Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szerintem Soma egy hihetelenül fantasztikus Nő. Csak úgy ragyog, nagyszerű kisugárzása van. Ha mindenki így tudna gondolkodni, ahogy Ő, sok mosolygós, kedves, őszinte, boldog ember lenne. Milyen szép is lenne a világ.....
Soma egy igazi színfolt!!!
Bocs - katasztrofalisan enekel. Üres, unalmas, söt, valljuk be, meg hamiskas is. a kiseret igenytelen, az egesz produkcio nulla ertekü.
es ezt most egy profi zenesz mondja.
Sziasztok!
Én nagyon kedvelem Somát, és nagyon fontosnak tartom azt amit tesz. Sokszor nem is pszichologusra van szükségünk mint inkább a helyzetünk más szemszögből való nézésére. Amikor problémáink vannak nem tudunk igazán reálisan és megfontoltan gondolkodni. Ilyenkor mindig jol jön egy jó tanács. Soma mindig szeretettel válaszol, és legfőként nem itél el senkit. Sok embernek segit és remélem ez még jó sokáig igy is marad
Akkor már inkább beszéljen.
Írásban engem is nagyon zavarnak a hibák, igen, sajnos az a "c" betű is. Nem tehetek róla, ez van. De az megnyugtat, hogy nem lustaságból és igénytelenségből marad el, mint a legtöbb embernél - így már csak nagyon picit zavaró. 
De az végképp nagyon rossz, ha tele van egy iromány hibával, mert akármilyen érdekes is, nem tudnék odafigyelni, felbosszantana.
Egyébként szakmabeliként elmondhatom, hogy Lilla kifejezetten szépen, igényesen fogalmaz, szó sincs egyébként semmi zavaró dologról, ellenkezőleg. Az a c meg elfér.
Kár, hogy érvek, indoklás nélkül semmi alapja sincs.
És az is kár, hogy ennyire halódik ez a topik, pedig direkr most kerestem rá, mert nagyon tetszik a Szeretem a testem műsor, és "szaktopikot" nem találtam itt. Esetleg tud valaki fórumot, ahol meg lehet beszélni? Ja, az Indexet mindjárt nézem.
elkepesztö ostobasagokat mond a nevezett hölgy. (igaz, nem sokat, hiszen mindenre kineziologus es Hellinger a valasz)
Na, ez a gyanús nekem is!
Bakker, hogy a túróba' lehet az, hogy ha valakinek van egy magánéleti problémája (kb. azok, amikről itt az NLC-n is topikot szokás nyitni), akkor arra tényleg mindig ez a Hellinger-terápia a "válasz".
De ez még csak hagyján! A problémák gyökereit igencsak életszerűtlen dolgokban ragadja meg.
Pl. nő, aki nem szánta még el magát a gyermekszülésre, pedig már "benne van a korban" aggódik, hogy felébred-e benne az anyai ösztön valaha is?
Soma szerint az anyaszerep elutasításának olyan okai lehetnek, mint:
- a nő, akiről szó van kisbaba korában nehezen tudott megszületni, megakadt az édesanyja testében
- előző életében (!) belehalt a szülésbe és erre tudat alatt "emlékszik".
Ha az első pontot nézzük, háááát, én nem tartom azt valószínűnek, hogy a kisbaba szempontjából is megerőltető, nehéz, netán komplikációkkal "fűszerezett" szülés - ha szerencsés esetben testi és idegrendszeri károsodás nem maradt vissza - ennyire megmaradna bárkiben is és hogy így "köszönne vissza". Egyszerűen nem hiszem el, hogy ez akkora "trauma", sokkhatás lenne, hogy felnőtt korra se tudná (a lélek) feldolgozni. Pláne annak ismeretében, hogy a csecsemők és a kisgyermekek szervezete nagyon rugalmas, csodával határos módokon képesek olyan állapotokból is helyrejönni, ahonnan pl. egy 40 éves felnőtt már nem biztos, hogy képes lenne.
Mert ilyen alapon egyetlen egy boldog ember, sikeres házasság, harmonikus szülő-gyermek kapcsolat, stb. nem lenne a világon! Mert csaknem mindenkivel történt valami!
