Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nem érdemel Nobel-díjat a „gyerekcsináló”
2010-10-08 13:391.
N?k Lapja Café
Létrehozva: 2010. október 8. 13:39
A Pápai Életvédő Akadémia szerint aggályos, hogy a mesterséges megtermékenyítés atyjáé lett az idei orvosi Nobel-díj. A hír kommentálására Peller Mariannt kértük.
Tovább a cikkre...
Tovább a cikkre...
Nincs ellene kifogásom, sőt!!!
Azt pedig, hogy él-e ezzel a lehetőséggel, arról mindenki maga döntsön. A hívők akár az egyházuk álláspontját is figyelembe vehetik, ha nekik úgy tetszik, és a maguk részéről el is utasíthatják ezt a lehetőséget.
Én a magam részéről nem biztos, hogy katolikus papok véleményét kérdezném családalapítási/gyerekvállalási kérdésekben...
én keresztény vagyok és mégis a meseterséges megtermékenyítés mellett állok. Sőt, talán éppen azért, mert keresztény vagyok, gondolom úgy, hogy fontos a mások boldogsága és hogy olyan életet éljünk, ami Istennek tetszik. És ha van egy nő, aki arra született, hogy tökéletes anya legyen és mégsem lehet gyereke, akkor legyen boldogtalan.
Nálunk is van, aki szerint ez nem helyénvaló - de szerintem sokszor mi emberek tehetünk arról, hogy nem jöhet össze a baba (évek óta környezetszennyezés, hormonok, életmód, stb). Isten úgy alkotta, hogy tökéletesen működjön minden, csak mi rontottuk el pár ezer év alatt. Így hát ha máshogy nem, az embernek kell tennie azért is, hogy újra működjön.
És Isten adta az észt, hogy ki lehessen találni a mesterséges megtermékenyítés mikéntjeit.
Akár keresztény fejjel ngondolom végig, akár ateistaként nézném az eseményeket, szerintem igenis megérdemel Nobel-díjat, akár kettőt is :)
Igen, ezzel van a fő problémájuk. Lehet rajta vitatkozni, hogy mikortól számít az élet, ebbe nem is akarok belemenni, mert túl hosszú és parttalan vita lenne.......DE az állatvilágot alapul véve (akik ugye Isten teremtményei szintén) az anyaállat simán elpusztítja a gyenge, beteg, vagy életképtelen egyedeket a megszületés után.
Tudom, hogy általában az állatoknak nem tulajdonít lelket a legtöbb vallás, ez egy újabb vita-alap a témában :)
A végeredményt tekintve viszont abban megegyezhetünk, hogy ha két opció van, az egyik, hogy egy ember (vagy emberpár) élete tönkremegy, amiért nem lehet gyerekük, a másik pedig az, hogy egy viszonylag "egyszerű" (senki ne értsen félre, nem lekicsinylésből írom ezt, de manapság már tényleg elég jó hatásfokkal és viszonylag kicsi kockázattal működnek ezek a bavatkozások) művelettel szülővé válhatnak, ha úgy tetszik, életet adhatnak valakinek, akkor mindenképp az utóbbi lehetőség a szimpatikusabb.
Nem is olyan rég még szégyen volt, ha egy asszony nem tudott gyereket szülni, emberéletek mentek tönkre emiatt, amit ma már rendkívül jól lehet "korrigálni" és ez mindenképp eredmény.
Az általad említett csodálatos gyógyulások, meg a tudománynak ellentmondó, meglepő fordulatok tényleg lenyűgözőek, de nem mindenkivel esik meg a csoda, és ha kis beleszólással hozzá lehet segíteni valakit a gyógyuláshoz ( a gyerekáldáshoz, stb.) , akkor mégiscsak az a követendő út. Szerintem.
Ha nem sikerült volna szülnöm (és bizony ez felmerült..), akkor örökbefogadtam volna. De nem mindenki képes rá, őket sem lehet elítélni és nagyon jó, hogy nekik is lehet saját gyermekük.
Miért írtózol a gyermekek transzplantációjától?Élet-e amit
kapnak? Hát persze, hogy az! Isten ne adja, mondjuk a tiédnek kéne vese (bármi) ami nélkül elvesztenéd.... már hogyne az életet kapná egy új vesével! Attól nem lesz nagyobb a vesztesége a másik gyermek szüleinek, hogy a tiéd élhet---és teljes életet- tovább..
Csak ez olyan fájdalmas téma, hogy az ember még nem is szívesen gondol rá.
Értem én, ugyanígy nem is sikerül minden beültetés sem, mert így van "megírva" valahol.
Az üzletellenes részét meg is értem, meg tudom azt is, hogy a fogantatástól kezdve életnek számít, de ha nem volna ez a módszer, valós élet nem sok alakulna belőle eleve, így meg igen sok.
