Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szakítani....de hogyan?
Létrehozva: 2008. február 18. 09:16
Sziasztok!
Természetesen álnicken írok….. egy régebbi topikba írtam először, de egy kedves és segítőkész fórumozót leszámítva nem igazán írt senki.....
Szóval, röviden a szitu:
Régóta vagyunk házasok, van két kisgyermekünk, akiket nagyon szeretek. A házasságunk évek óta nagyon langyi, a megszokások uralják a hétköznapokat, ill. a gyerekekkel kapcsolatos dolgok. Nagyon különbözőek vagyunk, kevés a közös érdeklődési területünk. Ő inkább otthonülő típus, jól elvan egyedül is, én meg szeretek nyüzsögni, emberek között lenni stb.
Sokszor megfogalmaztam már magamnak, hogy valószínűleg már nem lennénk együtt, ha nem lennének gyerekeink….. amúgy valamilyen szinten ragaszkodunk egymáshoz, de az a régi nagy szerelem már rég kihűlt. Elhagyni nem akarom, mert jó ember, nagyon jó apa, és nem áldoznám fel ezt a biztos, de nagyon langyos kapcsolatot egy bizonytalanért……főleg a gyerekek miatt……
De van egy másik férfi ....... nős, gyerekei vannak …….pár éve ismertem meg, már akkor kialakult valami fura vonzódás közöttünk, ami sosem lett kimondva, csak mindenféle metakommunikációs jelekkel kifejezve…..közös társaságba jártunk, jókat beszélgettünk, néha felhívott ezzel-azzal, soxor félórákat dumáltunk….. kb ennyi történt. A férjemmel nem igazán alakult ki jó kapcsolata, elég felszínes „hogy vagy?” társalgásig jutottak. Velem viszont elég jó „haveri” viszonyban volt.
Már egy ideje ritkábban találkozunk, viszont nyáron történt vmi egy közös ismerősünk kapcsán (egy elég súlyos konfliktushelyzet), ami egyre több beszélgetést eredményezett, eleinte telefonon, de aztán valahogy „egymásra találtunk” chaten. Azóta (kb féléve) hetente többször (de min. egyszer) chatelgetünk, mikor miről. Természetesen napközben folynak a beszélgetések…khm….munkaidőben…..
Elég bizalmas kapcsolat alakult ki közöttünk, egyszer-kétszer a házassági problémáiról is írt (sajnos, elég régóta kínlódnak ők is egymással), ami persze nagyon felkavart, és megkértem, hogy ne tegye, mert nem rám tartozik. Azt is tudtára adtam, hogy nem hiszek a férfi-nő barátságban, mert előbb-utóbb min. az egyikben több is kialakulhat…..
Mikor néha találkozunk (közös társaságban), a chatelések óta azt játssza, hogy max. köszönőviszony van közöttünk, amúgy nincs köze hozzám. Erre egyszer rákérdeztem, mégis mi az oka, annyit válaszolt, hogy nem tudja, a férjem tud-e a mi nagy barátságunkról és emiatt visszafogott kissé. (Amúgy a férjem nagyjából tud róla, igaz, nem részletezem neki a beszélgetéseinket). Én amúgy azt gondolom, hogy a felesége nem tudja, hogy velem milyen kapcsolatban áll…..
Na hogy rövidebbre fogjam…..Hetek óta azon tipródom, hogy bár mostanában szinte az egyetlen örömforrást a Vele történő beszélgetések jelentik, mégis szakítanom kell vele, mert már totál szerelmes vagyok, és ez így nem mehet tovább…..de nem tudom, hogyan tegyem……nem akarom elárulni az érzelmeimet, tehát erre nem tudok hivatkozni. Semmi olyan konkrét „fülöncsíphető” flörtölgetés nem történt közöttünk, ami már nagyon gáz lett volna. Jó-jó volt pár ártatlannak tűnő, kicsit félreérthető megjegyzés, de tényleg semmi konkrét, amire hivatkozhatnék. Egyszerűen van egy barátság, ami részemről már régen több………részéről meg nem tudni.....
Nagyon jól tudom, hogy ennek véget kell vetni, ha meg akarom menteni a házasságom, sőt bele se kellett volna menni, úgyhogy kérlek, kíméljetek meg az erkölcsi prédikációktól……ki akarok belőle mászni, bár most úgy érzem, belehalok, ha elveszítem, de ez akkor se mehet így tovább!
Szerintetek mit csináljak??? Hogyan mondjam meg Neki, hogy szakítsuk meg ezt a "barátságot", anélkül, hogy elárulnám az érzelmeimet ill. őt is jól megbántanám?
Természetesen álnicken írok….. egy régebbi topikba írtam először, de egy kedves és segítőkész fórumozót leszámítva nem igazán írt senki.....
