Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Mennyi idő kell a gyerekre
Létrehozva: 2010. szeptember 21. 16:27
Kedves Fórumozók,
a szakemberek szerint ma Magyarországon egy ötéves gyerekkel kb. 30 percet foglalkozik az édesanyja naponta. Szerintetek elég ez? S ha nem, nektek milyen ötletetek van arra, hogyan szakíthatnánk több időt a csemeténkre?
előre is köszönjük a kommenteket,
Koronczay Lilla
a szakemberek szerint ma Magyarországon egy ötéves gyerekkel kb. 30 percet foglalkozik az édesanyja naponta. Szerintetek elég ez? S ha nem, nektek milyen ötletetek van arra, hogyan szakíthatnánk több időt a csemeténkre?
előre is köszönjük a kommenteket,
Koronczay Lilla
További szép napokat kívánok!
Kedves Lilla!
Én nem hiszem, hogy 30 percet tudunk csak velük foglalkozni
.
Amikor a sajátjaim ennyi idősek voltak 8-16,00 dolgoztam, fél ötre otthon is voltunk, de, legkésőbb 17,00-ra. Volt időm fektetésig beszélgetni s játszani este pedig mesét olvasni a nagynak meg később a leckéit (táskáját) átnézni.
Reggel együtt reggeliztünk, fogatmostunk s beszélgettünk és oviba/suliba menet viccelődtünk s megbeszéltük a napot. Vásárlás közben is lehet a gyermekeinkkel foglalkozni, sőt, bevonni Őket a napi feladatokban, szerintem ez is együtlét és még szórakoztató is lehet.
Én sem voltam/vagyok tökéletes anya, nagyon sokszor éjszaka is könyveltem, mégis ettől azért több időt töltöttem a Kincseimmel.
Mi az alapja a kérdésednek? - ha szabad megkérdeznem. Köszönettel: Prücsök
Sziasztok
Azt gondolom az a 30 perc is nagy kincs ma már, amikor egyedül nevelnek anyák egy-két három gyereket.
Én azt vallom, hogy amit együtt töltünk, az alatt érezzük jól magunkat. Vagyis, én nem korrepetálom, nem tanulok vele. Mindkét gyereket fejlesztőbe hordom szeptembertől, ahol megfelelően foglalkoznak vele. Nem buták, nincs semmi bajuk, csak azt gondolom, kell egy kis plusz foglalkozás, nem elég amit az ovi és a suli nyújt (nem túl jó egyik sem). Fejér megyeiek vagyunk, úgyhogy Ercsibe viszem őket a Mozaik Fejlesztőkuckóba. Így az az idő amit hármasban töltünk tuti, hogy jó élmény nekik, és nem a tanulásról meg a kötelességről szól. A gyerekek is így érzik jobban magukat.
Nincs túl sok időnk egymásra de az legyen jól eltöltve.
Sziasztok!
Ez a 30 perc valóban nagyon kevésnek tűnik. De a kérdés szerintem is az, hogy mi számít foglalkozásnak? A leckeírás? vagy az is, amíg az oviba elsétálunk, és aztán délután meg haza? Vagy csak az, amikor játszunk?
Úgy érzem elég nehéz helyzet ez, mert egy anyának nem csak ezek a feladatai, leckeírás, játék, hanem mosni, főzni, takarítani, vasalni, mosogatni stb, sőt, most hogy már a lányom nagycsoportos, dolgozni is járok. Ezek mellett tényleg nagyon nehéz akár csak 30 percet is kizárólag a gyerekre fordítani. De szerintem az az idő is számít, amíg együtt vagyunk, de közben mással is foglalkozom pl. főzök.
Egyébként más országokban sokkal nagyobb mértékű az anyák részmunkaidős foglalkoztatása (főleg a kisgyerekeseké), és ilyen esetben sokkal több figyelem irányulhat a gyerekre.
Annamari84, hogyan sikerül időt nyerned? El tudnád küldeni nekem azt a cikket?
Uborkata:"Ennyi idő nem elég!!!
Ötlet? Van.
Az (egy munkahelyen) egykeresős kényelmes életet élő családmodell bevezetése. Nem luxus, csak kényelmes. "
UBORKATA FOR PRESIDENT!!!
