Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Keresztgyerekek
Torolt_felhasznalo_202565
Létrehozva: 2007. január 11. 11:26
Szeretném megkérdezni, hogy ti milyen keresztszülők vagytok. Miben merül ez ki: ajándékok, közös programok stb. Nekünk 3 van: tesóm 8 éves kisfia, unokatestvérem 10 éves kislánya, barátaink 6 éves kislánya. Hárman három felé. Karácsonyra-szülinapra ajándokot veszünk-küldünk. Évente többször közös programok (kirándulás, mozi). Néhány napot pedig nálunk töltenek.
Milyen "véletlen"... És it hol laktok?
Nagyon édesek a gyerekek.
Gondolom nem vér szerinti keresztapa
?
Ahogy irjátok,mindkét családon nagyon-nagyon sok múlik.Egyik keresztlányunk már férjhez ment.Talán vele volt a legjobb a kapcsolatunk.No nem annyira mint illett volna,de ő a testvérem lánya volt,és nagyon fiatalon lettem keresztanya,talán 13 éves voltam.A másik keresztlányunk az unokatesóm lánya,a gyerekeink egykorúak,mégis nagyon távol vagyunk egymástól,talán azért,mert azonos gondjaink voltak,közel azonos időbeosztással,nem volt a két családnak egymásra ideje.A harmadik keresztlányunk a férjem öccsének a lánya.A két család az utóbbi két évben közelebb került egy picit egymáshoz,de idegenek vagyunk
keresztszülő és keresztlány egymásnak.
Ott élnek barátaink:-)))))
Amíg Salzburgban laktunk, nekünk is voltak barátaink, egy hasonló korú kisfiúval mint a mi lányunk. Sokat voltunk együtt. Aztán visszaköltöztünk Mo-ra, és a távolság elszakított minket, évek alatt szép lassan, teljesen :-(
Az én keresztfiam (anyósom dédunokája) elég messze lakik, a lányommal egyidős. Az anyukájával levelezek,(anyósom unokája) ímélezek. Nem tudok neki annyi mindent küldeni amire szükségük lenne. Ezért sokszor bánt hogy nem vagyok elég jó keresztszülő. Nem is találkozunk, ritkán tudunk elmenni hozzájuk. Apámék is vállaltak keresztszülőséget és nagyon sok mindent kap tőlük a kilány...
Az én lányom nincs megkeresztelve.
Sokszor kell a keresztszülői szigor,ez is oda-vissza működik...persze a dicséret is..meg a külön program is,szoktunk gyereket cserélni is,és olyan is van mikor a mieink nem jönnek haza,mert a keriéknél maradnak...:-))))
A másik keresztgyereknél, igen veszek a másiknak is..mármint a tesónak...szóval mondhatom, hogy négy keresztgyerekünk van:-)
persze őket is szeretem,csak velük nem olyan nagyon közeli a kapcsolat...
Akkor tényleg szerencsés vagyok!
De szerintem ez mindkét félen múlik, meg persze nagy részt hozzáállás kérdése is, hogy ki mennyire veszi komolyan.
Előttem mindenesetre jó példa lesz!
Örülök, hogy ilyen keresztszüleid vannak. Sajnos ritkaság, hogy felnőtt korra megmaradjanak ezek a kapcsolatok
Biztos közrejátszik a kor is, olyan mintha barátnők lennénk, bár én néha elő veszem a felnőtt énemet, ha valami nem tetszik, de olyan is van, mikor együtt "ökörködünk".
Sziasztok!
Megtetszett a topik!:-)) Nekem még nincs keresztgyerekem, de vannak REMEk keresztszüleim. Elég szoros velük a kapcsolatam, olyanok ők nekem, mintha 2 anyukám és 2 apukám lene. És a gyerekeikkel, akik az unokatestvéreim is egyben együtt nőttünk fel, ha valaki megkérdeztem valamelyikőktől, hogy hányan vagytok testvérek azt mondtuk 4en, pedig csak 2 voltunk.
Azóta felnőttünk, de ha kötelék még mindíg szoros. Bármi van számíthatok rájuk!
Ez a szoros kapcsolat biztos nagyon jó mindenkinek. Itt nem is olyan fontos ki-kinek a keresztanyja-apja.
Amikor ajándékot veszel a keresztgyereknek, akkor a testvérének is szoktál adni?
Már csak 1 van.
Szerintem a két családon is múlik, hogy milyen a kapcsolat, hogy a keresztgyerek szülei mit látnak a keresztszülőségben: csak formaságot, ritka és "üres" találkozásokkal, vagy pénzt és ajándékokat, vagy igazi, bensőséges kapcsolattartást. Mi ez utóbbit pártolj/tuk a férjemmel.