Szóval, röviden a szitu:
Régóta vagyunk házasok, van két kisgyermekünk, akiket nagyon szeretek. A házasságunk évek óta nagyon langyi, a megszokások uralják a hétköznapokat, ill. a gyerekekkel kapcsolatos dolgok. Nagyon különbözőek vagyunk, kevés a közös érdeklődési területünk. Ő inkább otthonülő típus, jól elvan egyedül is, én meg szeretek nyüzsögni, emberek között lenni stb.
Sokszor megfogalmaztam már magamnak, hogy valószínűleg már nem lennénk együtt, ha nem lennének gyerekeink….. amúgy valamilyen szinten ragaszkodunk egymáshoz, de az a régi nagy szerelem már rég kihűlt. Elhagyni nem akarom, mert jó ember, nagyon jó apa, és nem áldoznám fel ezt a biztos, de nagyon langyos kapcsolatot egy bizonytalanért……főleg a gyerekek miatt……
De van egy másik férfi ....... nős, gyerekei vannak …….pár éve ismertem meg, már akkor kialakult valami fura vonzódás közöttünk, ami sosem lett kimondva, csak mindenféle metakommunikációs jelekkel kifejezve…..közös társaságba jártunk, jókat beszélgettünk, néha felhívott ezzel-azzal, soxor félórákat dumáltunk….. kb ennyi történt. A férjemmel nem igazán alakult ki jó kapcsolata, elég felszínes „hogy vagy?” társalgásig jutottak. Velem viszont elég jó „haveri” viszonyban volt.
Már egy ideje ritkábban találkozunk, viszont nyáron történt vmi egy közös ismerősünk kapcsán (egy elég súlyos konfliktushelyzet), ami egyre több beszélgetést eredményezett, eleinte telefonon, de aztán valahogy „egymásra találtunk” chaten. Azóta (kb féléve) hetente többször (de min. egyszer) chatelgetünk, mikor miről. Természetesen napközben folynak a beszélgetések…khm….munkaidőben…..
Elég bizalmas kapcsolat alakult ki közöttünk, egyszer-kétszer a házassági problémáiról is írt (sajnos, elég régóta kínlódnak ők is egymással), ami persze nagyon felkavart, és megkértem, hogy ne tegye, mert nem rám tartozik. Azt is tudtára adtam, hogy nem hiszek a férfi-nő barátságban, mert előbb-utóbb min. az egyikben több is kialakulhat…..
Mikor néha találkozunk (közös társaságban), a chatelések óta azt játssza, hogy max. köszönőviszony van közöttünk, amúgy nincs köze hozzám. Erre egyszer rákérdeztem, mégis mi az oka, annyit válaszolt, hogy nem tudja, a férjem tud-e a mi nagy barátságunkról és emiatt visszafogott kissé. (Amúgy a férjem nagyjából tud róla, igaz, nem részletezem neki a beszélgetéseinket). Én amúgy azt gondolom, hogy a felesége nem tudja, hogy velem milyen kapcsolatban áll…..
Na hogy rövidebbre fogjam…..Hetek óta azon tipródom, hogy bár mostanában szinte az egyetlen örömforrást a Vele történő beszélgetések jelentik, mégis szakítanom kell vele, mert már totál szerelmes vagyok, és ez így nem mehet tovább…..de nem tudom, hogyan tegyem……nem akarom elárulni az érzelmeimet, tehát erre nem tudok hivatkozni. Semmi olyan konkrét „fülöncsíphető” flörtölgetés nem történt közöttünk, ami már nagyon gáz lett volna. Jó-jó volt pár ártatlannak tűnő, kicsit félreérthető megjegyzés, de tényleg semmi konkrét, amire hivatkozhatnék. Egyszerűen van egy barátság, ami részemről már régen több………részéről meg nem tudni.....
Nagyon jól tudom, hogy ennek véget kell vetni, ha meg akarom menteni a házasságom, sőt bele se kellett volna menni, úgyhogy kérlek, kíméljetek meg az erkölcsi prédikációktól……ki akarok belőle mászni, bár most úgy érzem, belehalok, ha elveszítem, de ez akkor se mehet így tovább!
Szerintetek mit csináljak??? Hogyan mondjam meg Neki, hogy szakítsuk meg ezt a "barátságot", anélkül, hogy elárulnám az érzelmeimet ill. őt is jól megbántanám?
Nagyon soxor beszéltem már vele arról, hogy kéne váloztatni a dolgokon, már évekkel ezelőtt is, mikor még nem volt "harmadik"..... kampányszerűen max. 1 hétig kicsit mintha jobb lett volna minden, de igazából minden visszazökkent a jól megszokott kerékvágásba..... semmi konkrét változás....
amúgy tényleg fiatal vagyok még (33), és nem szeretném így leélni az életem.......
Szia!!!