30 perc játék? vagy 30 perc akármilyen együtt töltött idő?
mert 30 perc játék nem biztos, hogy mindig megvan, de 30 perc együttlét (nem egymás mellett némán, hanem beszélgetve) többszörösen is
Attol fugg mi szamit foglalkozasnak. Mert pl. ha egyutt megyunk a boltba az foglalkozas? Kozben beszelgetunk, egyutt pakoljuk a kosarat, o fizet, stb. Vagy ha egyutt fozunk? Persze ha megunja elmegy, de ha epp kedve van akkor kozben is jokat lehet beszelgetni vagy akar tanulni. A leckeiras foglakozas (ahol lakom 5 evesen mar iskolas es van hazi feladat)?
Vagy csak az szamit foglalkozasnak ha semmi mast nem csinalunk csak 100%-ban jatszunk? Mert az egyutt toltott ido nagy resze a gyerekkel valo foglakozas, akkor is ha kozben mast is csinal a szulo (egyutt fozes, takaritas, vasarlas). Es persze az is foglaklozas (legalabbis a szulo szabadidejebol megy el) ha visszuk uszni, oltoztetjuk, utana hajat mosunk szaritunk, stb.
Szoval igy nezve kizart, hogy valaki 30 perc alatt mindezt letudja
Én ezt úgy látom, hogy a gyerek megszületésekor számolhatunk minden ébren töltött időt (ami rengeteg), és ez kb 13 éves korára fog lecsökkeni napi 30 percre, akkor is többnyire azért, mert már csak annyit fogad el.
Tehát egy 5 éves még igazából órákat kap figyelemől, gondoskodásból, törődésből.
Szívemből szóltál.
Meg kell találni az egészséges egyensúlyt.
Meg kell ismerni a gyereket - es ehhez a legjobb, ha minél többet vagy vele, amíg kicsi.
Figyelni kell a teherbírását, érdeklődését. Mindezt folyamatosan, hiszen ő is növekszik és változik!
Minőségi együttlét: minden korosztály számára mást jelent.
De a legfontosabb, hogy legyen idő játszani, beszélgetni, vagy csak úgy együtt lenni.
Ezt ismeritek?
www.mitjatsszunk.hu
30 perc sok!
a gyereknek 1-2 perc alatt meg kell értenie a vezényszót,hogy "Helyedre!!!"
Amelyik nem érti,az már eleve rosszul nevelt :(((
Hello! Nekem sajnos a sors besegített abba, hogy ne csak ennyi időt szánjak a gyermekemre!
Elnézést kérek a következőért, de meg kell tennem!
www.krisztikeweboldala.gportal.hu
Bocsánatot kérek! Köszönöm!!!!!!!!!!!!!!
Sziasztok!
Surányi Veronika, az ELTE Óvodapedagógus szakán vagyok végzős hallgató és a szakdogámhoz kérném a segítségeteket. A szakdogám témája az egészségfejlesztés, azon belül a gyermekmasszázs. Tudom, hogy ez a topik nem erről szól, de nem tudtam már mit kitalálni arra, hogy hogyan jutassam el minél több szülőhöz a kérdőíveimet.
Szeretnélek megkérni Titeket, hogy aki végez gyermekmasszázst a gyerekén, az töltse ki a kérdőívet. A kérdőív anoním.
Problémával, betegséggel kűzdő gyerekek szüleinek:
https://spreadsheets.google.com/viewform?formkey=dDNENzF tbVFyeDZaNkF3Mk9GR2huYWc6MQ
Egészséges gyermekek szüleinek:
https://spreadsheets.google.com/viewform?formkey=dHZrb0J XbXo5c1BBX3NJZzZBeFVCQnc6MQ
Akinek kérdése van, vagy esetleg tud segíteni nekem még valahogy, az ezen az e-mail címen kereshet fel: verasuranyi@caesar.elte.hu
Köszönöm szépen Mindenkinek!
A 30 perc semmire nem elég!
Nekem már felnőttek a gyerekeim, és szerencsére otthon tudtam lenni velük az óvodáig. Nem volt ekkora verseny, nem rohangáltunk egyik foglalkozásról a másikra, hanem a biztonságos, nyugodt otthont teremtettük meg a gyerekeinknek. Igen, ma már furcsának tűnik, de napirendünk volt, amibe belefért az is, hogy önállóan játszottak, aludtak! és közben el tudtam végezni a házimunkát. A nagyszülők dolgoztak, nem fogtam be őket állandó segítségnek, mint ahogy ma a barátnőimmel teszik, hanem néha vigyáztak az unokákra, ha színházba, vagy barátokhoz mentünk. Természetes volt az, hogy lemondunk sok mindenről, de nem mártírként, hanem kárpótoltak bennünket a gyerekek. Az volt a célunk, hogy minél több időt töltsünk együtt, és úgy látszik, nem sokalltak be, mert ma is együtt szeretnek nyaralni velünk.
