Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Hogyan legyek erős???
Létrehozva: 2010. június 17. 22:33
Sziasztok,
tanácsokat, ötleteket szeretnék kérni, szerintetek hogy tudok erős maradni ebben a helyzetben?
7 év után szakított velem a párom (bepánikolt a kapcsolattól, kicsit élni akar...), el is költözött.
Nemrég beszélgettünk és azt mondta, még mindig szerelmes belém, nincs másik lány.
Tökéletesen megbízom benne, nem is ez a gond.
Hanem, hogy azt tanácsolja mki, legyek erős, ne keressem, küzdjön Ő értem!!!
Ezt érzem én is, hogy tartanom kell a távolságot, de annyira nehéz 
Nagyon nagyon bízom benne, hogy észhez tér, nem is zargatom, nem kiabálok, nem erőltetem az újrakezdést, csak csendben várok...és nem tudom,hogy tudom ezt az időszakot túlélni..
Vannak itt olyanok, akik túllendültek ilyen időszakon és újra tudták kezdeni?
Tényleg segít, ha hideg, rideg maradok és nem mutatom ki, menniyre nagyon hiányzik?? 
ha van önbecsülésed, ahogyan azt te állítod, akkor állj végre a sarkadra és ne siránkozz itt és ne mentegesd ezt a pasit.
ezért nyitottál topikot?
Nem, a párod nem korrekt.
Hiteget, és tartogat téged talonba: "még szerelmes beléd"
Ha így van, akkor miért ment el ? Élni akar. Nélküled ?
Olybá tűnik, hogy MOST nincs senkije, kicsit unatkozik, és beszórja eléd az érzelmi morzsákat, hogy azért még várjál rá.
Olyan, hogy már nem kellesz neki, de még birtokolni akar érzelmileg.
Nem szép dolog.
"Abszolút függök tőle, jól látod, totálisan köré építettem a boldogságomat és most minden rossz, unalmas, én egy nagy negatív halmaz vagyok és nem találom a hangot senkivel..."
Nem akarlak kritizálni, vagy megbántani, de ez nagyon nagyon rossz. Úgy látszik, hogy a személyiséged tőle függ. Az önértékelésed, hangulatod, minden. Talán ideje lenne "megtalálni önmagad", vagy hogy mondják... ahogy előbb is írtam, egyedül is élvezd az életet. Amikor már alapból is jókedved van, és nem rá gondolsz minden egyes percben, akkor ismét ÉLHETSZ, és nem csak vegetálsz.
Nem szabad ennyire senkitől sem függni...
Olvastam, h már 3 hónapja lelépett?! Aszittem csak minap! Sürgősen vegyél 180 fokos fordulatot! Barátnőid biztosan tudnak segíteni! :)
folyton mentegeted ezt a csávót.
de akkor mi értelme van a topiknak, ha te máris eldöntötted hogy a pasit visszafogadod?
Ha tudnád, hányszor terveztem már ezt!!!
Hogy éjjel beállítok és könyörgök.
Tudom, szánalmas...
De sosem tettem, extra minimális önbecsülésem még van....
Hogy visszatérjen.
Ha nem hinném, hogy túl tudunk ezen lenni (főleg én) és nagyon boldog lehetek még mellette, akkor nem szenvednék itt...
Én szembe megyek a világgal ezért a szerelemért, mert nagyon hiszek benne.
Ha más kapcsolatok túlélnek megcsalást, átverést stb., akkor ezt is meg tudjuk menteni, ha Ő is úgy akarja.
menj oda, alázkodj meg ha kell, hogy ne csinálja ezt veled,mert ez rossz neked!
Ha észhez tér,akkor minden redben, ha nem,akkor hagyd a p.csába a faszit.
Ennyi.
Nálatok miért alakult ez így, mi történt???
Köszönöm a szorítást..
Néha soknak érzem nagyon ezt a 3 hónapot, néha pedig úgy érzem, ha 3 hónap elég neki, akkor miért rúgta fel ezt a 7 évet?
Igen, valószínű tudja, hogy visszajöhet hozzám, én vagyok a biztonsági háló...
Szia!
Volt nekem egy Nagypapám. Akivel sokat beszélgettünk az élet dolgairól. erről nekem azt mondta: ha egyszer, csak egyszer is megfordul a fejedben, hogy milyen lenne a másik nélkül élni... No, akkor többször is meg fog, azután pedig gyakrabban, bármi baj is van vagy sérelem, majd enélkül is jön a gondolat. Azután már csak egy lépés megtenni azt, hogy nélküle élj.