A barátoknál lévő keresztgyerekről évek óta semmit se tudunk, mert a barátság - nem a mi hibánkból, úgy érzem, vagy legalábbis nemcsak - ellaposodott. Sokévi hiábavaló erőlködés után, amikor mindig csak mi kerestük az alkalmat, egyszer, gondoltam, kivárom, míg ők jelentkeznek.
Ennek van vagy 10 éve. Nem vagyok rá büszke, de már nem is fáj. (Annyira.)
Az egyszem keresztfiút tavalyelőtt veszítettük el balesetben. (Ez meg még mindig ugyanúgy fáj.)
Így hát a maradék keresztszülői szeretetünket a keresztlányra zúdítjuk, már amennyire egy majdnem felnőtt ezt hagyja. Mindennapi kapcsolatban ugyan nem vagyunk, de vannak közös programok, segítjük, ahol tudjuk, ajándékok és anyagi megtámogatás is van, viszont ő is keresi az alkalmat, hogy találkozzunk, tudunk az életéről, álmairól, vágyairól.
Hát, mi így...
Talán azért is ilyen jó a kapcsolatotok, mert nincs sok év köztetek.
Én is kíváncsi vagyok, milyen lesz, amikor nagyobbak lesznek. Főleg a fiú.
nálunk három keresztgyerek van...egy testvérpár és egy másik testvérpárból egy gyerek:-)
A két gyereknél nagyon szoros a kapocs,az ő szüleik a mi gyerekeinknél keresztszülők,és az esküvőinken egymásnak voltunk a tanuik is..mi ezt csak keresztkomaságnak hívjuk.
a legnagyobb keresztgyerekünk kicsi korában egészen érdekesen szólított meg minket:
Ha azt mondta, hogy Apa,az az Apja volt,
Ha Anya , akkor az Anyjára gondolt,
ha Apu-t mondott, akkor a keresztapjára,
ha Anyu-t mondott akkor rám,a keresztanyjára gondolt...nagyon profi volt benne...
az utána jövő három lány is ugyanígy hív bennünket...kivülről nagy a káosz,de mi mindig tudjuk kit hívnak a gyerekeink:-)))
Szóval aktívan élünk az életükben,közös programok,minden,de ha gond van akkor is hallatjuk a hangunkat.ez oda-vissza érvényes:-)))
a másik gyerekünkkel sajnos sokkal lazább a kapcsolat...:-(
Nagyon édes a keresztfiad. Ez nagyon jó, hogy nincs "féltékenység" az anyukában irántad. Számíthat rád mindenben.
Én nagyon szerettem a keresztszüleimnél, Budapesten lenne. Nagy változás volt kimozdulni a vidéki kisvárosból.
Szia!
Nekem 2 keresztlányom van, 15 és 18 évesek. A kissebbikkel sokat foglalkoztam, mikor kicsi volt, vigyáztam rá, nyaralni vittem stb. (17 sem voltam, mikor született) Azóta már ő vigyáz az én gyerekeimre néha
és van egy közös nagy kedvencünk ( a musical) így aztán többször megyünk színházba és ilyen jellegű rendezvényekre együtt, napi kapcsolatban vagyunk.
A nagyobbikkal is sokat találkoztam mikor kicsi volt, de vele nem alakult ki olyan szoros kapcsolat. Most is találkozunk azért rendszeresen, de nem túl sokat tudok a dolgairól.
Szia!
Nem, tudom hogy milyen jó keresztszülőnek lenni, talán a 9 hónapos Barnabás keresztfiamat kellene megkérdezni. Mi egy faluban (kis faluban) lakunk, szinte minden nap találkozunk, természetes ajándékok, csak úgy spontán is. Én ott voltam a születése után 45 perccel a kórházba, mert úgy volt, hogy én vágom el a köldök zsinórt, de császáros lett. Láttam egészen friss újszülöttnek, gyönyörű volt és pici és én úgy sírtam mint még soha. Nos nekem a keresztszülőség jelent minden, bár még csak most tervezzük a közös babát a párommal, de el sem tudom képzelni, hogy ne legyek ott minden pillanatban a keresztfiamnál. A bemutatkozó oldalamon ott van a két legnagyobb szerelmem... Saját tapasztalat, hogy nekem nem volt JÓ keresztanyám mert keresztapámnak a felesége, nem szerette a keresztapám családját, vagyis minket. Így szinte soha nem is foglalkozott velünk, rövid házasság után elváltak és azóta egyáltalán nem is tartjuk a kapcsolatot. Tehát szerintem nem ilyen egy jó keresztszülő.
Hanem olyan mint amilyenek mi vagyunk a párommal..
