Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
http://www.ntk.hu/web/guest/home?p_p_id=mirai_shop&p_p_action=0&p_p_state=normal&p_p_mode=view&p_p_col_order=w1&p_p_col_pos=1&p_p_col_count=3&_mirai_shop_struts_action=%2Fshopping%2Fview_item&_mirai_shop_item_id=378384
azt hiszem, ebben
Köszi eddig is mindenkinek!
Igen, elfelejtettem írni, hogy milyen alkalomól kell: születésnapra lesz Édesapámnak, az unokájáról (kislányomról) csinálunk neki egy fotókönyvet és abba szeretnék néhány idézetet tenni.
Nagyon jókat írtatok - viszont a nagymamások sajna nem jöhetnek, mert elváltak, sajna..:-( és ez érzékeny pont..
Laár András (feldolgozás)
Nagy a Tél,
Nagy a Sár,
Nagy a Hó,
NagyApó
Ültünk egymás mellett, s te rám néztél
Meséltél egyre csak s meséltél…
Akkor én megkérdeztem mire vágytam
Nagyapa azt mondta:˝csak kitaláltam!˝.
Nagyapa a meséid olyan szépek
Mesélj nekem sokáig még, arra kérlek!
És mondd, nagyapa, igazak a történetek?
Kislányom, csak kitaláltam mindegyiket!
Kitaláltad? De miért? Miért nem mesélsz nekem
Igazat vagy valóságot?
Nagyapa mondta: mert a valóság kegyetlen.
Csak kitaláltam a meséket
Hogy neked olyan jó legyen
Ha arcodat nevetni látom
Az jó nekem.
Kitaláltam és meséltem
Szép perceket így szereztem
Ne haragudj kicsi lányom
De az élet már nem álom!
Nem haragszom, Papi, dehogy
Csak csodálkozom rajta
De már értem miért volt szép
A Csipkerózsika.
Az életemben a meséid fognak erőt adni
Hogy tudnék hát jó nagyapó, én rád haragudni?
Majd teljesíteni próbálok, hogy szégyent ne vallj velem
Papi mondja dühösen, hogy Jajj, drága gyermekem!
Az életemet és sorsomat nem látom előre én
S csak remélem nem leszek majd egyedül a Földtekén
S csak remélem igaz lesz, mit egyszer mondott az anyám
HOGY BÜSZKE LESZEL EGYSZER ÉNRÁM, DRÁGA NAGYAPÁM!
Ez nem éppen vers, de nagyon jó!
Hány éves vagy nagyapa?
Egy este egy unoka a nagyapjával beszélgetett , egyszer csak hirtelen
megkérdezte:
- Nagyapa, hány éves is vagy?
A nagyapa így válaszolt:
- Hadd gondolkozzam egy kicsit!
A televízió, a gyermekbénulás elleni védőoltás, a fénymásoló gép,
a kontaktlencse és a fogamzásgátló tabletta előtt születtem.
Nem volt még radar, hitelkártya, lézersugár és pengekorcsolya.
Még nem találták fel a légkondicionálót, a mosogatógépet, a
szárítógépet (a ruhát egyszerűen kitették száradni a friss levegőre).
Az ember még nem lépett a Holdra, és nem léteztek sugárhajtású
utasszállító
repülőgépek.
Nagyanyád és én összeházasodtunk és azután együtt éltünk, és minden
családban volt apuka és anyuka.
Én a számítógép, a kétszakos egyetemi képzés és a csoportterápia előtt
születtem.
Az emberek nem analizáltatták magukat, legfeljebb amikor az orvos vér-
vagy vizeletvizsgálatra küldte őket.
25 éves koromig minden rendőrt és férfit 'uram'-nak szólítottam,
minden nőt pedig 'asszonyom'-nak vagy 'kisasszony'-nak.
Párjuk a galamboknak és a nyulaknak volt, de nem az embereknek.
Az én időmben ha egy hölgy felszállt az autóbuszra vagy a villamosra,
a gyerekek és a fiatalok mindenki másnál hamarabb álltak fel, hogy
átadják neki a helyüket, de ha állapotos volt, a helyére kísérték és - ha
kellett - megváltották a jegyét és odavitték neki.
A nő elsőként lépett liftből ki; alátolták a széket, hogy leülhessen
egy férfi sosem üdvözölt úgy egy nőt, hogy ne állt volna fel, ha éppen
ült, kinyitotta előtte az autó vagy bármi más ajtaját, és a férfi segített
neki levenni a kabátját.
Az én időmben a szüzesség nem okozott rákot, és a családi erény
bizonyítéka volt a lány tisztasága a férj számára. A mi életünket
a tízparancsolat, a józan ész, az idősebbek és az érvényes törvények
tisztelete szabályozta.
Bennünket megtanítottak arra, hogy különbséget tegyünk jó és rossz
között, és hogy felelősek vagyunk tetteinkért és következményeikért.
A komoly kapcsolat azt jelentette, hogy jóban voltunk unokatestvérekkel
és barátokkal.
Ismeretlen volt a vezeték nélküli telefon, a mobiltelefonról nem is
beszélve.
Sosem hallottunk sztereó zenéről, URH rádióról, kazettákról, CD-ről,
DVD-ről, elektromos írógépekről, számológépekről (még mechanikusakról
sem, hát még hordozhatókról).
A 'notebook' jegyzetfüzet volt.
Az órákat naponta felhúzták.
Semmi digitális nem létezett, sem órák, sem világító számos kijelzők
a háztartási gépeken.
Gépeknél tartva: nem voltak pénzkiadó automaták, se mikrohullámú
sütők, se ébresztőórás rádiók. Hogy videomagnókról és videokamerákról ne is
beszéljünk.
