Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szeretnék gyereket ám!
Létrehozva: 2003. július 2. 12:13
Sziasztok! Nektek talán elcsépelt a téma, de én most tartok itt. Már 4 éve együtt vagyok a párommal. Úgy éltünk, mint a giccses amerikai filmekben. Boldogan, izgalmasan. De én egyre türelmetlenebbül szeretnék gyereket. Ő pedig még nem. Persze én arra várok, hogy majd ő is érezze azt a vágyat egy baba után, amit én. De úgy érzem (((el sem hiszem, hogy ezt én mondom))), hogy fogy az időm. Lassan 30 leszek, és még esküvőről sem beszéltünk soha a nagy boldogságban. Mi legyen? Kezdjek pánikolni? Vagy mégse? Mondjatok okosat, kérlek!
En ismertem 1 db olyan ferfit, aki majd` megorult egy gyerekert. Ritkasag.
Szerintem is igaz, hogy egy férfiban nem fogalmazódik meg konkrétan az, hogy na, most jött el az idő, hanem tényleg fokozatosan kell őket szoktatni a gondolathoz.
Ami ezzel kicsit ellentmondásos: szerintem kevesebb férfi van, mint nő, aki nem akar gyereket, hisz a férfi genetikailag arra van beprogramozva, hogy lehetőleg minél több utódot "hozzon létre" (nem akarok állatiasan fogalmazni. . . ). Csak ők ezt nem fogalmazzák meg úgy, mint mi nők, hanem nekik ez természetesen jön. . .
Mi a megismerkedésünkkor beszéltük, hogy ha minden ok, akkor azért néhány éven belül jön a baba. Aztán, hogy szóbakerült házzasság, stb. , nekem eljött a 'már most akarom, de nagyon' időszak (1 éve ismerjük egymást), persze ehhez az is hozzájárult, hogy a környezetünkben születnek a kicsik, és megőrülök értük. A párom meg azt mondja, jó, jövőre jöhet, de az se zavarná, ha csak 3 év múlva mondjuk. . . Nagyon fog neki örülni, ebben biztos vagyok, de hogy előre megőrüljön a gondolatért. . . na, azt soha
Persze tisztelet a kivételnek! :-)
Szerintem a férfiak ilyen szempontból másképp működnek. Náluk azt hiszem soha nem jön el az az időszak, mint a nőknél (már akinél), hogy 'jaj de szeretnék már egy kisbabát'. Tehát erre várni nem érdemes. Nekik szokni kell a gondolatot, hogy a párjuk már gondolkodik ezen, és örülne egy babának, időt kell nekik hagyni, hogy beleéljék magukat.
Azért arról beszélhetnél a pároddal, hogy úgy kb. mennyire fér bele az életébe valamikor egy gyerek, mert rendben van, hogy most nem akar, de később?
Jövőre lesz eskövő és csak utánna gyerek, sajnos váratom még a dolgot met úgy gondolom még fiatal. . .
Én sem vagyok sokkal öregebb csak 1, 5 évvel, de egy nőnél ez ideális kor. . .
Néha már nagyon szeretnék, néha meg úgy érzem inkább élünk utazzunk szórakozzunk még egy kicsit. . .
en is ugyanigy erzek nagyon szeretnek mar babat. Neha hullamokban ram tor de. . neha meg nagyon gyereknek erzem magamat hozza. Vagy csak egyszeruen onzonek hogy feladjam a kenyelmes eletunket. Ferjem hallani se akar rola, nem is merem neki mondani. Minden alkalomkor ha gyerek van a kornyezetunkben morcosan vizslat hogy , nehogy beleeljem magam
Mi is hasonló paraméterekkel rendelkezünk, már a mi a kapcsolatunkat jellemzi. 5 éve lakunk együtt, de ha az együttjárást vesszük, akkor az már 7 éves. A gyerekkérdés érdekes, egyszer rögtön az összeköltözésünk évében teherbe estem, és akkor úgy döntöttünk közösen, hogy még nem jött el az ideje. Persze azóta én is sokat gondolkodtam rajta, hogy már mekkora lenne, ha megtartottam volna, és vajon mennyiben lenne más az életünk. Nem tudom, ennek valszínű így kellett lennie, de mostanában egyre jobban érzem azt, hogy szívesen vállalnék gyereket. De ugyanakkor én is várom azt, amikor a párom mondja ki, hogy itt az idő, valahogy erre egy nőnek tényleg szüksége van, hogy ne azt érezze, hogy csak magának szül. Nem házasodtunk még össze, de a gyerek előtt még terveben van az is. Tanácsot csak annyit szeretnék, ha adhatok, hogy semmit ne erőltess, vagy legalább is ne tűnj erőszakosnak sem a baba kérdésben, sem pedig a házasság kérdésében. Lehet, hogy vannak ravasz női praktikák, de ez talán nem az a témakör, ahol hosszútávon érdemes lenne alkalmazni őket.
Üdv/ LUNA