Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Pro és kontra: szülés után négy nappal lapos has?
Létrehozva: 2013. december 12. 11:25
\"Obszcén károkozó\" - ezt és ehhez hasonlókat írtak egy fitneszbloggerről a felháborodott nők, miután szülés után négy nappal feltett magáról, és főként a tökéletes hasáról egy fotót az internetre. Mi ebben a jó? Mi ebben a szörnyű? Két szerzőnk mondja el a véleményét.
Nők Lapja Café: Pro és kontra: szülés után négy nappal lapos has?
Nők Lapja Café: Pro és kontra: szülés után négy nappal lapos has?
Akkor te is fogadd el, hogy nem mindenki olyan, mint te.
Az én fiam is sírt, és képzeld, én sem tettem le, de nem azért, mert sírt, hanem azért, mert szerettem nézni, ahogy alszik, ahogy szuszog, a kicsi kezeit, és dúdorásztam neki, sokszor észre sem vettem, hogy eltelt a 2-3 óra, és érdekes, el tudtam végezni a dolgom, és lehet, pont ezért nem sírt, mert sokszor fogtam, ringattam és dudorásztam neki, minden ok nélkül, és nem elkényeztett gyerek, később is aludt, soha nem kellett sem ringatni, sem szankciókat bevezetni.
Azt meg nekem senki nem beszéli be, hogy egy gyerek 24 órán át ordít ok nélkül...
Nehogy már megvezesd itt az embereket.
Mábocsi, irgumburgum.
Áh.. én is az vagyok.. :-)
és fel nem foghatom mire jó ez.
Frissen szült kismama szülés utáni napokban már fitnessel és plázázik.. 1-2hetes babát már vendégségbe plázába bevásárolni hurcimálja....
Mert ő szupernő.
Akinek meg nem megy, az le van nézve és meg van szólva.
Látod, én erről beszéltem, hogy lehet, hogy a mezőn aratás közben szültek, de az nem biztos, hogy életben maradt a baba.
A férjem nagynénikéje, aki szegény már 5 éve nincs köztünk, ő volt a bábaasszony. Neki sem volt olyan szülése a praxisában, ahol meghalt volna anyuka, vagy a baba. És nekem pl. ő beszélt arról, hogy a nők mennyit segítettek egymásnak.
Anyósom is, mesélt arról, hogy a férjem, és a sógorom születésekor kik jöttek hozzá, és melyik rokon asszony mit csinált. A nagymama takarított, és mosott, a nagynénjei, meg a sógornői anyósnak meg hozták az ebédet, mindennap más.
Az én anyám is az utolsó percig dolgozott a gyárban, amikor velem terhes volt. December 21-én még dolgozott, 22-én felöltözött hajnalban, hogy megy dolgozni, de elfolyt a vize, és én 22-én meg is születtem.
Ki feküdt hat hetet? Hol élsz?
Császárral szültem aznap felkeltem, hozták a gyereket este, etetés, stb.
7 nap után mentem haza, otthon senki nem segített, anyum meg a férjem, mért feküdtem volna hat hétig?
A terhesség nem betegség, hanem, ahogy a nevében van, "más"állapot.
Mért kell túlreagálni?
Lehet megjátszani magunkat, persze, olyan gáz.
Nyilván oda kell figyelni dolgokra, átalakul-megváltozik az ember élete, de nem kell lemondani semmiről sem.
Úgy nézem jobban mint ismerem mint Te!
A meghalt kisbaba lenne a követendő példa?
Normális és nem primitiv családokban nem hajtották ki a mezőre a mindenórás kismamát aratni.
és nem kellett vajúdva dolgoznia sem!
mondom még egyszer!
Normális és nem primitiv családoknál más volt a szokás.
A nagycsaládok együtt éltek..
Mindenkinek jutott feladat. Arra is akadt ember, aki a mindenórás vagy frissen szült kismamát kiszolgálja vagy segitse.
Normáliséknál hagytak időt a kismamának felépülni!
jah.. hogy akadt kivétel?
akadt
DE NE az legyen a követendő példa!
és főleg ne terjesszük a neten a marhaságokat.
Bizony, bizony! ők még tudták,hogy mi kell a frissen szült nőknek!
A kisunokám 3,5 éves, amikor a menyem szült semmit nem mondtak el neki, és csak akkor segítettek, ha kb. már vagy ötször szólt, és kérte. Nagyon nehéz szülése volt, 4,5 kg-os volt a Picurkám. De csak akkor kapott méhösszehúzót is, amikor az anyukája és én is szóltunk a nővérnek.
Szóval össze se lehetett hasonlítani azzal, amit én 13 évvel előtte figyelmet kaptam a lányom születésénél.
