Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
A netes társkeresők jövője
2007-12-26 19:401.
Torolt_felhasznalo_576684
Létrehozva: 2007. december 26. 19:40
Most látom a hírekben, hogy az amerikaiak nagyon nyomják a témát.
A legújabb találmány az online villámrandi.
Online folyamatosan indulnak a 6 fős csoportok, ahova bárki jelentkezhet egy kattintással és amint összejön a 6 ember, azonnal indul a találkozó. Előtte persze látszanak a résztvevők képei is, hogy tudd, kik jelentkeztek eddig.
Ezután 5 perc alatt 5 emberrel beszélsz video chat-en és utána azonnal ki is értékelheted az illetőt (jöhet, inkább nem, még gondolkodom). Aki nem tetszett, az többé nem fogod látni, aki meg igen, azzal lehet szervezni a személyes találkozót.
A cég mottója az, hogy 1 percet bárkivel ki lehet bírni és ez elég jó előzetes szűrő ahhoz, hogy a kellemetlen találkozókat elkerülje az ember.
Itt megnézhető: http://woome.com/
Mit gondoltok? Nektek bejönne ez a módszer?
Kíváncsi leszek mennyi időbe telik majd, hogy egy élelmes ember itthon is megcsinálja.
A legújabb találmány az online villámrandi.
Online folyamatosan indulnak a 6 fős csoportok, ahova bárki jelentkezhet egy kattintással és amint összejön a 6 ember, azonnal indul a találkozó. Előtte persze látszanak a résztvevők képei is, hogy tudd, kik jelentkeztek eddig.
Ezután 5 perc alatt 5 emberrel beszélsz video chat-en és utána azonnal ki is értékelheted az illetőt (jöhet, inkább nem, még gondolkodom). Aki nem tetszett, az többé nem fogod látni, aki meg igen, azzal lehet szervezni a személyes találkozót.
A cég mottója az, hogy 1 percet bárkivel ki lehet bírni és ez elég jó előzetes szűrő ahhoz, hogy a kellemetlen találkozókat elkerülje az ember.
Itt megnézhető: http://woome.com/
Mit gondoltok? Nektek bejönne ez a módszer?
Kíváncsi leszek mennyi időbe telik majd, hogy egy élelmes ember itthon is megcsinálja.
Nekem biztos nem jönne be, túl gyors....
Kényelmes,nyugis beszélgetéseket kedvelem, egy este egy ember, és kész, aztán hazatérvén majd elgondolkodom. De sok egymás után és utána upsz gyorsan döntsem el.....az nekem nem megy.
Egyébként furcsának találom ezt a módszert.
Akinek van kedve nézzen be nemrég indult ingyenes online társkereső oldalunkra.
Folyamatosan szeretnénk a rendszert új funkciókkal bővíteni, de amit már most is kínálunk:
- tetszőleges számú fénykép feltölthető
- keresés számos előre beállított feltétel szerint
- keresés a partnerek bemutatkozásában
- fórum
- saját napló
Gyertek és használjátok ki a lehetőséget, hogy még új az oldal, viszonylag alacsony a regisztált társkeresők száma így talán egy ember megismerésére több idő jut 3 másodpercnél. :D
Kattints ide, hogy az oldalra juss!
Üdvözlettel:
A Net-Társ csapat
http://www.net-tars.hu
Sziasztok!
A 8perc8randi.hu-t nem ajánlom senkinek! 1. pénzbe kerül, lehúzós, 2. a lány a saját párkapcsolatában nem tud rendet tenni, nem ért hozzá, akkor meg hogy tudna másnak segíteni??
Igen, kárba veszett 8 hónap. Persze, hogy az természetes, ha kíváncsiak a felek egymásra akkor rövid időn belül találkoznak.
Egyébként a baráti körömben sok az egyedülálló (nő, férfi)és ők eléggé keserű szájízzel nyilatkoznak. Innen a véleményem.
Gratulálok Neked, természetesen ilyen is van!
Legjobb barátnőmet én is a neten találtam meg, egy állatvédős oldalon...
