Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szobacica-elet
Torolt_felhasznalo_753237
Létrehozva: 2008. Április 16. 17:15
sziasztok,
tesom masfel eve fogadott be egy akkor 4 honapos cicat, aki nagyon helyes, nagyon szeretjuk pedig en vilageletemben utaltam a macskakat, de o "meggyozott":)
de! valamelyik nap elgondolkoztam arrol, mivel batyam egyedul el, rengeteget dolgozik/utazik, bar ha elutazik akkor en "vigyazom" a ciccre, de egesz nap akkor is szegeny tok egyedul van, ha jo ido van, akkor ugyan nyitva van az ablak es ott ucsorog, de belegondoltam, szerencsetlen nem szenved igy?, hogy gyakorlatilag allandoan a 4 fal kozott van es gyakorlatilag a napi ossz' programja az, hogy varja mikor er haza valaki.
nem tudom, meg sosem volt halan kivul mas allatunk, de igazabol epp arrol beszelgettem tesommal a minap, hogy lehet, jobb lenne a macskanak ha elajandekoznank egy olyan helyre, ahol egereszni tudna, meg a fuvon napozni, stb., tehat amolyan rendes cicaelete lenne.
vagy tulzottan "emberfejjel" gondolkozom?
szerintetek?
De a lényegről: nem ítélkezem, hogy is jönnék én ahhoz. Igazad van, nem azon múlik, kinek mennyi állata volt vagy van, hogy mennyire ért hozzájuk. Bár némi összefüggést vélek, hisz több állat, több megért év nagyobb tapasztalatot feltételez. Ez a "szeretet" re nem vonatkozik! Egy nyolcéves kislány is szeretheti úgy egyetlen cicáját, mint egy ötvenéves felnőtt a négy kutyáját.(Pl)
Azt engedd meg nekem, hogy az a véleményem ne változzon, hogy én (!) azért nem tartottam a panellakásban állatot, mert sajnáltam volna őket abban az ökoszisztémában. Tiszteletben tartva más véleményét! Sajnáltam volna őket, jobban, mint magamat, mert hidd el, majd a szívem szakadt meg egy kutyáért vagy macskáért.
Mikor sikerült családi házba költöznünk, előbb volt kutyánk, mint kanapénk... mert én ilyen hülye vagyok. (Szegény feleségem!)
Amit a törvényekről írtál... hiába lenne drasztikusabb, mikor még ezt az "elnézőt" sem sikerül betarttatni! Ellenben hogy valamit nagyon, s nagyon hamar kellene ez ügyben cselekedni, az biztos! Lenne is ötletem, javaslatom, de két dolog hiányzik a megvalósításhoz: a "hatalom" és a "pénz"!
Üdvözlettel Gyuriur
Lelkiismeretesen végigolvastam hozzászólásaid, valóban nem mondtál ilyet, nem te mondtál ilyet, csak felháborodásomban valószínűleg összemostam a két véleményt, te szó szerint ezt írtad: „még a súlyos bűnöket elkövetett emberek is kijutnak a börtönből előbb utóbb! Mi bűnt követett el a macska, hogy "életfogytiglant" kap megszületése pillanatában?"
Ez a mondatod vihetett tévútra, ez az ami ellen tiltakozok. Mert én NEM büntetem a macskáimat!!! Nem vagyok valami fegyőr, aki fegyvert fog rájuk, de az tény az ajtó csukva van. Egyáltalán nem gondolom, hogy ez a természetes, nem is mondtam ilyet, azt mondtam az enyémek is lehetnek boldogok attól hogy bent élnek. Nincs választásuk, mert ez adott. Hogy mi lenne ha, arról nem tudom érdemes-e vitatkozni, csak néhány alkalommal láttam a macskáimat kint, de nem tetszett amit láttam. Két különböző dologról beszélünk: te azt mondod kint a legjobb nekik, én azt mondom itt IS jó nekik. Ahogy írtam nemsokára családi házba költözünk VÉGRE, mert nemhogy az állatnak, de még nekünk is ez a természetesebb! Akkor majd lesz alkalmam megfigyelni őket, s akkor majd elmondhatom én is, hogy mikor voltak boldogabbak, de akkor sem fogom szabadjára engedni, mert nincs tapasztalata, mert azt gondolom, hogy nem tudja megvédeni magát, és mert attól félek baja esik, mert igen, önző vagyok. Nem akarom elveszíteni, mert szeretem őket, és én így szeretem őket.
