Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Együttélés anyóssal
Létrehozva: 2008. november 3. 16:36
Sziasztok!
Nemrég voltam a 10 éves osztálytalálkozómon. Beszélgettünk és a 30 fős osztályomból senki sem lakik anyóssal. Szinte irigylésre méltó volt hallgatni. Férjem szerint, aki 40 éves és soha nem lehetne az anyja mellöl elhozni, azt mondta szerinte a fele kamuzik.
18 éve lakom az anyósommal joggal gondolhatnák aki ennyit kibírt együtt az már kibírja a hátralévő éveket is. Én nem így vagyok ezzel. Ahogy mennek az évek egyre idegesítőbb, egyre inkább otthagynám a francba. Mindenbe beleszól pedig én is 40 felé járok. Nincs egy önálló gondolatom, cselekedetem. Ez borzasztó !!
Várom a hozzászólásokat legfőképpen azoktól akik szintén együtt élnek az anyóssal , hogy oldjátok meg!! azok is írjanak akik együtt laktak és már külön laknak, egyszóval mindenki !
Köszönöm!!
Annyira belémhasított amit írtál, hogy most megyek, lezárom a gépet és felhajtok egy üveg whiskit sírva a sarokban...
Akkor egyszerűen csak kényelmes (lusta).
Amúgy tényleg nem jó ezeket a dologkat sokáig húzni, mert az egészséged rámehet. Húgos most augusztusban ment férjhez, kényszerből a férje szüleinél laknak, amíg felépül a házuk. Az anyósa aranyos, bár főzni nem tud, de az még elviselhető. Az após viszont azt hiszi, hogy ő a világ legokosabb embere, mindent jobban tud, mindenbe beleszól, kikészíti a tesómékat (a férjét is). Persze nem kellene vele összeveszni, mert mégiscsak ott kell még lakniuk jövő nyárig. Viszont az idegeskedés miatt a húgomnak valami pajzsmirigy-túltermelése vagy milye lett (strúma), ami már olyan komoly, hogy operálni kell. Szóval, nem hiszem, hogy megéri, főleg, ha megtehetitek, hogy elköltözzetek.
Sziasztok!
És akkor is ezt mondanátok, ha anyós egyedül él - messze van és nincs semmi segítsége?
A leendő anyósommal ez a helyzet és persze mindig a fiára számít, bármit is kell megcsinálni otthon. És ráadásul a nagymamával élnek ketten és én attól félek, hogy neki(k) ez így természetes.
Így is hallgatjuk a rosszallást, hogy ritkán rájunk (haza). Én sem szeretnék a saját családtagjaimmal se majd együtt élni, nemhogy anyóssal majd.. 
Hogy lehet ezt kivédeni? 
Off kérdés:
Ki milyen sűrűn látogat haza, ha nem él együtt anyóssal, saját családjával?
Sziasztok!
Én is sajonos együtt élek "kedves" anyósommal! 30 éves a párom, a mai napig kisfiúként kezeli, de már idegesítően! Példák:
-állandóan kíváncsiskodik, hogy hova megyünk vagy hol voltunk, mit miért csinálunk, persze mindenkor mindenhez van véleménye és azt hiszi mindent ő csinál a legjobban
55 éves és már jóformán gyűjti a szögeket a koporsóhoz, állandóan nyavajog valamiért, világfájdalma van.
Nem is írom tovább, mert a pumpa még jobban fel megy bennem, és sajnos tudom, hogy még lesz egy pár évünk együtt...
Én nagyon bírom az anyósomat, a szüleimet is szeretem, de nem laknék velük. Nem egészsges dolog.
Tiltakoztam én ellene??
Legalább több nő marad nekem
Szerintem a férjednek nincs igaza! Az emberek 90% nem az anyósával lakik együtt. A maradék 10% irdatlan mennyiségű békát nyel, akármilyen is jó fej is esetleg az anyós!
