Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kérd és megadatik
Létrehozva: 2007. május 30. 16:09
Sziasztok!
Olyan emberekkel szeretnék beszélgetni, akik olvasták vagy már hallottak a következő című könyvet:
Esther és Jerry Hicks: Kérd és megadatik! (Bárki lehetsz, bármit megtehetsz, és bármire szert tehetsz!)
És van kedvük a tapasztalatokat megosztani egymással és velem.
Aki nem ismerné röviden leírom, mire számíthat, ha elolvassa. A vonzás törvényéről szól, amire gondolsz, azt vonzod be az életedbe. De ezen tudsz változtatni, ha akarsz és olyan dolgokat vonzol be, amire előtte nem is számítottál, avagy hogyan érjünk el bármit (bármit!), életünk bármely területén, élvezettel és könnyedén.
A könyvben nekem az tetszett a legjobban, hogy különböző gyakorlatokkal megmutatja, hogyan kell a föld fellett járni 5 cm-rel és boldognak lenni a cél eléréséig.
Olyan emberekkel szeretnék beszélgetni, akik olvasták vagy már hallottak a következő című könyvet:
Esther és Jerry Hicks: Kérd és megadatik! (Bárki lehetsz, bármit megtehetsz, és bármire szert tehetsz!)
És van kedvük a tapasztalatokat megosztani egymással és velem.
Aki nem ismerné röviden leírom, mire számíthat, ha elolvassa. A vonzás törvényéről szól, amire gondolsz, azt vonzod be az életedbe. De ezen tudsz változtatni, ha akarsz és olyan dolgokat vonzol be, amire előtte nem is számítottál, avagy hogyan érjünk el bármit (bármit!), életünk bármely területén, élvezettel és könnyedén.
A könyvben nekem az tetszett a legjobban, hogy különböző gyakorlatokkal megmutatja, hogyan kell a föld fellett járni 5 cm-rel és boldognak lenni a cél eléréséig.
2 olyan melóhely volt, ami esélyes volt, hogy én leszek a befutó. Az egyikhez szakmailag megvolt mindenem, sőt volt egy kis hátszél is az előző helyemről. Ez volt az, ami jó lett volna és szerettem volna csinálni nagyon.
A másik helyen csak azt éreztem, hogy szimpatikus vagyok, de nem azt vizualizáltam. Na, és ezt kaptam meg:))) Ennek is örülök, mert nem lesz rossz, csak furcsa lesz először nagyon.
Parkolás:))) a második hónapban sikerült a kisautó oldalát is meghúznom (pedig jól vezetek :))) mi lett volna egy BMW-vel:)))))
szia naju: igaz jó ideje már nem írok rendszeresen - tavaly ilyenkor többet voltam jelen itt -, de azóta is kedvencek között a topic, és amikor szükségem van rá, akkor jövök és olvasok.
Töltekezek, tanulok, figyelek.... És ezt itt Neked, Nektek köszönhetjük sokan.
Úgyhogy gyere kérlek és nyisd meg minden reggel a topicot
Kedves Szivárvány,
Köszönöm az idézetet, véletlenül tévedtem erre a fórumre, és választ adott arra hogy mi ma a dolgom, hogy megoldjak egy kellemetlen helyzetet!
De ha nem irsz meglátogatlak Transzmutációs modszerel
Vizmu szerintem az Univerzum azt adja amire ebbe a pillanatba szukseged van.
Lehet,hogy ha megkaptad volna a BMW-t akkor nem tudtad volna sokaig fenntartani mert olyan draga lett a benzin vagy a torlesztes dija vagy irigyeket szult volna. IGy viszont megkaptad az autot amire szukseged volt. Szerintem a munkahelyeddel is igy van. Lehet,hogy majd itt sokkal tobbet fogsz tanulni fejlodni vagy lesz egy olyan kolegad akivel egyebkent nem ismerkedtel volna meg vagy innet lesz majd egy elagazas ami szinten egy masik lehetoseget hoz majd az utadba stb.. Szerintem ha bizol abban,hogy azt kapod amire szukseged van akkor nem a hianyra koncentralsz hanem arra ami van es azt ertekeled.
Szerintem kicsit rugalmasnak kell lenni es nem szo szerint azt varni amit leirtal. Gondolom a parod sem 100%-ba olyan mit leirtal. Lehet,hogy kek szemet irtal es neki barna van. Ha emiatt elutasitottad volna akkor most nem lennel ilyen boldog.
Gratula az uj munkahelyedhez es sok sikert
Szia
Szerintem ne hagyd abba. Te és Szivárvány tartjátok életben a topikot.
Köszönöm nektek, és hálás vagyok érte
Szia
Én is szoktam olvasgatni az írásaidat és nagyon tetszenek. Kérlek folytasd tovább, sokat lehet belóle tanulni.
Igazából kb egy éve kezdetem az ezotériával foglalkozni (válásom után) és elég jól haladok az elsajátításában. Ezt nektek is köszönhetem.
Megtanultam figyelni a megérzéseimre és arra hogy ne halogassak dolgokat, mert úgy is meg kell tenni, vagy most vagy később..... szóval szerintem jó úton haladok......
Sziasztok, jóreggelt:))))
Nagyon régen olvasgatlak már benneteket, látom, itt mindenki segít mindenkinek:)
Igazából egy kérdés merült fel bennem és szeretném tudni, hogy Ti hogyan látjátok.
Szóval nagy "rajongója" vagyok az agykontrollnak, a vonzás Törvényének, a tudatos életnek. Nagy sikereim is vannak, pl. a páromat én "teremtettem" és a munkahelyemet is, több hónap után. Jelentem: hétfőn kezdek az új helyen:)
Szóval én is mindig kérek, legtöbbször írásban, majd készítek egy tisztázó listát, hogy pontosan mit is szeretnék, leírom jelen idejű mondatokban. Vizualizálom, sokszor annyira beleélem magam, hogy olyan-de olyan nagy boldogság tölt el :))))
A kérdésem arra vonatkozik, hogy hagyan van az, hogy nem éppen azt kapom...szóval 2 lehetséges munkahely közül nem aztkaptam meg, amit nagyon szerettem volna, hanem a másikat. Ez is jó, de nem azok a körülmények, amiket leírtam. Szóval "csak" a lényeg valósul meg.
Annyit olvastam róla és az agykontroll tanfolyamon is sokan mondtaák, hogy pont úgy és akkor és azzal valósult meg, ahogyan azt vizualizálták. Én azt vettem észre, ha "túllövök" a célon, valami nagyon nagyot képzelek el, akkor kapok a helyzethez képest számomra jót. (szóval amikor BMW-t képzeltem el, akkor tudtam megvenni a kisautómat, amit amúgy imádok)
Vannak erről Nektek is tapasztalataitok?
Puszka:
vizmu
Igen,igen!!!!!
köszi-puszi:Judit/ Jucu
Köszönjük a reggeli
finomságot, az olvasók is.Igaz?
Én hálás vagyok a reggeli írásaidért
, gyere minden nap
A többiek is előfognak jönni. Most lett vége a tanításnak ez is lehet ok, hogy ritkábban jönnek, meg a jó idő, meg...lehetne még sorolni.
Nem volt szándékomba az idézetekkel offolni a topicot
, bár még nem értem a végére, de aki kéri az egészet, írjon privit és elküldöm, vagy jelezzétek, hogy folytassam-e a topicba.
"JÚNIUS 18
Elkerülés és elfogadás
Kerülni igyekszünk azt, amitől félünk, mert úgy véljük, hogy a szembesülés szörnyű következményekkel fog járni. Azonban az igazán szőrnyű következmények az életünkben abból származnak, ha elkerüljük azt amiről tudnunk kellene vagy amit fel kellene fedeznünk. Meg kellene tanulnunk elfogadni azt, amitől félünk- akár érzelmeink feltárásától van szó, akár a pénzbeosztás elsajátításáról! Az elfogadás nem más, mint hajlandónak lenni arra, hogy meglássuk és megértsük a dolgokat, szembesüljünk velük, és ne taszítsuk el magunktól.
Az elfogadás nem jelenti azt, hogy olyasmit is be kell engednünk az életünkbe, ami nem jó nekünk. Határokat kell szabnunk és képesek kell lennünk különbséget tenni a számunkra hasznos és káros dolgok között.
*
Hajlandó vagyok szembesülni
önmagammal
és az élet minden oldalával,
és megérteni azokat."
További csodás,
szép napot Mindenkinek
Az enyém az
Hiszem, hogy valami csodás dolog történik ma velünk
.......
Szia Fanna!
A http://www.esnips.com oldalon nézzél szét, pár darabot ott én találtam.
http://www.esnips.com/doc/d1c20033-ced3-46a2-8fa 5-024ea6d74fc2/Brian-Tracy---F%C5%91nix-szemin%C3%A1rium
Sziasztok!
Jó reggelt és hoztam pár
finomságot amit már megszoktatok.
Ma is egy csodálatos napunk van!! (ha akarjátok) az enyém az!!!
Még mindig keresem a lehetőséget, hogy mit tanuljak szeptembertől, azt már tudom, hogy mindenféleképpen akarok valamit tanulni. Most várok, hogy az univerzum megmutassa az utat.
A napokban nagyon elbizonytalanodtam, azon, hogy van-e értelme minden reggel bejelentkeznem, és írnom magamnak vagy Szivárványnak?
Legyen olyan napotok amilyet teremtettek magatoknak!!
Szép estét nem tudjátok, hol tudok letölteni Brian Tracy könyveket magyarul.
Kőszike
Köszönjük a reggeli
frissítőt és a nekem szóló linket.
Bele fogok nézni
, de most rohanok, vár a munka
Ma nincs időm bepötyögni az útmútatást, ezért másolok
Ezerrel szervezem a találkát Betyvel
"
JÚNIUS 17
Mi az, amit elítélsz?
Mivel szemben vagy kritikus?
Sokszor nehéz felismerni vagy elfogadni, hogy azok az emberek, akikkel nehezen jövünk ki, tulajdonképpen önmagunk megtagadott részeit tükrözik vissza. Legkönnyebben ezt abból tudod megállapítani, hogy azt érzékeled, túlságosan kritikus vagy egy ilyen emberrel szemben. Lehet, hogy a felszín alatt féltékeny vagy rá, de az is elképzelhető, hogy ez az ember olyanfajta energiát áraszt magából, amelyet visszafogsz vagy nem engedsz kifejezésre jutni. Lehet, hogy ezek az emberek szintén kizökkentek egyensúlyukból, csak veled ellentétes irányban. Nem kell feltétlenül hozzájuk hasonlóvá válnod vagy túlzásokba esned. Csupán ismerd fel azt, hogy egy kicsivel többet kellene kifejlesztened magadban ezekből az energiákból.
Például, ha csendes, visszafogott ember vagy, talán kritikusan szemléled azokat, akik igyekeznek maguk felé fordítani a külvilág figyelmét. Lehet, hogy ők azt a részedet tükrözik vissza, amelyik több odafigyelést igényelne.
*
Mikor vagyok kritikus
másokkal vagy önmagammal szemben?
Miként mutatja ez azt a részemet,
amelyet nem fogadok el? "
További csodás,
szép napot Mindenkinek
Az enyém az
Hiszem, hogy valami csodás dolog történik ma velünk
szia Szivárvány!
Nézz ebbe bele:
http://avonzastorvenye.hu/kosz_nem_dohanyzom.php
Szia Lemon!
Én sem sokat tudok a könyvről, csak azt amit a neten tartalomként elolvastam, csak úgy érzem, hogy erre szükségem van!!!
Sziasztok!
Jó reggelt és hoztam pár
finomságot!
Ma is egy csodálatos napunk van!!! (ha akarjátok) az enyém az!!