De nekem az tetszett a legjobban, és komolyan mondom minden hajszálam az égnek állt, amikor a negyven fokos hőségben anyukák az 1-2 napos újszülöttjeiket hurbolták le a kórház kertjébe a látogatókhoz. Anyuci karján a babával slattyogott le a két emeletet, majd a tűző napon ücsörgött 1-2 órát a gyerekkel a padon.
Tudom, tudom, hogy én vagyok a maradi, megkövült vénasszony!
Ez nem maszlag, a nagymamám a amezőn szült, csak sajnos az első gyeremek, egy kisfiú 7 hónapra született meg, és mire beértek a kórházba, meghalt.
Aratás közben szült meg, aztán felállt és elvitték, sajna lovasszekéren, faluban, a kórházba a babát.
Az anyum és a keresztanyum bábaaszonynál születtek, és senki nek halt meg, sem a mamám, sem ől, és az utolsó percig a saját kocsmájukban dolgoztak.
És nem ő volt az egyetlen, ezek tények, megtörténtek.
Ne legyen nagy szád, ha nem ismersz valamit.
Igen.. az idősebb csecsemős nővérek tudtak valamit!
amikor a fiam született (22) naponta szólt, hogy menjünk, lemossa a gátat...kész élvezet volt.. komolyan.. nem volt gusztusos, de a ráalvadt vért amit a zuhanyzóban a rögzitett zuhanyfej miatt nehézkes volt megcsinálni, azt rendbe tette és mellette ellenörizte a gátsebet is.
Ők még értettek ahhoz is, hogyan kell a bedurrant mellett kimasszirozni és ahhoz is, hogyan kell megtanitani a fejést. És szivesen segitettek.
A lelkizésről nem is beszélve....
Igen, tökéletesen egyetértek! És azzal is, amit egy előző hsz-ben is mondtál, hogy hova a jó fenébe sietünk???
Miért kell mindig mindenben mindenkinek tökéletesnek lenni?
Császárosként nekem a kb. 3-4. napon kezdett el belövellni a mellem, azt hittem megpusztulok. Mivel volt két mellműtétem is, eléggé oda kellett figyelni erre, és egy idős csecsmősnővér dolgozott meg, azt hiszem, hogy a negyedik napon, azt mondta, hogy szoptatás után fejjek és fejjek. Én pedig a fél éjszakát fejéssel töltöttem, néha felriadtam, hogy fejés közben elaludtam.
A lányom egy csuda nőszemély volt, sokszor keveset evett. Ma is ilyen 16-17 évesen. De csecsemő korában másfél-két óránként evett, mindig csak kicsit, éjszakánként eleinte háromszor-négyszer szopott. Pedig, 3,20-szal született, szóval nem volt kis súlyú. Úgyhogy én az első két hónapban totál kómában voltam. Nem volt segítségem, a nagyfiam akkor volt 15 éves, és rá is nagyon oda kellett figyelni, mert igényelte.
Értem, és tudom is, hogy a legtöbb nőnek így megy. De nem mindegyiknek, én csak ennyit próbálok mondani. Egyébként azt meg aztán sehol nem láttam, hogy a nőn lévő bugyi valóban tanga-e.
Szóval én annyit szeretnék elérni, hogy ne tartsuk már kamunak csak azért, mert nálunk nem így történt.
Igazán szégyellhetné magát, irgumburgum!
Megszoktuk, hogy hamvas 20 éves sztárocskákkal adnak elő mindent, aztán ha meglátunk a médiában egy "öreg" 35+ évest, hát szörnyülködünk.. Pedig mostanában egyre tovább maradnak munkában a színészek, egy olyan tündéri francia filmet láttam Sophie Marceau-val..
Cseppet sem próbálta titkolni a ráncait, nincs telebotoxolva, nem 5 km-es plánból mutogatták, meghitt és természetes, olyan bájos volt.
Nekem a celebráncos topikból nem az jött le, hogy úristen, ez a sztár minek van még itt, hanem hogy jéé, ha akarnám, én is fel tudnám turbózni magam (na jó, nem biztos, hogy pont ennyire, de némelyiken tényleg rengeteget dobott a smink na meg a fotosopp...
).
Én is láttam a Diazos topikot.
már ő sem elég jó, néhány nlc- falva lakónak.
mert 41 évesen nem néz ki 20 évesnek.
Nagyon veszélyesnek érzem az ilyen cikkeket meg beszólásokat, mert a kismamákban bűntudatot, szégyenérzetet keltenek, még frusztráltabb lesz, mert azt az érzést keltik benne, hogy EZ a normális. Holott nem.