A barátnődéknél inkább az volt a gond, hogy külföldön élt a férfi és 8 hónapig nem tudtak találkozni. Ha pl. a szomszéd városban élt volna, akkor néhány levélváltás után (és amikor már kíváncsiak egymásra) összejön a randi, és ha nincs kölcsönös szimpátia, nem megy el 8 hónap fölöslegesen.
Egyébként én is internetes társkeresőn ismertem meg a kedvesemet. Volt néhány levélváltás, fényképcsere. Aztán az első randitól kezdve olyan természetesen alakult minden, mintha mondjuk társaságban ismerkedtünk volna össze.
Mi is neten ismerkedtünk meg a férjemmel
Nem társkeresésnek indult egyikünk részéről sem.
Egy hétig leveleztünk, aztán találkoztunk.
Novemberben voltunk 2 éves házasok, a kisfiunk 13 hónapos
Inkább arra gondoltam, hogy elvárások nélkül. De a te verziód sem rossz.
Sztem ez sem jobb mint a netes társkeresés többi formája. A webkamera is csal, ahogy egy fénykép is. Továbbá szerintem egy órás beszélgetés kell személyesen ahhoz, hogy el tudd dönteni, hogy érzed magad a másikkal, akarsz-e találkozni újra vele. De persze van olyan is, akinél az ember 5 perc után tudja, hogy soha az életben nem akar :-)
Sziasztok
Látom megy a topic.
na dettó..
Èrzelmi lerablás.... már a saját szüleinket is leraboljuk érzelmileg, ha itt tartunk.
Hüha... na, ez nálam is alapélmény.. többek között okozója, hogy nem élek már Magyarországon, hogy zenész lettem. A férjem orosz és hasonlóan kilóg a sorból. Habár a mi szakmánkban valahol mindenki kilóg a sorból.. néha próbákkor terhelö is ennyi különbözö arccal közös nevezöre jutni..
Egyébként idövel rájöttem, hogy a legtöbben úgy érzik, hogy kilógnak a sorból és a társadalomba való beilleszkedés, vagy az új dolgokhoz való alkalmazkodás megtanulásának folyamata sokszor ejt sebet az embereken. A kérdés, hogy ki mire használja a seb okozta fájdalmat, az ebböl fakadó negatív érzelmeket, energiát.
Az I heart Huckabees c. film nekem nagyon tetszett, mert baromi jól közelíti meg ezt a "kilógás" problémát is.
Gondolom "értelmes emberek" alatt érted azokat, akikkel valamelyest egyezik az álláspontotok. Igaz? Na jó.. Bocs, ha nagyon lerohantalak.
A topik elejére visszatérve.. engem szörnyen bosszant a ez a fajta hozzáállás a párkapcsolathoz.. mint korábban írtam,
próbálok hinni benne, hogy léteznek még emberek, akik képesek a szó igaz értelmében egymást szeretni és tisztelni.Képesek ezt megtanulni. Persze, amiröl beszélek most, Te valóban másképp látod.. és igazad van.. hagyjuk is a témát. Talán öt év múlva beszélgessünk mégegyszer.. és addig kívánom neked, hogy ne a gépet kelljen abban az idöpontban macerálnod, hanem esetleg valaki mást..
Az jó, ha most nagyjából okésan érzed magad. Én beszélgetős terápia helyett, ami az én amatőr véleményem szerint pont nem való neked, keresnék a helyedben valami komoly, többemberes kurzust, ahol önismerettel foglalkoznak. A pszichodrámát esetleg. Lehet, hogy olyat hozna ki belőled, amire nem is gondoltál.
Na, én is befejezem, és ígérem, egy darabig nem zavarlak többet.
Addig is a legkomolyabban kívánok neked további, belőled kiinduló életminőség-javulást.
Akadt némi dolgom a géppel kapcsolatban, mivel ilyenkor kisebb az adatforgalom. Közben találtam ezt a topikot, beleolvastam, volt két értelmes ember, akivel jó volt elbeszélgetni. Vagdoss nyugodtan, ha úgy gondolod. Egyébként jól szórakoztam azon, hogy ugyanazt a habitust és gondolatokat feltételezed rólam, amivel te bírsz. Asszem, jobb ha meghagylak ebben a hitedben. Vitába meg olyanokkal bocsátkozom inkább, akiktől úgy érzem, eltérő (akár ellentétes) véleményünk ellenére van mit tanulnom.