Tegnap családi dráma volt estére, nem találtuk sehol a dédi mamát, azt tudtuk hogy elment kontroll vizsgálatra, de azóta nem hallott róla senki, van mobilja, de nem vette fel (otthon hagyta) a fia megint nem vette fel órákon keresztül. Már a legrosszabbra gondoltunk, végül este 8-kor megtaláltuk a kórházban, mert bent tartották. A legnagyobb tanulság az volt a dologban, hogy a fia mártírként állította be magát, én meg addig csavartam a szót, míg megértette és elismerte, hogy hibázott és nem értesített minket. Régen ez olyan veszekedésben tört volna ki, hogy a végén ott hagytuk volna egymást köszönés nélkül, most meg elgondolkozott a nagybácsi azon, hogy egyetlen egy kérésünk van, az hogy telcsizzen ránk.
Milyen sokat változik az ember én, hogy olvasom ezt a sok könyvet, kipróbálom és betartom a benne szereplő feladatokat, gondolkozom a dolgokon. Jönnek sorra a visszajelzések, hogy valamit jól csinálok. Ne értsetek félre, még rengeteg tanulni valóm van, de nagyon jó érzés az, hogy tudatosan tudom, hogy igen jó úton haladok, és csak így tovább. Kellenek mindenkinek az életébe ezek a megerősítések.
Tegnap a játszón beszélgettem egy anyukával, kiderült, hogy tanárnő, meglepően közvetlen volt, sok minden kiderült a tanári pályáról és a pedagógusokról. Hát elég lehangoló a kép, ha már egy tanár így vélekedik a munkatársairól. Hát ez van. Bár a módját tudom, hogy mi hogyan foghatunk ki jó tanítónénit, és ezt be is vetem, már most, és bízom benne, hogy így lesz.
Legyen olyan napotok amilyet teremtettek magatoknak!!!
Lányok húzzunk bele, már csak 100 valamennyi hsz kell a bűvös 10.000-hez.
Sziasztok!
Jó reggelt és hoztam pár
finomságot!
Ma is egy csodálatos napunk van!!! (ha akarjátok) az enyém az!!
Tegnap nagyon jól zajlott le a ballagás és utána a buli, ma is takaríthatok ezerrel, hogy a tegnap maradványokat eltüntessem. Végül összejött a laptop ára, pedig már lemondtam róla. De minden nagyon jól alakult. Ünnepélyesen át is adtuk, meg is mutogatta mindenkinek, és nagyon örült neki.
Érdekes felfedezést tettem, az ex férjem is ott volt az új családjával a ballagáson (ritkán szoktunk talizni) és semmilyen rossz érzés nem volt bennem, hanem inkább örültem annak, hogy mindenki jól érzi magát, és pörögtem, fényképeztem, kameráztam, szóval jól éreztem magam.
Más: Olvasta valaki "A valódi én hatalma" c. könyvet? Most az édesvíz kiadónál akciós már könyvekkel együtt, és ennél úgy éreztem szükségem van rá. A héten megyek és megveszem.
Az akció:
JÚNIUS 15-19.
D. Virtue: Angyali számok 2790 Ft helyett 2093 Ft
B. Bays: Jelenlét 2890 Ft helyett 2168 Ft
E. és J. Hicks: Kérd és megadatik! 2990 Ft helyett 2243 Ft
R. Bach: Jonathan, a sirály 2490 Ft helyett 1868 Ft
D. R. Hawkins: A valódi én hatalma 3490 Ft helyett 2618 Ft
Legyen olyan napotok amilyet teremtettek magatoknak!!!
Ui.: ki a bokrok mögül és várlak benneteket!!! Írjatok!!!
"JÚNIUS 16
Kapcsolataimban kifelezésre jutnak a tulajdonságaim
Gondolj valakire az ismerőseid vagy hozzátartozóid közül, akivel problémáid vannak. Ez lehet a férjed vagy a feleséged, valamelyik munkatársad, egyik gyereked vagy vagy egy rokonod, de lehet valamelyik barátod is. Tedd fel magadnak a kérdést, vajon milyen tulajdonságai vannak ennek az embernek, amelyek homlokegyenest kölönbözőek a tieidtől. miként fejez ki ez az ember valamit, amit te teljesen másképpen fejeznél ki? Lehet, hogy ez az ember éppen azt a tulajdonságodat tükrözi vissza, amelyikről nem tudsz vagy amelyiket nem engeded megnyílvánulni. Ha negatívnak találod ezt a tulajdonságodat, keresd meg a mögötte meghúzódó pozitív lényeget.
Például, ha ez az ember rámenős vagy aggresszív, elképzelhető, hogy azt a részedet tükrözi vissza, amelyiknek öntudatosabbnak és magabiztosabbnak kellene lennie. Vagy, ha ezt az embert lustának tartod, talán azt az énedet mutatja meg neked, amelynek több lazaságra volna szüksége.
*
Valamennyi kapcsolatomban
meglátom
önmagam tükörképét."
További csodás,
szép napot Mindenkinek
Az enyém az
Hiszem, hogy valami csodás dolog történik ma velünk
Az idézést mára befejeztem
Csodás napom van
kívánom Nektek is
"
Lassan az előadás végére érünk. Íme a tanácsok az egészség megőrzéséhez. Ne feledjük, hogy a stressz pozitív is lehet. Az a stressz, amely egy célra irányul, energiát, életerőt nyújt, és remek közérzetet ad. De az olyan stressz, amelyik kifelé, kifelé irányul, és valamely kényszer vagy nyomás hatására jön létre, az negatív. Energiát von el, és megbetegíthet. Az a kérdés, hogy az irányítás belül megy-e végbe. Egy célra irányul, vagy külső hatás dominál, külső kényszer? A kognitív kontroll azt jelenti: „Én vagyok a felelős!” Azt jelenti, hogy senki, senki másnak nincs hatalma az érzéseink fölött. Hogyha elfogadjuk felelősségünket, és használjuk a tudatunkat, akkor boldogan élhetünk, és, és szabályozni tudjuk, mit gondolunk és érzünk.
És itt a helyettesítés törvénye. A helyettesítés törvénye szerint nem nyomaszthat, nem kínozhat stressz, ha pozitív gondolatokkal foglalkozunk. Mire kell tehát gondolni? Mi a pozitív gondolat? A megoldás ez: a céljainkra gondoljunk állandóan! Gondoljunk a céljainkra állandóan! A céljaink, ha leírtuk őket, ha eldöntöttük, mit akarunk, és van tervünk megvalósításukra, ha állandóan a céljainkra gondolunk, lassan szokássá válnak. Ha a szokásról beszélünk, és a haragra gondolunk, a harag is csupán szokás. Tudjuk, hogy amikor átadjuk magunkat a haragnak, az a gyengeség jele. Gyerekes viselkedés, infantilis dolog, az őszintétlenség jele, egyben azonban feltételes reakció is. Valahányszor ugyanis átengedjük magunkat a haragnak, csökken a haraggal szembeni ellenállásunk. Ezzel szemben valahányszor nem engedünk a haragnak, és vállaljuk a felelősséget, nem hibáztatunk mást, mi irányítjuk érzelmi életünket. Növeljük a haraggal szembeni ellenállásunkat, amíg végül bot és kő összezúzhat, de szavak nem árthatnak.
Összefoglalva: a recept, hogy az életben mindig megőrizhessük belső nyugalmunkat:
Az 1. tényező, amely megfoszt a belső békétől, az bizony a célok hiánya. Tűzzünk ki világos célokat! Dolgozzunk rajtuk mindennap! Mindig gondoljunk rájuk!
Másodszor: a be nem fejezett cselekvés. Mindent fejezzünk be! Semmit ne hagyjunk félbe! Győzzük le a halogatást!
Harmadszor: félelem a kudarctól. Nézzünk szembe vele! Tegyük meg, amitől félünk, és lőttek a félelemnek!
Negyedszer: félelem az elutasítástól. Úgy győzhetjük le ezt a félelmet, hogy fokozatosan „B” típusú személyiséggé válunk. Hallgassuk a magnót! Helyezzünk nagyobb súlyt a kapcsolatainkra! Legyünk nyugodtabbak! Éljünk kiegyensúlyozottabban! És jöjjünk rá, hogy ez az „A” típusú viselkedés régi gyermekkori élményeinkből származik, amelyek már elmúltak!
Ötödször: győzzük le a tagadást! Nézzünk szembe a valósággal, és fogadjuk el, hogy ami itt van, az itt van! Ne feledjük: van egy ár, amit megfizethetünk, hogy megszabaduljunk valamitől! És mindig tudjuk, mi ez az ár! Kérdezzük meg magunktól: „Mivel nem nézek szembe?” Határozzuk el, hogy megtesszük!
Végül pedig: a harag. A harag abból ered, ha másokat hibáztatunk. Ha egy rajtunk kívül álló személyt vagy dolgot okolunk, aki a mi boldogtalanságunkért felelős. A haragnak az a megoldása, ha vállaljuk a teljes felelősséget.
Ezentúl ne fejezzünk ki negatív érzelmeket! Gondoljunk állandóan a céljainkra, és foglalkozzunk olyan sokat valami fontos dologgal, hogy ne maradjon idő negatív dologra! Semmire. Végül emlékezzünk rá, hogy a stressz addig pozitív, amíg valamilyen célra irányul! És ha sok-sok célra irányuló stresszt fejlesztünk ki, nagy dolgokat vihetünk véghez. Egészségesek leszünk, mint a makk. A betegséget hírből sem ismerjük. És valószínűleg 100 évig élünk.
„Az akadályok azok a rémítő dolgok, amelyeket akkor látunk, ha elvesszük tekintetünket a céljainkról.”
"
A pszichológia 2 fő személyiségtípust ismer. Az egyik: az ún. menekülő személyiség. A menekülő személyiség nem szívesen néz szembe a valósággal. Hogy a valóság egyszer csak eltűnik, átalakul, valami megváltozik. A másik: a konfrontáló. Gyerekkorunkban azt tanultuk, hogy ne ellenkezzünk. De az a helyzet, hogy a konfrontáló személyiség sokkal egészségesebb, mint a menekülő. Az egyik vezető egyetemen a közelmúltban végzett kísérlet során kiválasztottak 2 csoport diákot: menekülőket és konfrontálókat. Ez a kísérlet úgy folyt le, hogy a diákok ujjait egy elektródához erősítették, és 60 másodpercenként áramütést, enyhe áramütést kaptak. Közben kívülről figyelték őket. Kiderült, hogy a menekülők csak ültek ott, miközben az óra ketyegett, ketyegett. De nem néztek az órára. Beszélgettek, tréfálkoztak, szórakoztatták magukat, de nem néztek az órára. A kísérlet végére a vérnyomásuk, amelyet mértek közben, 30 %-kal emelkedett. Ez nagy stresszre utal. A konfrontálók másképpen reagáltak. Ők is beszélgettek. Ujjaikat az elektródákon tartották, de amint a mutató a 12-eshez ért, és jött az áramütés, mind az órát figyelték. Figyelték, megvárták az áramütést, folytatták a beszélgetést, de szemüket le nem vették az óráról. A kísérlet végén a vérnyomásuk nem változott. A lelki egészség kulcsa: konfrontáló legyünk, ne menekülők! Kérdezzük meg: „Mi lehet a legrosszabb? Mivel nem nézek szembe az életemben?” És bármi az, határozzuk el, hogy szembenézünk! Megfizetjük az árat. Ne adjuk oda a nyugalmunkat semmiért! Az életben megtanulható legfontosabb szabály: A lelki nyugalmunk legyen a fő célunk! És ha valami fenyegeti a lelki nyugalmunkat, akkor az a fő felelősségünk magunkkal szemben, hogy nézzünk szembe a helyzettel, foglalkozzunk vele, és vessünk véget neki!
