Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Azóta szővögetsz, s dédelgetsz sok álmot,
Sok idő, de számunkra mégis nagyon kevés,
Hisz nekünk Belőled soha nem lesz elég!
Elértél mindent, amit egy ember csak elérhet,
Átéltél sok rosszat, láttál hamis képet,
De talán a jóból mégis csak több jutott Neked,
S ez erőt adott, hogy a rosszat feledd!
Mindig igaz ember voltál, néha fájón őszinte,
Ezt szüleidtől hoztad, s szíved őrizte.
Maradj meg ilyennek nekünk még jó sokáig,
Ezt szeretné férjed, lányod, vőd és unokáid!
Most itt állunk Veled szemben, meghatódva,
Régóta készülünk már erre az alkalomra.
Szemünkből könny folyik, az öröm könnyei,
Eljöttünk Téged ünnepelni, köszönteni!
Nem kellenek a szavak, beszélnek szemeink,
S majd ha elmegyünk, nem is hallod lépteink,
Hisz itt maradunk, örökké Veled, Melletted,
Hogy továbbra is nyugodtan élhesd életed!
Végül születésed napján mit kívánjunk Néked?
Gyönyörűt, egyedülit, nagyon-nagyon szépet?
Amit csak mi kívánunk Neked, és senki más,
Ami egyedi, akárcsak Veled a nagyvilág
Talán azt, hogy sokáig maradj meg nekünk,
Hogy legyél itt mindig, egészen mellettünk
Ez a kívánság is önző… Látod, édesanyám?
Most, ma is csak magunkra gondolunk talán.
Megáll a tudomány, a szavakat hiába keresem,
Akkor egyszerűen, de szívből: : Az Isten éltessen!
Köszönöm szépen, igazán szépek.
Született a Vízöntő havában
egy szép napon...
Botlik a kéz, akár a gondolat
hogyan is lehetnék én a verssel
köszöntő, ki születésed napját
harsány pirossal bekarikázza.
Napok-hetek húznak felettem, mint
szökő űrhajó az áttört atmoszférán,
s míg megjárnak más dimenziókat
vagy épp a szomszédos utcát
minek jeges hátán csúszik a láb,
mint szívemben e tétova szándék….
Mi lehetne számodra a legszebb
ajándék, már csupán gondolom,
de át nem adhatom, hiába raktam
volna kincsekkel tele kezem.
Búvó rejtelmeidet megérintettem,
ahogy vízbe ejtett tükrön csillan a fény,
sejtés maradt, ki lehetsz igazán.
E nap lesz az egyetlen talán, s az év
hogy gondolok Rád, midőn szemem
elől eltakar majd a jótékony feledés.
Így most köszönöm csillagunknak,
hogy megszülettél, pár órát voltál nekem
lépésed igazodott léptem üteméhez
rövid utunkon, s megszerettelek.
Legyen tiéd az öröm, zengő muzsika,
simogató napfény, szívednek nyugalma,
kedvesed szerelme, gyermeked mosolya.
Siker hulljon rád, a sors adja, mire vágysz.
Ha gond zörget, házadban ne találjon szállást…
Zsáknyi a jókívánság szokás és szív szerint.
Repül tovább a gondolat, szavam halkul,
hátha űrbe vagy csendben szívedre hull.
Isten éltessen sokáig – már csak ennyit –
s élj nagyon boldogul.
Volt ----- Lesz ,
ennyi és nem több.
Ha megállunk egy pillanatra
számot vetni,
vissza és előre nézni,
nincs jelen,
két idő van :
Volt --- Lesz
ennyi és nem több.
A múlt szürke árnyait
az emlék homályából idézni
vajon érdemes-e
behegedett sebek,
felejtett harcok vereségei
keserű pillanatok könnyei
halott szerelmek kínjai
mind - mind múlt árnyai már
kár vele kedvet rontani.
Nézni s emlékként idézni
a napsugarat kell.
A győzelmeket a derűt
a szép perceket,
a beteljesült szerelmeket,
a sok boldog pillanatot,
mely most évekké olvadva össze
most mind itt tolong
hogy köszöntse a születésnapod.
Jelent idézni úgy kell
mint múlt eredményét,
melyet a ma hordoz magába.
A láncolt folyamat így egész.
Belőle kiragadni eseményt
„ mi lett volna ha......"
ez nem dialektikus.
Az indulással az érkezést
összevetni így kell,
s közte ott van mindaz
mi volt,
s meghatározza
a lesz folyamatát.
Élt éveid a múlté már
jutni honnan s hová
a terv az álom
hogyan sikerült
s mi lett végül a valóság
sikerült-e mindig
EMBER -nek maradni,
olyanok között is
kik ösztönlényként élnek,
hol a becsület nem számit
erénynek.
Megtettél-e mindent
barátaidért
amit megtehettél értük.
Tudtál-e szerelmet adni
önzetlenül, szívedből
tisztán és egyszerűen.
Megtaláltad-e
cselekedeteidben
önmagad
s a tükörbe egyedűlnézve
visszamosolyog-e rád
egy ismerős arc?
Hagytál-e már „nyomot"
magad után a végtelenben
hány ember őrzi féltve
a Tőled kapott álmot ?
A bajban hány embernek
nyújtottál kezet
és vajon hányan lennének
kik utolsó falatjukat is
boldogan osztanák meg
Veled.
Ha sor kerülne rá
lennél-e hajléktalan
vagy van-e ajtó
mely nyitva áll biztosan,
feltételek nélkül mindig.
És most a Kérdés
súlya nyom:
Hogyan tovább ?
Megtaláltad-e már az
OKOT
amiért lelked
tapasztalatot gyűjteni
e világon öltött testet.
Mi vár még rád
amíg utoljára hajtod
a ‘Nagy’ álomra fejed.
És van-e elég erőd
hogy mindazt megtegyed.
Ki vagy mi mutat utat ?
Bűneid alól ki ad feloldozást ?
kinek tárhatod ki
lélek kapuidat
ha már minden perc fáj.
Elröppent e néhány év
számot vetni érdemes.
A tovább-ot meghatározza majd
a józan ész s a szeretet,
s a tetteid felett
ítélkező lelkiismeret
hallgass rá
ott van mindig veled.
Mert ne feledd
ez a TE életed.
Buzgó tanácsnokoknak
lehet ötlete száz meg száz
s ha nem sikerülne
ők félre állnak
„ nem úgy gondoltam"
„Mért nem így csináltad"
Döntened mindig magadnak kell,
és megélned is!
Mert jóban még sok a társ,
de bajban, fájdalomban,
kevés ki ajtót nyit rád.
Vágyódhatsz többre, másra,
milliókra, gazdagságra,
kesereghetsz hogy neked
csak ennyi, csak ennyi,
adatott meg,
Azért azt ne feledd !
az élet is olyan mint a szerelem:
„ és hiába vágyódsz a halálba,
hát élj ! s tanuld meg elfogadni,
hogy nem tud ennél többet adni! „
NEKED !
Mert léted egyszeri és
megismételhetetlen,
Mit most elmúlasztassz
holnap már elérhetetlen.
S nincs mód tanulni
mert holnap már
minden másmilyen.
Mert e porszem Te vagy
a végtelen létben,
a Te részed végét nem tudhatod,
de része vagy,
így „Ő" sincs nélküled,
számára azonban nem vagy más
mint lélegzetvételnyi
múló pillanat.
Élvezd hát ki életed
minden percének
minden üzenetét.
Mert bár léted a
végtelenhez mérve
bólintásnyi csak
Neked ÉLETED !,
visszahozhatatlan
lehetőséged
marad.