Korai születés, születés valamilyen beavatkozással (pl. császárral), csecsemőkori betegségek, anyatej hiánya, ikertestvér nem éli túl vagy még magzat korában elhal; óvodás korában megijeszti egy kutya, vagy "féltékeny" lesz a kistestvérére, Teri néni gorombán ráordít mert nem eszi meg a spenótot, általános iskolában pl. a macskakaparás kézírása miatt mindig rossz pontot kap, szeretett nagypapa hirtelen halála, stb.
Basszus, ha ezek a megélés pillanatában nagynak tűnő dolgok tényleg ennyire nagyok lennének, akkor mindenki neurotikus lúzer lenne.
A második pont "no comment"! Ez már egyáltalán nem a tudomány egyik mellőzött iskolájának elképzelése, hanem kőkemény babonaság. Egyszerűen nem lehet vele mit kezdeni.
Egy ilyen szemelyiseg mint Lilla psychologusno annyi betut hagy ki a szavaibol amennyit csak akar, felolem irhatja akar romanul, akkor legfeljebb szotart ragadva fejtegetnem irasat amely kimagaslo. Emberszeretete sut a monitoron keresztul es en szivesen megismernem ot szemelyesen is ugyszinten mint ahogy Somat. Erzem hogy mindkettojuk mogott rengeteg becsuletes munka all. Teszik a dolgukat, segitenek a toluk telheto maximum odaadassal, es koszonet minden olyan embernek mint ok.
En soha nem minositenek egy embert muveletlennek annak alapjan hogy kifelejt egy betut vagy sem, kulonosen nem a mai technizalt vilagban mert nekem peldaul most francia a billentyuzetem, ami igen szokatlan des nincs a magyar felinstalalva. Azert meg megprobalom elkuldeni ide a velemenyem, meg akkor is ha tele lesz hibaval es muveletlennek leszek itt titulalva.
Barcsak minel tobb Lilla elne kozottunk. Es barcsak egyre tobb szarnyait bontogato Soma mert az ilyen emberek viszik a vilagot elore.
Amit pedig kifelejtettem: :)
ez a forum szoljon Somarol, arrol hogy Onok ill. Ti hogyan velekedtek rola, es semmifelekeppen se valjon ket felhasznalo csatatereve (sajnos erre mar volt pelda a forumon, velem azonban nem folytatodik, ez csupan folosleges energia-fecserles).
Szervusztok,
Lilla
Szervusz Semiramis!
Meghokkento es egyben erdekes az eddigi osszes hozzaszolasod, meglepodtem volna, ha nem kerdojelezed meg a hitelessegem, valljuk be, ritka az olyan jelenseg mint amilyen en vagyok egy ilyen forumon. Kicsit kenyelmetlen nekem a magyarazkodas, de 'meg szeretnelek nyerni magamnak', ugyhogy megteszem: romaniai szarmazasu vagyok, egy olyan falvacskabol szarmazom, amelynek gyermekkoromban 350 lakosa volt, ma mar csak 60-70. Megszamolni sem tudnam, hogy hanyan szoltak mar ram a pszihologus szo nyelvtani helyessege kapcsan, igy aztan a dolgozataimban C-vel hasznalom, mindenhol mashol azonban C-nelkul. A roman nyelvben ugyanis C nelkul helyes, en pedig 11 evesen leirtam (romanul) a legnagyobb vagyamat egy azota is feltve ovott evkonyv elso lapjara, a vagyam igy szolt: 'Vreau sa fiu un psiholog si vreau sa ajut oamenilor cu durere in inima' ami annyit tesz: Pszihologus akarok lenni es segiteni akarok azoknak az embereknek, akiknek faj a szivuk. Amikor azt mondom, pszihologus, az nekem olyan, mintha a sajat nevemet mondanam (ezt biztos te is igy erzed, es mindenki, akinek van egy szeretett hivatasa), marpedig az en nevemet mindig igy latom: PSIHOLOG, hisz ezt irtam le 11 evesen, es ezt a kis szoveget neztem meg ujra es ujra amikor ugy ereztem megerositesre van szuksegem. Ma mar csak elerzekenyulok, ha eloveszem az evkonyvet es elolvasom a sorsomat megpecsetelo sorokat, viszont amikor meg csak kezdo voltam, akkor ez erot adott, ujra visszateritett az utamra. Az, hogy megszolnak, az engem kulonosebben nem zavar, sot, az sem zavar, hogy azt mondod, egyszeru a fogalmazasi stilusom. Egyreszt a fogalmazasi stilusom atlagos, hiszen egy atlagos forumon beszelgetunk atlagos temakrol, nem pedig egy konferencian vagy tanteremben, masreszt ugy hiszem, hogy az egyszeru vagy kormonfont fogalmazasi stilus meg nem mondott el mindent egy jo szakemberrol, az en egyik legkedvesebb professzorom a neven kivul alig irt le valamit helyesen es szakadt nadragban jart, megis nyitott szivvel es elmevel hallgattuk a magaval ragado eloadasait.
