Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Maradjunk inkább annyiban, hogy igen, maximálisan az én hibám, legyen szó veleszületett hibákról, amikről nem tehetek vagy egyebekről. És ha 10 év múlva visszatérünk ide, én akkor is csak erről fogok tudni beszámolni. Ez van.
Szokták mondani, hogy nem mindenkinek való gyerek. Nos, részemről ezt kiegészítem azzal, hogy "és párkapcsolat". Valószínűleg nekem sem.
Elmondjam, hogy én hogy látom? ...bár az őszinte véleményért általában megútálják az embert, de ezt most bevállalom... de igérd meg, hogy nem nagyon fogsz !
Amit én itt látok, mióta olvasgatlak és a netes párkeresés topikba is beleolvastam néha (ott tűnt fel, hogy nagyon értelmes vagy )....az az, hogy egész egyszerűen hatalmas erővel lesöpröd őket, azaz az itteni pasikat a pályáról... Hát ezt inkább nem szeretik, mint igen...
Ha máshol is ilyen vagy , akkor én cseppet sem csodálkozom...Lehet egy nő értelmes és erős is, ha emellett ellensúlyozza valami lágyság más oldalról a természetét..
Ez most ugye nem komoly? Hogy azt nézzem szabadidős tevékenységként, ahogy egy vadidegen pasi kiveri magának? Vagy ahogy buzik szexelnek?
Nem mondod komolyan, ezt a saját lányodnak is tanácsolnád?
Te ettől találtál magadnak partnert? Nem hiszem.
Jól kinézünk, ha ezen múlik a dolog.
Hát...pont van egy általam nagyon szeretett barátnőm aki ezzel szembesül , mint Te ....
....és tisztán látni, hogy hol rontja el újből és újból. Egy részét ő is felfogja, a többit nem, neki ezek a dolgok így jönnek.
Őszintén szólva ha az egyetlen életem és a boldogságom múlna rajta akkor én igen is változtatnék magamon. Tudom keseregni könnyebb,mint tenni érte, de ez eddig nem nagyon vált be úgy tűnik..
Már írtam.... Változtass a küsődön...más hajszín, más frizura forma, öltözet... Szemeket, vagy a szájat kiemelni finom sminkkel.....)vagy-vagy, a kettő együtt sok ! )Ezekben pont az ellenkezőjét választanám a meglévőnek, ettől más a kisugárzás, még a mozgás is...és ugye a mostani nem jött be eddig..
Ezután megkérdezném az engem nagyon jól ismerőktől, hogy szerintük mi a baj velem.... elhinném.....és ezen is változtatnék.....
szex ??? Ugyan már a pornó filmekből lehet célirányosan választani,símán működik oktatófilmként....én is ezt tettem. Ne olyat nézz ahol nők kényeztetik a pasikat, a többség nem ért hozzá, hanem ahol a pasik magukat, vagy egymást... Na az már valami....
Na ha ezeken is túl vagy és még mindig nem változott az életed pozitív irányba , akkor ismét ideülök és levelezgetek Veled és elfogadom, hogy mindent megtettél és egyszerűen önhibádon kívül peches vagy....és itt fogok pityeregni, ezt garantálom !
Addig azonban úgy gondolom, hogy Te is tehetsz róla.
Attól függ, mit értünk ridegségen, meg távolságtartáson: ha a saját dolgaimra koncentrálok és emiatt nem figyelek oda a többi dologra, az szerintem semleges hozzáállás. Bár tény, hogy a pasikat ez manapság riasztja szerintem, mert egyáltalán nincs merszük kezdeményezni. Vagy lehet, hogy tényleg annyira ronda vagyok - ez az utóbbi időben merült fel bennem igazából, ezen a téren eddig azt hittem, nagyjából okés vagyok, de hát öregszem is ugye...
Egyébként elég furcsa lenne, ha a pasik engem ridegnek, meg távolságtartónak gondolnának, bár bizonyára meg tudnák magyarázni... de igazából én vagyok az, aki minden lefosott kilóméterkőnél ott voltam pl. a sulikban, bárki bármikor hozzám szólt, odafigyeltem, általában aktív és mosolygós voltam stb. szóval nem igazán értem, mitől lehetek olyan rémisztő... ezzel az erővel egy pillangótól is félhetnének...
Nem gondolom, hanem tudom, tapasztalom, jelezték. Óriási különbség.
A semmire nem lehet önbizalmat alapozni. Pozitívumaim ugyanis nincsenek, ha csak a többé-kevésbé jó helyesírást nem tekintjük annak, na de azt azért nehogy már...
