Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.

Anya vagyok, de nem a tiéd: szülők, nevek, csapdák

Nők Lapja Cafe
Létrehozva: 2014. november 27. 07:31
Van egy csomó téma, amiről már szülés előtt is megvolt a véleményem, de nem akartam addig nyilatkozni róla, ameddig nem kerültem hasonló szituációba. Néhány dologban bejött, hogy visszafogtam magam, de még mindig maradt egy-két ,,anyukás" megnyilvánulás, amit nem vesz be a gyomrom. Miért lesz például Feriből Apa a szülés után?!

Nők Lapja Café: Anya vagyok, de nem a tiéd! Hová tűnik a szülők keresztneve?
  1. 2015. június 13. 13:53176.
    Kedves Eperke2222!
    Ez a cikk a házastársakról szól, vagyis hogyan szólítják egymást. Anyának, apának?! Igen azok, de mégsem egymás szülei. Vannak még olyan családok, ahol a felnőttek a saját szüleiket magázzák. Ritka, de előfordul és teljesen az ő dolguk. Én sem szólítottam a nagyszüleimet a keresztnevükön. A "csókolom" köszönéstől pedig kiráz a hideg, mert ugyan elfogadom a koromat, de csak családon, rokonságon belül tudom elfogadni ezt a fajta üdvözlést. Én a tizenéves gyermekemet úgy tanítottam: nincs olyan köszönés pl. a szomszédnak "csókolom Feri bácsi".:))Ehelyett tessék a napszaknak megfelelő üdvözést választani. Szóval: Jó napot . szép napot mindenkinek! Nagyban megkönnyítettem a tiprodó gyeremekem életét ezzel.
  2. 2015. június 13. 13:45175.
    Teljesen egyetértek a cikk írójával, attól mert szülők lettünk, egymásnak még társai vagyunk és megillet minket a keresztnevünk. Engem a gyermekeim hívnak anyukának, de a férjemnek nem vagyok az. Örülök ennek az írásnak, köszönöm.:)
  3. 2014. december 11. 22:45174.

    60 éves kolléganőm magazza a vidéki szülőket El se tudná képzelni máshogy És igen sokfelé a nénikéknek is csókolom jar és járt Nemcsak vidéken És nemcsak régebben Mondjuk fura lenne ha hugi fia csokolomot koszonne de van ahol ez a normális Volt nenikem akit én iis magaztam egész életében bar nagyon keveset találkoztunk Minden esetre a nagymamának a per Julit nem szivesen hallanám a gyerek szájából...

