Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Egyházi esküvő
Torolt_felhasznalo_661275
Létrehozva: 2007. augusztus 25. 19:11
Sziasztok!
Az lenne a kérdésem, hogyha a Párom katolikus, én pedig református vagyok, akkor át kell-e keresztelkednie valamelyikőnknek az egyházi esküvőhöz, illetve kell-e bérmálkoznunk, konfirmálnunk 8ezt egyébként már mindketten megtettük a saját vallásunkban). Másik kérdésem, hogy a jegyesoktatás milyen módon zajlik mostanában, mennyi idő, hány alkalom, stb.? Válaszokat köszönöm szépen.
Az lenne a kérdésem, hogyha a Párom katolikus, én pedig református vagyok, akkor át kell-e keresztelkednie valamelyikőnknek az egyházi esküvőhöz, illetve kell-e bérmálkoznunk, konfirmálnunk 8ezt egyébként már mindketten megtettük a saját vallásunkban). Másik kérdésem, hogy a jegyesoktatás milyen módon zajlik mostanában, mennyi idő, hány alkalom, stb.? Válaszokat köszönöm szépen.
Ha a két fél más vallású, nincs semmi probléma. Erről itt olvashattok bővebben: http://weddings.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=2097
Nekem viszont egy nagyobb problémám van! Jövőre tervezzük az esküvőt, de a párom elvált ember, templomi esküvője is volt annak idején. Katolikusok vagyunk mindketten, bár a vallásunkat nem gyakoroljuk. Nagyon szeretnénk templomi esküvőt, tudom, hogy más vallásoknál lehetőség van elvált embernek is újraházasodni, de a katolikusoknál csak a pápa engedélyével lehet, amiről azt hallottam, hogy nagyon körülményes és évekig tart.
Mi lehet a megoldás? Itt jöhet képbe az áttérés? Segítsetek!!!
Habár, ha valaki válságba jut, könnyebben talál vissza Istenhez, de kell valaki, aki ebben segíti, nem?
Annyira elanyagiasodott ez a társadalom. Meg néha az ember olyanokban is csalódik, akiktől nem is számít rá!
Ezek a dolgok arra jók, hogy az ember folyamatosan erősítse a hitét.
Sajnos a mai orvostudomány a gyógyítás hitén, eszmélyén átlépett, és az üzleti politika vezérli őket.
Üzletről, s pénzről szól a mai gyógyítás.
Csak a tüneteket gógyítják, s nem a betegséget. A betegség gyógyításához, több vizsgálat, diagnózis, értelem és hozzáértés szükségeltetik.
A hozzáértő lelkiismeretes orvosaink külföldre távoznak.
Itthon meg nagyjából marad a selejt, akikhez mi járunk.
Abban is igazad van, hogy a legjobb orvosság nem a dilibogyó, meg a sok hülyeség amit az orvos felír, hanem az őszinte, nyílt beszélgetés egy igaz baráttal, ismerőssel, vagy egy igen belsőséges kapcsolatot kialakított személlyel. Egy ilyen többet ér minden gyógyszernél. Ez legfőképpen a depressziós, és pánikbetegeknél igaz.
Üdvözlet min denkinek: Röpcsike.
Végigolvastam a topikot, és úgy gondolom, hogy választ kaptál a kérdéseidre. Mindazonáltal, ha valamiben tudok még segíteni, nyugodtan írj privit nekem. (Református lelkész vagyok.
 
foka írta már, de én is szeretném hangsúlyozni: olyan NINCS, hogy átkeresztelkedés! Egyszerűen lehetetlen. "Egy az Úr, egy a keresztség, egy a hit" - ez a Bibliából van. (Legfeljebb áttérés létezik, amikor valaki úgy dönt, hogy egy másik felekezetben gyakorolja a hitét - nem abban, amiben megkeresztelték -, s ilyenkor a befogadó gyülekezet gyakorlata szerint tesz meg bizonyos dolgokat - nálunk, reformátusoknál pl. konfirmálnia kell.)
11Kutyi minden megszólalásával egyetértek.
Az utolsót (49.hsz) jó lenne, ha sokan olvasnák olyanok, akik nyugtatóktól és altatóktól várják a nyugalmat, békét. Venni kell a fáradságot, és megfelelő embert keresni, aki lelki támasszal, meghallgatással, odafigyeléssel VALÓBAN tud segíteni.