A 6. fontos ok, mely stresszt, feszültséget, különféle negatív érzelmeket okoz: a harag. Sokat beszéltünk már a haragról. És tudjuk, hogy a harag csupán akkor jöhet létre, ha hibáztatunk valakit vagy valamit. Miért gurulunk méregbe? Akkor szoktunk méregbe gurulni, ha úgy érezzük – és ez a lényeg –, ha úgy érzékeljük, hogy támadás ért bennünket. Ha úgy érezzük, hogy a várakozásainkat meghiúsítják. Ha valamilyen félelmet érzünk vagy fájdalmat, ha olyan érzéseink vannak, vagy ha úgy értelmezzük világunkat, hogy az a meggyőződés alakul ki bennünk: valami vagy valaki fenyeget bennünket, áldozattá tesz. Szóval csupán akkor gurulunk méregbe, ha áldozatnak érezzük magunkat. Amikor áldozatnak érezzük magunkat, mindig erőteljes ösztön ébred bennünk a támadásra vagy ellentámadásra. Úgy nevezzük ezt, hogy harci vagy menekülési reakció. Mikor fenyegetést érzünk, ez a harci vagy menekülési reakció – éppúgy, mint az állatoknál – működésbe lép, és cselekedni akarunk. De társadalmunkban erre általában nincs mód. A megtorlás általában nem lehetséges. A megtorlás nem lehetséges, mert… mert nem elfogadható. Az, akinek vissza akarunk vágni, erősebb vagy már nincs köztünk. Vagy pedig nem tanácsos, mert az a személy, aki a problémát okozza, a főnökünk, az anyósunk vagy hasonló. Ha ezt a haragot nem távolítjuk el a szervezetünkből, hogyha nem űzzük el, megszilárdul bennünk, és végül megmérgezi a szervezetünket. Dr. Hans Selin kidolgozta a durva fizikai kontaktus elméletét. Úgy találta, hogy bármiféle érintés elűzi a haragot. Úgy találta, hogy ha olyan tevékenységbe kezdünk, ami érintéssel jár, megszabadulhatunk a haragtól. A kezünkkel megüthetünk valamit, a lábunkkal pedig rúghatunk. A 3. érintési lehetőség: a hang. Ordíthatunk. Mert ilyen módon is megszabadulhatunk a haragtól. Végül pedig a fogainkkal haraphatunk. Ha egy rendkívül durva verekedésre gondolunk, ott üthetnek, rúghatnak, ordíthatnak, haraphatnak. A düh ütésben rúgásban, ordításban, harapásban fejeződik ki. Természetesen a recept az összes eddig említett dologhoz, mind a 6-hoz, különösen a haraghoz, az, amit kognitív kontroll módszernek hívunk.
"
Na jó, jöjjön akkor most az 5. fő tényező, amely hajlamossá tesz a stresszre és a negatív érzelmekre, pszichoszomatikus betegségekre, korai halálra. Az 5. tényező: a tagadás. A tagadás, mindig a valóság tagadása. Érdekes módon Peter Ustmenszkij azt írta erről valamikor az egyik könyvében, hogy az emberi szervezetet az jellemzi, hogy hazug szervezet, mert, mert hajlamosak vagyunk arra, hogy áltassuk magunkat, becsapjuk magunkat. És ennek az egyik módja, hogy tagadjuk a valóságot. Nem nézünk szembe a valósággal. Úgy teszünk, mintha az élet nem olyan lenne, mint amilyen. És különösen ódzkodunk a kellemetlen igazságoktól. Ezt érdemes leírni: Elutasítunk minden kellemetlen igazságot. A legkellemetlenebb igazságok közé tartoznak azok, amelyek képességeinkkel kapcsolatosak. A személyiségünkkel, magánéletünkkel és a munkánkkal. Az, aki nem sokat nyújt a munkájában, és nem is szereti a munkáját, gyakran tagadja ezt. Úgy tesz, mintha nem volna igaz. Ezt a tagadást úgy győzhetjük le, egyébként a legtöbb pszichológus szerint a valóság tagadása az elmebetegségek legfőbb oka. Persze, szorosan kapcsolódik a már említett tényezőkhöz. Tehát a tagadás legyőzése igen egyszerű. Meg kell érteni, honnan származik. Azért szoktunk tagadni valamit, mert félünk egy kínos helyzettől. Minden kínos helyzettől. Minden tagadásnál fontos helye van a zavarnak. Valamilyen előre látott, sejtett zavarnak, amit szégyennek is nevezhetünk. Amikor tagadunk, arra van szükségünk, hogy nézzünk szembe az igazsággal.
Íme a receptek a tagadás helyes megértéséhez.
Először is: ne feledjük az objektivizmus filozófiájának a kulcsát: A valóság létezik. A valóság létezik. Ez azt jelenti, hogy bármilyen helyzetben vagyunk is életünkben, ez van. Tény. Ez van. Igazság, ezért szembe kell néznünk vele. Minél előbb, annál jobban járunk, annál boldogabbak leszünk.
A 2. az, hogy: mindig van egy ár, amit megfizethetünk, hogy megszabaduljunk a stressztől vagy feszültségtől. Mindig van egy ár, amelyet megfizethetünk. Mindig van egy ár. Ha bármilyen okból boldogtalanok vagyunk, mindig van egy ár, amit megfizethetünk. Ezért kérdezzük meg magunktól: „Mi ez az ár?”
A 3.: határozzuk el, hogy megfizetjük az árat! Fizessük meg az árat! Inkább előbb, mint később. Mert így is, úgy is, végül meg kell fizetni az árat. Ezért jobb előbb. Íme az a 2 kérdés, amellyel kinyitható a tagadás ajtaja. Nyissuk ki a tagadás ajtaját! A következő: Ha úgy érezzük, feszültek, boldogtalanok vagyunk, vagy stressz kínoz, vagy többször megfázunk, náthásak leszünk, rossz a közérzetünk, vagy éjszakánként rosszul alszunk, szórakozottak vagy ingerlékenyek vagyunk, minden különösebb ok nélkül – feltételezzük, hogy van valami az életünkben, amivel nem nézünk szembe! Feltételezzük, hogy tagadunk valamit! Van valami, ami kényelmetlen érzést kelt bennünk, de mi nem foglalkozunk vele. Ez, ez az ellenállás. Az, hogy nem foglalkozunk vele, ez okozza a stresszt. Azt kell tennünk tehát, hogy megkérdezzük: „Mi van az életemben, amivel nem nézek szembe?” Mi az az életünkben, amivel nem nézünk szembe? Most rögtön! És stresszt vagy valami zavart okoz. Mivel nem nézek szembe az életemben? Ne csapjuk be magunkat! Ne mondjuk azt, hogy: „Talán mert a kocsim egy fizetőparkolóban áll, és én nem fizettem.”, vagy: „Talán mert nem ebédeltem.” Ne csapjuk be magunkat! Tegyük föl a kérdést: „Mi a legrosszabb, ami történhet?” Mi a legrosszabb, ami történhet? Ha házasok vagyunk, gyakran az lehet a legrosszabb, ha valami baj van a házassággal. Ha vannak gyermekeink, olykor az lehet a legrosszabb, hogyha aggódnunk kell gyermekeink jövőjéért. Ha állásban vagyunk, az lehet a legrosszabb, ha pl. nem szeretjük a munkánkat, de félünk otthagyni. A férfiak számára ez különösen rémes. De a legrosszabb valószínűleg az, ha nem álljuk meg helyünket választott szakmánkban. Ha valaki úgy érzi, hogy nem eredményes a munkájában, annak szörnyű stresszel kell megbirkóznia. Vegyük azt az esetet, amikor egy jó barátunk orvosi diplomát szerzett 8 évi munkával, és aztán rájött, hogy utálja! Nincs kedve a gyógyításhoz. Az apja fizette a tandíjat, aki szintén orvos. Ő buzdította. Most 26 éves, és nem tetszik neki az orvosi munka. Óriási stresszen megy át, amíg elismeri. Kérdezzük meg: „Mivel nem nézek szembe?” És határozzuk el, hogy ezután megtesszük!
"
Mi történik az „A” típussal? Kutatásaink során 2 dologra jöttünk rá. Az „A” típus többnyire fiatalon hal meg. Erről már volt szó. Gyakran boldogtalanok, az az érzésük, hogy mindenki ellenük van, sokszor úgy érzik, hogy külső körülmények irányítják őket. Ilyen az „A” típus karrierje. Ez az idő, ez pedig a pénz. Mindaz a pénz, pozíció, hatalom, amit megszereznek. És ez az időtartam. Az „A” típusú ember karrierje többnyire ilyen. Kezdetben sokszor igen gyorsan emelkedik. Bizonyos társaságok nagyon kedvelik őket, sőt csak ilyet, csak „A” típusút vesznek föl. De egy bizonyos ponton elkezdenek kiégni. Lelapul a görbe, és ennek megvan az oka. A vállalat vezetői, akik tudják, mi történik, nem akarják, hogy még magasabbra jussanak. És az alattuk álló személyek, akikre rátapostak, nem támogatják őket.
A „B” típus egészen más. A „B” típus karrierje inkább ilyen. Ez a „B”, ez pedig az „A”. A „B” típus karrierje lassabban emelkedik, de állandó, folyamatos. És ez a lényeg. A „B” típus a teljesítményre összpontosít. A siker titka a teljesítmény a munka világában.
Az „A” típus a politikára koncentrál. De a politizálás csak addig jó, amíg a politikai struktúra meg nem változik, de mindig változik.
Ha felismerjük, hogy az „A” típushoz tartozunk, hogyan szakíthatunk az „A” típussal? Hogyan válhatunk „B” típussá? Egy nyugodtabb, nagy teljesítményű, kreatívabb, inkább személyorientált emberré. Nagyon egyszerű.
Az 1. lépés: elismerjük, hogy „A” típusúak vagyunk. Ismerjük el! A legtöbben nem ismerik el, hogy odatartoznak. Ha elismerjük, hogy odatartozunk:
A 2-es pont, egyesek szerint én is „A” típusú vagyok, és már nem sok időm van. Határozzuk el, hogy megváltozunk! Határozzuk el, hogy megváltozunk! Miután elhatároztuk, hogy megváltozunk, hallgassuk meg az állításokat, amit cégünk ad kazettán! Hallgassuk meg magnón, naponta 2-szer! Ha naponta 2-szer meghallgatjuk az állításokat, többé nem leszünk „A” típusú emberek. Nem leszünk „A” típusúak. Az „A” típustól lassanként eltávolodunk a „B” típus felé.
És még valami. Mi a különbség az „A” típus és a munka megszállottjai között? XY a munka megszállottja, XY „A” típusú. Nagyon-nagyon egyszerű. A munka megszállottja nagyon különbözik az „A” típustól. Sőt, mintha ellentétesek lennének. Honnan lehet tudni? Külsőleg van hasonlóság. Ugyanolyan intenzíven dolgoznak. És a különbség egyszerűen ez: a munka megszállottjának saját értékrendje van. Saját céljai felé halad. És így önálló. Az „A” típust külső tényezők irányítják. Úgy érzi, hogy… hogy napi munkarendjét mások állapítják meg, nem ő. A munka megszállottja meg tud pihenni. Ez a döntő. A munka megszállottja meg tud pihenni. Az „A” típus ezzel szemben képtelen. Ha megkérdezzük a munka megszállottját, mi a legfontosabb dolog az életében, majdnem biztos, hogy ezt fogja válaszolni: „A családom, a személyes kapcsolataim.” Ha egy „A” típusút kérdezünk meg, az ő válaszuk: „A munkám, a karrierem.” Így lehet a 2-t megkülönböztetni. A döntő viselkedésmód (csak a viselkedés alapján dönthetünk), hogy képesek-e pihenni és időt tölteni a családjukkal, barátokkal, utazgatni stb.
