Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Mitől család a család?
Létrehozva: 2011. február 23. 19:55
Kedves fórumozók!
Szerintetek mitől család a "család"? A benne nevelődő gyerekektől? Vagy attól az anyagi és érzelmi biztonságtól,amit két, párban élő ember nyújthat egymásnak? Ez a biztonság élettársi kapcsolatra is érvényes, vagy csupán a házasságkötéssel teremtődik meg? Mit gondoltok?
Köszönjük válaszaitokat!
Nők Lapja
A jogi formák önmagukban még nem teremtenek családot, sőt, tovább megyek, nem is feltétlenül szükségesek hozzá.
A család számomra ezektől lesz igazi család: szeretet, összhang, összetartás, csapatszellem. Senki sem több vagy kevesebb a másiknál, de mindenkinek megvan a maga "helye" és "szerepe", mindenki fontos része az egységnek. Mindenkit szeretünk, mindenkit egyformán szeretünk, egyformán, de nem ugyanúgy, és senki sem pótolhatja a másikat. A család szerintem egy igazi "csapatjáték".
Nyugi. Nem fáj, csupán nem értem, miért nem vállalja fel egy pár az egységét, ha együtt akarnak élni, gyerekeket akarnak nevelni. Természetesen nem kötelező házasodni, de nem is tartom követendő célnak, támogatni valónak ezt az életvitelt.
Kb ennyire nem értem azokat sem, akik bár nem hisznek, de templomban akarnak házasodni a dekoráció miatt. Ha valamit elutasítok, akkor elutasítom a vele járó pozitív dolgokat is.
Nem azt mondtam, hogy magasabb rendű a házasság, hanem azt, hogy nem értem, miért támogatják. Azaz miért vehetnek olyan kedvezményeket igénybe a nemházasok, mint a házasok.
18 éves kor előtt is elléphetsz pl intézetbe, más rokonhoz. Kerülhetsz más idegen ember gyámsága alá.
18 éves kor után sem szűnik meg a család. Nem kell velük élni, de szerencsés vagy, ha 18 évesen elléphetsz, ha borzasztó a családod.Ha eljössz, sem szűnik meg a joguk, hogy gonoszak legyenek veled, beletúrjanak az intim szférádba, és kérdőre vonjanak, követeljenek.
Gondoljunk bele ha valaki egyedűl neveli a gyermekét arra azt a kifejezést használják hogy "csonka család"
elég nagy szégyen
sztem más nyelvben nincs is erre kifejezés...
A család a legnagyobb kitolás az emberrel. Beleszületsz, és onnan aztán nincs menekvés. Ez lenne a hagyományos családfelfogásom.
tessék?
amíg 18 éves vagy muszáj a családban élned, ahová születtél
szökhetsz, de visszavisznek és büntetik a szülőket, meg esetleg téged is
utána meg szabadon döntesz
de meg van arról az emberről a véleményem, aki letagadja, elhagyja a szüleit (bizonyos extrém esetektől eltekintve)
Huhh, a csalad tag fogalom - ahogy az itt leirt egyeni definiciok is mutatjak.
Szamomra a csalad alapegysege a fejem es a gyerekeink, de ha a csaladra gondolok benne vannak a novereim es az o csaladjaik es a nagyszulok is. Es en akkor is benne lennek, ha nem lennenek gyerekeim,
Szerintem nem a gyerek vagy a papir tesz csaladda egy part, hanem az 'egysegben gondolkodas'.
nehéz definiálni... számomra nem muszáj, hogy a definícióban házasság is legyen, ismerek olyanokat ahol csak élettársi viszony van, gyerek is van, és abszolút családnak gondolom őket... de pl én szeretném, ha engem elvenne az az ember, aki velem akar élni hosszabb távon... ez egyéni "ízlés" kérdése...
a pár az nekem is csak "pár", család akkor lesz, ha van gyerek is...
kell hozzá a közös felelősségvállalás, a közös élettervezés és megvalósításra törekvés... meg valami érzelmi kötelék is, de ez eléggé megfoghatatlan...
Nagyon érdekes kérdés...Sokan azt mondják: "Nekem kell ahhoz papír hogy boldogok legyünk"
Én viszont úgy látom akik nem akarnak összeházasodni az valamiféle "szabadságvágyat" takar...Olyan sugalattal hogy "ha már nem jó akkor odébb állok , mindennemű procedúra nélkül"
Ez azonban arra enged következtetni, hogy a pár vagy a házasodni nem akaró fél nem 100%-ig biztos az érzéseiben a párja íránt..