Nagyon erős kötődés alakult ki köztünk a kezdetektől, és házasságkötésük után is megmaradt olyan egészséges szinten, ami még kellemes az új családtagok számára is.
Abban látom a hibát, hogy ahol van pénz, ott mégtöbb kell, a karrier is megelőzi a gyereket, pár hónapos csecsemővel síelni utaznak, nyári hőségben tengerpartra, mert nem akarnak lemondani semmiről. A gyerek első évei azzal telnek, hogy becsatolják az autóba és ide-oda furikáznak vele, "megmutatjuk neki" felkiáltással. A fiatal szülők (persze nem mind) nem hoztak mintát otthonról, nem énekelgetnek, mondókáznak, hanem befizetnek mindenféle foglalkozásra, és semmire nincs idejük. Nehéz eligazodniuk az információk tengerében, lógnak a hálón (az én korosztályom sajnos csak vénségére jutott hozzá), és bizony a sétáltatás is nehezükre esik. Nekem 30 évvel ezelőtt egyértelmű volt a gyermekorvos és a védőnő tanácsainak betartása, sőt a szüleimet is meghallgattam. Nem akarok általánosítani, de az elkényeztetett gyerekek nehezen boldogulnak a csemetéikkel, főleg azok, akik azt hiszik, mindent meg kell engedniük, vagy ha nem hiszik ezt, akkor tehetetlenek, és csak néznek. Ráadásul azt gondolják, hogy semmiféle tanácsra nincs szükségük, a bölcsiből hazaérve a kicsi nézheti a tévét, a baba-ipar minden terméke szolgálatban:védőrácsok, stb. és fölösleges tanítgatni, majd megnő.
Az a baj, hogy nagyon sokat változott a világ e tekintetben is. Persze, nem túl jó irányba.
Manapság, a legtöbb gyerek szobájában van tévé, addig sem kell vele foglalkozni. Kérdezem én, minek szül az ilyen gyereket?
Az én szüleim még meg tudták azt tenni, hogy szinte mindenről lemondtak értünk, vagy úgy alakították, hogy mi is mehessünk velük. Meg is látszik, mert normális, jó belátású, lelkiismerettel rendelkező felnőttek lettünk a tesómmal.
A legtöbb szülő ma vagy dadát fogad, vagy igyekszik valahova ' lepasszolni ' a csemetét.
Amit nem nagyon értek, hogy miért nem egyértelmű az mindenkinek, hogy miután megszületik egy gyerek, átveszi a központi helyet és az ő érdekei lesznek a legfontosabbak.
Persze, ez nem jelenti azt, hogy a szülőnek le kell mondania teljes mértékben a saját igényeiről, csak lentebb kell azokat adnia.
A negyvenes évem elején járok és egy 21 éves fiam van. Az apukája sokat járt vidékre dolgozni, tehát gyakorlatilag egyedül neveltem őt. Azt gondolom, a gyerekek csak albérletben vannak nálunk, az a dolgunk, hogy a gyermekkoruk jó, nagyon jó legyen. Sokat beszélgettünk, hazafelé sétálva az oviból, vagy reggel odafelé. Főzés, bevásárlás közben. Inkább korábban keltem, vagy későbben feküdtem. Ha egy alkalommal nem hallgatjuk meg, mert "nem érünk rá", többet már nem fog jönni! Volt, hogy a vasárnapi ebéd csúszott, mert számára fontos dolgot kellett megbeszélni. Azt szoktam mondani, addig fogd a gyereked kezét, amíg engedi, mert hamar, nagyon hamar eljön az idő, mikor már nem igényli. 10 éves kora körül már kihúzza kezét a kezedből. Addig kell megismerned őt, a barátait, a sikereit, a kudarcait, a félelmeit. Egy gyereket csak kb. 10-11 éves koráig nevelhetsz, utána azt kapod, amit addig adtál. Kamaszként pedig sok beszélgetés kell. Ütköztetni a véleményt, sokszor meghallgatni ugyanazt az álláspontot, mert így látja bizonyítottnak a sajátja helyességét. Tudom, hogy sok energiát követel ez tőlünk, szülőktől, de ha a gyerek kirepül, és még az unokák nem jönnek, majd kipihenjük magunkat. Ezt teszem most én is. Már kevésbé van szükség a segítségemre, talán inkább csak a véleményemre kíváncsi. Mikor kamasz volt is azt mondtam neki: "Ha rám hallgatsz, azt csinálsz, amit akarsz!". De a véleményem meghallgatta. Kamaszos büszkeségből nem vallotta be, hogy igazam van - anno én sem vallottam be a szüleimnek - csak úgy csinálta, ahogy javasoltam. A sok odafigyelés, és rászánt idő megérte!