"
Íme az „A” típus viselkedésére egy másik példa: az, hogy mindig a teljesítményt hajszolja. Mi is teljesítményközpontúak vagyunk, de az ő ambícióik egy meg nem határozott, magas szintre irányulnak. És ez a lényeg. Egy meg nem határozott, magas szintre. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy bármilyen jól dolgozunk is, sose vagyunk elégedettek, mert a szint nincs meghatározva. Nem mondtuk ki, hogy ha elérünk egy bizonyos szintet, elégedettek leszünk. Állandóan újra és újra próbálkozunk, és valahányszor elérünk valami célt, följebb emeljük a lécet. Aztán még följebb, mind tovább emeljük. Tovább emeljük a lécet, és kínlódunk, úgy, mintha a kvótánk állandóan nőne, valahányszor csak elérünk egy célt. Úgyhogy a kvóta csak nő, nő, nő és nő.
Az „A” típusú viselkedés 4. jellemzője: a versenyszellem. Versenyszellem, amely a környezetünkben szinte mindenkire kiterjed. Érdekes módon (átjövök ide, amíg letörlik a táblát) a versenyszellemmel kapcsolatban azt találjuk, hogy létezik a megkülönböztetésnek egyfajta hiánya a versenyszellemben. Egy „A” viselkedéstípusú személy, aki „A” típusú, mindenkivel mindenért vetélkedik. Képtelen fontossági sorrendet felállítani, hogy azt mondja: „Ez fontos terület. Itt ki kell tennem magamért. Ez viszont nem különösebben fontos.” Harcolnak a parkolóhelyért, vetélkednek az autópályákon. Vetélkednek egy helyért a liftben, egy jó helyért az étteremben. Vetélkednek azért, hogy egy gazdag ügyfelet, vagy hogy egy jó állást szerezzenek. Képtelenek különbséget tenni aközött, ami igazán fontos számukra karrierjük sikere érdekében, és aközött, ami viszont lényegtelen, mert se nem oszt, se nem szoroz. Ügyeljünk erre a versenyszellemre! Ne hasonlítgassuk állandóan össze magunkat ilyen-olyan módon más személyekkel! Valahol azt olvastam: „Ne hasonlítsd magad másokhoz, mert mindig találsz magadnál különbeket, és akkor alsóbbrendűnek érzed magad; vagy hitványabbakat, akkor meg felsőbbrendűnek!” Az „A” típus állandóan összehasonlítja magát másokkal. Különösen olyanokkal, akik az ő szintjén állnak. Sajnos, hajlamosak arra, hogy az alattuk állókra rátapossanak. Hajlamosak arra, hogy gondolataikat az dominálja, mi lehet a főnökük véleménye. Mert az „A” típus főnöke átveszi a szülő szerepét, amint a gyermekből felnőtt lesz. Amint a családból a munkahelyre kerül, már nem a szülők helyeslését próbálja kivívni, hanem a munkahelyi főnökét. Ezért aggódva lesi a főnök véleményét.
Tehát az 5. pont: az agresszió. Az „A” típus agresszív. És ezzel együtt: ellenséges. Az „A” típus sokszor dühös. Az „A” típus azért dühös, mert ez is visszanyúlik a kisgyerekkorba, ahol az „A” típus sosem kapott annyi szeretett, amennyit igényelt, ezért dühös volt, és még felnőttként is dühös.
Az „A” típus 6. jellemzője az, hogy az „A” típus tárgyorientált. És nem személyorientált. Tárgyorientált, főleg a mennyiségek tekintetében. Az „A” típust főleg a pénz érdekli. A kocsik, a háza, a státusa, a publikációi, a termelési adatok, a bevétel stb. És nem különösebben személyorientált. Elmondhatjuk, hogy az „A” típusú személy számára 3-féle ember létezik: olyanok, akik segíthetnek neki, igen. Az ilyenekkel mindig nagyon-nagyon óvatosan bánik. Olyanok, akik nem segíthetnek neki, ezekre rátapos. Goromba velük és nagyképű. Végül azok, akik közömbösek. Ezekre bizony ügyet sem vet. És érdekes, hogy van még egy kategória, azok, akik veszélyesek, vagy konkurenciát jelenthetnek neki. Ezeket az embereket az „A” típus Machiavelli-féle ördögi praktikával próbálja tönkretenni, elsöpörni. Ez magyaráz sok Machiavellihez méltó módszert a vállalatoknál.
7-edszer: az „A” típus sohasem pihen. Az „A” típus úgy érzi, folytan taposómalomban van. És ha lelassít – ez főleg a férfiakra jellemző –, utolérik. Még a hétvégeken is dolgozik, az ünnepeken is dolgozik, még a repülőn ülve is. Egyre csak dolgozik. Sohasem hagyja abba, mert fél, hogy akkor valaki megelőzi.
"
A feltételekhez kötött szeretet félelmet hoz létre. Az ilyen félelem felnőttkorban az „A” viselkedéstípushoz vezet. Érdekes módon a nők és a férfiak e félelmet különbözőképpen nyilvánítják ki. A férfiak általában „A” típusú viselkedésben fejezik ki. A nők ezzel szemben az elutasítástól való félelmet, ezt a feltételes szeretetet 4-féleképpen nyilvánítják ki. 1: a depresszió, a másik: a visszahúzódás, a 3.: a pszichoszomatikus tünetek: fejfájás, feszültség, a 4.: a túlérzékenység. A túlérzékenység ez esetben azt jelenti, hogy nagyon sokat foglalkoznak mások véleményével. Viselkedésüket és cselekedeteiket úgy módosítják, hogy mindig azt mérlegelik: mások mit gondolhatnak vagy mit mondhatnak róluk. A férfiak is hasonlóak, de ők arra hajlamosak, hogy ezt a… ezt a feltételes szeretetet, ezt a félelmet, a szeretet hiányát „A” viselkedési típusban mutassák ki. Ami agresszív reakció az életre. És igen egészségtelen. A férfiaknak mintegy 60 %-a „A” típusú. A nőknek csak 10 %-a. Ahogy mind több nő kerül olyan állásba, ahol versenyszellem uralkodik, egyre több és több válik „A” típusúvá. Ma már ez a vezető halálok. Dr. Gere Scuper szerint: „Senki nem hal meg szívbetegségben 70 éves kor előtt, akinek a viselkedése nem „A” típusú.” A szívbetegségekkel kapcsolatos legtöbb kutatás már nem szorítkozik a koleszterinszint vizsgálatára, a táplálkozásra. Előtérbe került a stressz és az „A” viselkedéstípus tanulmányozása. Az „A” viselkedéstípus olyan kifejezés, amelyet 2 kardiológus talált ki. Akik megfigyelték, hogy legtöbb betegüknek meghatározott pszichológiai arculata volt. Úgy viselkedtek, sétáltak, beszélgettek, ami szerintük igen jellemző volt minden egyes szívbetegre. Mindjárt beszélni fogunk az ellenkezőjéről: a „B” típusról.
Az „A” viselkedés végzetes. Nem véletlen, hogy akik valódi „A” típusúak, a férfinépességnek körülbelül 10-20 %-a, 55 éves korukra általában meghalnak. Ijesztő. Manapság Amerikában és Kanadában a vagyonok 80 %-a (80 %-a!) olyan asszonyok kezében van, akiknek a férje már fiatalon meghalt pénzszerzés közben. A Forst magazin egy tanulmányában 2 jól ismert kutató azt állította, hogy a legtöbb ilyen asszony a férje által keresett összes pénzt elkölti, mielőtt még meghal. És nagyon keveset hagy a családjára. Rendkívül érdekes dolog. A férfi egész életében dolgozik, kiég, elviszi egy korai szívroham, az özvegy elkölti a pénzt. Mire aztán az asszony is meghal, semmi nem marad. Jusson az eszünkbe, amikor azért fáradozunk, hogy összegyűjtsünk egy vagyont!
Melyek tehát az „A” viselkedéstípus fő jellegzetességei?
Az 1. jellegzetesség az, amit úgy neveznek: a sietség betegsége. Az „A” viselkedéstípusú személy mindig siet. Mindig gyorsan megy. Nem bír megállni. Ég a türelmetlenségtől. Mindig van elintéznivalója. Képtelen lassítani. Sose lazít. A sietség betegségében szenved. Mást sem tesz, csak rohan, rohan, rohan, rohan.
Másodszor: mindig bizonytalannak érzi a helyzetét. Igen, bizonytalannak. És ez újra összefügg a gyermekkorral. Olyan emberek, akik bármennyit teljesítenek is, képtelenek lazítani. Akármennyi előléptetést kapnak, vagy pénzt keresnek, sosem érzik úgy, hogy elég jók. Sosem volt részük a feltétel nélküli szeretetben, ezért mindig azt keresik.
Honnan származik a feltétel nélküli szeretet? Majdnem mindig az apától. Az apa a meghatározó figura. És legtöbbünknek – különböző okokból – olyan apánk volt, aki nem adta meg nekünk a kívánt feltétel nélküli szeretetet. Gyakran azon kapjuk magunkat, hogy arra törekszünk – még a szüleink halála után is arra törekszünk –, hogy kivívjuk helyeslésüket. Sikereinkkel. Újabb sikerekkel. Újabb sikerekkel.
"
A 3. ok, a 3. tényező, a 3. forrás, amely miatt óriási stressz hárul ránk: a félelem a kudarctól. Régi ismerősünk a kudarctól való félelem. A kudarctól való félelem feltételes reakció, gyerekkorunkra nyúlik vissza. Szüleink azt mondogatták: „Ne, ne, hagyd abba! Gyere onnan!” Megbüntettek. Megbüntettek, ha új, másfajta dolgot próbáltunk ki. Ez újra felbukkan felnőttkorban mint félelem a próbálkozástól. Minden új dologtól. Ez mélyen ülő félelem, amely megfekszi gyomrunkat, valahányszor komolyabb változást tervezünk.
A kudarctól való félelem egyszerűen kezelhető. 2-féle módon.
Az 1. egy Mark Twaintől származó szép idézet, amely szerint: „Tegyük meg, amitől félünk, és a félelem szertefoszlik!” Tegyük meg, amitől félünk, és a félelem szertefoszlik! Ezt nevezik szisztematikus deszenzibilizálásnak. Ha félünk valamit megtenni, vágjunk csak bele! És aztán nem gondolunk már többet rá. Ha félünk, mondjuk, közönség előtt szónoklatot tartani, árulni vagy bármi mást csinálni, tegyük meg azt, amitől félünk! Újra meg újra, amíg el nem jutunk oda, hogy már fel sem vesszük. Sok ezren, sőt milliónyian, akik régebben rettegtek a nyilvános szerepléstől, rávették magukat, hogy kiscsoportok előtt elkezdjék, nagyobb csoportok előtt folytatták. Végül eljutottak odáig, hogy már nem félnek megtenni, amit régen nem mertek, és ami megbénította őket, már egyáltalán nincs terhükre. Tegyük meg, amitől félünk! Nézzünk szembe vele! Győzzük le! Foglalkozzunk vele! Ne feledjük, hogy a félelem pusztán egyfajta negatív lelki szokás, amelyet megszüntethetünk, ha szembenézünk vele, és újra meg újra cselekszünk, amíg el nem tűnik.