A házaspár az csak egy pár. Ahol pedig már van gyerek az nevezik családnak.. A klasszikus család modell az "apa-anya-gyerek..
Gondoljunk bele ha valaki egyedűl neveli a gyermekét arra azt a kifejezést használják hogy "csonka család"
Ha valaki egyedül él akkor az vagy hajadon, vagy elvált ember,asszony, vagy özvegy...Függően a helyzettől. Ott már nem használják a "család" kifejezést.
Számomra a család egy közösség, ahol érvényesül az egy mindenkiért, mindenki egyért elv. Mindig az a legfontosabb tag, aki a legnagyobb szükségben van, másrészt a közös célokat mindenki tiszteletben tartja és igyekszik a maga részét hozzátenni.
Bár én házasságpárti vagyok, ugyanakkor tapasztalatból sok "szabálytalan" családot ismertem meg, azt is, hogy miért szabálytalanok, az ismeret pedig toleránsabbá tett.
Közös háztartás, közös célok, közös élet. Élettársi kapcsolatban, gyermektelen párok között, és gyermekkel is. Ez a szűk család.
Tágabb, ha mindezek "pótkocsijait" hozzvesszük (nagyszülők, unokatesók, stb.)
Én a házasságkötésünk előtt is családként éltem meg a párkapcsolatomat (jól is néznénk ki, ha 5 évi együttélés, és 7,5 év együtt töltött idő után nem a páromat tekinteném családnak). És nincs gyermekünk (nem rajtunk múlik...) de jelenleg is úgy tekintjük egymást, mint a másik családja.
Továbbá az, hogy élettársi kapcsolatban is járnak anyagi juttatások, nem csak házasságban, teljesen normális dolog szerintem, hiszen nem az anyakönyvi kivonat teszi hitelessé és igazzá a családi közösséget.
A család a legnagyobb kitolás az emberrel. Beleszületsz, és onnan aztán nincs menekvés. Ez lenne a hagyományos családfelfogásom.
Viszont én azt szeretném, ha a család azokból az emberekből állna, akiket szeretek. Akik gondolnak rám, ha bajban vagyok, és akik hozzám fordulnak, ha kell valami, és szívből jövő természetességgel viszonozzák is azt.
A család a szeretettől, a megbecsüléstől, egymás kölcsönös tiszteletétől, a bizalomtól család. A családom tagjai a férjem, a gyerekem, a testvérem, az ő családja, a szüleim, a férjem szülei, a közeli rokonaink.
Azok, akikkel vérségi kötelék fűz össze, akikre számíthatok a bajban. Akik mindig is ott voltak és mindig is ott lesznek nekünk.
A család nem a gyerektől lesz család és főleg nem a papírtól. Nem is értem, miért gondolják annyian, hogy ha van egy okmány, ami szerint valakihez tartozom, akkor az már valami magasabb szintje a létezésemnek.
nálam család = anya, apa, gyerek(ek), nagyszülők, rokonok (nálam még a legkedvesebb barátaim is ide tartoznak)
Semmiképpen nem gondolom úgy, hogy az a bizonyos papír teremtené meg a családot. Az emberek hoznak létre családot függetlenül attól hogy jogilag hogy nevezik őket. A gyereknek akkor is anya-apa lesznek, ha a szülők nincsenek megesküdve. Sőt, esetleges válás esetén is azok maradnak.
idéntől a családi adókedvezmény az élettársi kapcsolatban élőket is megilleti
innentől kezdve már fogalmam nincs, hogy egyes fogalmak mit jelentenek
eddig úgy gondoltam, hogy a család attól család, hogy van egy férfi és egy nő, akik szeretik egymást és közösen úgy döntenek, hogy érzelmi és anyagi közösséget vállalnak, melyet az állam (és az egyház) előtt szentesítenek, majd gyermeket vállalnak (ha lehet gyerekük)
Jo a kerdes.
Nekem a gyerektelen par az par. Nem csalad. Igen most igy belegondolva a gyerek teszi "csaladda" a parokat az en szememben.
Az elettarsi kapcsolatot, amikor mar gyerek is van, sot neha nem is egy, en nem tudom tisztelni. Tudom sokat volt mar tema itt is, sok vita forrasa, de az elettarsi kapcsolat sosem lehet olyan eros, (hajra a kovekkel, de megis igy gondolom) mint egy jo hazassag. (kodobalok: a titok a "jo" szoban van.)Ha ok nem akarnak igazan egy csalad lenni, akkor miert varjak el hogy ugy tekintsek oket? Szoval, erre nem tudnam egyertelmuen azt mondani hogy "csalad".