Tudom, ma nagy divat azt hangoztatni, hogy minden ember értékes, mindenkiben van valami jó/szép, de ez elég távol áll a valóságtól. Nem sokan, de azért vagyunk néhányan, akikről ez nem mondható el. Így érthető is, ha nem kellünk.
Ha pedig nem kell az ember, ráadásul nem is túl nőies jelenség, akkor elég nehéz nőnek éreznie magát (csak hogy visszatérjünk az indító kérdéshez).
Ezt miondenképp butaságnak tartom...A rideg, távolságtartó és keserű ember egy szinten lenne a boldog, barátkozó és kiegyensúlyozottal ? Pont pártalálás terén ? Nem nagyon hinném.
A legrosszabb forma mindenkinél mást jelent...Mást hoz ki a lemondás , a szomorúság is mindenkinél...
Igen ám, de az önbizalom szépít és itt nem a beképzeltségről beszélek..
Miért gondolod, hogy Te nem vagy elég jó, csak mert még nem találtál párt magadnak??
Ha valaki sokra becsüli magát , arra mások is jobban figyelnek, ha másért nem , akkor azért , hogy ők is lássák azt, hogy vajon miért, mi az a tulajdonság amit esetleg még nem vettek észre rajta, vagy benne.....és talán találnak valamit, mert remélhetőleg neked is vannak pozitívumaid.....
A semminél, vagy önmagunk ledegradálásánál már ez is sokkal többet ér.
Ehhez hozzátenném, hogy az egyetlen srác, akivel hosszútávon, érdemben jártam, ott az előzetes "udvarlást" gyakorlatilag én intéztem el. Mondjuk utána kitett magáért, szóval rá tényleg nem panaszkodhatom. Ez volt 18 éves koromban.
Természetesen máskor is volt, hogy megkörnyékeztem egy-egy úriembert (vagy kevésbé úriembert), de hát már mégsem erőszakolhatom meg őket, mer' még a végén milyennőazilyen leszek...
Teljesen-tökéletesen igazad van.
Pl. rám tipikusan igaz, hogy akárhány srácba lettem szerelmes/tetszett meg, valahogy sosem jött össze a dolog, de mindig továbbléptem, és még csak nagyon csőlátó sem voltam, mert gyakran volt, hogy több fiú is tetszett. De például azzal mit lehet kezdeni, ha valakinek tetszel, de nem képes udvarolni, még annak ellenére sem, hogy te is küldtél felé bíztató jeleket (ráadásul konkrétan, szóban is!)? Ez a nem képes udvarolni-dolog manapság általános probléma, legalábbis nekem ez a tapasztalatom.
Szóval tényleg csak egy megoldást látok: tervezek férfi nélkül, aztán majd legfeljebb ha tényleg jön valaki, akkor belepasszírozom heti egy, max két napba a kapcsolatot... így is lehet boldognak lenni, csak ez eleve más hozzáállást igényel.
Az a gond ezzel, hogy ez nem olyan, mint pl. arra vágyni, hogy eljuss egy másik országba. Mert ha az nem jön össze, akkor oké, kit érdekel, lazán le lehet mondani róla. De az, hogy az embernek társa, majd pedig gyereke legyen, olyan alapvető, természetes vágy, és annyira fontos, hogy arról nem lehet vállat rándítva csak úgy lemondani, aztán menni tovább az élet útján nagy boldogan.
Különben is: borzasztó romboló szinte nap mint nap azzal szembesülni, hogy nem kellesz, nem vagy elég jó, fanyalognak rád, a szájukat húzogatják, számon kérnek, hogy miért nem tudsz legalább egy picit olyan lenni, mint a többi normális, helyes kis nő stb. Amikor újra meg újra azt tapasztalod, hogy sem a külsőddel nem tudsz megérinteni senkit, sem a belsőddel, a szexuális "tudásról" nem is beszélve... Pocsék dolog egy rakás trágyának érezni magad minden nap, sok-sok hosszú éven át, míg csak véget nem ér végre az életed.
De, pontosan ezt gondolom. Ezért van az, hogy vannak emberek, akik MINDIG szerencsések (persze valójában ez nem így van, csak egyszer-kétszer kell szerencse, ami meghozza az önbizalmat).
Ami persze kurva igazságtalan.
Ezért én arra bírok gondolni, hogy csak az lehet a megoldás, ha az ember elengedi a vágyait, amikről úgy gondolja, BIZTOS, hogy nem teljesülnek be és megpróbál úgy boldogan élni. Mondjuk ha nincs párod, és egyre elkeseredettebb vagy, akkor nem párt keresni, hanem egyedül megpróbálni boldog lenni, új elfoglaltságokat találni és tevékenységeket, amiben jól érzed magad. És ha ez megvan, máris nagyobb esély van jobban lenni, másokat találni.