A másik dolog, ami hasznos lehet, egy egyszerű állítás, amely felhasználható a kudarctól való félelem megszüntetésére. Valahányszor az ijesztő szituációra gondolunk, amikor érezzük a testi megnyilvánulást, a szorongást, a stresszt, a szapora szívdobogást, valahányszor az ijesztő helyzetre gondolunk, mondjuk újra és újra magunknak, erőteljesen: „Képes vagyok! Képes vagyok! Képes vagyok rá! Képes vagyok rá! Képes vagyok rá!” És ha másvalakivel találkozunk, aki, aki félelmekkel, szorongással küzd, vagy családtag, vagy egy barát, neki is mondjuk ezt: „Képes vagy rá! Képes vagy rá! Képes vagy rá!” Már mindegyikünket bátorítottak valamire, ami, ami nagyon fontos volt az életünkben, mert valaki hitt abban, hogy meg tudjuk tenni. Mondjuk tehát: „Képes vagyok rá!” És mindenkit bátorítsunk, akiről tudjuk, hogy van egy célja. Mondjuk neki: „Képes vagy rá! Képes vagyok rá! Képes vagy rá!” Amikor ezt a feszültséget érezzük, különös dolgot tapasztalunk. Mikor azt mondjuk: „Igen, igen, igen! Képes vagyok rá! Képes vagyok rá!” Vagy: „Azt hiszem, képes vagyok rá, tudom, hogy igen!” Ha ismételjük, azt tapasztaljuk, hogy ez az üzenet, érzelmi töltéssel, amely a tudatosból a tudatalattiba jut, lecsap arra az üzenetre, hogy „Nem vagyok rá képes. Nem vagyok rá képes.”, és akkor, és akkor elűzi. Minél több érzelmet viszünk abba, hogy: „Képes vagyok rá! Képes vagyok rá! Képes vagyok rá!”, annál gyengébbé válik ez a „Nem megy. Nem megy.” Végül pedig az erősebb érzelem, emlékezzünk az érzelem törvényére, az erősebb érzelem győz, és kiszorítja a gyengébb érzelmet.
Ez elvezet ahhoz, ami a stressz és a feszültség 4. oka az életben. Úgy tartják, hogy ez az egyik legrosszabb, legkellemetlenebb félelem: az elutasítástól való félelem. Ez a félelem kora gyermekkorban kezdődik. Mint tudjuk, amikor az újszülött világra jön, még nem fél semmitől. Az újszülöttnek mindig igen sok szeretetre van szüksége. Érintésre, helyeslésre és arra, hogy a szülei feltétel nélkül fogadják el. A szülők azonban úgy próbálják irányítani gyerekeiket, hogy sokat kritizálnak, és szeretetüket feltételekhez kötik, hogy a gyerekek megtegyék, amit elvárnak tőlük. Azt a gyereket, aki csak feltételekkel kap szeretetet, ahogy már említettük, az a gyerek, aki így nő fel, akinek a szülei azt mondják: „Ajánlom, hogy megtedd! Ha nem teszed meg, pórul jársz!” Vagy ha a gyerek hibázik, vagy leejt valamit, vagy későn ér haza, vagy eltör valamit, azt a gyereket a szülők nem szeretik többé. Szívük mélyén a szülők persze továbbra is szerethetik. A gyerek mégis úgy érzi, hogy a szülei többé már nem szeretik. Mert hidegen beszélnek hozzá, szigorúan megbüntetik, beküldik a hálószobájába. Ha fegyelmeznem kell valamelyik gyermekünket, mostanában azt csináljuk velük, hogy a sarokba állítjuk őket. A gyerekek utálnak a sarokban állni. A gyermekeink 7, 5 és Michael (májkl) 1, illetve David 1 éves. Még kicsi, hogy a sarokba álljon. Ilyenkor azt csinálom, hogy így szólok: „Nagyon szeretlek, de most 10 percig a sarokban kell állnod.” Vagy: „Nagyon szeretlek, de most nem kapsz desszertet, úgy kell lefeküdnöd.” Mindig elmondom, hogy szeretem őket. A szeretetem feltétel nélküli. De amit tettek, a viselkedésük elfogadhatatlan. Ezért sarokba állítom őket. De még ott is tudják, hogy szeretem őket. És ezt ki is mondják. Az mondják: „Tudom, hogy azért szeretsz – miközben még a sarokban állnak –, de mégis itt kell maradnom a sarokban.”
"
Térjünk most rá a befejezetlen cselekedet egy speciális esetére, amelyet a pszichológusok befejezetlen ügynek hívnak. A befejezetlen ügyek a stressz lényeges forrásai. Maguknak is, nekem is. És igen gyakori eset. Befejezetlen ügy akkor fordul elő, ha miután kapcsolatba kerültünk valakivel vagy valakikkel, ez a kapcsolat véget ért, olykor kellemetlen módon, de még nem egészen zárult le. A befejezetlen ügyek 2 leggyakoribb példája: a romantikus kapcsolat, amely véget ér, de még nem zárul le, a pályánkon pedig az, mikor elvesztünk egy állást, kirúgnak valahonnan, vagy mi mondunk fel, de magunkban még nem mondtunk le róla. Ami az 1.-t illeti, a romantikus kapcsolatot, 3 dolgot kell olyankor tenni, ha véget ért egy ilyen kapcsolat, de még nem zárult le. Először is, ne feledjük, soha senkinek nem lehet hatása az érzelmeinkre! Csak akkor, ha valamit még mindig akarunk tőle. Más szóval: ha semmit sem akarunk valakitől, nem akarjuk a szerelmét, tiszteletét, pénzét vagy valami mást, akkor nem lehet befolyása ránk. Mihelyt elérjük, hogy semmit sem akarunk valakitől, az érzelmi komponens megszakad, és szabadok leszünk. Egy véget ért házassággal vagy kapcsolattal sikeresen foglalkozni nagyon egyszerű. Ezt gyorsan elintézhetjük. 3 lépés.
Az 1.-t úgy hívják: a levél megírása. Sok ezren fogadták már meg a tanácsot, és ma ezt országszerte tanítják. 3 dolgot írunk meg levélben a szóban forgó személynek.
Az 1., hogy azt írjuk: „Elfogadom a 100 %-os felelősséget kapcsolatunkért és mindazért, ami benne történt.” Felelősök vagyunk. Felnőttként elvállaljuk a felelősséget. Vállaltuk a kapcsolatot, tartott egy ideig a kapcsolat vagy állás, vagy bármi, amiről szó van. De szorítkozzunk most a kapcsolatokra!
2.: 100 %-ig megbocsátunk a másiknak. Mindenért, amivel megbántott. „Minden olyan szót, tettet megbocsátok, amivel megbántottál.”
A 3.: a jókívánság. Kívánjunk neki minden jót! És aztán adjuk föl a levelet! Adjuk föl a levelet megcímezve, fölbélyegezve! És mihelyt föladjuk a levelet, megváltozik az életünk.
Ha ismerünk valakit, aki épp egy kapcsolat lezárásánál tart vagy a szakításnál, csináltassuk meg vele ezt! Küldessük el a levelet, és mihelyt a levél belehullik a levélszekrénybe, megváltozik az illető élete. Mintha egy óriási kő gördülne le a szívéről. Van egy jó barátom, egy asszony, akit kirúgtak az állásából, egy nagy pénzintézetből. Be akarta perelni a céget. 18 havi fizetést akart, végkielégítést. Meg akarta mutatni nekik stb., stb. Nagyon dühös volt, és én megkérdeztem tőle: „Milyen az esélyed a győzelemre?” Azt mondta: „Talán 60 %.” Megkérdeztem: „Mennyi ideig tart?” A válasz: „Legalább 1,5-2 évig.” Azt kérdeztem: „Milyen lelkiállapotban leszel az alatt az idő alatt? És lesz másik állásod?” Mire ő: „Nem kereshetek másik állást, mert az rontaná a helyzetemet.” Azt mondtam: „Hagyd ezt az egészet! Fordíts hátat nekik! Kezdj bele valami másba! Ezt nem érdemes folytatni.” Megfogadta a tanácsomat. 3 hónapon belül jobb állást szerzett. Magasabb fizetéssel. Írt nekem egy lapot. Azt írta: ennél jobb tanácsot még sose kapott. Úgyhogy, ha olyan helyzetben vagyunk, hogy van valami befejezetlen ügyünk, a megoldás: zárjuk le! Szabaduljunk meg tőle, vessünk véget neki! Helyes?
"
Sokszor volt már arról szó, milyen fontos, hogy legyenek céljaink. Milyen fontos, hogy írjuk le őket. Milyen fontos, hogy gondolkozzunk róluk, hogy minden áldott nap foglalkozzunk velük. Ugyanis a céljaink adnak értelmet, jelentőséget, erőt, lelkesedést, energiát az életünknek. Ha egyszerű próbát akarunk tenni, gondoljunk arra, amikor a legjobb volt a közérzetünk! Mostanában vagy régebben. És kivétel nélkül úgy találjuk, hogy olyankor valami fontos cél felé haladtunk. Úgy is megvizsgálhatjuk ezt, ha olyanokat veszünk szemügyre, akik boldogtalanok. Egy jó barátom egyszerű módszert alkalmaz. Ha elmegy hozzá valaki, és panaszkodik, hogy boldogtalan, megkérdezi tőle: „Mik a céljai az életben? Mit akar csinálni 1, 2, 3 év múlva?” Tudják, mit figyelt meg? Az esetek 80-90 %-ában a boldogtalan embereknek nincs céljuk. Ez persze fordítva is igaz. Az esetek 80-90 %-ában a boldog embereknek jól meghatározott céljaik vannak. Már sokat beszéltünk erről. Tűzzünk ki célokat! Írjuk le őket! Készítsünk terveket elérésükhöz! És fokozatosan haladjunk feléjük! Még egy kis cél is helyrehoz bennünket, erőt ad, és gyorsabban pozitívvá és lelkessé varázsol, mint bármi más a világon. Victor Franklin azt tapasztalta logoterápiai munkájában, hogy azok, akiknek van valami életcéljuk, olykor 10-20-30 évvel is tovább élnek, mint azok, akiknek nincs. Az átlagos várható élettartama azoknak az amerikaiaknak, akik nyugdíjba mennek, és nincs céljuk: 14 hónap. Érdekes. 14 hónap. Míg azok, akiknek van céljuk, 25-30 évig is élhetnek még.
A 2-es pont, a 2. ok vagy feltétel, amely hajlamosít a stresszre és a feszültségre, az ún. befejezetlen cselekvés. Az a befejezetlen cselekvés, ha valami megkezdett cselekvést vagy viselkedést nem fejezünk be, vagy pedig csak részben fejezünk be. Ha elkezdünk egy munkát, és nem fejezzük be. Ha elkezdünk valamit, vagy elkezdjük leírni céljainkat, és félbehagyjuk. Van az emberi lélekben valami, amit befejezési kényszernek nevezünk. E miatt a kényszer miatt igen kényelmetlenül érezzük magunkat, ha félbehagyunk egy munkát. Valójában a befejezési kényszer általában a hasznunkra válik. Főleg, ha van egy fontossági sorrend, és az, amin dolgozunk, fontosnak és hasznosnak tekinthető. Nagy problémát jelent egyébként, ha nem állítunk fel fontossági sorrendet. Ha nem határozzuk meg a céljainkat és sorrendjüket, akkor könnyen lehet, hogy olyasmit csinálunk, ami nem fontos a számunkra, de mégis stresszt érzünk, ha függőben hagyjuk. Az is okozhat stresszt, ha halogatjuk a tennivalókat. Ismerjük a közmondást: „Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra!” A halogatás a stressz jelentős forrása. Elhalasztunk egy munkát, egyre halogatjuk, stresszállapotba kerülünk, mert hajt a befejezési kényszer. De a halogatás kényszere visszatart. Minden befejezett cselekedet az önbecsülés és motiváció fontos forrása. Valahányszor csak elvégzünk valamilyen cselekedetet (legyen az mosogatás, főzés, takarítás, fűnyírás, egy fontos javaslat kidolgozása, diplomaszerzés, esküvő vagy egy sikeres üzlet kiépítése), valahányszor elvégzünk egy cselekedetet, nő az önbecsülésünk, mert úgy érezzük, hogy győztünk. Mindig győztesnek érezzük magunkat, amikor elvégzünk valamit, aminek kezdete és vége van. Ezt az érzést úgy hívják: megérdemelt siker. A teljesítés érzése. Fantasztikus érzés. Valahányszor viszont elkezdünk egy cselekedetet és félbehagyjuk, éppolyan, mintha nem fejeznénk be egy versenyfutást, és úgy éreznénk, hogy vesztettünk. Ezért a szabály: tegyük meg most, tegyük meg most, tegyük meg most! Ne hagyjuk abba! Folytassuk! Végezzük el, fejezzük be, amit elkezdtünk!