Szerintem a legjobb befektetés a gyerek, és a rá áldozott idő!
Ha akarunk időt szakítani a gyerekeinkre, mert fontosnak tartjuk, akkor képesek leszünk többségében úgy szervezni az életünket:)
Közös séta hazafelé óvodából, iskolából, közös bevásárlás, otthon közösen elkészített vacsora,(egy kicsi gyerek is tud teríteni, szalvétát hajtani, vagy akár a saját kis játékaiban velünk együtt "főzőcskézni" szerepjátékkal a konyhában), de akár zoknipárolás is, hogy együtt legyünk a csemeténkkel.
Más reprezentatív felmérések szerint a gyermekeink szókincse, iskolai tanulásban mutatott eredményei korellálnak azzal, ha családdal együtt vacsorázik az apuka is, és ott megbeszélik együtt, hogy mindenkivel mi történt aznap.
Lehet együtt sportolni, sétálni, könyvtárba, játszóházba menni, közösen tenni-venni kertben, virágoskertben, lehet ajándékot készíteni szeretteinknek a kicsivel együtt bármilyen ünnepre, ha azt nem teherként éljük meg, mert nincs annál rosszabb, mint amikor a gyerek is érzi, hogy útban van. Ha egy felnőtt képes a gyerekkel feloldódni a vele eltöltött időben, akkor az lehet szinte bármilyen tevékenység.
Mennyi idő kell a gyerekre?
Végtelenül sok és mégsem elég...
čn azt vettem észre a gyerekeken,hogy ha 5perced van amikor jön hozzád már az sokat számit.
Mindegy mit csinálsz kicsit abba kell hagyni és oda figyelni a gyerekre amig mondd vagy mesél valamit.
Nem szoktam ugyan számolni ,hogy ez hányszor 5-10perc de sokat számit nekik az,hogy a szülö oda figyel és most éppen csak vele törödik.
Szia!
Mi hétközben 1/2 6 körül érünk haza, iskolás, ovis.
Le kell velük ülnő minimum ! fél órára .
Az iskolás (elsős) átnézzük a könyveket, füzeteket, egyedül bepakol, én csak leellenőrzöm.
Az ovis, nagycsoportos vele is foglalkozni kell, így ha a naggyal a gyakorlást csinálink ő színez .
Úgy csináltattuk az íróasztalt ( főleg a helyhiány miatt) hogy én középre ülök, ők a két oldalamon. Ha feladatlapot csinálunk mindkettőre oda tudok figyelni.
Ha nem is ülök mellettük folyamatosan, teregetek, ruhát hajtok, mosogatok, de majd mindennap csinálunk valamit.
Vacsora, lefekvés, , és mesét olvasok, visszakérdezem pl. ki volt a szereplő, volt-e benne állat, milyen, mi történt vele...
Ismerek egy csajt -távmunkában nyomja,szóval otthon egész nap,mégis állandóan a nagyihoz van passzolva a gyerek.Idegesíti a gyerek.
Másik nő: 4-ig dolgozik,10 percre lakik a nagyitól,aki elhozza a gyereket a bölcsiből,mégis 7-re ér a nagyihoz.
Amikor a nagyi ezt egyszer szóvátette,felháborodott.
Harmadik nő gyesen,de a gyerek szintén a nagyinál reggeltől estig,ő meg barátnőzik.
Én azt látom,hogy a nők sokszor herótot kapnak a saját gyereküktől és úgy rázzák le magukról,mint kutya a vizet.
De pl Nyugger kollegina is osztja az észt az egykés topikban,hogy neki négy gyereke van,de sosem játszott velük éssss marhára büszke magára.