Kulonben (mondhatnam, hogy 'ha tetszik, ha nem') igenis foglalkozom veled, ugyanis ugy velem, hogy azt a sok szarkazmust es ironiat ami csak ugy sugarzik az irasaidbol elemezned kell! Amig egy pszihologus nem sugaroz nyugalmat, beket es elegedettseget, addig a paciensei nem profitalnak belole 100%-osan. Ugyanakkor ennel tovabb nem megyek, nem alacsonyodom le 'nem igaz-de igaz' vitara, amit tobb tizen is olvasnak egy forumon, se boldogabb se boldogtalanabb nem leszek attol, ha hiszel vagy nem hiszel nekem, a privatban kuldott level talan elgondolkodtat, es talan maskor nem 'szegyenitesz meg' (igaz ez is felfogas kerdese) egy olyan szemelyt, akivel talan mar talalkoztal szakmai korben, aki talan nalad sokkal idosebb, akinek talan (nem tudhatom) tobb szakmai elismeresben volt resze, aki talan tanarod volt vagy akit amugy talan hallasbol ismersz es tisztelsz. Ez mind elkepzelheto...ahogy az is, hogy meg soha nem hallottal a tevekenysegeimrol.
Mindenesetre maradok tisztelettel,
Lilla
Egyebkent ha VELEM szeretnel beszelgetni (ketlem, csak kesztyüt dobsz), priviben keress. Kivancsi vagyok, megteszed-e...
Ennyit a kez-tyüröl. Marad a földön, nem eri meg lehajolni erte.
Edesem, ne az en lelkemmel foglalkozz, hanem tanuld meg: a psziChologust C-vel irjak. MINDENÜTT.
Ugyhogy nekem ne akard elmeselni, hogy kollega vagy.
Ennyivel (s a gondolkodas/fogalmazas "egyszerüsegevel") tökeletesen leleplezted magad.
(ez persze nem baj, csak
.
Bocs.
Szervusztok Kedves Holgyeim!
Jomagam 23 eve dolgozom pszihologuskent (a korom maradjon titok, meg egy ket evtizede praktizalo pszihologusno is lehet hiu
). A Cambridge-en tanultam, doktoraltam, osszesen 9 evet toltottem azzal, hogy elmelyuljek a szeretett hivatasomban. Doktoralas utan 8 evet toltottem Londonban, ez a nyolc ev, mely alatt termeszetesen a szakmaban dolgoztam illetve osszesen 147 kutatasban vettem reszt, volt a szakmai tudasom egyik lenyeges alapkove. 15 eve tertem haza magyarorszagra, Budapesten azota sikerult megvalositanom a nagy almom, 5 eve van sajat pszihologusi rendelom, emellett egyetemi professzorkent adok elo az e forumon mar emlitett egyetemek kozul az egyiken.
Bevallom nem a veletlen sodort erre a forumra, tanulmanyt keszulok irni illetve eloadast fogok tartani az internetes forumokon aktivan reszt vevo egyenek viselkedeserol, egymashoz fuzodo viszonyarol, konfliktusra valo reakciojarol, pozitiv visszajelzesekre valo reagalasarol, es meg folytathatnam a listat, de nem ez a valodi mondandom. Be kell vallanom, toletek nagyon sokat tanulok, roppant kulonleges ez a forum a tobbihez kepest. A kulonlegesseg alapja az, hogy a tema egy olyan szemelyiseg lete, akinek a magatartasat kulonosen sokfelekeppen lehet ertelmezni. A negativ polust (gondolok itt azokra az egyenekre, akik, egyszeruen fogalmazva "nem szeretik Somat") meg az is 'erositi', hogy Soma egy ismert szemelyiseg, tehat barmit tesz, nem a szomszed, a csalad es az utca lakoi latjak, hanem majd' egy orszagnyi ember. Ott van a masik oldal, azok, akik 'szeretik Somat', akik kozott viszont ohatatlanul vannak olyanok is, akik csupan azert 'vannak az o oldalan', mert a szemukben o a 'Legy onmagad!' amugy nagyon szimpatikus csatakialtas megtestesitoje, mely csatakialtas roppantul felkelti azon egyenek erdeklodeset, akik nincsenek elmelyulve a temaban, csak laikuskent, mondhatni atlagemberkent szemlelik az ujabban egyre inkabb teret hodito "Legy onmagad!" nevu mozgalom oriassa valasat.