Ezt tapasztaltam is. Voltak nálunk is mély pontok, de annyira nem, hogy arra gondoljak: milyen lenne nélküle.
Ez a költözés régebb óta érhetett benne. A szerelem ellenében pedig meg is lépte.
Tényleg nem tudom mit kívánjak Neked. Hogy visszatérjen, de tudod, hogy bármikor képes a szerelem ellenére Téged magadra hagyni... Vagy egy véglegesen lezárt szép emlékű szerelmet...
Di
Igen, ezt én is érzem, azért nem keresem...
A játszmákat én sem szeretem, de talán nem árt, ha erőltetve is, de megmutatom, hogy a nőért tényleg küzdeni kell, és ezt neki is észre kell vennie!!!
Azt kellene most erőltetnem magamba, hogy igenis Ő a szerencsés, ha valaha megbocsájtok, de ez még nagyon nem megy..
Tarts ki és ne alázkodj meg!Ez a legfontosabb...és a legnehezebb.
Hasonló helyzetben vagyok mint Te, okos tanácsom sajna magam számára sincs
Szorítok,h jól alakuljon a dolog!
Korrekt? Ne haragudj, de ezen röhögnöm kell. Korrekt akkor lenne, ha nem hzott volna el farokbehúzva, hogy ő még élni akar. Egy társsal is tök jól lehet élni, ha még gyerek sincs, akkor meg pláne tiétek (lenne) az egész világ.
3 hónapja lelépett már? S te még képes vagy rá várni?
Te érzed, de három hónap azért már elég sok idő ahhoz, hogy el tudja dönteni, akar-e veled folytatást.
Ha nem akarsz neki te határidőt szabni, akkor mondd neki, hogy ő szabjon határidőt, hogy mikorra tud választ adni neked erre. Ne hagyd, hogy te legyél a biztonsági háló, folytatni kell az életed. Ha nélküle, akkor nélküle.
Nekem is magas, azért vagyok összezavarodva.
Mert ha nem mondta volna ezt, baromi nehéz lenne, de talán elkezdhetnék vhogy tovább lépni...
És igen, most az lenne a "normális", ha csajozna - ha már egyszer szabadság kell-, legalább rájönne, mennyi hülye liba van és kit veszítet..
Abszolút függök tőle, jól látod, totálisan köré építettem a boldogságomat és most minden rossz, unalmas, én egy nagy negatív halmaz vagyok és nem találom a hangot senkivel...
Bezzeg, ha visszajönne, minden rózsaszínbe borulna
3 hónap alatt kiderült volna, ha van másik lány (család, barátok, környezet stb.), de nincs.
Hiszek neki, korrekt fiú!
Most is megerősítette, hiszek neki.
Igen, én is belefogytam ebbe, ami jól is áll, végre vmi előnye is vannak ennek az egésznek
Pontosan ezt teszem én is, nagyon csinos, kedves vagyok, nem hívogatom, nem zaklatom, csak csendben várok...
De Ti akkor nem gondoljátok, hogy tennem kellene most vmit, hogy megjöjjön az esze???
Nekem kicsit magas az, hogy "még szerelmes beléd", de még "élni akar kicsit". A "kicsi élés"be mi tartozik bele? Kilátásba helyezte, hogy amikor ha "kiéli magát", ismét együtt lesztek?
Nem tudom azért beszéltek-e még, találkoztok-e, stb, sztem nem kell kifejezetten jégkirálynőnek lenni, de ne lássa rajtad, hogy majd' "meghalsz nélküle".... nekem úgy tűnik túlságosan függsz tőle, egyedül nem találod a helyed az életben. Ez nem jó.
Fontos, hogy egyedül is jól érezd magad a bőrödben, élvezd az életet, tudj jókedvű lenni. A pasik ritkán vannak oda egy olyan nőért, aki összeomlik nélkülük.
(csak halkan jegyzem meg, h nem értem ketten miért nem lehetne "élni kicsit". Lehet h már öreg vagyok, de nekem már nem kéne olyan pasi, aki elhagy mert még szabadon akar ....ni, aztán esetleg visszajönne a biztonságba.... még mit nem?! Senki sem átjáróház! Sztem ha vki igazán szeret, az meg is tudja becsülni a másikat....)
minden jót. :)
Hát ez..akkor mit tegyek?
Csak a remény maradt nekem, nem veszíthetem el...
Szia!
Nem akarlak megbántani,de ez az élni akar,nagyon gáz duma!