Öltöztetés-fürdetés,mint foglalkozás:ez is csak akkor működik,ha ez tényleg egy odafigyelős-magyarázós öltöztetés,az,ha idegesen rángatod a gyereked fején keresztül a pólót és közben szitkozódsz,az nevezhető öltözködésnek,de nem foglalkozásnak.Vagy ha toporzékolva követeled,hogy egyél már,az nem együttlét.
Amikor oviba járt a fiam feltűnt,hogy amikor odaértem és öltöztettem ,alig páran beszéltünk a gyerekünkkel,a többiek némán-kukán végezték a műveletet,vagy visítoztak.
Igen,sok mindenre lehet fogni mindent,de az első mégiscsak a szülő,aki ne mondja azt,hogy nem mesélek,mert úgyis ott a tv a szobádban .Azért gondoljuk már át a fontossági sorrendet!!
Azt sem nevezném foglalkozásnak,amikor anyuka napi 8 órát ül a játszótéren, beszélgetve az anyutársakkal,a gyereket meg egy idegen néni hozza vissza az úttest mellől,hogy majdnem elütötte egy kocsi.
Kapkodós reggelek: sokszor elég fél órával korábban kelni és máris más a hangulat.
Részmunka: amíg az egészmunka átlagbére is 120.000 nettó,miről beszélünk?
Távmunka:ehhez fejlettebb munkamorálú ország kell.
Nyugaton sokkal jobban keresnek,több a táv-részmunka,mégis vannak elhanyagolt gyerekek.
Nagyon sokat számít, hogy a közelben van a melóhelyed!
Én napi két órát utazom+a 8 órás munka, ha tényleg 8 óra.
Reggel 2 órát együtt tölt a család, de azt a két óra kapkodást, míg mindenki elintézi biológiai szükségleteteit, eszik, iszik, fogat mos, tisztálkodik, felöltözik, beágyazunk, elmosogatunk... ezt nem nevezném gyereknevelésnek.
Fél 8-kor kilépünk az ajtón, gyerekekkel apukájuk megy, én rohanok dolgozni.
Értük a nagypapa megy, hogy ne kelljen 5-ig, 6-ig a bölcsiben, oviban lenni (az meg más kérdés, hogy mit szólnának az oviban, bölcsiben.)
Én legkorábban 5-fél 6 körül érek haza, apjuk amikor sikerül. A nagymamáékhoz (anyukámékhoz) megyek értük, ott összenyalábolom őket, meghallgatom a használati utasítást (ettek, kakiltak, folyik az orruk, rossz volt az oviban, aludt, nem aludt, szülői értekezlet, ebédbefizetés...) és megyünk haza. 6-fél hét. Otthon fürdés, vacsora, ha ügyesek vagyunk fél 8, 8-ra végzünk. (Nem főzök, hideget eszünk!). És akkor már általában a kicsi megy is aludni (és én is, mert éjjel még olyan gyakran kel, hogy csak így bírom.)
Nem jól van ez így, én sem örülök, de evvan. Hétvégén próbáljuk pótolni, ami a hétköznapi kapkodásban nem sikerül.
Hogy mit lehetne tenni?
Esetemben pl. a távmunka kiváló megoldás lenne. Amikor 13 évvel ezelőtt elkezdtem a jelenlegi melóhelyemen dolgozni, még heti 3 nap lehetett otthon dolgozni. Később ez lecsökkent kettőre, majd eltűnt. Miért? Nem tudom. A teljesítményünk nagyon jól mérhető, ellenőrizhető, a távközlés azóta fejlődött, van mobiltelefon, internet, miért ne lehetne otthonról dolgozni, legalább heti néhány nap?
Egyetértek, nálunk is ez van, mármint nem mindig jut idő arra, hogy együtt játsszunk, meg eleve az anyja van vele többet, viszont amikor tudok, vele vagyok :)
És mikor ülök a gépnél és dolgozom, akkor is ha odajön, nem zavarom el, hanem elmondom mit csinálok épp és miért... nagyon tud érdeklődni mindenről :)
Mindenesetre az fix, hogy a napi 30 perc nem elég...
Mit jelent, hogy foglalkozni a gyermekkel?
Miközben főzök és magyarázom neki, hogy mit csinálok, hogyan, miért és közben segít nekem, az foglalkozásnak számít?