    előzmény:
    Bibige (166)
    2014-11-30  20:03
  4. 2014. december 2. 15:24173.
    Kedves Cikk Író! Te hatalmas butaságot fejtegetsz! Nem attól nő vagy férfi valaki, ahogyan szólítják, hanem attól, ha úgy viselkedik minden helyzetben és a helyzetnek megfelelően! Mondom ezt úgy, mint nagymama, akit még 34 év után is kívánnak a férfiak és nem utolsósorban a férje. Aki nagypapa. Bizony engem is anyáztak, anyáznak, mamáznak, néha a keresztnevemen is szólítanak, de attól hogy anya vagy mama a megszólítás még nem szűntem meg nőnek lenni és a személyiségemet se vesztettem el. Helyén valónak tartom a gyerekek előtt ezt a megszólítást, sőt még idegenek előtt is vagy ismerősök előtt is, sokszor kedveskedő is. A férjemnek sincs ellenére, hogy apázom, vagy papázom, vagy papucikázom. :) Van, hogy a keresztnevén is szólítom. De, ez így van jól.
    Amikor eljutunk a szeretkezésig, akkor meg szintén általában nem a keresztnevemen becézget a párom. "drágám, szívem, kedvesem, életem, szerelmem, stb." Persze, időközönként a férjem is használja a nevemet, hol becézve, hol teljesen kimondva. De, úgy gondolom nincs ennek akkor jelentősége, mint ahogy itt fel van fújva. Ismerek olyanokat, akik a nevükön szólították egymást, mégis elváltak, sőt a kapcsolatuk mértéktartó volt, akkor ott hogyan tudtak nők és férfiak maradni egy házasságba, ha olyanok voltak mindig egymással, mintha karót nyeltek volna. ? Vagyis bátran vállaljuk, hogy anyák, apák, nagymamák, nagypapák vagyunk ezzel nem fog megszűnni senkinek a személyisége és a nőiessége vagy a férfiassága se. Nem, attól függ működni egy kapcsolat, hogy hogyan szólítanak, és nem attól vesztik el a személyiségüket az emberek, hogy mamák, papapák lettek és így szólítják egymást is, mélyebbre kell ettől ásni.....................
    Az unokáink is tudják a keresztnevünket, de nem úgy szólítanak, vagy néha úgy is de hozzáteszik, mama, papa. Vagy a kocsi típusa szerint is megszoktak bennünket nagyszülőket különböztetni. A mi gyerekeink pedig általában a település szerint különböztették meg a nagyszüleiket. Persze néha ők is hívták a nevükön is. Ugyan így a dédiket is. Szerintem itt inkább arról van szó, hogy a cikk írója nem tud azonosulni az anyasággal és úgy érzi, ha anya akkor Ő megszűnik nőnek lenni és elveszíti a személyiségét is ezzel. Még nem nőt fel a feladathoz.....................
  5. 2014. december 1. 16:16172.
    Nem olvastam el minden hozzászólást, de feltűnt már egypár után, hogy mennyire másként látjuk a helyzetet. Én örülök, ha valaki más szemszögbe helyezi a dolgokat, és olyan "problémákra" világít rá, ami nekem eszembe se jutna. Én például nem gondoltam volna, hogy nem az a természetes másnak, mint nekem ebben a témában. De nem vagyunk egyformák.
    Igen, egyetértek a cikk írójával, mindig az éppen aktuális szerepünkhöz igazodva szólítsuk egymást. És igen, jó az is, ha a rokonságon belül ez még kombinálódik a keresztnevekkel. Pl. nálunk van Margit mama, Buba nagyi, Pista papa stb. Így nem tűnünk el csak egy feladat mögött. De ha a gyerekem hozzám fordul valamivel, én bizony azt mondom neki, ezt beszéljük meg Apával. Mert neki apa elsősorban. És abban a helyzetben. Ezzel szerintem még tiszteljük is egymást abban a szerepben. Teljesen egyetértek azzal, hogy kettesben a párunkkal viszont nem anyaként vagy apaként kommunikálunk. És ez csak ezen múlik. Valóban fontos, hogy megmaradjunk nőnek és férfinak.
  6. Torolt_felhasznalo_397210
    Torolt_felhasznalo_397210
    2014. december 1. 08:22171.

    nekem ez túl személyeskedő

    előzmény:
    Bibige (167)
    2014-11-30  20:10
  7. Torolt_felhasznalo_397210
    Torolt_felhasznalo_397210
    2014. december 1. 08:20170.

    ilyen biztos nem
    nincs semmiből kedvenc

    előzmény:
    Bibige (163)
    2014-11-30  19:18
  8. 2014. november 30. 20:32169.
    Ismerek hazaspart.akiknek nem lett gyerekuk.megis apazza a ferjet.A masik veglet hogy 40-50 ev utan mar a ferj ugy szolitja a feleseget.hogy"hallod",nincs neve szegeny felesegnek.
    idézet:
    manyuska7 (42)
    2014-11-27 13:48:56

    Nekem a férjem ilyen "hallod" - tipus. De már 20 évesen is ilyen volt. 32 éve ismerem, de egyszer sem hallottam még, hogy a szüleit anyukának vagy apukának szólította volna. (Hanem: figyelj már!) Mivel viszont a szülei az előbb leírtak szerint szólítják egymást, én is így szólítom őket. Engem sem szólít sehogy, amit már többször megreklamáltam, de már beletörődtem. Nem mondja, hogy Rózsa vagy Rózsika, de egyéb neveim sincsenek, pl. asszony, drágám, mókuci, stb. Pedig otthon nem ezt látta, de ő ilyen lett. 

    előzmény:
    manyuska7 (42)
    2014-11-27  13:48
  9. 2014. november 30. 20:31168.

