Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Képzelt beteg?
Létrehozva: 2008. július 18. 20:06
Sziasztok!
Újra ilyen témával inditok egy topikot,mert már nem tudok mit kezdeni a helyzettel,ami a következő:
A párom hugáról van szó,aki 17 éves,és folyton beteg(nek érzi magát).nagyon szeretnék rajta segiteni,de a szó nem használ,bárhogy próbálom megértetni vele,hogy egészséges,fiatal lány,nem ezzel kéne foglalkoznia ,hogy milye fáj,hanem élvezni az életét.
Tiszta depresszió,nem csinál semmit,ül az ágyon,ha beszél,80%-ban arról,hogy milye fáj.Átesett már mindenféle kivizsgáláson,negativ minden.Többször kellett ügyeletet hivni hozzá,mert azt mondta annyira fáj valamije.Ha a hasa,akkor biztos gyomorrákja van,ha a feje,ami most újabban folyton fáj,akkor agydaganata van,folyton a mellét nyomkodja...stb
Mit csináljunk vele??nagyon féltem,de nagyon idegesit is már...
Hogy értessük meg vele,hogy fejezze be ezt,mert valóban kialakulhat egy betegség,hiszen szinte előidézi magában.Nem tudunk már minidg kedvesen ,türelmesen beszélni vele,mert kikészit már,ha nem értünk egyet vele, akkor sír,hogy de ő érzi...
Mit lehet tenni?Volt valakinek ilyen ismerőse,családtagja?Hogy mászott ki belőle?
A kolleganöm van hasonlo helyzetben. Faj a gyomra, a hasa, de kisugarzik a vallaba, lababa. Alig eszik vmit, mert allitolag szinte mar mindentöl rosszul lesz. Sokat panaszkodik, az orvosok nem talaltak eddig semmit, mar mütetje is volt.
Most kuruzslokhoz jar, persze semmi pozitiv eredmeny. Tudja, hogy mindenkinek az agyara megy, elegge le van törve.
Egy par mondatabol azt vettem ki, hogy ö mar csak a gyerekei boldogsagart el, pedig meg csak 39 eves, ferjnel van. De mi van, ha ö valojaban kudarcnak eli meg az eddigi eletet, tele lemondassal, akkor is segithet egy pszichologus? A szerinte elszalasztott lehetösegeket mar nem hozza neki vissza.
Sziasztok!
Igen, Semiramis, mivel egy utcában lakunk az anyósommal, átlag minden 2. napon hallom a panaszokat. Ritkán megyek le hozzá, és az unokái is kerülik, egyrészt, mert messze laknak, másrészt: már mindenkinek teli van a .....sok panasztól. Ha csöng a telefon, már ideges vagyok, hogy már megint mi van? "Úgy kalamol a szívem! Addig jó, míg kalamol, mondom én, ha már nem kalamol, nem fog élni." Ő már nem fog megváltozni, nem látja be, hogy ha minden lelete negatív, akkor nincs szervi baja. Azt meg nem hiszi el, hogy neki pszichológus kellene, én a saját bőrömön tapasztaltam, hogy idegi alapon piszkosul beteg lehet az ember ! Azt tapasztalom, hogy az ilyen emberek úgy gondolják, hogy nagyon betegek, csak az orvosok hülyék, mert nem találják meg a bajukat. A fejükben kellene rendet tenni, de saját akaratuk ellenére ez nem lehetséges.
LEgalabb nem hallgatod a nyögeset.
Amugy a hipochonder NEM TUDJA, hogy az - a Te kedves ismerösöd (szerintem) igen, hiszen nem az agyat nyomja...
persze, borzaszto helyzet. Es udod, mi a legrosszabb? Hogy ö TENYLEG rosszul van!
HElyes, hogy beszeltel vele - ö tudja megfelelöen talalni, orvosilag szükseges (valoban az).
NEM.
NEM irtam, hogy erösitsetek meg, plane nem, hogy erezzetek vele együtt.Söt. OLvasd ujra, amit irtam. (szenvedhet, ha akar - de abban nem vagytok partnerek - vagy valtoztathat - es tamogatjatok.)
MIndössze a TÖLE ATVETT FELELÖSSEGET kell visszaadni neki - sürgösen.
HA ö panikbetegnek tartja magat, keressen Ö, NEM TI!!! egy pszichiatert, aki TERAPIAT IS csinal. Elutasitani, nem tudomasul venni (tökmindegy, mit gondoltok TI, ez az Ö betegsege) nem megoldas. TAjekoztodjon, keressen orvost - es legyen az ö kezeben a döntes, elmegy-e hozza.
Sziasztok!