A bevásárlás, a mosás, az egyélb otthoni munkák, amibe életkorának megfelelően bevonom, abból nem tanul? Nem érzi belőle, hogy ezt a családért csináljuk?
Hétköznap persze kevesebb idő jut együtt, de ott hétvége, amikor egész nap az övé, szóval szerintem nem csak a direkt játék fejleszti neveli, hanem ha szimplán részt vesz a család életében és látja, apa anya hogyan osztja be a feladatokat egymást között, ki mit, hogyan csinál.
(szerintem direkt közös játékra tényleg, fél, egy óra jut, a vacsi és az esti szertatás közötti idő, viszont abból nagyon fel lehet töltődni mindenkinek)
Biztosan nem elég. Szenvedek is mikor kötelező túlóra van a melóhelyen és reggel 6-kor elmegyek, s csak 20.20-ra érek haza. Még épp az ágyban elcsípem. Csinálom ezt két nap egy héten ilyenkor, így a többi napon már 16.30-ra otthon vagyok. De az ingázás miatt sem reggel oviba vinni, sem oviból elhozni nem tudom. Nem jó ez így. De dolgozni meg muszáj...
Csodálom is, aki emellett még tornázni, műkörmöket csináltatni jár, mert azt az időt én inkább a családdal töltöm. Szerencsére még em híztam el:-) és a körmöm is jó így, ahogy van.
Köszönöm, én ebből nem kérek. Szeretnék gyerekeken meg zöldborsófőzeléken túl más produktumot is előállítani. Nem vonhatod ki a társadalom közszférájából annak felét!
Korrekt bölcsőde, óvoda, részmunkaidő, távmunka, az apa bevonása a gyereknevelésbe...
Mi értelme egy olyan családnak, ahol az egyik fél a négy fal közé van zárva kiskorúakkal, csak az óvodáig/iskoláig/közértig jut el, a másik meg legalább három emberre keres, és pont azokra nincs ideje, akikért ezt tesz?!
Én nem ítélek el senkit, vannak olyan családok, ahol anya otthon akar maradni, és apának is elég a meleg vacsora, heti néhány óra aktívan a családi körben. De ez nem lehet univerzális, állam által egyedüliként propagált modell!
Peldaul be kene tartatnia a munkaidot az allamnak a munkaltatokkal, maris tobb ideje lenne a szuloknek. "Csak " napi egy ora pluszmunka is havonta kabe 22 ora!!!!
Vagy lehetne hogy mas foglalkozzon a gyerekkel, pl egy ovis-kisiskolas mar lehet egy egyetemistaval akinek szabadok a delutanjai es szeretne egy kis penzt keresni.
Szerintem, az nagyon szomorú volna, ha naponta egy édesanya csak 30 percet foglalkozna (akár aktívan is)gyermekével. Kizártnak tartom. Mint egy 7 éves kislány édesannya, nem tudom elképzelni, hogy 30 perc naponta elegendő egy gyerekre, akármennyi idős is. Azt viszont elfogadom, és nálunk is van így néha, hogy egy-egy nap, tényleg csak fél óra anyával, de akkor apa vagy nagymama nap van. :-)
De az anya nélkül felnövőknek, ez a napi 30 perc, felérne 24 órával.
Hát, nem tudom. Nekem van főállásom, fél 8-16 óráig. Szerencsére a közelben, reggel viszem a kicsit oviba, munka után hozom. Emellett otthon is dolgozom (körmös vagyok) kb heti 5x, de van hogy többet. (hétközben 1, szombaton 2 vendég)
Mégis legalább 1,5 óra jut a 3,5 éves kislányomra, amikor együtt vagyunk és játszunk, kirakózunk, birkózunk, olvasunk, albumokat nézegetünk... (hétközben!) Hétvégén pedig ha nincs rossz idő kirándulunk, sétálunk, tehát hétvégén még ennél is több!
Tehát nem hiszem, hogy a munkára, gürizésre lehet ezt fogni, hiszen mi is ezt tesszük, mindketten!