    Hogy függ össze az, hogy valaki nem tudja a  felmenői nevét azzal hogyan szólitja  őket?


    Mindig is tudtam.. sőt  kikérdeztem egészen ükszülőkig, hogy kit hogyan hivtak...de ettől még nem szólitottam Mariskának a nagymamámat.


    A nagynéniket- nagybácsikat a keresztnevükön szólitottam és tegeztem.


     


    amugy nem értem az egész vitatémát.


    Apa és anya.. ha a gyerekhez beszél a másik szülőről akkor nem azt mondja, hogy   menj oda  józsihoz, hanem azt, hogy menj oda  apához.
    De egymás között  vagy egymást megszólitva  bizonyára keresztnéven vagy becenéven szólitják egymást.
    Ahogy amikor a  gyereknek beszél az ember nem azt mondja, hogy megyünk - apámékhoz,  nem is azt, hogy  jancsiékhoz.. hanem azt, hogy a  nagyszülőkhöz, vagy papáékhoz.


    Egyébként nálunk  sokszor megy a becenév, de már nagyok a gyerekek.

    előzmény:
    Bibige (164)
    2014-11-30  19:33
  10. 2014. november 30. 20:10167.

    nem kell a piáséknak a népet követni
    és egyébként is magánügyük, mindegy a többi mit gondol

    amikor hallottam, hogy csókolom apuka 20 év körüli lánytól fiútól
    nem tettem rá megjegyzést, pedig elég röhejes

    idézet:
    ugyintezo.a (31)
    2014-11-27 12:48:08

    Idősek otthonában dolgoztam, és a nőknek csókolomot köszöntünk. A gondozottak magáztak bennünket, ezért nem mondhatták, hogy "szervusz vagy szia", a "jó napot" meg túl hivatalos lett volna. Ezért kitalálták azt, hogy: "puszi, puszilom vagy puszika". Nekem nagyon tetszett, egyben mókás is volt. Mindig mosolyra húzódott a szám tőle, és jobb lett a kedvem.

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_397210 (31)
    2014-11-27  12:48
  11. 2014. november 30. 20:03166.
    Harangocka ne haragudj, de a legtöbb ember nem cukinak találja, ha egy kisgyerek per Józsinak szólítja a nagyapját. 10-15 év múlva is annak találod majd? Normális esetben a gyereknek van két nagyapja, tehát ha emlegeti őket, akkor eleve azt mondja, hogy a Józsi papa, meg a Pista papa. Apádnak üzenem, hogy ilyen hiúk a nagyon kipámpillázott, mindenáron fiatalnak látszani akaró nők szoktak lenni..)))) Örüljön neki, hogy megérte a nagyapaságot még viszonylag fiatalon és ki is tudja élvezni ezt az időt.
    idézet:
    eda-1952 (27)
    2014-11-27 12:34:32

    Édesapám 2 nővére soha sem ment férjhez. Falun akkoriban az volt a megszokott köszönés az unokahúgok/öcsök részéről, hogy "Csókolom, Erzsi nénje (esetleg néni)" Jöttek az öregasszonyok a templomból, én meg a nénikém nyakába ugrottam "Szia, Erzsike!" felkiáltással. Villámló tekintetek kereszttüzében álltunk minden esetben, de a nagynénjémet ez nem zavarta. 