Idáig azt hittem,hogy hipochondria fiatalok között nem létezik, mindig tanul az ember.
Nem tudom, hogy a pszichológushoz járáson kívül mi segíthet még, ha nem lehet a fiatal lányt meggyőzni arról, hogy nincs semmi baja, hiszen kivizsgálták.
Az én anyósom kb. 20 éve hipochonder, közben 10 éve meghalt az apósom, akinek nem volt semmi baja - anyósom szerint. Nála ez úgy működik, hogy felfedezni véli magán valami halálos nyavalya tüneteit, elmegy az orvoshoz, és addig jár a nyakára, amíg az el nem küldi mindenféle vizsgálatokra. Kiderült, hogy nincs semmi baja, erre a következő héten jön egy újabb halálos kór. Amikor a doki már nem tudja őt lerázni, ír neki gyógyszert, aztán a gyógyszer mellékhatásaira újabb gyógyszert ír. Én azt mondom, hogy ha annyi gyógyszert szednék, mint ő, már rég meghaltam volna. Az én anyósom a rossz házasságából próbált így menekülni - szerintem.
Ha a kislány nem tud kilábalni ebből a depresszió-szerűségből (csak laikus vagyok), végleg hipochonder lehet, és akkor az ég óvjon mindenkit tőle. Remélem, ő meggyógyul még ebből a betegségből, mert szerintem a hipochondria betegség. Az is lehet, hogy ha talál egy társat magának, meggyógyul.
18 éve eltört a lába, azóta le van százalékolva. Szerinte cukros, magasvérnyomsos, gyomofekélye van, magas a cholesterinje, állandóan visszarendelik !!!!! az orvosok. De ez nem igaz, mert egy kanyit se ad nekik, hogy érdekük lenne visszarendelni. Ezt ő találta ki. Hévízre jár évente, mert neki az jár !!!! Valami egyesületen keresztül most kocsit vesz, rokkant támogatással, 6 pár bőrcipő van már a spejzba, és egy egész stelázsi gyógyszer, amit nem szed be, ingyé van azért váltja ki. Állandóan kontrollja jár, persze negatív, ja és az is persze, hogy mentővel, vagy betegszállító kocsival. Nem eszik tortát, mert cukros, de 6 tábla szalonnát, 18 tokaszalonnát, 4 sonkát, 20 kg kolbászt rendelt, füstöltetett meg. Szerintem azt is kenyér nélkül eszi.
Azt már csak mellékesen írom le, hogy minden hétvégén 25-30 km-t gyalogol, mert vadászni jár.
Most épp nem jár hozzánk, mert a fentieket elmondtam neki.
Köszönöm. A kardiológussal (amint írtam) beszéltem, együttműködőnek tűnik. Persze apukám nem tudja a kezdeményezésemet. Azonban ez így nem mehet tovább, mivel az egész család életminősége mélyrepülésben van egyetlen ember miatt. (Félóránként vérnyomásmérés, hetente akar vérképet, minden harmadik éjjel "neki ügyelet kell(ene)" stb. ..., szörnyű ...)
Van igazság abban,amit irsz.
Akkor erősitsük meg a betegségében?Érezzünk együtt,sajnáljuk?
Van hogy sajnáljuk,és az a baj,nem tudjuk,hogy vajon tényleg fájdalmai vanank,vagy csak produkálja.Ő azt mondja,hogy nem játsza meg,ő pánikbetegnek tartja magát,nem hipochondenek.
Nem beszélünk folyton erről vele,sőt ,mi,én ,szinte soha nem hozom fel ezt a témát,magától mondja,hogy ezt vagy azt érzi.Nem tudom hogy nála az a helyzet áll fenn,hogy megerősitést vár az orvosoktól,a vizsgálatoktól,hogy na ugye mondtam,hogy beteg vagyok...vagy más.
A szülei is unják már,de aggódnak is,pesrze kisérték az orvosokhoz,kihivták az ügyeletet,amikor sirt ,hogy annyira fáj a feje,vagy gyomra,hogy nem birja elviselni,adtan neki injekciót,utána elmúlt,de másnap kezdődik előlröl a fájdalmai.de ők hisznek a leleteknek,amin minden negativ.
Ugy altalaban: NE diagnosztizaljatok. NE jelentsetek ki: EZ vagy AZ.
1) nem ertetek hozza
2) ha ertenetek is, a tavdiagnosztika nem müködik
3) ami EZ az egyiknel, az UGYANAZON TÜNETEK MELLETT MAS lehet a masiknal.
4) tehat keretik NEM stemplizni.