Azt mondod, azért mert nem tartottál lakásban állatot, még lehet véleményed, aztán mégis arra hivatkozol, hogy nekem kevesebb állattal volt kapcsolatom (szerinted). (Aki mindenben szexuális utalásokat vél felfedezni, az kérem ugorja át ezt a mondatot!) Akkor én biztos, hogy kevésbé szeretem őket? Aki tucatnyi gyereket szül, az jobb anya, mint amilyen az lenne aki egyet sem szül? Nem hiszem, sőt az élet sokszor bizonyította az ellenkezőjét. Én lakásban laktam, nem az én választásom volt, de a családom szinte minden más tagja családi házban él (egy se jut eszembe aki lakásban élne rajtunk kívül), többen foglalkoznak állatokkal hobbiból, vagy tenyésztéssel, haszonállatokkal…sorolhatnám, de nem vezet sehova sem, csak kérlek ne ítélkezz rólam az alapján, hogy hol élek! Ígérem nem teszem én se ezután.
És én sem értek egyet Kovács Lajosnéval, de mit tennék a macskáival akiket elhozok tőle? Nem tudom, de tényleg. Betegyem egy menhelyre, ajándékozzam el, és ha nem kell senkinek?
Úgyhogy annak ellenére, hogy nem értünk egyet, egy oldalon állunk azt gondolom. Az én cicáim ivartalanítva vannak, ha kijárnának, akkor sem növelnék akaratlanul a kóbor cicák számát. A törvényeknek is bizonyos pontokon sokkal drasztikusabbnak kellene lennie, mert az emberek még mindig csak legyintenek sok állatok érdekében hozott törvényre. Javaslom beszélgessünk erről.
Köszönöm, hogy elolvastál!
Nagyon rendes tőled, hogy befogadod a cicákat, tényleg!
Én azt írtam, ha van lehetőség, akkor jó, ha elkerül a cica "jobb" helyre. Ha nincs, ami biztos sokszor van, akkor érthető a helyzet, és marad a cicák gondozása, szeretgetése.
Nézőpont kérdése. Én igazából csak két példát láttam, az én cicámat és egy ismerősömét (ezek egyszerű házimacskák), aki sintén panelban tartotta egy ideig. Mindkét cica boldogtalan volt, és ezt nem csak gondolom, hanem látszott rajtuk, ki is mutatták. Tehát én ezért mertem írni, hogy "állatkínzás", de hogy ne legyen vita, ne értsd minden helyzetre és minden cicára. Hiszen a te szavaidból is azt vettem ki, hogy nem lehet általánosítani...
Jaj, te kockafej, most megsimogatnám, ha lehetne...
Kérlek, olvasd el a 123-ast, ha még nem tetted. Ez az egész kérdés nem fekete-fehér. Mert igaz, hogy a macskák ideális élettere a kert, de a legtöbb macska számára a kert nem választható opció, marad helyette a betondzsungelben való kóborlás, kukákból guberálás, a halál, a menhely - vagy egy lakás (amely korlátozza őt, de) szerető gazdikkal. (Ezt egy csöppet sem érzem hatásvadász felsorolásnak.)
Ha mi nem fogadjuk be a (volt és jelenlegi) macskáinkat, nem hiszem, hogy kellemes életük lett volna. Kertesházas befogadó pedig, mint írtam, nem akadt. Mit kellett volna tennünk? Otthagyni az utcán, mondván, hogy lakásban úgysem jó neki, akkor meg minek? (Nem akarom itt szentté avatni magunkat, egyszerűen csak nem volt szívünk otthagyni őket.)