     


    Hozzá kell tegyem, ez még abban az időben történt, amikor a gyermekek kb. fele még magázta az édes szüleit is.

    előzmény:
    eda-1952 (27)
    2014-11-27  12:34
  12. 2014. november 30. 19:44165.

    Másik érdekes esetem a saját gyerekemmel történt meg. Mivel 3 éves kora óta egy idegen házaspár nevelte, a hölgyet szólította anyának. Hogy meg tudjon minket különbözteni, kitaláltuk, hogy lakóhelyem miatt én leszek az ónodi anya, röviden: ónodi. Mikor nagyobb lett, és a neten írogatni kezdtünk egymásnak, mindig így írtam a levelem alá: Ónodi. Kb. a 3. eset után megkért, hogy ne nevezzem már magam Ónodinak: két opciót ajánlott fel: 1.) Anya 2.) Rózsa (keresztnevem). Boldogan választottam az első lehetőséget, de én el nem tudtam volna képzelni, hogy anyukámat Piroskának nevezzem, pedig a szüleim a keresztnevükön szólították egymást. Szóval, teljes volt a döbbenetem. 

    előzmény:
    Nők Lapja Cafe (1)
    2014-11-27  07:31
  13. 2014. november 30. 19:33164.

    "Még egy valami: a nagyszülőknek sem lesz nevük attól fogva, hogy unokájuk születik, mert sokan már csak mamának, papának hívják őket."


     


     


    A mi családunkban mindig nagy hangsúlyt fektettek arra, kit hogy hívnak. 10 évesen már az üknagyapám teljes nevét is tudtam. Nagy megrökönyödéssel vettem tudomásul, amikor első komoly udvarlómtól kérdeztem, mi a nagymamája keresztneve. Kicsit gondolkodott, aztán azt mondta: valami Manci vagy Manyi vagy mi. Mondtam: akkor nagy valószínűséggel Margit vagy esetleg Mária. --- Bánja a fülem, te mindig olyan marhaságokkal tudsz foglalkozni--- volt a válasza. 


     


     


    Kedvenc barátnőmmel jártam hasonlóképpen. Kérdeztem: mi a nagymamád keresztneve? Válasz: mit tudom én! Én csak nagymamának szólítom.

    előzmény:
    Anda39 (12)
    2014-11-27  09:00
  14. 2014. november 30. 19:18163.

    Jaj, nekem pont ilyen férj kellene!


    Mi a kedvenc italod?


     

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_397210 (8)
    2014-11-27  08:35
  15. Torolt_felhasznalo_634765
    Torolt_felhasznalo_634765
    2014. november 30. 17:12162.

    Részben igazad van, tényleg használja a szerintemeket... de: mégis sikeresen összemossa a saját alaptalan teóriáit a valósággal. Én úgy látom, a felszínnek és a mélynek is megvan a maga célközönsége. Én pl. nem kattintok a nyolcszázhatvanezredik valóvilág vagy ropirépa cikkre, mert nem érdekelnek; vannak, akik meg jókat veszekednek rajta, hogy tényleg lófejű-e Réka, vagy tényleg szexelt-e a villában az eleve pornós múlttal beválogatott VV Sztárakaroklenninullaíkúval Icu. És néha olyan cikk, topik is van, ami gondolati mélységeket mozgat meg, érzelmeket, esetleg olyan régi V. Kulcsár Ildikós cikkekre emlékeztet, aki meg merte engedni magának azt is, hogy Valamiről írjon, amit esetleg majd VV-rajongó nem fog felfogni, valaki viszont még az egyetemi hazaútján, a vonaton sem arra gondol, arra vágyik "semmitmondó szórakozás, mert vettem egy magazint pre-internet időkben kikapcsolódás gyanánt" alatt, hogy megtudja, a pöttyös vagy a csíkos a trendi éppen százezerért. Ezt a kettőt egybemosni szerintem hiba. Úgy tenni, mintha Valamiről írnék, miközben az ostoba locsogásomat szajkózom, hiba. Ha eleve ostoba locsogás a téma, nem kattintok rá. Ha mélyebb, akkor meg ne azt találjak. Ha színházba mész, tudod előre, hogy operettre ülsz be, és a 26. percben már vígan zeng a Szép város Kolozsvár meg repkednek a pántlikák, vagy éppen Hamlet fog elgondolkodni az élet nagy igazságain. De ha egyikre vagy a másikra vettél jegyet, és teljesen az ellenkezőjével szembesülsz, akkor rossz érzésed lesz. Ezért rossz ez a cikk, de már így is többet írtam róla, mint érdemelte volna.

