Kötelező olvasmányok

N?k Lapja Café
N?k Lapja Café
Létrehozva: 2011. Április 26. 00:36
A legtöbb iskolás már eleve előítéletekkel nyúl a kötelező olvasmányok után. Ráadásul ha olyan könyvekkel kell megküzdeniük, amelyek a legkevésbé sem illeszkednek életkorukhoz, ismereteikhez, akkor a kötelezők gyorsan bekerülnek a „feleltetésig emlékszem rá, aztán gyorsan elfelejtem” kategóriába. Lehet, hogy érdemes lenne felülvizsgálni a listát?

Tovább a cikkre...
141 hozzászólás
  1. 2011. május 4. 20:49141.
    Igazat adok Neked, magam is így látom.
    előzmény:
    ankamoja (140)
    2011-05-03  23:02
  2. 2011. május 3. 23:02140.

    Ezt én is így gondolom.

     

    Volt egy topikom, ahol  olvasásról, művelődésről, oktatásról írtunk sokan, sokat. Abból leszűrtem- amit kamasz gyerekek anyjaként  részben itthon is megállapíthattam -, hogy a klasszikus, régebbi korban játszódó kötelező olvasmányok a mai gyerekek számára nem izgalmasak, nem kötik le őket.

    Egyrészt, mert olyan őrült világban élünk/élnek, ahol számtalan csillpgó, hangos (bár többnyire  sekélyes, talmi) inger éri őket, erőszakosan és folyamatosan. Sajnos, ehhez hozzá is szoktak, és az érzékeik is ezeket igénylik.

    A Pál utcai fiúk, a Légy jó mindhalálig, A kőszívű ember fiai stb. a maguk pozitív és negatív hőseivel, moralizálásaikkal,  számukra már unalmasak, érdektelenek. Sajnos ezeknek a regényeknek a történelmi háttere, a történet idején fennálló társadalmi rend, a tudomány, a gazdaság, a mindennapi lét  adott fejlettségi foka (pl. hintóval, lóháton közlekedés, petróleum-lámpával világítás, pedellus az iskolában, a latin nyelv tanulása, felolvasás másnak pénzért,  a 120 évvel ezelőtti iskolarendszer stb.) nem érdekli őket, nem kelti fel az érdeklődésüket, moralizálni pedig manapság "ciki".

    S hát alapvetően olvasni sem szeretnek, hiszen a kütyüket kezelni sokkal könnyebb, és a virtuális kapcsolattartás primitív és nagyon lebutított szókincse és nyelvtana nem igényel sok gondolkodást...

     

    (Tisztelet a kevés kivételnek, akik érdeklődésüket alighanem otthonról hozzák.)

     

    Sajnos, ilyen világot élünk. A XXI. században élünk ugyan, belátom már, "szél ellen pössenteni" nem lehet, de  jó volna megtalálni az arany középutat ezen a téren (is).

    előzmény:
    Kis_squirrel_boots (139)
    2011-05-02  15:45
  3. 2011. május 2. 15:45139.
    A választható lista nem rossz. Bár amikor én általánosba jártam, már akkor is lehetett választani. Évfolyamonként három könyvből. Egy kötelezőt nem olvastam végig. Egyszerűen nem bírtam és a végén, mikor a szüleim nyüstöltek, hogy olvassam, már büntetésnek éreztem, hogy olvasnom kell. Szerencsére ezen az érzésen túljutottam és továbbra is imádok olvasni.
    Egyáltalán nem tartom jó ötletnek, hogy HP-t vagy gyűrűk urát olvassanak kötelezőként a diákok. Nem is értem, hogy jöhetnek szóba. Csak azért mert divatosabbak, mint pl. Móricz? Amondó vagyok, hogy akit érdekel, az önszorgalomból úgyis elolvassa ezeket a divatos könyveket. De Móriczot, Jókait aligha fog kézbe venni, ha nem hall róla a suliban!
    Úgy érzem butításról és léhaságról van szó.
  4. 2011. május 2. 13:15138.
  5. Torolt_felhasznalo_567762
    Torolt_felhasznalo_567762
    2011. Április 28. 15:13137.
    Arról nem beszélve, hogy a Biblia ismerete sok "klasszikus"  művet tesz érthetőbbé. Festmények, versek, regények. 
    előzmény:
    CsillagViki (135)
    2011-04-28  14:12
  6. 2011. Április 28. 14:54136.

