Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Remélem nem megy el az eszem idő előtt:-)
Azért mondtam 5 évet mert addigra úgy néz ki, hogy lakásunk is lesz és kicsit össze tudjuk szedni magunkat!
Előbb nem nagyon hiszem! Amíg nincs lakás és egy szilárd anyagi háttér addig nem szeretnék szülni!
Ja, és persze a páromnak is meg kell érnie rá, mert az ő beleegyezése nélkül nincs baba!
Kismacko2: en is ugy jartam mint te, beleneztem a szuloszoba topikba, es kesz. . nekem ennnyi eleg volt.
Minden szules mas, es ez azert van mert minden ember mas testileg es lelkileg. Az ami valakinek rossz meg nem jelenti azt hogy te is rossznak elned at az o szituaciojat.
En ezert nem is szeretek ilyeneket olvasni, mert csak megilyed az ember. Nezni pedig?? En egyszeruen nem tudom megerteni hogy hogy lehet valaki aki a sajat szuleset felteszi a web-re?! Lehet hogy en vagyok regi gondolkodasu, de szerintem mindennek van hatara, es a szules az egy privalt dolog!!!
Én is alig várom már! De ez kb. még 4-5 év. A partner viszont már megvan hozzá! :-)
Még úgy ahogy boldogulok, néha azért egy-két mozdulat már nehézkes, de lesz ez még nehezebb is. A kismanó már sokat rugdos, ez nagyon vicces dolog, és hihetetlen jó érzés!
Ha jól látom, te áprilisra várod? Milyenek a hétköznapjaid pocakkal? Már egész nagy, nem? Sokat rugdos?
A szülőszobát nézve nekem is eszembe jutott mindkét szülésem és az az öröm amikor megfoghattam őket.
Én azok közé tartozom akik igen kevés ideig vajúdnak illetve ézzik a vajúdás alatti fájdalmakat. Az elsőnél 15 órakkor repesztettek burkot és 17 órára meglett a lányom. Akkor úgy gondoltam hogy nagyon fájt az egész, utána már nem . A másodikkkal 19. 3o-kor kezdődtek a fájások de annyira gyengének és rövidnek gondoltam a fájást hogy azt hittem hogy csak jósfájás. Majd hitelen felgyorsultak az események és épp hogy beértünk a kórházba. A vizsgálóorvos halálsápadt lett amikor megvizsgált és rohantak velem a szülőszobára . Mikor bementünk a szülészetre akkor ment el a magzatvíz és olyan erővel jöttek a to2lófájások hogy alig bírtam nem nyomni míg felértünk a szülőszobába, 22 órára meg lett a fiam. Nekem a két szülés teljesen másképpen kezdődött és zajlott le , ezért nem gondoltam arra hogy szülni fogunk a másodiknál.
Szerintem is az a legeslegjobb érzés, amikor a babóca kicsusszan belőlünk. Tényleg úgy van, hogy elmúlik minden kín és fájdalom, s csak az öröm és a boldogság marad. Kétszer szültem, s utólag visszagondolva, az első fiamat a jósló fájásokkal megszülették velem. 3 héttel a kiírás előtt voltam, éjjel (hajnalban) fájásokra ébredtem, s én kis hülye, rögtön a kórházba rohantam(tunk). Ott aztán a fogadott orvosom volt pont az ügyeletes, oxitocin, burokrepesztés, kézzel tágítás, volt ott minden, s azt mondtam, hogy én ezt SOHA többé nem akarom átélni. Igaz, hogy viszonylag hamar, reggel 8-től délután 13. 40-ig vajúdtam (első babánál azt mondják, ez nem túl nagy idő), a tolófájásokat nem éltem meg egyáltalán tragikusan, sőt. Aztán a második fiamnál már rutinosabb voltam. Kiírás előtt 3 hétig minden éjjel 2-től kb. 5-ig voltak úgymond fájásaim, de reggelre mindíg elmúltak, nem mentem sehova. Amikor aztán nem múltak el, akkor sem kapkodtam, mert többet én 10 perces fájásokkal nem megyek be, úgyhogy kb. fél 10-kor mentünk be, és 11 után megszületett a kisfiam. Úgyhogy végülis a második szülés kellemesebb (?) volt, bár ekkor is kaptam oxitocint, mondván, hogy hamarabb túllegyünk rajta. . . . Mert ugye az orvosom pont szabadnapos volt (lett volna)
Bocs, ha hosszúra sikeredtem. . . .
Ha nézted a Szülőszobát ott is láthattad hogy az a nő aki az elsőt szülte, bár tovább tartott neki, mégis könnyebben viselte a fájásokat. A másik nőnek a második szülésénél sokkal hevesebb, és több fájásai voltak, és bizony nem telt el négy óra sem az első jelek óta, addig amig kibújt a baba.
Hogy mi vár rátok?Fájni fog az biztos. De az is igaz hogy nem közhely az "azonnal elfelejtettem"mondat.
Érdekes hogy amig néztem nekem is eszembe jutott hogy is bírtam végig csinálni, és mivel kacérkodom egy harmadikkal is, azon is elgondolkodtam hogy biztos vagyok-e benne hogy még egyszer kibírom. És biztos hogy bírnám, már csak azért azérzésért is ami akkor borítja el az ember lányát amikor érzi hogy most csússzant ki a lába között egy puha, meleg valami.
És 5 éven belül nem is fogok! de hát nők vagyunk nem?
Kortól függetlenül is!!!