Pont a Cameron Diaz-os topikot nézegettem, hogy néznek ki smink nélkül (egyébként tök normálisan, átlagosan), belénk meg sulykolják, hogy legyünk mindig tutik, különben egy aljanép vagyunk, meg nincs jogunk kimenni az utcára. Pedig szerintem viszonylag kevés ember van, aki a nap 24 órájában, minden színtéren és miindenben 200 %-osan tud teljesíteni, csak a média ezt a képet közvetíti a hülye filmjeivel meg reklámjaival. Mi meg itt szégyelljük magunkat holmi ráncok meg hurkák meg teszkós pulcsik miatt..
Kétemberes párod volt? Húha, szegény anyósod.. :))
Én is több ilyen családot ismerek, volt, ahol plusz még napközben sem aludt a gyerek egyáltalán, szegény anyukának még az a napi egy-két óra sem adatott meg. Tuti nem azon járt az esze, hová mehetne a férjével szórakozni... Ez van, tudomásul kell venni, de nem szabad őket lenézni emiatt (nem Neked mondom, csak ide passzolt a mondókám). :)
És ide lehet még sorolni a szoptatás közbeni méhösszehuzodási fájdalamat ami a 4-5 nap körül még bőven megvan.
Mivel egy pár napos babát az emberlánya-.... kivéve a celebbezzegnők- még elég gyakran szoptat igy a fájdalom is megvan... jó élesen.
Egyéb naturális dolgokról nem is beszélve....
A második- harmadik gyerekemnél már szülés után 3 órával saját lábom mentem ki a mosdóba.. vigan ücsörögtem a gátseben, mert mázlim volt és nem fájt. Lapos volt a hasam is... kivéve a kilazult bőrt ami lötyögött. Érdekesen nézett ki.
Hazaérve megmértem magam... 48 -51 kiló voltam mindháromszor.
na... ez ma már bálnának számit.. vagy elhizott tehénnek.
Ahogy elnézem azokat a reklámokat- amiket úgy öntenek ránk, hogy duci nő is lehet csini meg szexi- és látunk ott egy kb 55 kilós vékony csajt... mint XXLs méretüt.
Akkor meg sem kell lepödni, hogy a másik reklám a szülés után a fitness teremben edző celebmami. mi az hogy a szülőágyról azonnal le kell ugrani, smink- frizura műköröm (hátha közben letört) de már fülre a mobiltelefon hogy intézzük üzleti ügyeinket és mehetünk is a kondigépre, mert jól kell kinézni és aki nem igy csinálja az lemarad.
Csak azt nem értem miért kell folyton átesni a Sanomának a paci túlodalára?
Most csak a saját tapasztalatom alapján mondom amit mondok.
Akkor amikor a menstruációm legnehezebb időszakában jártam, vagy mondjuk a gyermekágyi időszak közepén jártam akkor a hátam közepére nem kívántam a tangát. Bár nem tudom, hogy mondjuk egy császármetszés után 4 nappal mennyire vágyik az ember tangára?!
Én a magam részéről a császárjaim 4. napján örültem, hogy ha tudtam kakilni menni!
És hát abban a 10 napban amig én bent feküdtem a kórházban a császárral, addig mind ilyen elcseszett nőkkel voltam összerakva, mint én. Sehol egy tanga, sehol egy smink, csak a jajgatás, a kaki utáni vágyakozás, a mell bedurranás és kimaszíroztatásával járó fájdalmak foglalkoztattak minket, és véletlenül sem jutott eszünkbe, hogy hogy vagyunk sminkelve. A fürdés is elég nehézkes volt, mert a testemet két részletben mostam. Ja, mondjuk engem az izgatott a szépséggemmel kapcsolatban a legjobban, hogy nem tudtam hajat mosni, mivel a zuhany is elég macerás volt hasi varratokkal, mert a fürdőben a tusoló nem kézi volt, hanem felső rögzített. És mint tudjuk műtét után a varratokat nem szabad, hogy víz érje!!
Szóval ezek után elmondhatom, hogy én lehet, hogy átlag vagy átlag alatti nő voltam, a kórtermemben lévő összes nővel együtt. Akiknek nem az volt minden vágyuk, hogy tangában fotózgassák magukat.
Ja, csak csendben jegyzem meg, hogy bár a pasik nagyrésze imádja a tangás nőket, és a nők nagyrésze rendszeresen hordja azt, a nőgyógyászok ellene vannak a tanga állandó használatának.
A párom is ilyen kétemberes baba volt.
Anyósom arcára még most, 36 év távlatában is kiül a kétségbeesés, ha a fia kisbabakora kerül szóba.
Mesélte, hogy az első egy hónapban maximum 30 percekre aludt el, a köztes időben üvöltött. Gyerekgyógyászok, neurológusok hadát járták meg, amíg egy idős orvos meg nem "nyugtatta": semmi baja a gyereknek, csak érzékeny az idegrendszere, és megviselte a szülés, fél év múlva jobb lesz, de később se lesz nagy alvó. Hát, így is lett.