    A gyerekek a gyerekBibliát nagyon(nem kicsit, hanem nagyon) szeretik. Sokkal másabb mint a Károli féle...sokkal érthetőbb.

    A Soós Judit féle meg egyenesen kiválló.

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_764115 (133)
    2011-04-28  11:26
  7. 2011. Április 28. 14:12135.
    A Bibliát már nagyon régóta tanítják "irodalomként" a nem vallásos gyerekeknek is.  Az előző rendszerben is tanították.
    Plusz kicsit is normális tanár rajz vagy ének órán is gyakran beszél róla, mert a művészet jókora része kapcsolódik hozzá.
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_764115 (133)
    2011-04-28  11:26
  8. 2011. Április 28. 14:03134.

    Biblia ügyben vitába szállnék Veled . A lányom 3. osztályos és Romankovicsból tanul. Az olvasókönyvben jó néhány bibliai történet van,: Világ teremtése, Vízözön, Mózes, meg valami az Új Szövetségből is. Mindegyik átdolgozva az Ő nyelvüknek megfelelően, tehát nem a Károli-féle fordítás:) Nagyon szerették, és nem is tartották nehéznek.

     

    Nem a Pál apostol Korinthus-, vagy Róma -béliekhez írt leveleiről beszélek, az meg , hogy aki nem katolikus húzzon haza, nem kifejezetten helyt álló.

    Refi hitoktatásban nálunk a lakhelyemen  szuper a hitoktató, konkrétan egy bibliai történet, elolvassák , majd megbeszélik és hozzávesziok a művészeti, zenei, irodalmi vonatkozásokat a kicsik szintjén. Na ne már, hogy ne kelljen a Biblia

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_764115 (133)
    2011-04-28  11:26
  9. Torolt_felhasznalo_764115
    Torolt_felhasznalo_764115
    2011. Április 28. 11:26133.

    Én nagyon sokat és szívesen olvastam gyerekkoromban és most is, a kötelezőket is végigolvastam, de a legtöbbet sem érdekesnek, sem értékesnek nem tartottam. Jókai végtelen romantikával felépített alakjai leginkább egy mai, rosszul megírt történelmi témájú bestsellerre emlékeztettek. Móricz vagy Móra Ferenc helyett Szabó Magdát, Jane Austent, Ámosz Oz gyerekeknek szóló könyveit olvastam.

     

    A gyerekbibliát viszont nem tartom túl jó ötletnek, ha a gyerekek Nemecsek Ernővel vagy Nyilas Misivel is nehezen azonosulnak, akkor Szent Pállal miért lenne könnyebb? Arról nem is beszélve, hogy vallási problematikákat is felvet (sarkítva: aki nem katolikus, húzhat haza)? Kästnert viszont nagyon szerettem, tíz-tizenkét évesen németül is elolvastam jó néhány könyvét, és az egyébként nehezen olvasó osztálytársaim is alig tudták letenni.

    előzmény:
    Emőke1 (131)
    2011-04-28  08:42
  10. 2011. Április 28. 10:54132.

    A témáról írtam egy postot,nyugodtan hozzá lehet szólni,érdekelne a véleményetek:

    http://adrikonyvmoly.blogspot.com/2011/04/k otelezo-olvasmanyok.html

    előzmény:
    Emőke1 (131)
    2011-04-28  08:42
  11. 2011. Április 28. 08:42131.

    Én úgy gondolom, hogy a mostani kötelezők sorát kellene megreformálni,

    Gyerekek, ma már a Légy jó mindhalálig nem pálya a gyereknek, helyette pl. ott van a "modernizált" változata a: "Pecúrok" II. vh. után játszódik Spatakon, 5. osztályos gimnazista kisdiákokról szól. Teljesen más a hangvétele, olvasható.

    Én pl. szégyen, vagy nem, a Kincskereső kisködmönt sem kedvelem , nem is olvastam.

    Miért kell erőltetni ezeket? Helyettük Kastner, Verne  sokkal élvezhetőbb egy kisiskolásnak. Esetleg megszereti az olvasást is:)

     

    Ne adj isten a Biblia gyerekváltozatát is elő lehetne kapni, mennyit megtanul töriből, művészettörténetből.

     

    Maxim! Én szeretem Wagnert:) Különösen a Niebelung mondakör alapján írt Rajan kincse, Walkür, Siegfried, Istenek alkonya és főképpen a Parsifal a kedvencem. Az utóbbit még Polgár Lászlóval láttam egyszer nagypénteken:) 

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_567762 (129)
    2011-04-28  08:17
  12. Torolt_felhasznalo_634765
    Torolt_felhasznalo_634765
    2011. Április 28. 08:30130.