Persze mindez csak elmélet, nem próbáltam ki. (jelzem én sem vagyok egy különösebb matyóhímzés, mostanra kikupálódtam, de mikor a férjemmel megismerkedtem, nem voltam egy tuti csaj).
Nincs a kettő között összefüggés, mert amikor boldog és optimista voltam, akkor sem történt semmi ezen a téren, szóval ez vakvágány.
Annál is inkább, mert vannak olyan történetek is, hogy valaki éppen feladja, és legrosszabb formáját hozza, és mégis akkor kopogtat be hozzá a lovag. No, ez sem én vagyok! Csak elsőkézből hallottam.
szerintem sem az elönytelen külsön múlik... rengeteg elönytelen külsejü ember nagyszerü párkapcsolatban él - egy hasonló kaliberrel.
tehát én nem várom el hogy modell legyen a párom ha jó fej.
más kérdés, hogy én is egyedülálló vagyok és sokadjára csalódtam, estem pofára óriásit... ennél még az is jobb, ha egyedül
mert ahol élek most én lettem az "elhagyott balek". Meg is kaptam érte ma is a magamét hogy "tudtuk elöre hogy ez lesz, még mindig jobb, hogy most kiderült, mint késöbb, stb" hülyét csináltam magamból. a férfit meg szimplán elkönyvelik felelötlennek, vagy szélhámosnak, de ennyi.
Bizonyára lehet benne valami, de nem gondolod, hogy az optimizmus és a boldogságérzet eleve bevonzza a boldogságot ?
...-vagy ugyan ez a kettő gátolja a boldogtalanságot?
"Szerintem minél többször csalódott az ember, minél több idő eltelt szerencse nélkül, annál kiábrándultabb és frusztráltabb lesz. Ettől persze kevésbé vonzóvá válik"
Pontosan! Nagyon jól összefoglaltad.
Ez is egyfajta ördögi kör lényegében...
Ráadásul ha már eleve kevésbé vonzóként indulsz el a lejtőn, akkor még látványosabban "sorvadsz el" a sok csalódás, gyötrődés hatására. Ugye nem mindegy, hogy 100-ról indulsz vagy alapból kb. 0-ról. Utóbbi esetben azonnal negatív tartományba csúszol.
Nekem egy nagyon jó barátom azt mondta, hogy szerinte azért gondolkodom így (hasonlóan, mint Te), mert 18 évesen találtam egy olyan embert, akivel ennyi ideig már mérhetetlenül boldog tudtam lenni, hogy ezért vagyok ilyen optimista. Miközben ő sok lánnyal próbált boldog lenni, és ugyanennyi alkalommal futott zátonyra a dolog valami miatt. Én azt mondtam neki, hogy azért, mert rosszul választ. De igaza van, hogy iszonyú szerencse kell, hogy olyan emberbe botoljál, aki neked való.
Szerintem minél többször csalódott az ember, minél több idő eltelt szerencse nélkül, annál kiábrándultabb és frusztráltabb lesz. Ettől persze kevésbé vonzóvá válik, vagy már észre sem veszi a jó embert, akkor sem, ha kiszúrja a szemét.
Őszintén szólva nem tudom, mi ilyenkor a megoldás. Talán valahogy tiszta lapot kellene gyártani ilyenkor.
Talán mert változtatott abban a pillanatban a hozzáállásán abban a dologban....és milyen szerencse, hogy mégis adtam még egy esélyt...
...nem volt nagy dolog, de én kérlelhetetlen vagyok némely alapvető dologban...
Az előző barátnőjének állandó vásárlási mániája volt és azt hitte nekem is akkor jön be,ha költ rám...Engem meg úgy neveltek, hogy nem lehet megvenni... sőt...akihez semmi közöm egyenlőre attól max. csokit, virágot, meg vacsora meghívást fogadhatok el, nem egy csizmát,meg egy pulóvert, vagy ékszert..
Emiatt akartam otthagyni...
Valamennyit neked is kellene tenni, hogy ne légy ilyen, legalább is ne ennyire.. Főleg ha látod, hogy olyasmire vágysz, amit így nagy valószínűséggel nem kaphatsz meg... Egy kicsit más külső, ami azért még Te vagy lehet, hogy javítana ezeken a viszonyokon a pasikkal és a pozitív visszajelzés javítana a hangulatodon...Ez egy picit láncreakció is ...Minél jobban belesüppedsz ebbe a mostani állapotba, annál kedvetlenebb leszel...
Vedd sorra mi a szürke rajtad.....és szinesítsd!