Nos, megprobalom rovidre fogni, pedig ez nem az erossegem! :)
Soma valoban nem pszihologus. Azonban en soha nem hallottam tole, hogy annak nevezte volna magat, pedig nyomon kovetem a mediaban torteno szerepleset. Soma egyszerre 'falusias' es intelligens. De intelligensnek mindenkepp intelligens. (Szegeny Semiramis, mar biztos tervezed a valaszt erre...). Somat az nlcafe felkerte, hogy egy rovatban adjon tanacsot, segitseget az ezt levelben kero holgyeknek/uraknak. Hangsulyozom, Somat, mint EMBERT, nem pedig Somat, mint pszihologust kertek fel - es o tokeletesen teljesiti a kerest. En, mint pszihologus, lennek elsokent felhaborodva, ha o pszihologusnak nevezne magat, de ezt nem teszi. Szoval Soma, mint ember, valaszol, tanacsot ad. O, aki szenvedelyes hive a Hellinger-terapianak es a kineziologianak, o valaszol. Termeszetesen leirja, hogy szerinte mi a legjobb legoldas, es mivel o szentul hisz a fennebb emlitett ket modszerben, ezert o erre eskuszik. Es ezzel nincs semmi baj, annal is inkabb, mivel minden leveleben szerepel a kovetkezo, vagy a kovetkezohoz nagyon hasonlito mondat: "Csak te tudhatod, hogy mi a helyes megoldas, en csak az altalad megadott informacio alapjan alkothatok velemenyt es meselhetem el, hogy EN mit tennek a TE HELYEDBEN." Ez egy korrekt mondat! Soma viselkedese annyira feltuno, hogy termesztes, hogy kialakul egy 'mellette'-tabor es egy 'ellene'-tabor. En speciell a 'mellette'-taborhoz tartozom, ket okbol:
1. a szakmam soran olyan szintu elfogadas alakult ki bennem az embertarsaim irant, hogy en a New York-i pisileses kepek lattan sem 'fuj'-ozok
2. ugyanazt 'szajkozom' en is a pacienseimnek, amit o a leveleiben, interjuiban, stb., espedig: most jott el az a kor, amikor az emberek ebredeznek. Mar tudjuk mit jelent sajat magunk elfogadasa, de meg meg kell tanulnunk alkalmazni. Tudjuk, hogy masokat csak akkor fogunk tudni elfogadni, amikor mar magunkat elfogadtuk. Beszelgetnunk kell magunkkal, elemeznunk kell onmagunkban mindent ami sajat magunkkal kapcsolatos, hogy ismerjuk meg magunkat, mely altal idovel majd meg is szeretjuk magunkat. Minden ember el kell jusson arra a pontra (hihetetlennek fog hangzani), ahol nem 'marunk vissza', ha valaki megmart minket, hanem ehelyett megprobaljuk megerteni, hogy az o szegeny lelke vajon miert faj, miert verzik szaz sebbol. Vagy (hogy ne mondjak ennyire szelsoseges dolgokat, mint a szaz sebbol valo verzes), meg kell tanulnunk, hogy ha valaki szelsosegesen es furcsan viselkedik, akkor ne ugy reagaljunk, hogy 'idiota', 'allergias vagyok az ilyen viselkedesre', hanem ugy, hogy jol megnezzuk azt az embert, es elgondolkodunk, hogy ezt a draga elolenyt, aki ugyanannyi meccset vivott meg az eletben mint mi onmagaval es masokkal, vajon mi keszteti erre a viselkedesre?
