilyen, aki lelép a születendő gyereke mellől?
sorszámot adnék neki, amit a herélendőknek osztogatnak.
fú Kriszta, nem irigyellek, bár ezek szerint akkor én még nagyon jól megvagyok, bár engem is időnként kikészít a helyzetünk.
Egyébként hivatásos katona, és akkor szedtem össze, amikor suliba járt Szolnokon...
Jajjjj. Kriszta! És még én nyihogok itt, hogy valami bajom van...
Kezdem szégyelni magam. A Te életed sokkal nehezebb.
És akkor most? "Vissza a babaruhát,? "
A bíróság meg a nettó jövedelmének a 20%-át, de minimum 18000-ret ítélt meg. Mondanom sem kell, a 18 ezret küldi. De mázlim van, ebben a hónapban 12-én kaptam meg a pénzt, és 10-ig kellene megkapnom! Ja, és a fizetést már 2-án megkapta! Ezt onnan tudom, hogy mindkette a honvédségnél vagyunk, egyszerre kapunk lóvét.
De igen, elbulizom a pénzt, dajdajozok egész héten...
Ettől függetlenül a gyerekemnek mindene megvan. Sőt, teszek félre is, hogy ne a nagy semmivel kezdje az életét. Van takarékbetétkönyve, életbiztosítása, és a 100Ft-osokat is gyűjtük. Szép kis summa jön össze ezekből. Újabban az 50, 20 és 10 forintosokat is elrakom.