Hozom a folytatást
, kicsit hosszú lesz
, de van egy örömhírem , már nemsoká vége
"
A stressz és a feszültség kiiktatása
Nem győztük eleget mondani, hogy a sikeres ember általában optimista, pozitív, boldog, vidám, kifelé forduló személyiség. Arról is volt szó, hogy személyiségünk jelentős részben tanulás eredménye. A legtöbb szokásunk, értékünk, attitűdünk, igényünk, a magatartásunk, a személyiségünk, a tudományaink úgy alakultak ki, hogy a bevitt ismeret, ismétlés, szelektív észlelés, tanulási folyamat – a végén létrejött jellemünk. Azt is kifejtettük, hogy mindent, amink van ma – konkrét és nem konkrét dolgokat egyaránt –, mi vonzottunk magunkhoz a személyiségünk révén. Többet is vonzhatunk, mert személyiségünket megváltoztathatjuk. Az előző előadásban elhangzott, hogy a negatív érzelmek jelentik a fő akadályt, amely köztünk és a boldogság, az egészség és a sikeres élet között áll.
Most azokról a feltételekről szeretnék beszélni, amelyek arra hajlamosítanak, hogy… hogy negatívak legyünk. Tudjuk, hogy a stresszre, a feszültségre, a negatív érzelmekre érvényes az ok és okozat törvénye. Életünkben minden egyes hatásnak megvan a maga oka. Ha feszültek vagyunk, ha stressz kínoz, ha negatív érzelmeink vannak, ennek úgy, mint egy betegségnek, van valami rejtett oka, amelyet meg lehet keresni. Ebben az előadásban megmutatom, hogyan lehetünk önmagunk pszichoterapeutája. Ismertetek 6 receptet az önismerethez, önmagunk megértéséhez. Fejlesztéséhez. Hogyha boldogtalannak érezzük magunkat, stressz gyötör vagy félünk, szorongunk, vagy… szóval, ha nem vagyunk vidámak, pozitívak, boldogok. Amikor így érzünk, alkalmazzuk ezt a 6 fogást! Gondosan értékeljük magunkat, és önmagunk pszichoterapeutája leszünk. Az esetek 95-99 %-ában pontosan azonosítani tudjuk, hogy mi kínoz, és megszüntetjük. Menjünk most a táblához! Mint mondtam, véleményem szerint – mely hosszú évek után alakult ki – úgy vélem, hogy 6 fő oka van annak, ha stressz, feszültség kínoz, szorongunk, és negatív érzelmek rabjai vagyunk. A negatív érzelmek pusztán a külső megnyilvánulásai egy belső állapotnak. Ha kijavítjuk a belső állapotot, a külső megnyilvánulást is kijavíthatjuk.
A legelső, a negativitás legelső pontja, véleményem szerint, a listavezető, amely a slágerlista élén áll: nincs célja, értelme az életünknek. Ha nem találunk célt, értelmet. Igen. Minden tanulmányból, amelyet olvastam, világosan látszott, hogy az ember csakis akkor lehet boldog, ha van valami célja. Éreznünk kell, hogy az életnek van értelme. Éreznünk kell, hogy van oka annak, hogy élünk. Érezni kell, hogy egy bizonyos irányba haladunk. Aki nem lát célt, értelmet, az azt sem tudja, merre tart. És mint már mondtam, az emberi… az emberi természettel kapcsolatos egyik legfontosabb megfigyelés az, hogy mindnyájan célokat keresünk. És csak akkor vagyunk boldogok, ha fokozatosan valami fontos dolog irányába haladunk. Earl Naytingel (ör nájtingél) szerint a boldogság egy megfelelő ideál vagy cél fokozatos megvalósítása az életben. Ha nem rendelkezünk megfelelő ideállal vagy céllal, sodródni kezdünk, körbe-körbe haladunk, és boldogtalanság tölt el. Aki semmiben nem lát értelmet, célt, annak nincsenek tervei.
Sziasztok!
Jó reggelt és hoztam pár
finomságot!
Ma is egy csodálatos napunk van!! (ha akarjátok) az enyém az!!!
Látom megint olvasó üzemmódban vagytok és senkivel nem történik semmi olyasmi amit megosztana velünk.
Szivárvány: megkaptam az e-mailt, köszönöm szépen Te egy
vagy!!
Nekem is nagyon jól alakult a napom, mindent megcsináltam amit elterveztem, bár kicsit előbb jött meg a család, mert Alex unatkozott anyósnál és játszóterezni akart még itthon, agy már fél hatra itthon voltak. Ha velem van, akkor én mindig lekötöm a figyelmét, és nem unatkozik, apának még ezt tanulnia kell. Meg még mennyi mindent...
Tegnap a játszin Shakti Gawain: teremtő képzelet ( az alkotó vizualizáció csodája) c. könyvét olvastam, tulajdonképpen nem is tudom miért vettem meg olyan megérzés volt a könyvhéten. Kellemesen csalódtam benne, még csak az elején tartok és máris sok újdonságot és érdekes dolgot tudtam meg. Mindenkinek csak ajánlani tudom.
Ma van a nagy nap a nagy fiam életében ma ballag, büszke vagyok rá nagyon. Nagyon szervezkednek, mert a pap szigeten akarják tartani a bankettet kis szalonna sütéssel és ott alvással. na majd meglátjuk.
Legyen olyan napotok amilyet teremtettek magatoknak!!!
"JÚNIUS 15
Tegyük részünkké az ellentétünket
Amikor egy kapcsolat valamelyik területén konfliktus van, ez rendszerint annak jele, hogy mindkét fél viszatükrözi a másiknak azt az energiáját, amelyet annak az embernek fejlesztenie kell. Ha a két ember nem hajlandó befogadni ezeket az ellentétes energiákat és továbbrai is a számukra megszokott irányt követik, még távolabb kerülnek egymástól.
Például, az emocionális-ésszerű polaritásban, a nő hordozni kezdi a férfi helyett a férfi emocionális energiáját, s így kétszer olyan emocionálissá válik. A férfi pedig a felelősség kétszeres terhét cipeli mindannak, ami a világhoz való racionálisabb hozzáállás miatt nélkülözhetetlen. Így érzelmileg még visszafogottabbá válik. Mindketten úgy juthatnak keresztül ezen a holtponton, ha lassan elkezdik fejleszteni ellentétes oldalaikat.
*
Fejlesztem
és szerves részeimmé teszem
polaritásom elnyomott pólusait."
További csodás,
szép napot Mindenkinek
Az enyém az
Hiszem, hogy ma valami csodás dolog történik velünk
:o)
"
Szóval a siker kulcsa ez: az életünket a pozitív és negatív szempontjából kell értékelni. Úgy kell értékelni, hogy figyelembe veszünk minden tényezőt. És gondosan tekintetbe veszünk minden olyan hatást, amelyet szuggesztív környezetünkbe engedünk. Figyelembe kell venni, hogy kikkel érintkezünk. Figyelembe kell venni, milyen tévéműsorokat nézünk. A televízióban egy átlagos néző 3-4-5 gyilkosságot, nemi erőszakot, ilyesmit lát minden áldott este a tévében. Egy átlagember nem kevesebb, mint 20 ezer gyilkosságot lát a televízióban, amire felnőtté válik. Mivel kora gyerekkorától nézi a tévét. Ez vajon nem hat az életünkre? Vajon nem hat a viselkedésünkre? És vajon nem hat a sikerünkre?
A megfelelés törvénye azt állítja, hogy minden emberben van bent egy lelki program vagy lelki ekvivalens. És a külvilágunkban minden egészen pontosan meg… megfelel, teljes harmóniában lesz ezzel a lelki programmal. Ha meg akarjuk változtatni külső valóságunkat, hogy valami pozitív, valami csodálatos, valami boldog, izgalmas legyen, az 1. lépés az, hogy felszámoljuk a negatív hatásokat. Felhagyunk a negatív érzelmek kifejezésével, távol maradunk a negatív emberektől, hátat fordítunk a negatív könyveknek, negatív magazinoknak és tévéműsoroknak, és kizárólag arra összpontosítunk, hogy milyen emberek akarunk lenni. Mit akarunk elérni? Ez az 1. lépés a lelki egészség, a testi egészség, a siker és a boldogság útján az életben.
„Az élet egyik legszebb jutalma az, hogy aki őszintén próbál másoknak segíteni, az saját magának is segít.” Ralf Waldo Emerson
"
Ez egy másik, rendkívül fontos törvényhez vezet bennünket. Ez a megszokás. Emlékszünk a törvényre? A megszokás törvénye azt állítja, hogy ha nem ér bennünket valamilyen külső hatás, változatlanul cselekszünk, viselkedünk a jövőben is. A negatív érzelmek kinyilvánítása szokás. A negatív érzelmek kinyilvánítása a fő oka annak, hogy képességeiket sokan nem valósítják meg. A negatív érzelmek szabadjára engedése az elsődleges oka annak, hogy sokan elbuknak. Miért? Azért, mert ez a kifejezés külső megnyilvánulása a lelküknek. A lelkiállapotuknak. Ha kifejezzük a negatív érzelmeket, olykor pedig elfojtjuk, elnyomjuk, magunkba zárjuk ezeket, akár elnyomjuk a negatív érzelmeket, akár szabad folyást engedünk nekik, ugyanolyan a hatásuk!
Mit is mondtunk a megnyilvánulás törvényéről? Ez a törvény kimondja, hogy ami bekerül a tudatba, az kifejezésre is jut. Ez azt jelenti, hogy amit bejuttattunk a tudatalattinkba, (képek révén, szavakkal, olvasmányainkkal), kifejezésre jut környezetünkben oly módon, hogy megnyilvánul, és világunk részévé válik.
De a megfordíthatóság törvényéről is beszéltünk már. Emlékezzünk, e törvény azt mondja ki, hogy amint az objektív állapot megteremti a szubjektívat, más szavakkal: a cél elérése azt az érzést kelti bennünk, hogy győztünk. És fordítva: ha győztesnek érezzük magunkat, könnyen elérjük a célt. A megfordíthatóság törvénye szerint: amit kifejezünk, az hat is ránk. Tehát bármit mondunk is, akár magunknak, akár másoknak, benyomásokat adunk a tudatalattinak. És világunk részeként mindez újra kifejezésre fog jutni. Remélem, megértették.
Töltöttem már vagy 1000 órát ennek a tanulmányozásával, hogy, hogy jól belejöjjek. Megfigyeltem az embereket szerte a világban, figyeltem a környezetemet, láttam a sok boldogtalan, küszködő, sikertelen embert, és próbáltam rájönni az okra. Végül aztán rájöttem, nem kevés fejtörés után, hogy mi a válasz. Az, hogy a legtöbb ember ideje javát azzal tölti, hogy kifejezi különféle negatív érzelmeit, negatív gondolatait, negatív nézeteit, negatív véleményét, negatív kritikáját, értékelését gyerekkorától fogva. Ez bűntudathoz vezet. Az értéktelenség érzéséhez, alacsony önértékeléshez, félelemhez, hogy elbuknak, nem fogadják el őket, nem lesz meg valamijük, akadályoktól, betegségektől való félelemhez. A negatív érzelmek kinyilvánítása a kulcs ahhoz, hogy megértsük a sikert és a kudarcot. Mikor azt mondjuk, ahogy már eddig sokszor elmondtuk, hogy mennyire fontos a pozitív belső magatartás, akkor előfordul, hogy egyesek a hallgatóságból azt mondják: „Á, ez csak pozitív gondolkodás. Maga csak a pozitív gondolkodásról beszél.” Válaszom: „Igen, de a pozitív gondolkodás egyenlő a lelki egészséggel. A negatív gondolkodás egyenlő a lelki betegséggel.”
