Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Fóbia-félrenyel és
Torolt_felhasznalo_863219
Létrehozva: 2006. november 24. 10:34
Sziasztok!!
Sohase gondoltam volna, hogy én egyszer a félrenyeléstől pánikszerüen féljek. De az az izság, hogy rám hozták a frászr, amikor egyszer evés után picit köhögtem, hogy lehet a légcsőbe került vmi. Azóta készen vagyok. Nagyon óvetosan eszek, de a gondolatomban mindig ott van, nehogy rosszul nyeljek. Ha vki hasonló cipőben jár/bár tudom ez hülyeség/, akkor írjon, ill. hogy mászhatnék ki ebből a gödörből. MINDEN SEGÍTSÉGET ELŐRE IS KÖSZÖNÖK
Azóta arra jutottam, hogy az ilyen nagyokosok, akiknek minden élethelyzetről vannak már "tapasztalataik", "információik", és puszta kedvességből megosztják ezeket velünk, hogy a "javunkat szolgálják vele", elmehetnek a búsba és nem veszem őket komolyan...
Szerintem Neked is az fog segíteni, ha szépen józanul átgondolod, hogy nem feltétlenül az evés a legveszélyesebb dolog az életben, és összehasonlítva az egyéb tevékenységek rizikófaktoraival, idővel elmúlik ez a félelmed. Ráparáztál erre - divatosan fogalmazva, de el fog múlni. És igazad van: csak Te tehetsz ellene. Mint minden szorongást vagy fóbiát, ezt is magadnak kell reálisan, észérvekkel leépítened.
Drukkolok Neked, és kérlek, kerüld azokat, akik ilyen baromságokkal tömik mások fejét!
Hát igen nagyon-nagy szerncsénk volt! Azóta 10 éves
. Az az érdekes, sok mindenre emlékszik abból az időből.
Nem azért írtam ám le, hogy ijesztegesselek vele
, csak úgy tanulságért.
Szerencsétek volt, hogy nem fulladt meg egyből a kisfiad.
na az ilyen pszichiáterektől
nézd meg a www.evucka.com oldalt, őt nagyon szívesen ajánlom, pszichodramatista és mentálhigiénés tanácsadó, nem "igazi" pszichó, de sztem tudna segíteni
Az én kisfiam 1 1/2 éves volt amikor Apósoméknál félre nyelte a mogyorót, úgy, hogy ez csak 2 hét múlva derült ki, ugyanis kedves papáék észre sem vették. Úgy hoztam haza, hogy ez a gyerek hörög, egyböl ügyelet, másnap háziorvos, röntgen átvilágítás, eredmény semmi, miután nem reagált gyógyszerre, injekcióra, beküldték a kórházba, ott röntgen, átvilágítás, eredmény semmi, böködték, infúzió, gyógyszer..... 5-ik nap újra röntgen, na ekkor már felvolt fújódva a kis tüdeje, bármelyik pillantba elzáródhatott volna a hörgővezeték. Azonnal gégészet, altatás, kivették (mint kiderült a mogyorót) másnapra már semmi baja jöhettünk haza. Bár a lelkemre kötötték 5 éves koráig, semmi keményebb cukorkát, tic-tac-ot, mogyorót ne adjak gyereknek, ezért ha pici gyereket látok cukrozgatni a hátamon azóta is feláll a szőr.
Voltam egy pszichiáternél, de az volt a "kezelés", hogy felírt egy bogyót meg a kezembe nyomott egy Depresszióval kapcsolatos tájékoztatót. ennyi.
Nekem kell ebből kimásznom, csak alapjáraton ideges vagyok, és nem tudok lazítani.
Szia!
Ismerem ezt a borzalmas "félrenyeltem, itt a vég, nem kapok levegőt" érzést.