Rengetegen kezdtek már itt topikot ,hogy a párjuk elköltözött,nincs másik nő,csak szünetet,akarnak, gondolkodni akarnak,stb.stb.
Aztán ahogy teltek a napok,kiderült,hogy mégiscsak van másik nő.
A pasik 99%-a olyan,mint a majom: nem engedi el az egyik ágat,míg nem fogja a másikat!
Akit szeret az ember,akibe szerelmes,attól nem megy el,nem pánikol be...
Az én drága férjem is csak gondolkodni ment el itthonról,aztán egy másik nő ágyában landolt.
De ne legyen igazam...
Szerintem a legrosszabb,amit tehetsz,ha folyton keresed,és arról biztosítod,hogy mennyire szereted.
A legjobb tényleg az,ha tartod a távolságot,nem keresed,nem hívod.Várd meg,hogy ő jelentkezzen. Ha tényleg nincs másik nő,és tényleg szeret még(tételezzük fel a legjobbakat)akkor nemsokára hiányozni fogsz neki.
Keresni fog.De akkor se vallj szerelmet rögtön.Valljon ő.Próbálj meg úgy viselkedni vele,mintha most ismerkednétek,mintha most kezdődne a kapcsolat.Légy csinos,vidám,ne lásson könnyes szemmel,megviselten.Hidd el,nincs nagyobb kihívás egy férfinak,mint mikor látja a nőn,hogy nem bánkódik, és van élet rajta(a férfin ) kivül is.
Ez mind saját tapasztalat.
Engem nagyon megviselt a szakítás,bele is fogytam rendesen,de nem hagytam el magam.Mikor látott,mindíg csinos voltam,mindíg ki voltam festve,vidám voltam,nem beszéltem a múltról,hogy szeretem, hogy mennyire hiányzik.Kedves voltam,de szó sem esett érzelmekről(nem sokat találkoztunk,a 2 hónap alatt ha összesen 3-szor)Aztán láss csodát,és az én férjem vallott szerelmet,és szeretett volna visszatérni.De ez az idő elég volt ahhoz,hogy én is átgondoljak mindent.Én voltam,aki eldöntötte,hogy nem akarom vele újra kezdeni.
Persze ehhez hozzájárult az is,hogy azért a két hónap nem telt békében,mert ő sokszor keresett és nem kedvesen, telefonon,sms-ben.
Követelőzött,sőt fenyegetett,mert nem egyeztem bele olyan dolgokba,amiket ő szeretett volna.De ez más történet,és nem is tartozik a topik témájába.
Remélem tudtam segíteni
Igen, ez a mostani beszélgetés pár napja is arról szólt, hogy tisztázzuk, mi zajlik a másikban, lássak vmi irányt, merre indult el benne ez a dolog..
De okosabb nem lettem.
3 hónapja próbálok túlélni, de olyan nehéz. Már kezdem unni a kényszeredett programokat, hogy nem tudom megosztani vele a jó és rossz dolgokat, hogy nem tervezhetek vele boldogságos nyaralásokat és nagyon félek, hogy ez így is marad
A sírás nem nagyon megy, elfogytak a könnyeim...
Illetve, most úgy tűnik mégsem...
Viszont más férfit nem szeretnék magam mellé, mert úgy látszik, most meg kell tanulnom egyedül boldogulni.
Tudod úgy érzem, hogy még most kellene vmit csinálnom, mert még szeret, talán tudok rá hatni vhogy!!! Nem tudom, de vmit úgy érzem tennem kellene!!!
Annyira nagyon szeretem Őt, annyi mindenen mentünk át együtt, iszonyatosan szenvedek...
Az időbeli határ bennem van, addig talán el tudom hinni, hogy lehet ebből még vmi. Neki nem adtam, mert szakítottunk, nem mondhatom neki, hogy még augusztusig visszajöhetsz, mert nem akarom erőltetni...
Szia!
Tényleg nehéz ilyenkor, de még bármi lehet. Akár újrakezdés is, de az csak alapos kibeszélés után. Úgy a könnyebb, ha mindig a közeljövő feladataira koncentrálsz, pl mit csinálok délután? Hova megyek este? És mindig foglald el magad, ne gondolkozz. Szabad sírni, kibeszélni.
Tényleg segít.
Rá kell jönnie, mit nyer és mit veszít, ha elhagy. Ha meghozta ezt a döntést, azzal, hogy zargatod, csak rontod az esélyeidet az újrakezdésre.
Egy dolgot viszont ne feledj: szabj egy időbeli határt, amikorra döntenie kell, nem várhatsz rá az örökkévalóságig.