Amikor arról volt szó, hogy sikerre kell átprogramoznunk pszichénket, és az agy szoftverjéről beszéltünk, mondtuk, hogy mennyire fontos egy kontrollcsoport. Ez a csoport azokból áll, akikkel érintkezünk. Ha olyanokkal érintkezünk, akik többnyire negatív érzelmeket mutatnak ki, az ugyanaz, mintha olyanokkal érintkeznénk, akiknek valami fertőző betegségük van. És épp ilyen fertőző betegség a sikertelenség, a kudarc az életben. A 95 %-át mindannak, amit mondunk, teszünk és gondolunk, külső hatások határozzák meg. Környezetünk szuggeszciójának az ereje. De választhatunk. Tudjuk, hogy megvan bennünk a képesség arra, hogy valami nagyot, csodálatosat tegyünk az életünkkel. Tudjuk, hogy sokkal többre vagyunk képesek annál, mint amit eddig tettünk. Tudjuk, hogy képesek vagyunk többet keresni, boldogabban élni, többet elérni, több lelki nyugalomhoz és megelégedettséghez jutni, mint azelőtt. Ha ezt még nem tudják a tanfolyam jelenlegi szakaszában, akkor bizonyára nem jól magyaráztam el.
"
Az 1. lépés: a negatív érzelmek kifejezésének a megszüntetése. Hogyan csináljuk? Felhasználunk néhány ismert törvényt.
Az 1. és a legfontosabb: a behelyettesítés törvénye. A behelyettesítés törvénye azt jelenti, hogy inkább valami mást mondunk. Ne feledjük, tudatunk nem vákuum! Koncentrálunk önfegyelemmel, tudatunkat valami pozitív dolog felé fordítjuk. És ha egy pozitív dolog felé fordítjuk, olyan, mintha másfelé világítanánk. Ha valami pozitív dologgal foglalkozunk, nem foglalkozhatunk ugyanakkor szorongásunk tárgyával. Azt is tudjuk, hogy ha hozzáfogunk valami konstruktív dologhoz, e cselekvés maga, mivel szellemi és testi közreműködésünk kell hozzá, elűzi a negatív érzelmet. Nem elfojtást javaslunk. Sokan megkérdik: „El kell, el kell nyomni ezeket? Arról van szó, hogy a felszín alá kell nyomni őket?” Szó sincs róla. Okoljuk meg, miért ne fejezzük ki az ilyen érzelmeket! Sőt, mi több, hogy egyáltalán ne is legyünk negatívak!
Miért ne fejezzük ki a negatív érzelmeinket? Milyen indítékokat találunk?
Az egyik legegyszerűbb így hangzik: „Én vagyok a felelős!” Ha azt mondjuk: „Én vagyok a felelős!”, akkor nagyon-nagyon nehéz mást hibáztatni. Mint tudjuk, majdnem minden negatív érzelmünk abból származik, hogy valaki mást akarunk hibáztatni, ha várakozásainknak nem felel meg valami. Ha azt mondjuk: „Én vagyok a felelős! Én vagyok a felelős! Én vagyok a felelős! Én vagyok a felelős!”, ha újra és újra elismételjük ezt, egyre kevésbé leszünk negatívak, és egyre pozitívabbá válunk. Minél többször alkalmazzuk a behelyettesítés törvényét, „Igen, én vagyok a felelős!”, annál inkább gyengülnek negatív érzelmeink. És végül addig a pontig is eljuthatunk, hogy a negatív érzelmeknek csak jelentéktelen, minimális hatásuk lesz életünkben. Majdnem olyan ez, mintha lehetne 0 % negatív érzelmünk és 100 % negatív érzelmünk is. Márpedig az egészséges személyiségnek az az egyik jellemzője, hogy az ilyen személy, ilyen ember a skálának feltétlenül ezen a végén van. Mindnyájan itt vagyunk valahol, rajta a skálán, valamelyik irányba haladva. Föl kell tennünk magunknak a kérdést: „Beszélgetéseinknek, gondolatainknak hány %-a, másokkal való beszélgetésünknek hány %-a, gondolatainknak hány %-a negatív, negatív, destruktív és ócsárló? Hány %-uk pozitív, konstruktív, felemelő?” Igyekezzünk nem elfelejteni, hogy minden számít! És úgy semmiképp nem lehetséges személyiségünk fejlődése, nem lehetséges kiteljesedésünk, ha negatív érzelmeink megmaradnak. És csakis úgy valósíthatjuk meg képességeinket, ha állandóan, folyamatosan igyekszünk csökkenteni magunkban a hajlamot a negatív érzelmek kifejezésére.
"
Annak oka, hogy egy generációnak csupán 5 %-a teljesíti képességeit, az, hogy a legtöbbjüket teljesen lefoglalja, hogy kifejezésre juttassa negatív érzelmeit. Érzelmeit. És ez a lényeg. A negatív érzelmek kifejezése – ez használja el energiánkat alacsonyabb szinteken. Úgyhogy nem marad energiánk a magasabb szintekhez, hogy képességeinket megvalósíthassuk.
A pozitív lelki beállítódás lényeges a sikerhez. Minden velünk történő dolog 85 %-a is ettől függ. Sikerünk 85 %-ban teljesen attól függ, milyenek a lelki megnyilvánulásaink és a kapcsolataink. Az életben elérhető sikereink 85 %-át pozitív érzelmek segítik elő. Ha viszont az összes érzelmi energiánkat elégetjük ezen a szinten, a negatív érzelmek kifejezésében, ha negatív dolgokról beszélgetünk, negatív dolgokkal foglalkozunk, negatív dolgokon gondolkodunk, negatív dolgokat vitatunk meg, kritizálunk, elítélünk, panaszkodunk stb. Ha ezt csináljuk, akkor nem marad energiánk ahhoz, hogy ide jussunk. Márpedig itt található az élet legnagyobb örömeinek és sikereinek a szintje.
Mi lehet hát a megoldás? Úgy jutunk magas szintű energiához (boldogsághoz, belső békéhez, meleg kapcsolatokhoz, hosszú élethez), ha kiküszöböljük a negatív érzelmek kifejezésre juttatását. Hagyjunk fel a negatív érzelmek kimutatásával! Az egyik legfontosabb lecke, amit eddig megtanultam – tanulással eltöltött sok év, sok ezer óra alatt – az, hogy föl kell hagyni a negatív érzelmek kimutatásával. Ez a kezdete a személyiség fejlődésének. Igen.
Már elhangzott, amikor a felelősség lélektanáról beszéltünk, hogy a… hogy a negatív érzelmek kiiktatása szükségszerűség. Nemcsak ajánlatos. A negatív érzelmek kifejezésének a megállítása az 1. lépés, hogy végezzünk a negatív érzelmekkel. Ha nem fejezzük ki negatív érzelmeinket, ha nem vitatjuk meg negatív érzelmeinket, ha nem merülünk bele negatív beszélgetésekbe vagy gondolatokba, akkor ezek a negatív érzelmek megszűnnek. A koncentráció törvénye miatt. Ha még rövid ideig sem foglalkozunk negatív dolgokkal, elvesztik minden erejüket, és megszűnnek. Mindaz az energia, amit fölemésztett volna a negatív dolgokkal való foglalkozás, felhasználható marad produktív dolgokra. Tudjuk (és erről még szó lesz), hogy egyetlen dühkitörés, 5 percnyi szabadjára engedett düh elhasználhatja egy egész napi, teljes napi érzelmi energiánkat 5 perc alatt. Ezért aztán azok, akik mindig dühösek, csak ritkán alkotnak valami hasznosat.
"
Az egyik legfontosabb munka, amit ebben a témában eddig olvastam, annak a kifejtése, hogy testünk egyfajta energiatermelő gép. Olyan, amely különböző minőségű energiát termel, mint… mint egy olajfinomító. A legjobb példám erre a következő. Képzeljük el, hogy a testünk táplálékot vesz fel: húst, krumplit, kenyeret, zöldséget stb. No, és ez a táplálék adja a testet működtető energiát. Ha a test 1000 táplálékegységet kap ilyen módon, mondhatunk akár 1000 kalóriát vagy táplálékegységet, ez fölhasználható vagy fizikai síkon – ahogy a legtöbb országban történik, ahol fizikai munkára fordítják, és estére már az emberek fáradtak, nincs több energiájuk –, vagy – a civilizáció fejlődésével, civilizációnk fejlődésével – ha nem használják el nehéz fizikai munkára, akkor tovább finomodik. Fölfelé halad az energiaskálán, és átalakul érzelmi energiává. 1000 egységnyi fizikai energiára van ahhoz szükség, hogy létrejöjjön 100 egység érzelmi energia. Az érzelmi energia az, amivel érzünk. Az érzelmi energia az, ahogyan reagálunk. Ez az energia az energiánk: életerőnk, lelkesedésünk, izgalmunk, önbecsülésünk, életörömünk stb. Ha… ha az összes energiát nem használjuk fel az érzelmi szinten, a test tovább finomítja, mint egy olajfinomító. Képzeljük el, hogy a fizikai szint nyersolaj! Igen. Nyersolaj. Hús és burgonya termeli ezt. A nyersolajat az olajfinomítóban finomítják. Finomított olaj lesz, olyan, amelyet a kocsinkban használnánk. Ha ott sem használjuk fel, akkor a finomító még tovább finomítja. Úgyhogy szellemi energia lesz belőle. Az… a szellemi energia az, amellyel gondolkodunk. Tudományosan ezt nem lehet bebizonyítani, hanem csak intuitíven, saját tapasztalataink alapján. Ez itt a benzinnek felelne meg. Na és a finomított olajat tovább finomítják. De ahhoz 1000 egység nyersolaj kell, hogy 100 egység… egység finomított olajat kapjunk vagy 10 egység benzint. És ha a szellemi szinten sem ég el, akkor tovább emelkedik, és 1 egységnyi ún. pszichikus energia lesz belőle. Ezt gyakran nevezik kreatív energiának is. Ez valami még finomabb folyadéknak felel meg, egy nagyon-nagyon finom energiaformának. Mi történik itt? Nos, tudjuk, hogy ha nagyon-nagyon kifáradunk, sportolás közben vagy kerti munkát végzünk, vagy valami mást, estére holtfáradtak vagyunk. Előfordult már, hogy estére úgy elfáradtunk, hogy már nincsen erőnk, nincsen kedvünk vitázni, nincsen kedvünk dönteni valamiről, nincs kedvünk semmihez hozzáfogni, úgy kimerültünk testileg, és minden energiánk elfogyott. Ennek az az oka, hogy fizikai szinten égettük el. De manapság a legtöbbfajta munka nem használja el az összes energiát testi szinten. Ezért az érzelmi szintre emelkedik. Amikor érzelmi energiánk van, ezt le akarjuk vezetni, és ezt a kapcsolatainkban tehetjük meg. Persze, máshol is, de általában a kapcsolatainkban tesszük. Megfigyelhető az az érdekes dolog, hogy a pozitív érzelmek, ha érzelmeink pozitívak: lelkesedés, öröm, boldogság, izgalom, akkor keveset égetünk el ebből az energiából. És az energia átalakul lelki energiává. Ha az értelmi világunk pozitív, ha pozitív tervekkel foglalkozunk, olyan tervekkel, amelyek igazán érdekes feladatot jelentenek, akkor továbbfejlesztjük ezt az energiát, amely ekkor tovább emelkedik, és pszichikus energia lesz belőle. Ez az alkotás energiája, ahol ötleteink születnek, és inspiráltak vagyunk, lelkesedünk, hajt bennünket valami és így tovább. Azonban az a legnagyobb probléma – és ez a lényeg –, hogy a legtöbben az összes energiát ezen a szinten használják el, az érzelmi szinten. Fizikai szinten nem, mert nem dolgoznak olyan keményen. De érzelmi szinten már mindet elégetik. Úgyhogy nagyon kevés energia marad az értelmi szintre, és szinte már semmi sem a lelki szintre. Ahogy már mondtuk: mi olyan lélek vagyunk, amelyhez test is tartozik, hogy hordozzon minket. Az, amik most vagyunk és amik leszünk, annak az eredménye, hogyan használjuk a pszichénket. Ha az összes energiánkat érzelmi szinten használjuk fel, negatív érzelmek: félelem, szorongás, stressz, feszültség, harag vagy hasonlók révén, tehát ha minden elég az érzelmi szinten, akkor nem lesz semmink az energia magasabb rendű formáiból, amelyek nagyszerű élethez segíthetnek. Igen. Csodálatos élethez, hogy… hogy mindig csak boldogan ténykedjünk, kreatívan, megoldásokat keressünk, célokat tűzzünk ki, mindig higgyünk magunkban és így tovább.