    Olvasónaplónak nem vagyok híve, max. szakmunkás osztályokban, ahol, ha évente egyet megír, még ha lemásol is, gyakorolja az írást, amit amúgy már nem tesz... középiskolai osztályokban először írattam olvastad vagy nem olvastad dogákat rövid kérdezz-felelek stílusban, aztán erről is leszoktam, mivel a zanzák korában erre felkészülni öt perc. A legjobb, ahogy te is írod, a beszélgetés a műről, itt valóban fél perc alatt kiderül, hogy olvasta-e valaki. Szinte 100%-os bizonyossággal..., olyanról is, aki a tartalmát meg tudja jegyezni a másfél oldalas összefoglalóból is. 

     

    Most indulnom kell, majd este benézek. Szép napot! 

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_567762 (129)
    2011-04-28  08:17
  13. Torolt_felhasznalo_567762
    Torolt_felhasznalo_567762
    2011. Április 28. 08:17129.

    Ez a szívem bársonyos partján nagyon tetszik! :o)) Az ilyet hívom én cukrozott takony kategóriának. Igen jókat tudok mulatni az ilyesmin, egy időben volt is egy saját, kézzel írt gyűjteményem hasonlókból, sajnos, valamelyik költözésnél elkallódott.

    Ennek ellenére azt mondom, hogy kinek mi az ovasható, baromian szubjektív. Nézem itt, valakinek kedvencei között a Légy jó..., én menekülök előle. Más a Kőszívűt dobja sarokba, én 10 évesen túl voltam rajta, azóta meg is rongyolódott.

    Azt gondolom, a művészetek bármely ágát vesszük, nagyon eltérő ízléssel találkozunk. Számomra emészthetetlen Wágner, Picasso, kanállal eszem viszont Verdit, Mozartot, Hieronymus Boss-t.

    A gyerekeket valamilyen, általában mindenki számára élvezhető irodalmi alkotással kellene olvasásra szoktatni. Horribile dictu, mesekönyvvel. Én vén fejemmel ma is eszem a mesekönyveket, még Andersent is.

    A műelemzéseket én kihagynám, néha olyan kényszeredett magyarázatokkal találkozik az ember, hogy kopaszodni kezd.  Hagyni kéne, hogy azt érezze meg az olvasó, amit az ő szubjektuma diktál.

    Az olvasónapló bennem ambivalens érzéseket kelt. Egyik oldalról azt mondom, szükség van rá, hiszen ezen kersztül mérhető, mennyit fogott fel a gyerek az olvasottakból, egyáltalán elolvasta-e. Másik oldalról meg azt mondom, ez egy sima dogaírással is kideríthető, illetve sok beszélgetéssel az órán.

    Aztán itt van T.Mann. Nagyon nekiláttam én 17 évesen a József és testvérei-nek. Eljutottam egészen a 40. oldalig, amit az én magyartanárom igen nagyra értékelt. De tovább nem. Azóta is ott van a könyvespolcon, benne a könyvjelzővel, és képtelen vagyok folytatni. Van valaki, aki kiolvasta?

    És végül, nagyon sok múlik a fordítón. Villont eddig 3 fordító interpretálásában olvastam. 1 tetszett. 

     

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_634765 (126)
    2011-04-28  07:23
  14. 2011. Április 28. 08:08128.

    Amikor a gyereket kötelezzük valamire akkor annak ellenáll.

     

    Akkor ne legyen tankötelezettség sem. Meg egy szülő se kötelezze semmire a gyerekét

    előzmény:
    csí00 (7)
    2011-04-26  07:00
  15. Torolt_felhasznalo_634765
    Torolt_felhasznalo_634765
    2011. Április 28. 07:38127.