    előzmény:
    mia0318 (161)
    2014-11-30  15:33
  16. 2014. november 30. 15:33161.

    Szerintem olvasd el még egyszer a cikket.


    Mindig az "én elméletem, az ismeretségi, baráti körben tapasztaltak, a barátnőm véleménye szerint" mindig ezt használja a cikkíró.


    Idézem: "Ijesztően sok kisgyerekes házaspár válik el nagyjából a gyerek harmadik életévének betöltésekor. Az én elméletem szerint a párok ekkorra sokallnak be az Anyáktól és Apáktól"


    Egyébként meg annyira különbözőek vagyunk, ha valakinek ez tetszik és tényleg nem okoz problémát a kapcsolatában, akkor tegye.


    Más leírta, hogy nem tudja anyósát keresztnéven szólítani, hát én meg nem tudnám "anyukázni", ugyanis egy anyukám van és őt hívom így, ha viszont valaki anyukázik, akkor a férjnek meg apukáznia kellene az apósát?


    Lehet, hogy ez valami régről itt maradt hagyomány, de attól még elég fura.


    A lényeg, hogy milyen gondolatok vannak a megnevezés mögött. Egy baráti házaspár nőtagja mindig lehülyézte a párját, eleinte vicces volt, aztán a szó mögött már kezdett látszódni az indulat, düh, lenézés és akkor már szomorú volt, el is váltak. :(

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_634765 (158)
    2014-11-30  10:09
  17. Torolt_felhasznalo_785782
    Torolt_felhasznalo_785782
    2014. november 30. 10:50160.

    Tányának hívják a cikkírót.


     


    Amúgy szerintem nem többről és nem kevesebbről szól a cikk, mint hogy miután anyává váltunk, ne feledkezzünk meg arról, hogy feleségek is vagyunk - amivel teljes mértékben egyetértek.


    Pontosan itt, a fórumon olvastam egy férfi hozzászólást ami ezt látszott alátámasztani. Már nem emlékszem sem a topikra, sem a hozzászólóra, de arra igen, hogy az ő agyában (és most direkt nem általánosítanék)  a "feleség" és a "gyermekem anyja" két különböző dolog volt. A nő megbukott, mint feleség, elváltak, de maradt a gyerekek anyja (természetesen). 


     


    Mint mindenben, ebben sem lehet egységes recept, hogy kinek milyen megszólítás a legjobb, mit szeret a legjobban. Sok függ a szituációtól és a hangsúlytól is. Nálam nem jött be anno, mert az exem nemcsak így szólított, de ezt szó szerint is értette és így is viselkedett.


    A házasságomban sem szólitjuk egymást anyának és apának, ami enyhén szólva is mulatságos lenne, hisz nincs közös gyerekünk - és a korkülönbség sem olyan jelentős, hogy ezt indokolttá tenné. Valahogy én sem a tejelő apucit látom a férjemben és ő sem csak és kizárólag a rá mosó-főző anyucit bennem.


     


    De ez szigorúan csak az én magánvéleményem. Nálam bejött.

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_634765 (158)
    2014-11-30  10:09
  18. Torolt_felhasznalo_634765
    Torolt_felhasznalo_634765
    2014. november 30. 10:17159.