Visszatérve a topicindításra: én nagyon fals ismerkedési ötletnek tartom.
Először is az "1 percet bárkivel ki lehet bírni" mottóból süt a lemondás, a pesszimizmus. Miért, olyan emberek gyűlnek oda, akikkel mondjuk 10 percet már nem lehet kibírni? Ahhoz képest, hogy egy párkapcsolatban évtizedekig kéne kibírniuk egymást!
A másik: valaki írta, hogy milyen jó, hogy fel sem kell a fotelból állni, úgy lehet ismerkedni. Valóban, még egy bemutatkozó szöveget sem kell megszerkeszteni, mint egy internetes társkeresőn! Pont ez a baj vele! Nyilvánvaló, hogy azok az emberek fogják igénybe venni (legalábbis nagy arányban), aki lusták tenni a sorsukért, inkább a sült galambot várják a szájukba. Kíváncsi vagyok, ki szeretne ilyen partnert magának!
És még valami: a megismerkedés hosszú folyamat. Nem egyperces villámrandik kellenek hozzá, hanem sok órás beszélgetések, meghitt hangulat. Annak idején a rapidrandik ötletét is marhaságnak tartottam, ugyanilyen okból. Illetve egyvalakinek jó ötlet: aki szervezi!
Miért kell egy 6 fős csoport????????????????
egy az egyhez nem jo???????????
Egy vélemény legyen már vélemény.. a pártatlanságnál jobb. èn már unom ezt is nagyon, ezt az álszent, nézzük már el, meg mindenki szabad úgy élni, ahogy akar dumát.. ez a legnagyobb hazugság, ami létezik ezen a bolygón.. így, vagy úgy, mindenki determinált és így vagy úgy megpróbáljuk befolyásolni és meggyözni egymást az igazunkról. Ez van.
De ugye a szeretet megbocsájtó.. képes vagy nekem megbocsájtani? Vagy tojsz rám? èrdekes dolgok ezek... itt van a téma fonákja.. vagy van neked is egy kis világod, ahol igyekszel szeretni és ezáltal a kiválasztottaidat védeni??? Ès onnan csak ritkán kilesegetni?
Minden mindennel összefügg. ès persze, hogy szinte képtelenség feltétel nélkül szeretni. De én legalább veszem hozzá a bátorságot, hogy megpróbáljam.
Nincsenek kapcsolati problémáim mert sose volt párkapcsolatom, ismerkedési az van de mivel abbahagytam az ismerkedési próbálkozásaimat már nem lesz.
Megválogatom ki érdekeljen.
Szóval nincsenek problémáim, vagyis most problémamentes vagyok, meg tünetmentes, bár még szedem a bogyót, nem lehet csak úgy abbahagyni.
A szerelmi kapcsolatról tényleg csak elképzeléseim vannak, ez igaz.
Viszont rám valószínűleg pozitív hatással lenne az tuti biztosan tudom.
Nade a másik félre gyakorolt pozitív hatásról már nem vagyok annyira meggyőződve.
Jóéjt.
mindez arról tanúskodik, hogy az emberek egy jórésze képtelen a szeretetre. Èpp tegnap idéztem Kornistól a Szeretetröl.. igen a szeretet az emberi ösztönök és ezáltal az evolúciós fejlödés ellen való.. hátráltatja azt.
Akkor mi értelme? Miért kell egy szaporodási, kiválasztódási és utódnevelöi funkciót betöltö vonzalomból ekkora ügyet csinálni? Hát nem furcsa??? Minek is vagyunk mi emberek?
Èn igyekszem ettöl a sok szar dologtól a saját kis világom és a családom védeni. Ès haladok és fejlödök. Merek szeretni, pedig néha nagyon nehéz. Olyan dolgokban is engedtem, amik miatt mások már rég leléptek volna a partnerüktöl. De erröl sosem fogok topikot nyitni,mert türelmes voltam, vagyok és megérte és megéri. Tanulunk és szenvedünk. Anélkül nem megy. Èn sem vagyok kivétel.