Egy jó családi élet, mindezekre a válságokra tud megoldást nyújtani, meg a jó pap. Mert szerintem, eltekintve az igen intelligens és felkészült pszichiáterektől, sok orvos a lelki válságokra csak nyugtatókat és altatókat ír fel, ahelyett, hogy segítenének az embereken.
Kimutatott dolog, hogy aki hívő és átélte ennek lelki tartalmát (és nem csak a külsőségekért csinálta, mert képmutató
Az a szomorú, aki azt gondolja, hogy ez csak külsőség. Most néztem pl. a barátaim egyházi esküvőjéről készült fotókat és az arcuk egészen átszellemült, éteri, olyan, amilyennek soha nem láttam őket korábban. Végre keretet adtak az életüknek és ez messzire sugárzik. S nem utolsósórban azért, mert minden nő szeretne szép menyasszony lenni. Aki azt mondja, hogy nem az vagy hazudik, vagy a nőkhöz vonzódik
Habár láttam leszbikus esküvőkről felvételeket egy dok. filmben. Vicces volt 2 menyasszonyt látni összeházasodni, de hát ők tudják.
Nekünk 10 ezer volt a polgári és 10 ezer az egyházi.Nálunk az a szokás, hogy a egyiket a vőlegény keresztapja, a másikat a menyasszonyé álja.a jegyesoktatás pedig egy alkalom volt, max fél óra.
Nálunk a bátyáméknál volt ilyen gond, mert a felesége katolikus, ő pedig református.Végül katolikusban volt, de egy nagyon egyszerű szertartást tartott a pap.Ja és előtte egy alkalom volt az oktatás.És nem kellett átkeresztelkednie.
Az eskető pap kiválasztása a kulcs szerintem a dologban.
Az ára sem volt borsos, kb. 8-10 ezer volt az orgonista díjával együtt.
Szia,
Nalunk is ez volt a helyzet.....nekunk katolikis eskuvonk volt, egy Szalezi szerzetes pap adott ossze bennunket, es ugyanazt irhatom mint az elottemszolok, hogy roppnat jo hangulatu volt a jegyesoktatas, sokat tanultunk, es szamomra hiheteln volt, hogy egy pap hogyan lat ra egy egy csaldi, hazastari konfliktus kezelsere........
. Nalunk azota szuletett ket baba mindkettot, az a pap keresztelete aki benunket osszeadot, es abban a templomban ahol az eskuvonk volt! Mi a Magyar szentek templomaban hazodtunk az Infoparkban (XI. kerulet)
Mi mindkét paphoz bejelentkeztünk, elmondtuk mi a helyzet, ők megmondták meddig tart a jegyesoktatás. Mi aszerint választottuk a papokat, hogy szimpatikusak, megértőek, rugalmasak voltak-e?
Mindkettő annak bizonyult. Ott ahol mi esküdtünk (Pesterzsébeten), az elsők voltunk a "történelemben", akik ökumenikus esketést kértünk, ugyanis a történelmi keresztény egyházaknak van egy speciális liturgiája ilyen esetekre. Ezt kell kérni, hogy szerezzék meg és készüljenek fel belőle. Majd a két papot összehozni és ők beszéljék meg egymás között, ha már az esküvő időpontja megvan és már jártok mindketten egymás papjaihoz jegyesoktatásra.
Mi mindkét "tanfolyamot" végigjártuk, nagyon jó hangulatban, nagyon jó beszélgetésekkel telt és a papok olyasmikre is felhívták a figyelmet (későbbi konfliktusok, problémák, nehézségek), amelyekre egy házasság során számítani lehet, mert amikor az ember a szerelemtől, nem lát nem hall, el se tudja képzelni, hogy ilyen létezik. Ez nagyban megkönnyíti pl. a konfliktusok kezelését. Azonkívül, hogyha első pillanattól tisztelitek, toleráljátok egymás vallását, később is toleránsak lesztek egymással, mert egyenlőséget fogtok érezni.
Amúgy mi azt szoktuk mondani, hogy háromszor mondtuk ki a boldogító igent, a polgármesteri hivatalban, majd a két papnak egyszer-egyszer.
Akik a mi esküvőnkön ott voltak, mind rólunk vettek példát és próbáltak ötleteket átvenni. Erre büszkék vagyunk. Legyetek ti is azok!
Én is sok boldogságot kívánok!
Egyébként meg bárhogy is lesz Nálatok, nagyon sok boldogságot kívánok!!!!
De talán legbiztosabb, ha eldöntitek, hol legyen, s ott megkérdezitek.