    Írok rá egy hasonlatot, hogy jobban megértsd: ha van egy divattal foglalkozó cikkíró, és azt írja, hogy neki herótja van a rózsaszíntől, számára ciki, ha egy nő ezt a színt viseli, odáig ez még ízlése dolga, senki nem támadhatná meg a véleményét, hiszen ő gondolja így, más meg biztosan máshogy. DE: ha leírná mindenféle alap vagy kutatás vagy akár életből vett konkrét bizonyíték nélkül, hogy aki rózsaszínt hord, az minden bizonnyal a jövő tömeggyilkosa, aki öt éven belül jó eséllyel lemészárolja majd a családját vagy önmagát, az egész egyszerűen hülye, vagy finomabban fogalmazva: hamis logikai ítéletet vont le. Ez a cikk egy ilyen következtetést tartalmazott: levont egy felszínes dologból egy mély következtetést mindenféle tudományos alátámasztás vagy akár saját kutatások nélkül.

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_634765 (158)
    2014-11-30  10:09
  19. Torolt_felhasznalo_634765
    Torolt_felhasznalo_634765
    2014. november 30. 10:09158.

    Ha egy társaságban hümmög az ember valami választ az elhangzottakra, az történhet azért, hogy "mondjon valamit", mert úgy illik. Ha viszont hozzászólást ír egy fórumon, annak valszeg van valami belső háttere. Számomra ez pontosan az volt, amit le is írtam: "fecseg a felszín, hallgat a mély". Egy felszínes embernek azonban hiába is magyarázom sajnos, hogy miért tartom ostobának és külsőségesnek ezt a cikket. Ízlés dolgairól nem érdemes és nem is kell vitatkozni, ő azonban sokkal tovább ment ennél: nem azt írta, hogy neki nem tetszik az anyázás-apázás, mert ez odáig szíve joga, ízlés dolga, van, akinek meg a mucikázás vagy a keresztnéven szólítás nem tetszik. Ő azonban levonta azt a messzemenő következtetést mindenféle pszichológiai alap vagy háttérismeret nélkül, sőt, még az életben való alapvető jártasság vagy széles látókörűség nélkül, hogy aki apának vagy anyának szólítja egymást, tönkre fog menni a házassága. Na, erre írtuk többen is azt, hogy nem, nem ettől fog tönkremenni, ha tönkremegy. Fenntartom a véleményem, hogy egy végletekig ostoba, szűk látókörű, a külsőségek alapján ítélkező, színvonal alatti, éppen ezért számomra felháborító ez a förmedvény. Nem véletlen, hogy nevet sem találtam alatta, én se merném vállalni ezt a szintű korlátolt butaságot egyetlen írásba sűrítve. Mehetne vissza a balettbe ugrálni. Nagyon gáz szerintem.

    előzmény:
    rola@ (150)
    2014-11-29  19:03
  20. 2014. november 29. 23:34157.

    Ezt mar en is irtam,de nem zavar, ha mas is leirja. Ettol meg csak az jobb, hogy mar bilikebe kakilunk, mar szobatisztak vagyunk. Tudod, mindketten, biztosan ket biliket vettek.


    En sem allhatom ki sem az apazast meg anyazast. Nincs az embernek neve? De nekem teljesen mindegy, ha mas igy boldog, az o dolga, csak elottem ne mondja. Ja, meg engem ne szolitson senki a sajat anyjanak, ha nem vagyok az o anyja.


    Az, hogy vidd oda ezt apadnak, teljesen mas teszta.

    előzmény:
    Ketemm (149)
    2014-11-29  18:58
  21. Torolt_felhasznalo_736884
    Torolt_felhasznalo_736884
    2014. november 29. 21:18156.

    a hideg kiraz attol,ha két felnőtt apának es anyanak hívja egymást. 


     

    előzmény:
    Nők Lapja Cafe (1)
    2014-11-27  07:31
  22. 2014. november 29. 19:56155.