Én onnan datálom ezt a jelenséget, amióta egyszer rémesen megégettem a torkomat. Azóta többször előfordult - úgy, hogy nem rettegtem a félrenyeléstől, nem is gondoltam rá -, hogy evés közben egyszer csak elkezdtem fulladozni. Azt a módszert vezettem be - bármennyire nehéz is és hülyén hangzik -, hogy pánik helyett "ellenőrzöm" mennyire, egyáltalán kapok-e levegőt...van olyan, hogy csak érzed, hogy valami kellemetlen van a torkodon, de azért lélegezni tudsz, csak pánikolsz.
Na, volt olyan, hogy az "ellenőrzés" szerint sem kaptam levegőt, akkor anyukám ütötte a hátamat, úgy jött ki a falat a torkomból.
lehet, hogy jó viccnek szántad, de aki ebben benne van annak nem vicc. tudod tisztában vagyok vele, hogy nem kellene vele ilyen szinten foglalkoznom, de nem tudok kilábalni belőle.
Nekem volt pánik beteg tanítványom, de soha nem hutott volna eszembe, hogy megbántsam. köszi a kedvességed
mert szerintem annyira félünk, hogy ha vmi történik, akkor azt felnagyítjuk. A férjem este is egy picit félrenyelt, de nem törődik vele. Én meg már bepánikoltam. Velünk van a hiba, mert odafigyelünk ezekre a dolgokra.
De akkor neked a torkonakadás a gondod, nekem meg az, nehogy félremenjen bármi a légcsőbe.
Azt tudom, hogy a légcsövet lezárja a gégefedő a nyelünk, de mégis félek. tiszta hülye vagyok. Pedig régen imádtam enni, éttermekbe járni, most meg...
Sokszor kösdzörülöm evés után a torkom, nehogy vmi véletlenül is a légcsőben maradjon. Pedig tudom hülyeség. Tisztában vagyok vele. De az agyamból nem tudom kiírtani a rossz gondolaTOKAT.
tudom sok ember ha eszik, nem ezen jár az esze, nekem meg csak e körül forog.
Nehéz ettől megszabadúlni, pedig nekem tüdőgyógyász mondta, hogy a kisebb darabok: morzsa, kijönnek, csak a nagydaraboktól lehet megfulladni. volt a héten egy termgyógyász nálam, és azt mondta minden falatot 77-szer rágjak meg. Na ezt tartani nem lehet. De azt tudom, hogy mindent jól meg kell rágni.
De nekem még az a bajom,hogy ha eszek összeszorul a gyomrom a félelemtől. Ez iszonyatos.
De szerintem csak mi magunk lábalhatunk ki belőle, csaz az utat nem tudom
óóó, dehát biztosan százszor megtörtént veled gyermekkorodban (meg azóta is), hogy egy kis morzsa vagy egy korty ital "cigányútra ment"! Kicsit köhögtél, családod veregette a hátad, ittál rá egy kortyot, talán még a könnyed is kicsordult, aztán ment minden tovább a maga megszokott módján, nem?
De ha megnyugtat, akkor nézz át valami orvosi szakkönyvet a nyelőcső és a légcső egymáshoz képesti elhelyezkedéséről, záródik-e vajon a légcső egy pillanatra, ha nyelünk?
Valamint kerüld az apró morzsás ételeket pl. keksz, pirítós, amelyeknél nagyobb a rizikó.
Segiteni sajnos nem tudok,de nekem is van egy ilyen szorongasom....terhesen nagyszemü szölöt ettem es leszaladt egyben a torkomon es megakadt.....azt a halafelelmet nem kivanom senkinek...aztan valahogy lement...szülesnel meg csaszarmetszes kellett,altattak es intubaltak...ebredeskor nem kaptam levegöt,borzaszto volt....es nem engedtek ugye felülni,en meg mindenaron azt akartam.Ehhez van egy hat eves asztmam,ugyhogy a fulladasos dolgok kikeszitenek.Sajnos a gyerekemre is kihat,nagyon sokara adtam neki szilardat,egyreszt ö sem fogadta el,masreszt nagyon feltem,hogy felrenyel.....szoval jo lenne ettöl megszabadulni,de nem tudom hogyan.