Hát a cicára mi is van, h. többet költünk mint magunkra. Hogy többet foglalkozunk vele, mint magunkkal, ez pedig napi rendszerességgel így van.
Egyébként valóban, egy tökéletes világban kiengedném a macskámat. De nem abban élünk. Majd ha egy farmon élek, 50 km körzetben egyedül, autóktól távol, akkor el merem engedni póráz nélkül is az elkényeztetett, elkényelmesedett cicámat. Egyébként én mindent megteszek azért, hogy boldog legyen a cicám, és szerintem az is, legalábbis mindenki annak látja, aki ismeri.
Gyuriur
Na, ez azert mar finomitott velemeny.
Amugy a ketfajta macskaelet mas-mas elonyoket tartogat az allat szamara.
Mi emberek sem vagyunk egyformak, van aki imad kirandulni, mas utalja a termeszetet. De nem ez a boldogsag fokmeroje. Van, aki 3 oras repuloutat sem bir ki, mert kivankozik a friss levegore, mas utal sportolni, szabadban lenni (max a strandon doglik nyaron).
En tokeletesen ertem a kinti cicak kivaltsagait, a szabadsagot, az egereszest, ami dupla oromet ad ahhoz kepest, mint a legfinomabb Whiskas, hisz sajat zsakmany.
A szore egeszsegesebb, a sajat torvenyei szerint elhet.
De -hogy egy peldat mondjak- lehet, hogy nincs beoltva macskaleukemia ellen es csunya halalt hal.
Vagy egy nap nem jon vissza, mert elmarja egy kutya.
Vagy vasvillaval kiszurja a szemet valami barom.
Vagy megmergezik.
Tehat almat hasonlitani a kortehez nem erdemes...az egyik errol, a masik masrol marad le. Persze a ketto kombinacioja a tokeletes, egy emberhez kotodo, beoltott, egeszseges, de kint szaladgalo macsek.
Viszont a menhelynel barmely lakotelepi lakas jobb....
Meg egy dolog: alapesetben, vadallatok eleterol en is ezt gondolom, mint te. Hogy inkabb haljon meg az a foka fiatalon, oceanban, jegesmedve altal, minthogy 15 evet korozzon egy nevetseges meretu medenceben az allatkertben.
Csak szerintem a tenyesztett es emberhez szoktatott allatokat, fokent a kutyat es a macskat nem lehet ugyanebbe a semaba bepasszirozni.
Azzal egyetertek, hogy egy cicanak jo a szabad levego, minimum egy erkelyes napozasra jusson ki, de hogy minden lakasban tartott cica boldogtalan lenne...hat ezt nem hiszem.
Úgy látom, hogy nagyjából csak mi ketten vagyunk egy véleményen. Ez szomorú, de ugyanakkor örülök, hogy vannak még ilyen emberek, akik az állat érdekeit is fontosnak tartják...
Szép kis vita alakult ki, pedig csak a topic indító és macskája helyzetét kellett volna figyelembe venni, és véleményezni.
Én még mindig azt üzenem "glandulának", hogy ha tényleg van lehetőség, vigyék olyan helyre a cicát, ahol szeretetet és főként szabadságot kap, természetes közeget. Írta, hogy sokszor van egyedül a macska, így tényleg jobb lenne neki családi háznál. Az pedig biztos, hogy az új gazdit is megtudja majd szeretni, ragaszkodásig! :)
Minden jót!
Én is ismertem olyan cicát, aki életében nem lépett ki a (9.emeleti) lakásból, s látszólag boldogan élt. Az egyik legjobb barátomé volt (Sajnos már mindketten az égben vannak - de nagyon remélem, együtt!) Mondom, az egyik legjobb barátom volt, s sokat beszélgettünk "macskailag". Ő egyetértett velem, de nem volt más lehetősége, mert szintén "kényszerhelyzetbe került", örökölte a cicát.(Bár ő nem jutott arra a következtetésre, hogy csak szemből tudok dugni - bocsánat, de az előbbi hsz ekből ez nagyon tetszett!)