"
Valaki egyszer azt írta, hogy a stressznek 3 fő forrása van: Mi lett volna, ha…? Mi lenne jó? Vajon mi fog történni?
Sokan szoronganak a múlt miatt. A Mi lett volna, ha…? jelentős stresszforrás. Rágódunk, hogyan történhetett volna valami másképpen. A jelenben azon töprengünk, mit kellene tennünk, mit nem lenne szabad. Mindig arra gondolunk: mit kellene, mit nem. A következő az, hogy vajon mi fog történni.
Ez a 3: a Mi lett volna, ha…? Mi lenne jó?, a valóság tagadása és a Vajon mi fog történni? lényeges stresszforrások. Az a lényeg, hogyan gondolkodunk a múltunkról. Hogyan gondolkodunk a jövőnkről és a jelenünkről a valósággal kapcsolatban? Ez okozza a stresszt. Nem maga a külvilág.
Mint tudjuk, elhatározhatjuk, hogy nem betegszünk meg. Sokszor elmondtam már előadásaimon. Határozzuk el, többé nem hűlünk meg! Mindenki saját maga dönti el: megfázik-e vagy sem? És amikor ezt elmondom, egyesek idegesek lesznek. Miért? Nézzünk egy példát! A fiatal anyák miért nem fáznak meg soha? Miért nem hűlnek meg soha a kisgyermekes anyák? Miért nem esnek ágynak? Azért, mert nincs rá idejük. Ha magukban határozottan kimondják: „Nincs időm, feltétlenül gondoskodnom kell a gyermekeimről, éppen ezért egyszerűen nem lehetek beteg!”, akkor nem is betegszenek meg. Megvárják, amíg a kicsik megnőnek, iskolába mennek. Akkor már több idejük van, kötögethetnek. Aztán a gyerekeik el is költöznek. És akkor újra megfázhatnak. Eldönthetjük, hogy nem betegszünk meg. Nem fázunk meg többé. Ezzel az egyszerű módszerrel. Elhatározzuk, hogy soha, soha többé nem fázunk meg. Határozzuk el, most rögtön: „Soha többé nem fogok meghűlni!” Ha újra a megfázás tüneteit észleljük, mondjuk azt: „Nagyszerűen érzem magam! Egészséges vagyok! Igen. Boldog vagyok! Remekül érzem magam! Egészséges vagyok! Nem vagyok megfázva!” És mi fog történni? A megfázás megunja, átmegy a szomszédhoz, aki hisz a megfázásban. Minket békén hagy. És ez tény.
Nos, beszéljünk most egy kicsit újra arról a viszonyról, ami a stressz, a feszültség és az energia között van! 3 fő energiaforrás van. Egy réges-régen, századunk elején végzett kísérletsorozat szerint.
Az 1. energiaforrás: a táplálék. A táplálék fajtája. Az, ahogy elfogyasztjuk, ahogy kombináljuk, a tápérték, a vitaminok stb.
A 2.: a levegő. Hogyan lélegzünk? Milyen mélyen, mennyi oxigén kerül a tüdőnkbe? Mennyi aerob jellegű testmozgást végzünk? A levegő mennyisége is fontos energiaforrás. Igen.
A 3.: a benyomásaink. A benyomások. Vagyis az a mód, ahogy a velünk történő dolgokra reagálunk. Emlékszünk, hogy az előbb stresszreakciókról volt szó. Egy helyzet energiával tölt fel valakit. Másvalakit viszont lehangolhat. Pl. egy csalódás vagy egy üzlet meghiúsulása, vagy… vagy valami átmeneti kudarc, az egyik emberre lehangolóan hat, a másik ember feltöltődhet energiával, és felkészül a küzdelemre. A benyomások, az, ahogyan reagálunk arra, ami történik körülöttünk, lényeges forrása energiánknak, amely éppen úgy nőhet, mint ahogy csökkenhet is.
"
Mi a stressz és a feszültség? Beszéljünk ezekről egy kicsit! A stresszről és a feszültségről szólva tudjuk, hogy ez a 2 arra figyelmeztet, hogy valami nincs rendben a világképünkkel. A stressz és a feszültség külső megnyilvánulások. Elégedetlenek vagyunk életünk egy tényezőjével. Mikor fájdalmat érzünk, hozzáérünk egy forró kályhához, fájdalmat érzünk. Azért érezzük a fájdalmat, hogy figyelmeztetést kapjunk: valami olyasmit csinálunk, ami káros nekünk, a testünknek. Stresszt és feszültséget azért érzünk, hogy jelzést kapjunk. Valami olyasmit teszünk életünkben, ami ártalmas a számunkra. Lelkileg. És ha nem foglalkozunk a szituációval, végül a lelkünk megbetegíti a testünket. A betegséget használjuk arra, hogy ne kelljen szembenézni a szituációval. Ha elhanyagoljuk, úgy megbetegíthetjük magunkat, hogy végül belehalunk. A stresszel és a feszültséggel kapcsolatban az orvostudománynak van egy teljesen új területe, a pszichoimmunológia vagy pszichoneuroimmunológia, ahol elsősorban azt kutatják: milyen hatása van a léleknek, amely vagy gyengíti, vagy erősíti az immunrendszert. És a negatív érzelmek: a stressz, feszültség, szorongás, harag, bármilyen csalódás ténylegesen gátolja az immunrendszert. Fékezik az antitesttermelést, és hajlamossá tesznek ilyen esetben mindenféle testi betegségre. Így a meghűlésre, influenzára és így tovább. Az olyan ember, aki pozitív, optimista, vidám, lelkesedő és jó az önbecsülése, szóval az ilyen ember általában ellenáll minden betegségnek, amelyet környezete megkap. De az, aki negatív, rosszkedvű, pesszimista, magába roskadó, mondjuk cinikus és rossz az önbecsülése, olyan ember, akinek az antitesttermelése gyenge, gyenge, gyenge, úgyhogy némelyik bizony mindig beteg. Igen sok negatív gondolkodású ember mindig beteg.
A lényeg a stresszel és a feszültséggel kapcsolatban az, hogy a stressz és a feszültség belülről jön. Belülről jön, nem pedig kívülről. Ennek értelmében nem létezik ún. stresszhelyzet. Hanem, kérem, csupán stresszreakció. Amit látunk, az stresszreakció. Pl. 2-en szembekerülnek egy helyzettel. Szerepelt már a csúcsforgalom példája. 2-en ugyanabba a helyzetbe kerülnek: az egyik ideges lesz, a másik teljesen nyugodt marad. Vagy valaki 2 különböző napon kerül ugyanabba a helyzetbe: az egyik napon könnyen lehet, hogy ideges lesz, a másik nap viszont pozitívan reagál, nem veszti el nyugalmát. Minden a reakciónktól függ. Mint tudjuk, nem kívülről, hanem belülről, bentről jön a stressz, a feszültség. Minden a gondolkodásunktól és reagálásunktól függ, nem magától a világtól.
Hozok egy kis olvasni valót. Úgy emlékszem ezt a részt már az elején feltettem, akkor még nem gondoltam, hogy az egészet bemásolom, de most ez a rész következik. Nem tudom Ti hogy vagytok vele, de nekem így sokkal jobb olvasni, mert érzem
,hogy más is olvassa, feltöltődöm energiával
"
A lélek és a test közötti kapcsolat
Beszéljünk a lélek, a test és az egészség kapcsolatáról! A pszichoszomatikus orvostudományról. A lélekről, a testről, arról, hogy a pszichének milyen hatása van egészségünkre. 1920-ban egy orvos nagy vitákat kiváltó cikket írt, amely szerint több mint a 20 %-át testi betegségeinknek lelki zavarok vagy boldogtalanság, azaz lelki tényezők okozzák. A 30-as években pedig egyes orvosok már azt mondták, hogy legalább 30 %-a betegségeinknek, panaszainknak lelki eredetű. A 40-es években valaki 40 %-ot írt. Ez az 50-es években 50-re nőtt. Persze, minden ilyen emelkedést erőteljesen vitattak a mindenkori legbefolyásosabb orvosok. 60 után 60 %-ra, 70 után 70-re nőtt ez a szám. Ma már, szerintem, aligha vannak olyan gyakorló orvosok, akik vitatnák azt a becslést, hogy legalább 80 %-a összes betegségünknek, amelyeket maguk és én életünkben elszenvedünk, lelki eredetű. A psziché, a lélek megbetegítheti a testet. Egyébként már számos orvossal, pszichológussal, pszichiáterrel és ápolónővel találkoztam tanfolyamaimon, akik szerint betegségeink 90, sőt talán 95 %-a – legyen az akár meghűlés, influenza, bőrbaj, szívroham, vesebetegség, artritis, szélütés, ide tartozik persze a rák is – lelki okkal magyarázható, pszichés eredetű. Épp ezért a témánk ma a stressz és a feszültség. Arról szeretnénk most beszélni, milyen lelki tényező hozza létre azt a testi állapotot, amely betegséget okoz. Azt tudjuk – mert erről már volt szó a korábbiakban, már sokszor elmondtam –, hogy bizonyos értelemben mi magunk akarunk megbetegedni. Dr. Carl Simonton (szájmonton), aki évekig a texasi Fort Wors-ben dolgozott, írt egy csodálatos könyvet (…) és sok-sok kiváló cikket a betegségek lelki aspektusairól. Szerinte az emberek mintha maguk határoznák el, hogy megbetegszenek, így próbálván megoldani egy helyzetet az életben, amely kellemetlen a számukra. És minél súlyosabb ez a bizonyos szituáció, annál súlyosabb a betegség is. Ha pl. úgy érzik, hogy nem becsülik meg őket a munkájukban, meghűlnek. Ha méltánytalanság éri őket, influenzát kapnak. Ha úgy érzik, hogy házasságuk, egy viszony vagy karrierjük összeomlik, és nem néznek ezzel szembe, súlyos betegségeket kaphatnak így, szívbajt, még rákot is. Azt is megfigyelte, hogy a gyógyulást is elhatározzák. Nemcsak azt, hogy megbetegszenek. És mihelyt valaki elhatározza, hogy meggyógyul, a modern orvostudomány technikája és a test immunrendszere már sikeresen harcba indulhat, hogy meggyógyítsa őket.
Csodás napom van
Reggel piacon voltam. Vettem meggyet és sütöttem meggyes piskótát. Már nagyon régen/van vagy 20 éve
/sütöttem.A sütésben nincs sikerélményem 
ezért nagy ritkán sütök. A férjem délben jött haza és ezzel kezdte: igazán süthetnél egy kis meggyes sütit
. Tessssék
? Elébe tettem a sütit: ezt kívántad? Honnan tudod?Megéreztem
én is hoztam nektek valami
valót, valami hasonló dolgot és is kitalálok a saját gyerekeimnek és magamnak, csak nem repülőt, mert az nálunk kevés van, de nagyon jó ötletnek tartom:
http://www.sikeresmama.hu/kerjetek.html
Megye k
.