Nekem mindkét gyerekem úgy ment oviba, hogy nagyon sok dalocskát, mondókát el tudott énekelni, mondani (3 évesen). De nem azért, mert ültem velük az ölemben tartva őket és "tanítottam" nekik, hanem azért, mert mosás, főzés, gyurmázás közben énekeltem, mondókáztam. Társasozás közben észrevétlenül megtanultak számolni, közben az alapszíneket is elsajátították - játék közben! Nem tartom jó dolognak hétközben, ovi után az "intenzív foglalkozásokat", mi inkább biciklizünk, játszóterezünk, ill. rossz idő esetén egyszerűen csak játszunk! Hát nem ez lenne a legfontosabb? JÁTSZANI A GYEREKKEL... És ez nem idő kérdése! Vacsorakészítés közben is lehet játszani, énekelni, mondókázni és nem utolsó sorban meghallgatni a gyereket...
Itt nyilván kétféle "foglalkozást" kell megkülönböztetni.
Ha ez a napi 30 perc valami intenzív, 100%-os figyelemmel telik el (pl. közös játék, meseolvasás, stb.), akkor szerintem nincs gond, ennyi elég egy gyereknek AMELLETT, hogy a szülő megfürdeti, segít neki öltözni, vacsit ad elé, elviszi oviba, stb.
De gondolom, ez a topik nem indult volna, ha erről lenne szó. Bár nem teljesen tudom elképzelni, hogy a gyerek körüli napi rutin teendők ennyi időbe hogyan férnek bele. (És gondolom, a topikhoz kapcsolódóan cikk lesz majd egyszer a Nők Lapjában, ami szerintem jó, mert ma tényleg rengeteg gyerek van, akire alig szánnak időt a szülei. Fontos lenne erről többet beszélni.)
Azoknak akiknek a napi foglalkozási idejük 30 perc alatt van nem kellene gyereket szülni.
Boross úrnak is ezt valahogy a fejébe kell verni
Ha ez valamiféle statisztika, akkor roppant elkeserítő. Gondolom, akkor van ebben napi öt óra és 10 perc foglalkozás is. Ha nagy átlagban kijön fél óra.
Hogyan lehet növelni?? Azoknak akiknek a napi foglalkozási idejük 30 perc alatt van nem kellene gyereket szülni. Nem rontanák a statisztikát. Lehet, hogy feltornázható lenne az érték így 40- 50 percre is.
Lehetne talán szemlélet váltással is növelni az időt. Ha egy kicsit fontosabbá válna a gyerek. Értékesebbé. Amikor lecsökken a foglalkozási idő napi 30 percre, elgondolkozna az a szülő, biztos e, hogy a munka és a megélhetés, a gürizés miatt nincs idő egymásra. Vagy csak a gyerek idegesít.
mire irányul a "foglalkozás", ami naponta csak fél óra?
36 éves vagyok és velem többet foglalkoznak az ősök naponta
... pedig tudok egyedül enni, inni, wc-zni, olvasni, fürdeni és még a cipőmet is egyedül kötöm már be elég régóta 
Érdekes megfogalmazás. Ha nem az édesanyja foglalkozik vele, hanem más családtag, akkor nem számít? Mit jelent az, hogy foglalkozik vele?
1. Közös játék, beszélgetés, mesélés?
2. Vagy feladatlapozás, közös számolás?
3. Esetleg benne van az öltözés, fürdetés, reggeli, vacsora, oviba vitel?
4. Vagy közös sütikészítés, teregetés?
1. Nem túl kevés.
2. Sok.
3. Irreálisan kevés.
4. Nem kevés.
szerintem is attól függ, mi értenek azon, hogy "foglalkozik"?
csak a lefektetési rutin, fürdés, meseolvasás több, mint félóra, óvodába stb. menet is beszélget vele az ember
vacsora közben is "foglalkozunk" vele, amikor beszélgetünk, rá figyelünk
ha megnézek vele egy mesefilmet, az is foglalkozás, mert hozzámbújik, beszélünk közben
A foglalkozás gondolom itt azt takarja,hogy csak a gyerekkel foglalkozol. Le ülsz mellé és babázol,autózol vele.Vagy együtt olvastok,társosoztok. Szerintem a félóra kevés de ha az imserőseimre gondolok sokan mondták már,hogy a gyerekkel nemtudnak leülni játszani. Ettől függetlenül is felnőnek a gyerekek. Én sokszor leülök velük és akkor csak velük vagyok,még megtehetem mert itthon vagyok. De ha vissza emgyek dolgozni akkor nemtudom,hogy lesz időm erre. Főleg ahol több gyerek van. Ha csak arra gondolok,hogy 5ig dolgozom utána még haza rohanok,főzök,mosok a gyerekekkel is foglalkozom. Na ilyenkor kevés a 24óra az tuti.