Nem tartom magam prófétának, s általában hozzáteszem, hogy a saját véleményem mondom - ami akár nem is helytálló mindíg, de én úgy gondolom. Lehet. Kézenfekvő is, mert itt mindenki a saját véleményét mondja, vagy idéz. Tovább nem is ragozom de ettől még tudhatom miről beszélek, s én is olvastam fiatal koromban a Khama Sutra - t.
Mégis azt mondom, itt a cicákról, az állatokról, a véleményekről kellett volna beszélgetni, nem rólam, vagy egymásról.
Üdvözöllek Gyuriur
Arra gondolt- ami bennem is megfogalmazódott már-, hogy amíg nem látod a macsáinkat nem jelentheted ki, hogy nem boldogok, hanem rabok. Szerintünk nem azok, mert így látjuk. A macska már nem vadállat, nem annyira domesztikált persze mint a kutya, de nem vad ragadozó. Ez az én véleményem.
Egyébként nekem sajnos már túl sok macskám volt, túl sok halált aszisztáltam végig állatorvos hiányában, és mondhatom, egyik haldokló macskámat sem láttam boldognak...
Kedves Gyuriur!
Idaig birtam, most en is hozzaszolnek.
Nem te, hanem egy masik hozzaszolo irta, hogy allatkinzas lakasban macskat tartani. Ez azert mar tulzas, barmennyire is kinti cica-parti az illeto.
Egyreszt, a macskak kozt is vannak kulonfele fajtak, egyenisegek, peldaul a ragdoll (egyik kedvencem), amelyeket nem_is_szabad kiengedni, mert nem tudjak megvedeni magukat!
Masreszt meg, nagyon sok a kobor macska, aki aztan egy szabadon engedett, akar gazdaval rendelkezo cicatol jol vemhes marad, es ezekkel a kiscicakkal mi lesz? Vagy azokkal a nemkivant cicakkal, akiket a gazdi nem tud eladni, elajandekozni, hanem vizbe fojt?
Probalj mar kicsit tobb perspektivabol gondolkozni! Nekem is van egy cicam, 11 hetes, 3 napja van itt...egyelore fel az ajtonyitastol, nem akar menni sehova.
Tudod, kutyabol is van a chivava, amit azert nem eresztenek szelnek, meg a labrador, ami rengeteget fut, szereti a vizet...
A mai tenyesztett macskak igenye nem egybevago a vadmacskakekkal, mint ahogy a kutyak sem azok a farkasok mar, akik az osemberrel oriztek tuzet.
A velemenyed megvaltoztatni nem akarom, de az enyem az, hogy vannak boldog szobacicak is...remelem, az enyem is azza valik.
Azt hiszem, klasszikussá váló szavaid szerint: "az Istenért (persze nagy "I" vel-bocs) tanulj meg gondolkodni!!"
Ja, és mit "bírtál eddig?"
Gyuriur
Nekem több macskám volt, s talán van is, mint amennyit Te életedben láttál. Az a jópár év maradt ki, amíg panellakásban laktam. Mert én nem "tartom", nem " csak befogadom", nem "megszánom", hanem szeretem az állatokat, köztük a macskákat is! Jobban, mint hogy rabságra ítéljem őket.
Milyen elmélet az, hogy "nem tudom, miről beszélek", míg nem tartottam lakásban macskát? Itt hívom fel figyelmed, hogy embert sem öltem, nincs tapasztalatom benne, mégis megmondhatom a véleményem... akár tapasztalat híján!
Megértem a speciális helyzetedet! Megértem, hogy Te egy adott szituációban 5 éves cicákat vállaltál fel, megmentetted az állatokat - lehetőségeid szerint! Tiszteletem neked érte! De ne hogy már ezt tartsd természetes helyzetnek (alapesetben a lakásban való állattartást), s engem vádolsz "nem tudod mit beszélsz" el! Te, ott, adott helyzetben (utólagos elmondásod szerint) helyesen cselekedtél! De Kovács 12 Lajosné nem cselekszik helyesen, ha telepakolja a garzonját csupán "szeretetből" macskával.