Mintha a saját életemet írtad volna le.....dettó ugyanezt a cipőt hordom én is....a különbség annyi,hogy én már nem tudok attól a bizonyos harmadiktól szabadulni......
voltam ilyen helyzetben
akkor csodásnak tűnt ma már látom
csak beleképzeltem az "idegenbe" sokmindent
mond meg neki hogy szereted azonnal le fog lépni!
amint írtad ő is csak érdekességet keres a házassága mellett.
elmúlik ne aggódj
A párod sejt valamit? Ha nem is egy harmadikat, de azt ő is érzi, hogy valami már nem olyan? Beszéltél már vele, hogy változtatni kellene?
Hidd el minden kapcsolat ellaposodik egyszer,kevésbé izgalmassá válik, a lángoló szerelem meg már csak pislákol vagy még azt se!
....de
A tüzet fel lehet éleszteni,persze ha a férjed is akarja,hisz annak idején valamiért őbelé is szerelmes lettél nem de??!
Amúgy teljesen igazad van, mert csak ettől nem fog megjavulni a házasságom, de talán kap egy új esélyt....... nézd, ez a "barátság" már rég nem elégít ki, hiszen szerelmes vagyok belé, ésebből nagyon lesarkítva a dolgot, vagy viszony lesz előbb-utóbb vagy a végleges szakítás. És én az utóbbira szavaznék, mert inkább megpróbálnám a lehetetlent: életet lehelni a házasságunkba, mint egész életemben lelkiismeretfurdalással élni.
Igen!
Mondd meg!
Az indoklást te magad is tudod!...,,a házasságom próbálom újjáépíteni''
egyszerűen nem lépsz be a chatre. Vagy regisztrálsz egy másik nevet amit ő nem fog ismerni. Mondjuk ez esetben is biztos őt figyelnéd.
szerintem holt felesleges elbúcsúzni tőle. Ha erre készülsz, az azt jelenti, hogy szeretnéd ha marasztalna. Egy mozdulattal szakíts meg minden elérhetőséget.
egyébként meg egyretértek az előttem szólókkal, hogy ha nem ő, akkor más fog majd elcsábítani.
Pear
Szerintem, ha most nem a csetes pasival, akkor mással fogsz hamarosan ilyen helyzetbe kerülni. Nem csak így kellene meg mentened a házasságodat, hanem másként is... (már ha valóban akarod és érdemes) mert hiába remek apa a férjed, viszont Te nő vagy és gondolom még fiatal, természetes, hogy többre is lenne igényed...
Bocsánat az okoskodásért
Szia!
Én biztos,hogy nyiltan,kereken elmondanám neki mi a helyzet.
Természetesen csak azután, mielőtt magamban is tisztáztam, hogy én mit is akarok.
Tudom,ezt könnyű leírni és nehéz megtenni,de mi értelme halogatni??
Azt gondolom, semmi értelme fenntartani a "barátságot" Vele, hiszen szerelmes vagyok belé, és mégha csak felszínesen kommunikálnánk, akkor is az lenne, mint mostanság......alig várnám, hogy megszólítson a cseten, megcsörrenjen a telefon......körülötte járna minden gondolatom....
Tényleg le kell építenem teljesen, de mégis hogyan? Mondjam meg hogy bye-bye baby szép volt, jó volt, ennyi volt? Azért vmi indoklás csak kell hozzá......vagy nem?
Langyos hazassag,erdekes harmadik.
Tedd fel magadnak a kerdest,hogy ebben a hazassagban birsz e meg elni ugy 20-30evet?Ugy,hogy nincs senki mas az eletedben a ferjeden kivul?
Ha mar most kihuloben a hazassag,akkor vagy teszel ellene valamit.Kicsit felporgeted,felfrissited.
Ha nincs is kedved ebbe energiat fektetni,akkor nincs sok ertelme ennek a hazassagnak.
Ha most nem,1 ev mulva,2 ev mulva ujra bejon egy harmadik a kepbe.
Az ember néha azt nem veszi észre és értékeli aki mellette van.
Az ellentétek kiegészítik egymást.
Én a gyerekeim apjával foglalkoznék annyit mint egy olyan alakkal aki élőben nem vállal fel!
Szerintem mondd meg neki, hogy nem akarsz vele többet chatelni, kész. Írsz egy ôszinte, szép búcsúlevelet és el van intézve. Már ha tényleg ezt akarod...
Nyugodtan elárulhatod neki az érzelmeidet és szerintem akkor nem fog megbántódni, hiszen semmi rá nézve negatív nincs a dologban. Meg fogja érteni az érveidet.
De szerintem baráti alapon nyugodtan chatelhettek tovább. Írj neki csak olyan dolgokat, amelyeket a férjednek is bármikor megmutathatnál. Akkor a barátság is megmarad meg megbántástól se kell félni.
De elôször tisztázd magadban, hogy mit is akarsz.
Hm....Biztos, hogy ezt akarod? Mert ha igen, akkor viszonylag "egyszerű" a dolog: ne beszélgess vele. Vagy, ha ő kezdeményezi, legyél lényegretörő és rövid és zárd le a beszélgetést. Magyarán játszd meg a közönyöst.