Nem, én úgy értelmezem, hogy a legfőbb probléma a fagyasztva tárolt "életekkel" van. Hogy nem ültetnek be minden megtermékenyített petesejtet, hanem a megmaradtakat elpusztítják v. lefagyasztják.
Nehéz kérdés egyébként... én is úgy gondolom, hogy egy orvosnak mindent meg kell tennie a betegéért, legjobb tudása szerint, Isten segítségével. Ha valakit hívni akar, akkor úgyis elmegy bármit tesznek vele, ha valakinek pedig még dolga van, akkor itt marad... sok csodálatos gyógyulásról ill. életbenmaradásról tudunk, van, hogy valakinek 2 hónapot jósolnak és él még 10 évig, van, aki makk egészségesnek tűnik, mégis meghal pillanatokon belül.
Böjte Csaba atya könyvét nem olvastad véletlenül? Nagyon szép gondolatokat ír arról, hogy hogyan lehet megélni az anyaság, apaság örömeit örökbefogadással. Azt írja, hogy van a világon olyan anya akinek minden vágya, hogy egy gyermeket ölelhessen a karjai között... és van olyan gyermek, aki éppen azért sír, mert nincs kihez odabújnia... csodálatos dolog az ő egymásra találásuk!
Természetesen ez az egyik oldala a dolognak, én magam is előbb mesterséges megtermékenyítéssel kezdeném, csak azért írtam le, hogy lásd elvileg kínálnak megoldást is.
Szerintem etikai oldalról megközelítve (nem erkölcsi és nem vallási...) sokkal aggályosabb lehet pl. a szervtranszplantáció kérdése kisgyermekeknél. Kérdés, hogy vajon életet adnak-e nekik, egyáltalán élet-e az, amit kapnak? Orvosi bravúr az biztos, de milyen áron?
Természetesen megérdemli az elismerést, az egyház hisztije meg nem meglepő, mert enyhén szólva nincs sok metszéspont az orvostudomány és az egyház tanai között.......
Persze hiheti bárki, hogy az isteni akaratnak kell magunkat alárendelni, elfogadni a ránk mért csapásokat, satöbbi, de ennyi erővel a pápát se gyógyítsák meg, ha megbetegszik, vagy ne vegyék ki a vakbelét, ha orvosilag indokolt, hiszen az is beavatkozás az isteni elrendelés folyamatába.
Értem a problémájukat egyébként, de mint mindig, ebben az esetben is mérlegelni kell: a "fel nem használt" embriók a mérleg egyik serpenyője, a boldog család és a várva várt gyermek a másik. Gondolom, joga van mindenkinek eldönteni, hogy hogyan cselekszik ebben a helyzetben (és szerencsére most már lehetősége is).
"Meg kell várni, hogy a kutatás rábukkanjon egy más megoldásra, amely ráadásul olcsóbb kell hogy legyen, és így hozzáférhetőbb a szélesebb tömegek számára, mint az óriási költségekkel járó szervezeten kívüli megtermékenyítés."
Az meg, akinek most nem lehet gyereke, le van tojva, vagy mi?
Azt hiszem, én nem vállalkoznék mesterséges megtermékenyítésre (inkább örökbefogadnék), de tudom, hogy sokak számára ez az utolsó remény.
Nincs! Sőt....de erről írnak azok, akik neki köszönhetően lettek szülők.
Egyébként meg ez a kedves életvédő társaság rákényszerítené a nőkre, hogy ikszedik esetleg okkal nem kívánt gyermeket is hozzanak a világra, de nem engednék meg azt, hogy akinek másként nem lehet, kapjon lehetőséget az anyaságra!
Na pont ez jutott nekem is eszembe, meg hogy annyira ragaszkodnak a cölibátushoz, ezzel is erősítik a pedofília kialakulását, meg a sok titkos viszonyról ne is beszéljünk. Ja, mert amiről nem beszélünk, nem létezik...
Igen, megérdemli,ÉLETET, remény adott sok családnak akinek csak ez a lehetőség jutott. Simán szenté kellene avatni ezt az embert, nem megkövezni. A papok pedofíl rémteteivel jobban tudnak azonosulni?
Egy boldog anyuka vagyok, akinek szintén e módszerrel sikerűlt megélni a csodát.
Azoknak a családoknak, akik csak így tudtak családot alapítani, biztos nincs! A Jóisten meg azért adott eszet az embernek, hogy használja, szerintem...
A cikket még nem olvastam, mindjárt pótolom
Sokkal többet érdemelne, mint a Nobel-díj.
Ha ő nem lenne, hány család maradt volna gyerek nélkül ?
Nagyszerű dolgot vitt véghez.
Van erkölcsi kifogásotok, hogy a mesterséges megtermékenyítés „atyjának”, Robert Geoffrey Edwards brit tudósnak ítélték oda az idei orvosi-élettani Nobel-díjat, vagy sem?