Velemenyem szerint Somat nem a primitivitasa vagy a hiressevalasi-vagya keszteti arra, hogy ugy viselkedjen, ahogy viselkedik hanem a kovetkezo dolog: bontogatja a szarnyait az onmagava valas egen. O meg nem onmaga - de ezen dolgozik minden percben, es mivel o ezen DOLGOZIK, ezert neha munek hat a viselkedese. De megjegyzem ezen mindenkinek kell dolgoznia. En a mai napig ezen dolgozom, ami miatt valoszinuleg neha az en viselkedesem is munek hato lehet...de ez nem is baj, mert ettol erjuk el a celunkat. Egy csecsemo tobb ezerszer probalja megtenni az elso lepest, amig sikerul neki. Ugyanigy van az onmagunk megismeresevel, szeretesevel (ezaltal masok szeretesevel). Tobb ezerszer kell probalni, es csak azutan sikerul. Tisztelt Holgyek es Urak, mi nem latunk mast, mint Soma szarnybontogatasat, elso 1000 lepeset. Es en nagyon kivancsian figyelem a vegkifejletet, mert en nem 'fuj'-ozok ha ot latom, en meg akarom ismerni, hogy megertsem - ahogy minden embert meg akarok ismerni, hogy megertsem. Errol a forumrol fokent semiramist szeretnem megismerni, mert sajnos attol tartok, o pszihologus letere is lelki problemakkal kuzd (nem bantani akarlak, draga, de egy kollegaval szemben hiabavalo a kontozfalazas).
Remelve, hogy a level hossza ellenere olvasokozonsegre talalok, maradok tisztelettel,
Lilla
Micsoda egy értelmetlen topic ez!
Egyesek a diplomát istenítik...találkoztam én már olyan diplomással (nem is eggyel), aki hülyébb, mint a sok éves átlag. A diploma még nem ad intelligenciát...főleg nem érzelmi itelligenciát! Mások meg azt írják, hogy kiütést kapnak Somától...hát akkor miért olvassák? Szerintem mindenki szabadon választja meg azt, akitől tanácsot kér, és ha meg is fogadja akkor pláne az ő magánügye, annak következményeivel együtt. Aki Somának ír, az ugyanúgy írhat egy szakértőnek is, senki nem kényszeríti. Somának van egy sajátos látásmódja, aki erre kíváncsi, hát szíve joga. Pár ember itt arra hívatkozik, hogy ő profi pszichológus és tudja, hogy Soma mekkora sületlenségeket ír...hát miért nem ír ő levelet Somának és teszi helyre szakmailag, konkrét példákkal tarkítva? Én magam is kíváncsi lennék a véleményére hosszabban kifejtve. Mert könnyű valakit leprimitívezni, de akkor indokolja meg és adjon lehetőséget a másiknak megvédeni magát...ettől lesz igazán profi.
Erről ennyit.
Sziasztok!
Nos, igen érdekes beleolvasni, ezekbe a helyenként elfajult hozzászólásokba.
Néhány évvel ezelőtt még én is "utáltam" mert ahogy ti még most is: üresnek láttam.
Szerintem rengeteget fejlődött, érdekes és figyelemreméltó a véleménye, nem játssza a pszichológust, mert nem az (legalábbis én sehol nem hallottam, hogy ezt állította volna magáról).
Írjátok, h. mindenre két megoldást ajánl. Az nem tűnik fel, h ő legalább vette a fáradtságot és két témába beleásta magát. Más csak kesereg, de semmit nem tesz sorsa jobbra fordulásáért. Ő tett, igyekszik másoknak is segíteni, a tanács pedig egy valamiben verhetetlen: egyáltalán nem kötelező megfogadni.
Kb. annyi élettapasztalatom van, mint neki, s ez idő alatt megtanultam, ha valaki ennyire utálkozik, az valamiért irigy. Nem is tudja, mert mélyen munkál benne, nem a felszínen.
Tehát lehet kezdeni az önismeretet az következő kérdéssel:
miért is utálom ennyire a Somát? (Ez is csak egy tanács nem kötelező megfogadni.)
Ja, és Kiszel Tündéhez végképp nem értem, hogy miért hasonlítjátok, mert attól a hölgytől még egy értelmes mondatot sem hallottam.
Szép estét mindenkinek!
Kedves Semiramis! Rég nem váltottunk ugymond véleményt, azalatt az idő alatt rájöttem néhány dologra, pl. h. nem minden ill. mindenki az aminek látszik, és elismerem h. néhány dologban jócskán igazad volt.. Mind 1, nem részletezem, igyekszem arra törekedni h. jó szakember válljon belőlem. És főként arra h. ne csak a pénz motiváljon hanem elsődlegesen a páciensek gyógyulása de addig még nagyon hosszú út vezet, igyekszem helytállni, és minél több tudást tapasztalatot elsajátítani.
Üdvözlettel: Rita