Topikindito! Tedd azt, amit javasoltam.(Kiegeszites: a pszi-jevel beszelhetsz, mindössze annyit, hogy közlöd a tüneteket.)
Azert megemlitem: pszichotrop szerek szivgyogyszerrel siman kombinalhatok. Csak a ket orvosnak EGYÜTT kellene leülni es megbeszelni az esetet.
A szivmütet utani panikbetegseg (sajnos) TERMESZETES VELEJAROJA ennek a mütetnek (is).
KLINIKAI tartozkodas kellene, ahol a ket szakorvos felügyelete alatt be kellene allitani a gyogyszereket - es SÜRGÖSEN PSZIHCOTERAPIA. CSAK gyogyszerrel sz..ra nem mentek - megfelelö pszichoterapias modszerrel a panik remekül kezelhetö.
SEHOGY.
Ez egy jatszma. Ö beteg, TI mondjatok, hogy nem az.
Egyet kell tenni: elmondani neki, hogy tEVEDTETEK, amikor at akartatok venni az iranyitast, a felelösseget. ezennel visszaadjatok neki jogos tulajdonat: a FELELÖSSEGET sajat eletevel szemben.
RAJTA mulik a sajat eletenek minösege. Es persze az Ö FELELÖSSEGE, mit kezd vale (marmint az eletevel). Elhet rosszul, folyton "betegen" (EZT A KIFEjEZEST HASZNALNI!!) - vagy kerhet segitseget. az Ö DÖNTESE, AZ Ö FELELÖSSEGE. Ezt a döntest TI tiszteletben tartjatok, akar szenvedni akar, akar valtoztatni. Az elöbiben NEM vagytok patnerek, a valtoztatasban a segitsegere vagytok. DE NEM TESZTEK HELYETTE SEMMIT - ES NEM VESZITEK AT A FELELÖSSEGET. Mert meg egyszer: az ö elete, az ö döntese, az ö felelössege.
ENNYIT, IGY. NEM magyarazkodni, NEM mentegetözni, NEM visszaterni a temara. Ha kell, NAPOKIG varni. Ö fog ra visszaterni - HA TI HAGYJATOK.
Depressziós! Pszihiátriára kellene elvinni.
Sajnos anyám is depressziós és ő is ilyen. Sosem tudjuk mikor valós a rosszulléte és mikor nem. Ha találnak nála az orvosok valamit, akkor láthatóan feldobódik tőle.
Valahogy csak ki kéne rángatni!
SEMMI nem érdekli, csak a bajai?
A szülei hogy állnak a dologhoz? Kiszolgálják?
Nem csinál semmit,semmihez nincs kedve,enni is alig eszik,egyszer egy nap,akkor is keveset,mert fáj a gyomra...
Egyetértek. Mint egy gyerek, aki, mindegy mivel, de felhívja magára a figyelmet, foglalkozzanak vele!
Viszont önpusztító ha bele is éli magát a betegségbe.
Elfoglaltság, olyan, amiben fel tud oldódni, persze doki mellett.
Jár pszchilógushoz...
Igen,biztos nem tudatosan csinálja,de kikésziti a családját is,meg a párját is ezzel.
Pesrze ő nem tartja magát hipochondernek.De ha tükörbe néz,és sápadtnak látja magát,akkor vesebaja van,a haja ha hullik,akkor krónikus agyagcsere zavara van...
Úgy gondoljuk,hogy testi panaszai megalapozatlanok , de az aggódás, a levertség és a szorongás lelkibeteggé, búskomorrá teszi.
Nem tudom mit tegyünk már vele.
Pszichiáter. Javasol terápiát, és gyógyszert felír, úgy gondolom.
Sajnos az apukám van hasonló helyzetben, mint az általad említett leány. Nagyon nehezen viseljük. Volt egy szívműtétje, és utána elhatalmasodott rajta a pánikbetegség. Pszichoszomatikus tünetei voltak, vannak. Ügyeletet sokszor riasztottunk stb. Az a gond, hogy a szíve miatt rengeteg gyógyszert szed, és nem igazán lehetett összekombinálni a tablettákat a pszichiáternek és a kardiológusnak. Őszintén szólva, nehéz eldönteni, hogy valójában tényleg szervi eredetű tünetei vannak az antidepresszánstól vagy sem. Kész kálvária. Mondjuk az apukám már 60 körül van, nyugdíjas, de egy 17 éves lány esetében nem mindegy, meddig húzódik a kezelés nélküliség.
Meg kell beszélni vele, hogy nagyon fontos a segítség. Kívánom, hogy javuljon a helyzet.
depressziós és pszichoszomatikus tünetei vannak.
orvos.
pszichológus
pszichiáter