Igy van!
Nagy különbségek vannak étkezések között is és a fürdésnél is!
Pl. nálunk a fürdés min. fél óra, közben játszunk, énekelünk, mondókázunk.
Hát ez elég érdekesen lett kiszámolva, és mivel nagyon kevés, természetesen mindenki azt fogja írni, hogy ez nem elég. Dehát nem is lehet kiszámolni, mert ahogy lejjebb is írták, már akkor foglalkozik az ember a gyerekével, amikor reggel felébreszti és elkezdi készíteni az oviba-suliba, sőt folyamatosan tart a "foglalkozás" az esti lefekvésig.
Nem hinném, hogy erre a kérdésre lehet normálisan válaszolni egy időtartamot megjelölve. Ez nem így működik.
Akkor is furcsa. A törpenyulammal is több időt foglalkozom napi fél óránál, ha nem számolom bele a takarítást, etetést, akkoris.
"ma Magyarországon egy ötéves gyerekkel kb. 30 percet foglalkozik az édesanyja naponta. Szerintetek elég ez?"
Ez most kerdes ? Komolyan ???
(Vagy inkabb provokacio ?
)
Gondolom a 'foglalkozás' alatt itt az értendő, amikor nem fél szemmel nézel csak rá és pl. ügyet intézel...
Nyilván öltözteted,, oviba viszed, stb, de szerintem ezalatt nem ezt értik...
Szép az egykeresős családmodell, csak nálunk egyszerűen nem működik ennyi bevétellel...
Kikapcsolom a tévét.
Kikapcsolom a számítógépet (internetet, NLC-t).
Leteszem a telefont.
Hazamegyek a melóból.
Csatlakozom Leilához.
Nekem mindkét gyerekem elmúlt már 5 éves, de én emlékeim szerint nem "foglalkoztam" velük ennél többet. Szerintem egy ekkora gyerekkel nem kell külön "foglalkozni", esetleg este olvas az ember egy mesét. Egyébként egy ekkora gyerek már a család része, együtt vacsoráunk, akkor persze ő is elmondja, h. mi történt vele, közösen megbeszélünk dolgokat. Ha elmegy a család mondjuk az állatkertbe, az is inkább családi program, nem külön a gyerekkel való foglalkozás. Egy ekkora gyerek már tud segíteni pl. teregetni, asztalt teríteni, akkor is az anyukával van és fontosnak érzi magát, nem utolsó sorban kicsit tanul is ezt-azt.
Engem nagyon érdekelne, h. mit kell egy 5 éves gyerekkel "foglalkozni". Persze, szoktunk pl. társasozni is, az is inkább családi program, végülis a szülők meg a nagyobb gyerek is élvezi.
Én 31 vagyok, de velem olykor többet foglalkozik az anyám, mint napi 30 perc.
Biztos hogy nem elég!
El sem tudom képzelni, hogy lehet ez az idő ilyen kevés?!
Igaz, az én kislányom még csak 3,5 éves, de amikor lehet, elhozom ebéd után az oviból, hogy többet lehessünk együtt.
És ha fél hétig is dolgozom este, akkor is ott van utána a pancsizás, majd a fürdés utáni hancúrozás pizsiben lefekvés előtt, (bohóckodás, beszélgetés, mesélés) csak ez min. 1,5 óra, amikor csak vele foglalkozom, semmi mással. Nálunk ez egész pici korától így van, mindketten hiányolnánk ha nem lenne ez az idő!
Természetesen ha idő van rá, (nem kötött munkaidőben dolgozom) akkor ennél még több idő!
Pl tegnap nem ment oviba, mert apája szabadnapos volt, én csak délelőtt dolgoztam, addig ők bementek a városba ügyet intézni, délután pedig lementünk a folyóhoz és pecáztunk:) Sajnos hármasban ritkán adódik ilyen alkalom, ezért azt ki is használjuk!
Ennyi idő nem elég!!!
Ötlet? Van.
Az (egy munkahelyen) egykeresős kényelmes életet élő családmodell bevezetése. Nem luxus, csak kényelmes.
Fél órát?
Ha reggel felöltözteti, ovibaviszi, délután hazahozza, este megfürdeti, megeteti, az is több óra. nem tudom hogy ezt milyen "szakember" számolta ki!
Vagy a "foglalkozás" alatt csak az intenzív játékot, meseolvasást érti?