Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Suttogó módszer kérdés
Létrehozva: 2007. március 1. 18:55
Sziasztok! Azokhoz fordulnék, akik sikeresen alkalmazták a fenti módszert a baba altatásánál. KÉrdéseim:
Maradjunk a baba mellett, amíg mély álomba merül és ha mocorog, simogassuk meg közben? Vagy ne? Esetleg már menjünk ki a szobából?
Amikor a baba elalszik, általában 10-15 perc múlva felébred. Felveszem. Ilyenkor várjam meg míg ismét ásítozik, vagy ha már nem nyugtalan, rakjam vissza a kiságyba?
Köszönöm előre is!
A tudatos, éber állapotból elmerülni az álomba, eltávolodni a külvilágtól önmagában is szorongást kelthet. Elveszíti a kontrollt az ember. Ha sokszor nyomasztó álmok kísérik az alvást, akkor az elalvás még nyomasztóbb lehet. Ezt egy gyerek nem érti, az álmot el is felejti reggelre, mégis nyugodtabb ha ott érzékeli az anyját maga mellett. Alvás közben is érzi az anya- szagot, a meleget.
Biztonságot keres a gyerek a szülői ágyban. Sokszor nehéz felismerni, milyen stresszhatások miatt. Talán túl korán került közösségbe, talán a szülők közötti diszharmónia, lehet bármi, amin talán nem is tudunk változtatni. De kompenzálni nagyon sok mindent tudunk!
Ha érzi egy gyerek, hogy a szülőnek teher, hogy vele alszik, és elég elszánt akkor a gyerek meg fogja szokni a saját ágyát. Mert meg akar felelni az elvárásnak. Legföljebb más tüneteket fog produkálni. A problémák mindig búvópatak- szerűen vannak jelen. A gyerek megpróbálja kompenzálni. Nem elfolytani kell, hanem felismerni a gyerek igényeit és a saját belátásunk szerint engedni, segíteni. Ahogy az alkohol is egy eszköz arra, hogy a feszültségeket oldja az ember. Ha nincs konstruktív megoldás akkor van destruktív.
--------------------------------
Az eggyik ismerősöm nél ez nem jött be. Van is godjuk.
Van, aki nem szeret a gyerekével aludni, leteszi egy szobába és becsukja az ajtót mert neki már vége annak a napnak és nem született pedagógusnak hogy végtelen legyen a türelme. Más meg akkor nyugodt ha ott szuszog mellette és éjjel is szoptatja ha felébred a pici.
Egyéni hogy kihez melyik módszer áll közelebb, kinek mi az elfogadható megoldás.
Én a derekam miatt nem ringattam ölbe. Eleinte külön aludt, de éjjel felkeltem hozzá sokszor szoptatni. Na aztán 10 hónaposan odavettem magam mellé mert fárasztó volt nekem mindig kimászkálni. Két éves korától átaludta az éjszakát és 3 évesen költözött a saját ágyába.
Fú leiw!Bocsáss meg, hogy ezt írom, de nagyon nem a helyén írtad, amit írtál, sztem csak hirtelen felindulásból
Bizony én indítottam anno topikot, hogy 4 hónaposan nem alszik a fiam, ami annyit jelentett, hogy éjszaka 15-20 keltem hozzá, csak éppen a cumi kellett, vagy egy simi...
Aztán olyan szinten lettem készen, hogy napközben már majdnem összeestem.Ekkor eldöntöttem, hogy külön szoba, és no simogatás.
Persze én is simogatom, de a 8 kilás gyermekemet nem fogom ringatni..nem is sírt, megtanulta, hogy biza este alszunk, és már most is alszik egy szó nélkül és van, hogy alszik fél5ig egy mukk nélkül, akkor szopi, és 8-9ig megint, szóval ez babafüggő is.
az én gyermekemet az idegesíti fel, ha bemegyek hozzá, és odanyúlok, mert akkor persze, kell a simi, meg minden...meg a játék...
Nekem ez a módszer nem jött be, igazából magától megtanulta a fiam
egyébként ha érdekel egy másfél éves kisördögről van szó, aki nem alussza át az éjszakákat
mondjuk a topicindító gyerekét sem tudom mekkora, ő valszeg tényleg pici
de pl volt h a fiam aludt jobban is és éjszaka ha felébredt, arra gondolván h esetleg szomjas, megitattam, na ezek után mind többször kelt fel és csak akkor volt hajlandó visszaaludni ha inni kapott, na ezért írtam azt h vannak dolgok amikhez tudtomon kívül én szoktattam hozzá és aztán teherré vált, mert igenis ne mondja senki h nem teher felkelni éjszaka óránként, másfél óránként egy másfél éveshez és nem aludni éjszaka 2 óránál többet egyhuzamban
de ez legyen az én problémám, neked pedig szép estét!
Ne haragudj, de így letámadni valakit... szerintem semmi rosszat nem mondott... nem mindenki egyformán neveli a csemetéjét!
Én sem szokattam hozzá, hogy a karomban aludjun, most hogy 13 hónaposan 13 kiló egyáltalán nem bánom!
Különben meg nem azt írta, hogy a gyerek teher, hanem egyes szokásai amihez esetleg ők szokatták... pl. a bátyámék egy ágyban aludtak a picivel, most a "pici" 3 éves lesz és van egy pici testvére aki 10 hónapos, nehezen férnek el egy ágyban 4-en, nekik is teher már a nagy lány nem alszom egyedülje....
Tiszeteletben kell tartani egymást!!! Nem kell mást lehhurrogni, ha nem értünk esetleg vele egyet!
Ha felsírt, akkor pedig rögtön bementem, simiztem, vagy kivettem, megnyugtattam és szépen visszatettem.
Ez jól bejött eddig, ma már mint 16 hónapos komoly nagylány, már az esti mese alatt elfészkelődik, és mire kijövök a szobából már csukva a szeme. De ha felsír éjszaka, még ma is ugrok és simizem, nyugtatom, nem szeretem ha nem nyugtatom meg mikor valami tuti nem jó neki.
és mi az h felébred? esetleg nyöszörög? olyankor ne is menj be! ha sírna akkor igen, de akkor is várj 1-2 percet mielőtt bemennél, de ha megvigasztalódott, tedd le rögtön és ki a szobából
lényeg h mint másban is, következetes légy!! kitartást