    Sajnos igazad van. Sok család örülne ma Magyarországon, ha az lenne a legnagyobb bajuk, minek is szólítgatják egymást. Rengeteg gyerek totál el van hanyagolva, nem feltétlenül szándékosan, hanem mert a szülők otthoni tevékenysége a rengeteg munka után már abban merül ki, hogy futtában megcsinálják a házimunkát és kidőlnek. Nincs idejük beszélgetni sem egymással, sem a gyerekkel, van, hogy nem is találkoznak. Ha valami kinyírja a szerelmet, az bizony ez, nem a cucimucikázás.


    A másik dolog az érzelmi oldal: nagyon kevés olyan párt látok, akik igazán szépen, belülről jövő tisztelettel beszélnének egymással. És itt nem arra gondolok, hogy soha nem veszekednek, cukormázat erőltetnek magukra, hanem arra, hogy tényleg tisztelettel és szeretettel viseltetnek a másik iránt, ami a szavaikon és a gesztusaikon ösztönösen is meglátszik. Erről mindig egy régen látott jelenet jut az eszembe, mert ha a belső szeretet és tisztelet képét akarnám megalkotni, ezt rajzolnám le. Talán tíz éve is megvan már, hogy láttam ezt a jelenetet. Anyuka és fia szállt le a buszról, a fiú olyan tízéves lehetett, talán kicsit több. Először a kisfiú szállt le a buszról, lendületesen, sportosan, ahogy egy fiútól elvárható. :) Aztán megfordult, kezét nyújtotta az anyukájának, aki lesétált a három lépcsőn, majd amikor leérkezett, a fiú megpuszilta az anyja kezét, amit addig óvón fogott. Egy pillanat volt az egész, nem tartottak fel vele senkit, és a mozdulatban nem volt semmi modorosság, erőltetettség, hanem a mély szeretet spontán megnyilvánulása volt az egész jelenet. Aki szereti és őszintén tiszteli a házastársát, gyerekét, szülőjét, az bizony nem tudja véka alá rejteni ezt, hiszen úgy világít, mint a gyertyaláng a vaksötétben. Ahol pedig az megvan, ott "mit bánom én, ha mindjárt boldogságos ifiasszonynak is szólíttatja magát..." , a kapcsolat erős.

    idézet:
    trivial (146)
    2014-11-29 09:00:10

    Az én fiam is hasonló stílusú. Sőt, a párom is. Állandóan megy a kézfejre lehelt csók. Én is neki. Nem szégyen.

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_634765 (142)
    2014-11-29  09:00
  23. 2014. november 29. 19:44154.

    Hát emiatt írtam, hogy nem kell másokkal, más férfiakkal foglalkozni. A te szemszögedből igazad van, de ha Autót nézzük, neki is igaza van az ő nézőpontjából.


    Nézd, attól hogy valaki lazább életet él, még nem jelenti azt hogy rossz ember. Más ember. Ne ítélkezzünk felette, én speciel kedvelem. Igaz, vannak beszólásai irányomban is, de hát férfiből van, elnéző vagyok vele szemben. Nők apja detto.


    Autónak sem lenne vágycsökkentő, ha lenne olyan nő a világon, aki képes lenne őt úgy szeretni, amilyen. Feltételek nélkül. Olyan nő, aki valamivel kitűnne a többiek közül. Ha ilyentől születne gyermeke, és asszonyon meglátszana, nem zavarná. És azért nem, mert Autó eleve olyan nőt választana, aki szexuálisan magas szinten van. De az ilyen nők szinte mind foglaltak, és ráadásul hűségesek is. Nem ragozom tovább, a lényeg az, hogy a hozzászólások ne váltsanak ki belőled felesleges dühöt, utálatot.

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_634765 (134)
    2014-11-28  18:12
  24. 2014. november 29. 19:40153.
    Most látom, hogy míg én egy kis időre távol voltam, valaki ugyanezt már leírta. :D

Címlap

top