Elég traumatikus élmény volt az egész családnak, hiszen első gyerek volt, és bizony kellett a család segítsége, hogy ép ésszel átvészeljék ezt az időszakot.
Nem gondolom, hogy ő volt az egyetlen ilyen gyerek, és bizony az ilyen anyukák amúgy is megtépázott, kimerült idegrendszerének nem tesz jót a sok ilyen és hasonló bezzegnő.
köszönöm..
Nekem a fő bajom a médiaszenny ömlesztése amibe most már beállt a Sanoma is.
A terhességről- szülésről- kisbabás időszakról egészen más cikkeket várnék egy Nők Lapján.
A valóságot, leginkább.
és leginkább azt, hogy miként változik meg a család élete egy kisbaba születésével.
Azok az évek soha nem jönnek vissza. Az ember késöbb csak sajnálja, ha nem használta ki eléggé.
Vagy a gyerek issza meg a levét a csak saját magával törödő anyja viselkedésének.
Mi rosszindulatot láttál a hozzászólásomban?
Mert leírtam, hogy egy 4 napos gyerek nem alszik és eszik egész nap, abban az eloszlásban, ahogy anyuka szeretné.
3 gyerekem van, nagyszülői segítség a 2 nagyobbnál minimális volt.
Plusz a nagyfiam mellett egyetemre jártam, úgyhogy az időbeosztásról van (volt) némi fogalmam.
Igen, attól, hogy gyerekünk (gyerekeink) születik még éljük a saját életünket, de tudomásul kell venni, hogy az már végérvényesen megváltozott.
Szülés utáni tünetek
A szülést követően alapvetően megváltozik egy nő teste. Már a várandósság 9 hónapja is hatalmas terhet ró a kismamára, nem beszélve a gyermekágyi időszakról. Bár a várandósság alatt hatalmas változáson megy át a szervezet, szülés után még több változás lehetséges.
A lochia, vagy gyermekágyi folyás a szülés után fordulhat elő. Nem egy kezdő anyuka összetéveszti a menstruációval, mások feleslegesen aggódnak, mert úgy hiszik, a méh sérülése okozza. Valójában ez a váladék természetes, szövettörmeléket és a méh sebgyógyulásának váladékát tartalmazza. Természetes folyamat, mely a méh regenerálódását segíti. Kezdetben sötét színű, a menstruációra emlékeztet, majd egyre világosabb.
Egyébként a legtöbben nem úgy tájékozódunk, hogy csak azt írjuk le, ami velünk történt. Ahogy ismerem itt a lányokat: Lillarékát, már isten tudja mióta, és Babyface-t is, szerintem ők nem csak a saját tapasztalataik alapján hanem sok más nővel kapcsolatos ismereteik alapján nyilatkoztak. Arról nem is beszélve, hogy Lillaréka is több gyermekes anyuka.
Én magamról csak annyit mondhatok el, hogy a családomban volt két védőnő, az egyikük még ifjú korában a szabolcsi kisfalvakban volt bába. Elég sokat beszélgettem vele, a másik tapasztalatom, a 80-as években az egyik budapesti nőgyógyászati klinikán dolgoztam.
De a lényeg számomra az, hogy azért bosszant ennek a nőnek is posztja, mint ahogy sok más sületlen baromság is, ami manapság a médiából ömlik az emberekre.
Ez a nő rendkívül gáz, csupa póz, és magamutogatás abban az időszakban, amikor magába kéne fordulnia, és a szülésre kéne koncentrálnia.
A nagyanyáink a mezőn szültek, aztán vagy életben maradt a baba vagy nem, vagy életben maradt az asszony, vagy nem.
Annak idején a legszegényebb falvakban élő nők is figyeltek egymásra, és a hat hetes gyerekágyat betartották. A komaasszonyok, sógornők, testvérek hordták nekik az ételt, és még fel sem engedték kelni őket.
A régi hat hetes szigorú fekvéstől ma már eljutottak arra a szintre a nők, hogy ugyanúgy sportolnak közvetlenül a szülés után, mint előtte. Ami szerintem a ló túl oldala.
És azért azt se felejtsük el, hogy amig a régi asszonyok a fogamzásgátlók hiánya miatt 10-12-szer volt terhes életében, addig a mai nők alig tudnak teherbe esni.
Minden nő más, és van akinek idő kell amig beleszokik a pici baba mellett az új életritmusba. És bármennyire is mai trend, hogy a gyerek ne változtasson az életünkön, sajnos nagyon sok nő ezt nem veszi, nem akarja észre venni, pedig egy gyerek totálisan megváltoztatja az életünket. Persze ettől még ugyanúgy feleségek vagyunk, és nők is. És kell magunkra is adni.
Mindegy, majd rájössz, és csak remélni tudom, hogy nem borulsz ki nagyon, ha szülés után mégsem mutogathatod a szálkás tested csipketangában...