Legyen elég annyi: mindenki tegye, mert teheti, amit jónak lát... (ha jót is tesz) de ne várja el mindenki, hogy egyet is értsenek vele! Velem sem kell egyetérteni!
Gyuriur
Kedves gyuriur!
Eddig bírtam! Te egy igen erősen sarkított személyiség lehetsz. Fogadjunk, neked a dugás is csak vagy szemből, vagy sehogy megy!
Ideje lazítani, meglátni, hogy az ég szürkés, nem kék vagy fekete. Hogy van átmenet fekete és fehér közt, hogy élni sem csak vizen meg kenyéren lehet, hogy egyáltalalán, vannak KÖZTES DOLGOK!!!! A saját érdekedben ajánlom, hogy légy egy kicsit nyitottabb, különben előbb-utóbb bekkattansz, amiért a szemét világ nem idomul a te igen kemény értékrendedhez! És az istenért: TANULJ MEG VISZONYÍTANI!!
Arról beszélgettünk itt, hogy mi jó egy macskának szerintünk, s hogy sokunk szerint a macskánk boldog velünk egy lakásban. Erre jöttél te, s azt mondtad állatkínzók vagyunk, mert bent tartjuk a macskát. Mondod te, aki elmondásod szerint soha nem tartott állatot lakásban. Akkor te szerinted tudod miről beszélsz amikor azt mondod kínozzuk az állatainkat? Ha te állatkínzóknak gondolsz bennünket, az ugye nem erős?!
És egyvalamiben biztosan egyetértünk, szeretjük az állatokat!
Csak néhány mondat még: a cicáim 5 évesen ker ültek hozzánk, soha nem
jártak kint. Egy lakótelepen élünk , ha leengedném őket, vagy ellopnák,
vagy megvernék, vagy autó ütné el őket rövid időn belül. Próbálkoztunk
hámmal, de egy akkor már 6 éves macskát nem lehet rászoktatni,
akk ora stressz volt neki, pedig többször is próbáltuk, tanácsot is kértem
ezzel kapcsolatban hozzáértőktől, hogy úgy dönt öttem, nem teszem ki
ilyennek a macskákat. Elhiheted, hogy nem szenvednek, nem ülnek az
ablakban sóvárgó tekintettel , nem nyávognak az ajtóban vagy hasonlók. És mivel te nem vállaltál állatot a lakásban, ezért tényleg nekem kell elhinned, mert nincs saját tapasztalatod ebben. Ezért nem tudhatod miről beszélsz.
Údv Gyuriur
A kiirtást nem gondoltam komolyan. De tényleg érdekelne, mit lehet azzal a sok macskával csinálni. Azt hiszem, az elsőszámú gond az emberi túlnépesedés. Tulajdonképpen elvettük a macskák természetes életterét, abban meg, melyben most élnek, nem élnek elég jól szabadon, ugyanis mégiscsak tőlünk függnek valamennyire.
Tehát vagy a vadonba szoktatjuk őket vissza (ami azért lehetetlen, mert alig van hová), vagy együttélünk velük és hagyjuk őket "belőlünk" élni (ez sem valósul meg - ld. a kóbor illetve kinti macskák átlagéletkorát -, ugyanis az uralmunk alá hajtottuk őket, a mi érdekeink az elsődlegesek) és befogadjuk vagy legalábbis ételt biztosítunk nekik, vagy pedig marad a lakás. Nem tudom, sikerült-e értelmesen megfogalmaznom, amit akartam; röviden arról van szó, hogy nincs annyi ember, aki az összes macskát rendesen, kertesházban tartaná, így aztán van éhenpusztulnak, vagy pedig befogadják őket lakásban lakók (és még így is marad rengeteg). Valamennyire lehetne szabályozni a szaporulatot, ha az emberek hajlandóak lennének ilyesmivel törődni.