A férjed kompenzálja ezt Neked valahogy, hogy Te ekkora szívességet bevállaltál?
Szerintem a férjed nagyon téved. Az emberek (szerencsésebbik) nagy része nem lakik az anyósnál/anyóssal csak amíg feltétlenül szükséges. Negyven évesen pedig már tényleg a legtöbben önálló lábon állnak nem az anyucién.
Én szerencsés vagyok, egy percet sem kellett az anyósommal lakni. Mondjuk valamiért velem általában kevesebb baja van, mint a férjemmel. De a 200+ kilóméter távolság segít abban, hogy igazán jó legyen a kapcsolatunk.
Megjegyzem, én a saját anyukámmal se akarnék élni - amúgy imádom - és ezt neki is megmondtam. Az ő véleménye is az, hogy úgy egészséges, ha mindenki a saját családjával lakik.
Tényleg ennyire fafejű a férjed?
Őrület, de egyetértünk :-)
Én is kivágtam volna az ilyen férjet, nem tartom felnőtt embernek.
Topikindító:
Én konkrétan egyetlen embert sem ismerek (pedig igen tág az ismeretségi köröm) aki együtt élne anyucival családos létére, főleg nem ennyi idősen.
Laktam anyóssal 19 éves koromban kb 1 évig, a pasi se tartott sokkal tovább, nem véletlen.
Nézzük csak ...
... te férfi vagy, és a férjed anyja az anyódod ... akkor lehet, hogy nem is anyós, hanem após?
Látom mindenki téged hibáztat a kialakult helyzetért, én is egycipőben járok veled, de azért nem tartok 18 évnél, csak háromnál...
18-at ha kibirtál akkor őszinte részvétem, erős nő vagy, és nagy a tűrőképességed, te tényleg szeretheted a férjedet, ha erre is képes voltál-vagy miatta!
Nekem volt egy pasim, csak egyszer tette meg azt, hogy nagyon nagy szükségem lett volna rá, ezt tudta, és mégis az anyukával mentek szülinapozni, ráadásul családilag.
1. mert nem merte megmondani az anyukájának, hogy bocs, mama, a páromnak lenne szüksége rá, merthogy mi lett volna abból...
2. a családi szülinapra tök természetes volt, hogy nem hív meg, mert az anyukája rossz szemmel nézte volna, persze, ő itt volt a mi szülinapjainkon
Abban a percben lett kidobva, mint a sz.ros macska. És úgy érzem, hogy jól tettem.
Milyen férj lett volna ebből? A lassú öngyilkosság egyik módja, hogy a századik senki vagy a "szent családban", mert ŐK mindent jobban tudnak, és ŐK egy család, te meg egy "befogadott". Ezt nekem meg is mondták, hogy azzal, hogy járunk, ők "befogadtak engem", de attól még ők egy család, én meg a járulék.
Kamuzik??? Hát, nem hinném... Érdekes hozzáállás a férjedtől...
Anyagilag bírnátok a különlétet?
Mi soha nem laktunk együtt, az is elég, hogy az anyóséktól örökölt lakásban lakunk, és időnként magukról megfeledkezve hazajárnak...
Szerencsére a férjem is tisztában van vele, hogy nem tudnánk együtt lakni velük...
Beszélj a férjeddel az érzéseidről!
szia!
én még egy városba se szívesen költöznék az anyósjelölttel.
hogy nem merült fel sosem h elköltöztök? férjed ennyire mamapicifia?
mondjuk olyannal se szívesen kezdek, aki jóban van az anyjával, de te tudod.
Nem irigyellek, de ez a te döntésed is.
Időnként valóban jöhet olyan élethelyzet, hogy be kell nyelni az anyóst, de soraidból azt vettem ki, hogy a férjed nem akar menni mamikától.
Én már rég kivágtam volna, s kezdtem volna új életet. Mert ezek szerint mamika fontosabb neki, mint a felesége.
Agyrém.