Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Félénkség
Létrehozva: 2006. május 29. 14:05
A kislányunk két éves múlt és nagyon szégyenlős,félénk az idegenekkel szemben.Ha találkozunk az utcán vagy a játszótéren gyerekekkel akik játszani vagy kommunikálni akarnak vele,rögtön mondja,hogy menjünk tovább vagy menjünk másik játékhoz.Pedig emígy olyan kis okos,locsi-fecsi kislány,nagyon értelmes.De hiába mondjuk,hogy nem bántja senki,meg soha nem is bántották...Nagyon aggasztó ez a helyzet,és remélem csak én reagálom túl.Szeretném ha barátkozna a kortársaival egy kicsit,hogy ha majd egyszer oviba megy(nem az idén),akkor ne legyen beilleszkedési gondja.Írjatok,mi a véleményetek,mit tudtok tanácsolni!Köszi.
Szia!
Az én kislányom most lesz júliusban két éves,de ő is elég félénk.Addig jó míg ő elkezd beszélni valakihez,de ha valaki visszaszól neki vagy kérdezz valamit tőle akkor már bújik mögém
A játszótéren egy-két barátnője van csak tényleg de azokkal sem játszik inkább egyedül mindent vagy velem.
Nem tudom mennyi idős pontosan a lányod de minden gyereknél van egy anyásabb időszak amikor jobban kötödik,és nem igényel semmilyen társaságot,szerintem lehet nálatok pont most jött el,de az okosok szerint a gyereknek nincs is semmilyen társaságra szüksége 3 éves koráig csak az édesanyjára
ÉN CSAK AZT TUDOM TANÁCSOLNI HOGY NE ADD FEL ÉS MINÉL SÜRÜBBEN VIDD KÖZÖSSÉGBE.ELŐBB UTÓBB FELOLDÓDIK.
FEL A FEJJEL!
szerintem semmi gond vele. majd ha rá lesz kényszerülve megszokja a többi gyereket.
én is ilyen voltam, oszt' mivé váltam?
Szia!
Az én lányom is ilyen volt másfél évesen ha közeledett felé egy gyerek akkor rögtön odaadta neki a játékot ami a kezében volt és elszaladt. Aztán bekerült bölcsibe és ott megtanult harcolni most már be kellett íratnom oviba mert itt nincs bölcsöde(ugyanis elköltöztünk a férjemtől) mondtam az ovonéninek hogy figyeljen már rá mert nagyon félénk kislány. Aztán nagyot néztem valamelyik nap mikor mesélte hogy úgy kellett leszedni az egyik gyerekről mert verte a fejét a szekrénybe. Ja most már elmult 3 éves. Hidd el az élet megtanítja őket harcolni
Szia! Nekem nincs gyerekem, nemis akarok nagy okosságokat mondani. Két dolog jutott eszembe, lehet, hogy egyik se releváns, de sose lehet tudni.
Az egyik: lehet, hogy abból, hogy azt mondod neki: "nem bánt", a bántás képe idéződik fel benne, talán magától nem is merülne fel benne az, hogy esetleg bánthat egy másik gyerek. Így viszont igen.
A másik: a nagynéném és unokatesóm esete. A kislány már 8 éves, de még most is látom néha ezt rajta. Az anyukája annak idején burokban nevelte, nem nagyon szólt rá, és amikor oviba ment, meglepve tapasztalta, hogy a gyerekek bizony szaladgálnak, kiabálnak, veszekszenek, nem az ő gondolatait lesik. Nem is tudott velük játszani, csak állt egy sarokban, és várta a délutánt, amiko rérte mennek. Most is az anyukája a nagy kedvenc, aki nem ilyen.
Ne értsd félre, nem azt mondom, hogy célzottan bántani kell, csak lehet, hogy a Te kislányodban is ezért áll fenn egy ilyen "tartás".
De a tapasztalt anyukák ezt jobban tudják, én csak kívülállóként láttam ezt.
Szia Ildiko!
Ha szeret a kislany koveket gyujtogetni, es sokat olelgetni teged, akkor olvass a kristalygyerekekrol. Nagy a valoszinuseg hogy O is az. Elvezd minden pillanatat az O kis bujos termeszetenek. Az en kislanyom most 3 eves, en is azt hittem hogy soha nem fog megszolalni a jatszoteren, viszont a tegnap mikor apja hazahozta a jatszoterrol tobb homok volt a hajaban mint a foldon; olyan homokozasba vagott a tobbi gyerkoccel. Semmi ok az aggodalomra!!!
Az én kislányom 3 lesz, és ő is nagyon félénk. Elsősorban a nála kisebb gyerekektől fél, főleg, amióta a kistestvére megszületett. A vele egykorúakkal és a nagyobbakkal viszont nagyon szívesen játszik, úgyhogy inkább ilyen társaságba viszem, és ha lehet, kerüljük a kisebbeket... Azt hiszem, azért fél a kisebbektől, mert számára nagyon kiszámíthatatlanul viselkednek ("furcsán" mozognak, még nem tudják az illemet - azaz elveszik, ami megtetszik nekik). A felnőttekkel nagyon barátságos, cserfes. Viszont ha azt érzi, hogy valamit nagyon de nagyon szeretnénk tőle, pl. hogy álljon rá a mérlegre a védőnéninél, akkor befordul, szemmel láthatóan frusztrált lesz, és nincs az a kincs, amiért rá merne állni a mérlegre... Szóval én rájöttem, hogy minél jobban noszogatom, annál félénkebben viselkedik. Egyszerűen nem szeret a központban lenni. Úgyhogy egy ideje már békén hagyom, nem nógatom, hogy legyen bátrabb már egy kicsit, és ez úgy tűnik, hogy hat: ha úgy megyünk a védőnénihez, hogy csak a kistesót mérjük, és ővele pedig egyáltalán nem foglalkozunk, akkor magától rááll a mérlegre, és onnan kiabál, hogy mérjük már meg!!
Pontosan azt akartam írni mint konfetti. Ne azt mond neki, hogy nem bántják, hanem, hogy milyen jó lesz. Ez sokat számít hidd el. De a legfontosabb, hogy fogadd el ilyennek. Ne akard megváltoztatni, mert szerinted ő úgy érezné magát jobban.
Szerintem ne erőltesd a közösséget se. Velem azt tették, és még mindig félős vagyok. Figyeld mikor nyilik meg, és akkor vezesd be új társaságba.
Sok sikert!