Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
ÖrökSzinglik-MileszVeletek
Torolt_felhasznalo_770932
Létrehozva: 2008. július 20. 19:35
Kedves szinglik!
A kérdést azoknak teszem fel, akik túl a 30-on még sosem éltek párkapcsoltban.
Hogy fogtok családot alapítani?
Képesek lesztek alkalmazkodni, ha összeköltözésre kerül sor?
Ti hogy élitek meg a szingliséget?
Választottátok? Vagy az élet hozta így?
Boldgok vagytok?
Hogy látjátok magatokat 10-20 év múlva?
Lehet, mert ő csak ködösít...
De pl ilyen hsz-ek, mint a 4.hsz volt, na az elég érdekes. És tök világos is. Nincs ffi, nincs gond. Slussz.
Nem akarom megváltoztani. Ilyen ,igy szeretem. És remélem rátalál egyszer a boldogság egy társ személyében is.
Jobban értenél minket, mint a barátnődet? :) Bár lehet, mert másokat objektívebben lát az ember.
Harminc fölött mentem férjhez, és akkor éltem először férfivel én is. Isteni volt a szingli-korom. Őszintén. Eszemben sem volt más után vágyakozni. Ezer dolog jobban érdekelt, mindenre volt időm, lehetőségem, szabadságom, pénzem. Nem a család életem célja, van ilyen. Máshogy alakult, de az alapvető hozzáállásom így sem változott :))
Nem ugyanolyan, mint a "családban", de hát nem azért költözik össze valakivel az ember, hogy együtt egy új család legyenek? Akkor az miért lenne olyan sokkal másabb?
A barátnőd úgy látszik nem erre vágyik. (Vagy mégis, csak nem akarja bevallani?
)
Hogy mi lesz vele? Azt nem lehet tudni. Ha 40 évesen az fogja kielégíteni ilyen irányú vágyait, akkor miért ne bulizhatna 25 évesekkel?
Értem én.
Csak kiváncsi volnék hasonló emberekre, hogy megértsem.
Nem hiszem, hogy akkor kunszt lenne, hogy gratulálni kell, de köszi. Hozzáteszem:
1. Nyolc évig voltam kollégista, megtanultam alkalmazkodni, bár más ezt már otthon is megtanulja
2. Határozatlan pasival nem megy, a mostani párom karakán, és nem is szereti az önállótlan lányokat. Ezért is kellett hozzá idő, hogy rátaláljak. A megfelelő, hozzámillő pasira
A mai lányok szerintem, mint én is, megpróbálják egyedül élni az életüket, berendezkednek erre, élik világukat, de azt szoktam erre mondani, hogy nem láttam még szingli csajt, aki szimpla ágyat vett volna... és most nem csak a kufircolásra gondolok, ahhoz még ágy se kell...
Ha jön egy megfelelő, a szinglik 80%-a örömmel belevág. Szerintem.
Persze a családban kellett, de az nem ugyanaz.
Egyik jóbarátnőm pölö még nem élt kapcsoltaban -én még pasival se láttam járni- és ilyeneket mond: "nehogymá én mossam a gatyáit vmi f°&@#sznak??" Sztem ez hülyeség.
De azt tudom hogy képtelen alkalmazkodni. Csak féltem, mert úgy látom pár év múlva kiesnek a közeli barátok -pont a párkapcsolatok miatt. Majd 40 évesen 25 évesekkel fog bulizni??
Jó akkor neked fura. Ez min változtat? Az ő élete, az ő döntései.
Ha úgy alakulnak a dolgok, majd megoldja...vagy rosszul megy neki és úgy dönt hogy mégse jó neki a párkapcsolat. Vagy szépen lassan fejlődik és a párja jó esetben ebben is partner.
Mondjuk én csak azért hogy legyen párom, nem mennék bele egy kapcsolatba. Inkább vállalom a kockázatot, hogy nehezen megy majd az alkalmazkodás.
Szia!
Igaz, sem 30-on túli nem vagyok, és volt már együttélős párkapcsolatom, de szerintem, ha valaki szerelmes lesz, akkor nem fog nehezére esni, hogy alkalmazkodjon. Ha szerelmes az ember, akkor egy jódarabig nem nyűg a másik, meg a "korlátok", nem érzi őket annak. Vagy ha igen, akkor eleve nem tud/akar alkalmazkodni, vagy az nem szerelem, és akkor akár volt neki komoly kapcsolata, akár nem, nem fog menni.
De azért aki családban nőt fel, főleg nagy családban, annak is alkalmazkodnia kellett, nem?
Azért mert a szó legszorosabb értelmében nem élt valaki még összeköltözéses párkapcsolatban, az még nem zárja ki azt, hogy alkalmazkodnia nem kellett volna.
+ anno mikor nem élt még külön, hanem a családjával (szülők, testvér, stb. esetleg) akkor nem kellett alkalmazkodnia???
Igen, csak kiváncsi vagyok, mert a baráti társaságomban több példát látok. De a válasz nem egyértelmű.
Nekem az a fura, ha ennyi időn át a maguk urai, akkor mi lesz ha ne adj'isten jön a nagyszerelem. Hogy fog együttélni egy olyan ember, akinek soha senkihez nem kellett alkalmazkodnia...
én nem éltem még összeköltözött párkapcsolatban,nem is tudom hogy kell egy ilyenben viselkedni...
de gyanús,hogy ha 35 éves koromig nem lesz olyan komoly kapcsolatom akivel együtt élnék akkor agglegényként halok meg:)
Igen, vannak olyanok. Másokra meg nem.
Nem azt mondtam, hogy ne kérdezzen ilyet. Azt kérdeztem - szintén kiváncsiságból - hogy miért érdekli. Ugye, nem csak a topikindítónak szabad kérdezni?
Sanda gyanúm szerint aki maga választotta ezt az életmódot, azt nem nagyon érdeklik a feltett kérdéseid. Aki meg nem, az valószínűleg éppen eléggé szenved a helyzettől ahhoz, hogy ne hiányozzanak neki az ilyen kérdések...
Én már éltem összeköltözött kapcsiban. Unalmas, szar és nyomasztó a számomra. Kell a mozgástér.
A családalapítás nem érdekel, nem szeretem a gyerekeket, örömömet művészettel kapcs. hobbijaimban lelem, és sokat utazok, társasági életet élek, így szeretek élni.És abszolút nem vagyok egy fehérmájú alkat,számomra a szex nem fontos dolog.huszadrangú.
Ez részemről választott életforma.Ez vált be.
A párkapcs-ok során mindenféle nyavalyám jött elő a szemgyulladástól a szénanátháig.
s amióta egyedül vagyok, és nyugodtan, azóta elmúlt az allergiám - szerintem egyértelmű, miért jöttek ki az allergiás tünetek annakidején.
Ha még sosem éltek kapcsolatban, akkor honnan tudnák a válaszokat?
Miért lenne örök szingli, aki harmincévesen az?
Mire válasz ez neked?