Lehet, hogy nincs igazam, de le merném fogadni, hogy a (szerelmi) kapcsolatról alkotott elképzelésed is egy meglehetősen statikus (és idealizált, bár ez most lényegtelen), és arról szó nincs benne, hogy ti ketten, akik részt vesztek benne, folyamatosan változtok, fejlődtök, nem utolsósorban azért, mert hatással vagytok egymásra. Arról nem is beszélve, hogy esetleg ez a kapcsolat a te személyes fejlődésedre esetleg pozitív hatással lehet. Kíváncsi lennék, mennyire van igazam ez ügyben.
Persze, szerintem is az őszinteség a normális. Én próbáltam már saját érdekemben más lenni, de nem megy. Nekem mindig az arcomra van írva, amit valóban gondolok.
Viszont tudod, ez nem olyan, hogy az ember elhatározza, végigcsinálja, és befejezi. Ilyen nincs. Ezt csak ELKEZDENI lehet. Ehhez a következő kell: szándék, hogy megtedd, és az erőfeszítés, amivel elkezded, és további erőfeszítések, hogy a folyamat ne üljön le. Gondolom, sejted, hogy tapasztalatból beszélek.
Komolyan kérdezem: téged érdekelnek általában véve az emberek? (Ehhez nem kell, hogy kedveld őket.)
Elmentem aludni, mert holnap ismét mennem kell pénzért gyökérkedni.
Jó éjt és köszönöm a beszélgetést!
De még a pszichodokimnak is eltartott egy darabig míg rájött szólamokkal nemsokra megy, intellektuálisan meg egész jó "ellenfél" vagyok
(pedig azért fizetek, nemcsak műkedvelő)
Ilyet, hogy üres és semmitérő, nekem például eszembe nem jutna kijelenteni bárkiről is. Ki vagyok én, hogy ezt megítéljem??? Különben is: minek alapján lehet eldönteni, hogy valami mennyit "ér"???? Tisztára, mint mikor az áruról alkudozik az ember a piacon. Ezt azért ne már. Tudtommal a rabszolgatartók kora lejárt.
Pusztán azért különbözni, hogy különbözzünk másoktól, ilyen szerintem nincs is, ez nonszensz. Annak mindig oka van, ami elsődlegesen szerintem az azzal szembeni ellenszenv, akitől különbözni akar az illető, vagy az általa képviselt elvvel való szélsőséges szembenállás.
Önként adom nem várok semmit, mondjuk nem is kapok, de ez mindegy végül is. Erre gondoltál ?
Nem tudom, nekem arra jó, az ilyen emberek jelenléte az életemben, hogy alázatot tanuljak, sokszor elfelejtem, hogy alázattal kell mások felé fordulni.
Én nem vagyok kőarc, csak zavarba jövök, ha mások kimutatják felém az érzéseiket, magam,tól meg eszembe se jut, pedig néha annyira szeretném, csak nem megy. De előfordul, hogy sikerül.
Érdekes, nekem most homályosan rémlik, hogy korábban volt ilyen, hogy valakit tiszteltem, aki engem nagyon nem kedvelt. De valahogy érzem, hogy ma már ilyen elő nem fordulhatna velem. Megmagyarázni nem tudom, miért van így, de asszem, így van.
Ez egy olyan lelkiállapot, vagy még inkább tudatállapot, ami kicsit hasonlít az önfeladáshoz. Vagy tulajdonképpen az is. Ideiglenesen feladod önmagadat, a saját nézőpontodat, hogy a másik szemszögéből lásd, amit ő lát. És ezt nem érzed tehernek. Ja, igen: ehhez nem kell még csak szerelmesnek sem lenni, ezt sima felebaráti szeretetből is meg lehet tenni. (Nem vagyok vallásos, sőt, fúj.)
Igen, hasznára. Hogy használni tudja, amit tőled kapott. Hasonló ahhoz, mint ahogy úgy vásárolsz karácsonyi ajándékot, hogy feltételezed, örülni fog annak az, aki kapja. Ez miért vásár? Ha nem önként adod neki mindezt, akkor kutyafülét sem ér az egész. Márpedig az önkéntesség kizárja a vásár fogalmát, nem?