Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Gyermekeim Apa nélkül?
Létrehozva: 2007. augusztus 3. 15:03
Sziasztok. Tanácsotokat szeretném kérni, hogyan látjátok Ti a mi helyzetünket, s mit tennétek helyünkben? Röviden, élettörténetem: viszonylag fiatalon, a második férfi volt az életemben, 3 évi ismerkedés, járás után feleségül mentem hozzá. 22 évesek voltunk akkor, ő fél évvel idősebb. Közösen elvégeztünk egy iskolát még s egy helyen bár, de nem ugyanott elkezdtünk szépen dolgozni, s tudatosan úgy terveztük, ha már kb. 1 éve dolgozunk már, jöhet a gyerek project. 1 év elteltével azonban baby helyett daganatos megbetegedésen mentem keresztül, szerencsére jóindulatú volt, a vártnál azonban gyors javulás következett, minek a következtében pár hónap múlva elérkezett a várva-várt terhesség, majd csodálatos egy szem léánykánk születése, immár 9 éve. Következtek a boldog család évei. Sogornőméknél 3 pici gyermek is növelte családunk bővítésének gondolatát, és ugye a férfiúi büszkeség, trónörökös "kell". 22 hónap múlva szerencsére megszületett a nagyon várt kisfiú. Több gyermekben " nem gondolkodtam volna", de férjem meggyőzött az akkor életben levő adókedvezmény számos előnyéről, majd józanul, az ő segítségét elfogadva hogy többet vesz részt majd családi életünkben mint heti egy-két napot, engedtem kérésének, sőt már én is akartam a 3. gyerkőcöm, aki 25 hónap múlva hála Istennek meg is született. Na onnantól fogva alig volt itthon az uram, másodállásra hivatkozván, volt hogy itthon sem aludt, a pici szinte alig ismerte. Szexuális életünk egyenlő volt a nullával, havi max 1. Őszintén, nekem nem is nagyon hiányzott, ebben tuti hibáztam, úgy voltam vele, akkor is együtt öregszünk már meg. Gyakran lekezelő voltam vele, fölényes, kimért, de mégis úgy vártam haza........ Így telt el 12 év.....míg furcsán kezdett, ill nekem akkor tűnt csak fel a viselkedése, ami nem volt épp szokványos egy véletlen sms-ből tudtam meg, hogy gyógyíthatatlanul szerelmes egy nálam 14 évvel fiatalabb hölgybe, akivel az életét összeakarja kötni. Két héten belül el is költözött, s vele folytatta másfél évig. /azóta új van/ Ennek 3 éve lesz majd februárban, a társkeresést illetően viszont: úgy gondolom 30 vhány évesen nem szeretnék egyedül megöregedni, így nemrégiben elkezdtem ismerkedni, ezidáig sikertelenül. Egy komoly kapca.-om volt, egy évig, de 19 évvel idősebb.Szeret minket, gyerekeket is, el is fogadják egymást, de állati nagy rizikó lenne az összeköltözés. Ő nőtlen, gyermeke nincs, ráadásul még sajátot szeretne. Jól kijövünk egymássa, 30-km-ről is. De mi lesz 20 év , v 10 év múlva????????????Kérem tanácsotok
Élvezd a szerelmet, hogy van valaki akivel kölcsönösen szeretitek egymást! A nő amikor családban, férjjel, gyerekekkel éli az életét, utána is erre vágyik és nehezen fogadja el egy más fajta élet eljövetelét. De ugyanaz már soha nem lesz. Én a helyedben már nem vállalnék több gyereket, a meglévőeket próbálnám tisztességgel felnevelni, s magam mellé olyan társat választani, aki jó mintául szolgálhat. Nem apát, inkább magamnak társat, a gyerekeknek barátot.
Hát hülyén hangzik, de nem baj, hogy elment. Én szerencsére megúsztam úgy, hogy csak az egyik gyerekem van tőle. (Mármint aki tőlem lépett le attól) Szerintem aki otthagyja a gyerekeit, pláne 3-at az menjen is. Bár amikor elmegy az fáj piszkosul.
Viszont szerintem 3 gyerek nem kevés és bevállalni még egyet nagyon nagy rizikó. Mert mi van ha még egyszer megtörténik és akkor már 4 gyerekkel maradsz egyedül. Még fiatal vagy 30 évesen, szerintem az újabb gyerekkel várjál még.
itt is talizunk?
pasik...áhhhh!
de sok igazság van abban, hogy akkor is egyedül van az ember, ha van mellette valaki, aki nem "olyan" ...
Szia!
Én akkor is egyedül voltam, mikor együtt éltünk a gyerekeim apjával. Mióta elváltunk azóta érzem ismét azt, hogy önmagam lehetek. Újra egymásra találtunk a barátokkal és bizton állítom, hogy a gyerekek sokkal nyugodtabbak.
Te is meg fogod találni a párod, ne kapkodd el, a gyerekek viszont annyi örömet tudnak adni, hogy kárpótol az elveszett párodért.
szia!
Mint anya írók neked.2 éve nevelem egyedül gyermekemet és nem vagyok ellene a párkapcsolatnak sem,ne temesdd el magad hisz még fiatal vagy,de mindig tartsdd észbe,hogy gyermekeidnek de vagy a biztos pont az életébe.Gyermekeidet te hívtad a világra és felelős vagy értük.Rangsorolásban szerintem ők az elsők.Próbáldd megtalálni az aranyközépútat ami neked is jó ,gyerekeidnek is és leendő párodnak is.Sok szerencsét hozzá.
láthatás napjai: a legjobbak(voltak) : pihi, dévédézés, séta, kirakatnézés, nyugodtan meginni a kávémat, áztatni magam a kádban...érezz rá ezekre a dolgokra. nem feltétlen kell társ a boldogsághoz!
Türelem! Kérdés, hogy te mit akarsz... Első vagy te, aztán a gyerekeid után a pasi.
Másrészt szerintem senki nem úgy kezd egy kapcsolatot, hogy na, akkor gyártunk egy gyereket, aztán majd meglátjuk, hogy mi lesz...
Harmadszor, ha már az öröklésnél tartunk... Hát izé... Együtt nő fel a közös gyereketek a már meglévőkkel, ugye? Kényes téma, a közös gyerek örököl, a többiek meg csináljanak, amit akarnak? Nem árt előre ezt is tisztázni...
Negyedrészt, lakva ismeri meg az ember a másikat. Lehet kívülről nagyon kedves, nagyon becsületes-tisztességes ember, ha otthon egy vadállat! Ezt sem árt a negyedik gyerek vállalása előtt (három gyerek sem kis megterhelés) átgondolni.
az, hogy idősebb vagy fiatalabb: nem fontos. csak ne kapkodd el a 4. gyerek szülését, nehogy koppanás legyen a vége.
légy boldog, hogy ha a párod elfogadja a gyerekeidet, annyira, hogy velük(is) együtt akar élni! ritka az ilyen!!!!!
mi zavar igazából?A korkülönbség?Amiatt ne aggódj.Mindenki megöregszik
.Ha szereted ez nem lehet probléma.A gyerekeidnek van papája,így nem kell pótpapa.Ne is ilyen szempont legyen a mérvadó.
A plussz gyerkőc?Hát az már keményebb dió.Nem csak az anyagiak miatt.