Nem léteztek azonnal előhívott színes fényképek. Csak fekete-fehér
képek voltak, előhívásuk és másolásuk több mint 3 napig tartott. Színes
képek nem léteztek.
Nem hallottunk Pizza Hutról vagy McDonald'sról, se az instant kávéról,
se a mesterséges édesítőkről.
Az én időmben a fű olyasmit jelentett, amit nyírtak, nem szívtak.
Mi voltunk az utolsó nemzedék, amely azt hitte, hogy egy asszonynak
férjre van szüksége ahhoz, hogy gyereke legyen.
És most mondd, szerinted hány éves vagyok!
- Hát, nagyapó, biztosan több, mint 200! - felelt az unoka.
- Nem, kedvesem, csak 60!
megkérdezte:
- Nagyapa, hány éves is vagy?
A nagyapa így válaszolt:
- Hadd gondolkozzam egy kicsit!
A televízió, a gyermekbénulás elleni védőoltás, a fénymásoló gép,
a kontaktlencse és a fogamzásgátló tabletta előtt születtem.
Nem volt még radar, hitelkártya, lézersugár és pengekorcsolya.
Még nem találták fel a légkondicionálót, a mosogatógépet, a
szárítógépet (a ruhát egyszerűen kitették száradni a friss levegőre).
Az ember még nem lépett a Holdra, és nem léteztek sugárhajtású
utasszállító
repülőgépek.
Nagyanyád és én összeházasodtunk és azután együtt éltünk, és minden
családban volt apuka és anyuka.
Én a számítógép, a kétszakos egyetemi képzés és a csoportterápia előtt
születtem.
Az emberek nem analizáltatták magukat, legfeljebb amikor az orvos vér-
vagy vizeletvizsgálatra küldte őket.
25 éves koromig minden rendőrt és férfit 'uram'-nak szólítottam,
minden nőt pedig 'asszonyom'-nak vagy 'kisasszony'-nak.
Párjuk a galamboknak és a nyulaknak volt, de nem az embereknek.
Az én időmben ha egy hölgy felszállt az autóbuszra vagy a villamosra,
a gyerekek és a fiatalok mindenki másnál hamarabb álltak fel, hogy
átadják neki a helyüket, de ha állapotos volt, a helyére kísérték és - ha
kellett - megváltották a jegyét és odavitték neki.
A nő elsőként lépett liftből ki; alátolták a széket, hogy leülhessen
egy férfi sosem üdvözölt úgy egy nőt, hogy ne állt volna fel, ha éppen
ült, kinyitotta előtte az autó vagy bármi más ajtaját, és a férfi segített
neki levenni a kabátját.
Az én időmben a szüzesség nem okozott rákot, és a családi erény
bizonyítéka volt a lány tisztasága a férj számára. A mi életünket
a tízparancsolat, a józan ész, az idősebbek és az érvényes törvények
tisztelete szabályozta.
Bennünket megtanítottak arra, hogy különbséget tegyünk jó és rossz
között, és hogy felelősek vagyunk tetteinkért és következményeikért.
A komoly kapcsolat azt jelentette, hogy jóban voltunk unokatestvérekkel
és barátokkal.
Ismeretlen volt a vezeték nélküli telefon, a mobiltelefonról nem is
beszélve.
Sosem hallottunk sztereó zenéről, URH rádióról, kazettákról, CD-ről,
DVD-ről, elektromos írógépekről, számológépekről (még mechanikusakról
sem, hát még hordozhatókról).
A 'notebook' jegyzetfüzet volt.
Az órákat naponta felhúzták.
Semmi digitális nem létezett, sem órák, sem világító számos kijelzők
a háztartási gépeken.
Gépeknél tartva: nem voltak pénzkiadó automaták, se mikrohullámú
sütők, se ébresztőórás rádiók. Hogy videomagnókról és videokamerákról ne is
beszéljünk.
Nem léteztek azonnal előhívott színes fényképek. Csak fekete-fehér
képek voltak, előhívásuk és másolásuk több mint 3 napig tartott. Színes
képek nem léteztek.
Nem hallottunk Pizza Hutról vagy McDonald'sról, se az instant kávéról,
se a mesterséges édesítőkről.
Az én időmben a fű olyasmit jelentett, amit nyírtak, nem szívtak.
Mi voltunk az utolsó nemzedék, amely azt hitte, hogy egy asszonynak
férjre van szüksége ahhoz, hogy gyereke legyen.
És most mondd, szerinted hány éves vagyok!
- Hát, nagyapó, biztosan több, mint 200! - felelt az unoka.
- Nem, kedvesem, csak 60!
Fecske Csaba :Nagymamánál
A nagymamánál jó,
csak ott jó igazán
a nagymamának sok keze van,
de ez igaz ám!
Egyik kezével főz,
a másikkal mosogat,
a harmadikkal a fejemen
egy dudort borogat.
A sokadik kezével
kinyitja a tehénen a csapot,
s a tehénből máris
friss, meleg tej csobog.
A nagymamánál jó,
mert ott van nagyapa,
aki a mezőről tücsökszavú
estét hoz haza.Perdülj, kis citerám,
Vígságos nótára,
Kedves nagyapónak
A neve napjára.
Hány csillag az égen,
Harmat a fűszálon,
Kedves nagyapóra
Annyi áldás szálljon!
Pósa Lajos
Milyen alkalomra kell egyébként?
Szalai Borbála : Indulhat a vonatunk
Rajzoltam egy vonatot,
a vonatra ablakot,
ablakba egy nagypapát,
ölébe egy unokát.
Én vagyok az unoka,
nagyapám a nagyapa,
az ablakban mi vagyunk,
indulhat a vonatunk.