Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Idegen kultúra
A külföldön élő/élt fórumozóktól kérdezném, hogy mennyire része/volt része a külföldön tartózkodásotoknak a helyi kultúra.
Úgy értem, hogy jártok-e/jártatok-e pl. színházba, moziba, egyéb helyi kultúrális eseményekre, vagy Magyarországon "töltődtök/töltődtetek fel"? A gyerekeket viszitek-e/vittétek-e gyerek előadásokra? Része(volt)-e gyerekeitek mesevilágának az adott nép meséi? (Nyilván itt elsősorban az óvodás kor előtti időszakról van szó.)
Azért érdekel, mert már többször találkoztam olyan külföldön élő magyarokkal, akiknek, bár nagyon jól beszélték az adott ország nyelvét, soha eszükbe nem jutott, hogy el lehet menni pl. a helyi színházba, ugyanakkor a magyarországihoz hasonló élénk kultúrális életet kint hiányolták.
Előre is köszönöm a hozzászólásokat!
Ěgy négyszemközt azért valamit be kell, hogy valljak. Német (az én esetemben ez az ország nyelve) könyvet nem olvasok. (újságokat igen, de az más kategória) Csak magyar nyelvü könyveket.
Ůgy érzem, hogy egy idegen nyelvü szöveg olvasásakor nem kapom meg azt az élményt (szellemi táplálékot ), mint amit az anyanyelvemen megkaphatok. Nem olyan a töltése a szavaknak .... nem tudom, ennek bövebb kifejtéséhez ma már késö van, elfáradtam (ráadásul 0:0-t játszott a csapatunk ).
Különben az is lehet, hogy igaza van az ismerösömnek és a dolog csak idöfüggö. Ö ugyanis már 20 éve "itt" lakik és ö már ráfanyalodott a helyi irodalomra. Saját bevallása alapján azért, mert már nem volt neki magyar olvasnivalója. És azóta ráadásul még szereti is a német regényeket.
Hogy belölem mi lesz, az még nem tudom!
A gyerekek meg olyannok mint a szivacs. Isszák magukba ezeket a dolgokat. Észrevétlenül válik az életük részévé.
Köztudott, hogy itt nagyon sok török és egyéb vendégmunkás van. Őket is megismerjük. Nem csodálkozunk a szokásaikon, hanem természetesnek vesszük, hogy ezek a dolgok az ő életükhöz tartoznak.
Nagyon örülök, hogy ilyen értelmes szemléletet olvasok.
Igen, az a jó ebben, hogy a kettő támogatja egymást: a kultúra megismerésével könnyben megismered az adott nép szemléletét, ezáltal a nyelvét is, a nyelv pedig segít a kultúra megismerésében.
Szerencsés vagy, hogy van egy két lábon járó szótárod. Engem is ilyennek használ a férjem, de ez más téma.
Én egy előadást nemcsak a nyelv miatt szeretek megnézni külföldön, hanem azért is, hogy egy másik nép milyen szemléletben viszi színre, mert azért valahol mindenki a saját kultúráját belecsempészi pl. Elisa - csakhogy az általad felvetett darabot említsem - lehet, hogy Angliában egy fehérbőrű szőkés-vöröses lány, Olaszországban pedig egy kreol fekete hajú. Ez a két nő pedig két különböző karaktert fog alakítani.
Örülök, hogy az eddigi statisztika alapján csak én találkozom helyi kultúrától "irtózó" külföldön élő magyarokkal.
Magyarokkal nagyon ritkan talalkozok, sajnos. Pedig nagyon kedves emberek elnek itt. Legalabbis akiket en ismerek.
Filmek: hat attol fugg, mit akarnak abrazolni. Egyik masik nagyon jol bemutatja a helyi eletet, mas mast celoz meg. Aztan vannak a holywood utanzo gagyik amibol sokat nem tudsz meg. Kb ugy kepzeld el mint a magyar filmeket. Egyik masik jol leir kifiguraz dolgokat mas meg felejtheto. Aztan olyan is van ami szorakoztat de az orszagrol nem okvetlen tudsz tobbet.
Jééé. pedig én meg voltam gyözödve az ellenkezöjéröl.
Pontosabban azt hittem! :))))
Oké, a nyelvet egy szinházi elöadáshoz úgy istenigazából "bírnod" kell, de szerintem az se jelent nagy problémát, ha nem minden nyüansz understandolódik. :))
čn is jártam már így, pont egy My Fair Lady elöadás kapcsán. Sajnos Elisát nem értettem, mert régi berlini akcentussal beszélt. (na jó, a sztorit ismerjük oda-vissza, szóval a szövegértés hiánya nem viselt meg nagyon ;) )
Moziba nem járok (nem szeresssssem, otthon se jártam ), én szinházrajongó vagyok. Szerintem az élö elöadásnak eszméletlen varázsa van és ez a varázs, hála isten még napokig elkisér.
Azért egy kicsit könnyü nekem, mivel a párom az ország nyelvét beszéli, szóval ha valamit nem értek akkor ö, a kétlábon járó szótáram segít.
Na ja, jól ellefetyeltem itt a semmiröl .... , szóval a statisztikádhoz annyival tudnék hozzájárulni, hogy igen, én járok itt is szinházba, de ki vagyok éhezve az otthoni, az anyanyelvemen játszott darabokra. Azért az más.
Nagyon jó a kép.
Egybként beszéled a helyi nyelvet (ezek szerint norvégot)? Gondolom a moziban adnak norvég filmeket is (biztos vannak, csak a világ nem tud eleget róluk), ezek azért egy nép kultúrájáról, szemléletéről, értékeiről nagyon sokat mutat.
Szia!
Mi járunk a lányokkal moziba, színházba, fesztiválokra mindenfelé. Magyarországon is, meg itt Ausztriában is. Hiszen ez is része a mindennapoknak. A nagylányom barátnője (9 évesek) balettozik és zongorázik. Az ő szerepléseinek törzsvendégei vagyunk. A lányaim műkorcsolyáznak, így az ő bemutatójukon meg az ő barátaik fognak ott ülni.
Az itteni mesevilágba nem mélyedtünk el.
A városban és a környéken is mindenféle fesztiválok, rendezvények vannak rendszeresen. Azt gondolom, hogy fontos, hogy megismerkedjünk ezekkel, hiszen egy más világot nyitnak meg előttünk.
Én max moziba jártam, nézegettem a színházműsort, de nem találtam nekem tetszőt és feladtam, ráadásul a jegyárakat is sokalltam.
Itthon meg járok, ha épp sikerül jegyet találni és idő is van rá.
Nemtudom lehet-e manapsag kepet tolteni ha atmegy:
Ez pl egy nagyon jo elmeny volt, norveg szabadteri szinhaz.
Gyerek meg nincs kint, de termeszetesen reszt fog venni a helyi programokban (1 evesen megy majd bolcsibe, mint majdnem minden mas helyi). Kenytelenek leszunk elsajatitani a gyerekkulturat is. Ez egyutt fog tortenni ugye mert en nem itt nottem fel, tolem a magyart "kapja". A gyerekprogramok itt meg szuperek.
A tervek szerint.
Szia
Igaz én nem külföldön élek (ugye) , de ha ott élnék, de ha már csak" ki" is utaznék sohasem hagynám ki az adott ország, (város ,vagy akár falu) kultúrájának megismerését