    Szerintem a képzőművészeti alkotásokról is meg lehetne kérdezni ugyanezt: miért ér egy Monet százezerszer többet, mint a szomszéd Kovács János, aúgy nagyon ügyes kezű festő képe? És a válasz talán ugyanaz: ha valaki valami olyan újdonsággal tud előállni, ami még soha nem volt, de meghökkent, gyönyörködtet, csodálatra késztet, abból lesz a klasszikus. A többi - akár tehetséges - középszerű pedig csak ennek utánzására képes, amíg megint nem jön valami korszakalkotó (ahogy a nevében is benne van). De lehet, hogy ez csak egy szempont a sok közül, a képzőművészetet meg én nem ismerem ilyen mélységekig. :)

     

    Az irodalom és művészettörténet könyvek legtöbbször arról szólnak, hogy melyik alkotás miben hozott újat az előzőkhöz képest: a középkor puritánsága, istenközpontúsága után az emberek habzsolták a reneszánsz életszeretetet, emberközpontúságot, szerelem-kultuszt. És minden új kornak megvan egy ilyen "felszabadító" jellege... kivéve a 20. századot, amely sokszor már inkább a kiábrándulásról szól... :( De azért itt is megvannak a pozitív irányzatok is, csak talán azért nehezebb érvényesülniük, mert rengeteg ág van már... 

     

     

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_634765 (126)
    2011-04-28  07:23
  16. Torolt_felhasznalo_634765
    Torolt_felhasznalo_634765
    2011. Április 28. 07:23126.

    Hogy ki dönti el, mi a klasszikus, ezt a kérdést én is feltettem annak idején a legtekintélytisztelőbb professzoromnak az egyetemen. Ő azt válaszolta, hogy akinek ez az élete, mármint hogy pl. irodalomkritikus, mellette akár maga is író, évtizedeken át hivatásszerűen és rengeteget olvas, az előbb-utóbb tényleg megtanulja szétválasztani a valódi irodalmi értékeket a "szeméttől". Valamilyen szinten persze minden olvasó képes erre, mert azért mi is érezzük a különbséget Dosztojevszkij és mondjuk Danielle Steel között. :))) Az ismérvek között ilyenekről tudok, mint pl. hogy ne legyen giccs (irodalmi értelemben giccs az, ami valamilyen eredeti dolgot utánoz: pl. van egy nagyon jól megírt krimi, és annak mintájára szinte oldalszámra meghatározva jönnek a kaptafára ráhúzott utánzatok, ahol szinte csak a szereplők meg a helyszínek mások, ugyanez szerelmes regényeknél is...), a nyelvezete, a képszerűsége (nem mindegy, hogy a hasonlat valami egészen morbid, költőieskedő borzadvány, mint pl. a dalszövegekben, mondjuk "szívem bársonyos partján", vagy tényleg valami eredeti, fantáziát megmozgató metafora: "a semmi ágán ül szívem"). Általában szerintem azokat tekintik nagy műveknek, amelyek valami eredetit, valóban újat, soha el nem mondottat vagy egészen meglepő formát hoznak az irodalomba úgy, hogy közben még gyönyörködtetnek is. Szóval létezik irodalmi kánon, és reménykedem benne, hogy nem is egy ember vagy egy rendszer válogat közéjük műveket. Hiszen azért ebbe az olvasónak is van beleszólása, úgyis azt veszi meg, ami tetszik neki, a kiadóknak meg az az érdeke, hogy az ilyeneket ki is adják...

     

    A kötelező olvasmányokkal már kicsit más a helyzet szerintem, a mostaniakat még valóban anyáink idejében vésték kőbe, de azért van valamennyi tanári szabadság, hogy az egyéni igényekhez lehessen alkalmazkodni. 

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_567762 (124)
    2011-04-27  22:53
  17. 2011. Április 27. 23:47125.

    Én már azelőtt tudtam olvasni, hogy általános iskolába mentem volna, az értő olvasással sem volt soha gondom. Ennek ellenére általában utáltam a kötelezőket, egyrészt a kötelező jellegük miatt, másrészt nem nagyon érintettek meg. Az olvasónapló pedig extra szenvedést jelentett számomra: rengeteg munka volt vele, és időről-időre meg kellett szakítani miatta az (amúgy is nehezen haladó) olvasást, így még vontatottabbá vált az egész. Az általános iskolai kötelezőkön még átrágtam magam, gimiben már többet feladtam (vagy bele sem kezdtem). A legszörnyűbb kötelezőim 13 év alatt: Légy jó mindhalálig, Gulliver utazásai (annyira felháborított, hogy egyszerre mindig csak néhány oldalt tudtam elolvasni), Németh László- Iszony és Thomas Mann- Varázshegy. Ez utóbbit feladtam, nem bírtam végigovasni többszáz oldalt, amin nem történik szinte semmi. (A könyv népszerűségét jól mutatja, hogy a városi könyvtárban a raktárból kellett előhalászni...)

     

    Szerintem az általános iskola alsó tagozatában olyan kötelező olvasmányok kellenének, amik könnyebben érthetőek, közelebb állnak a gyerekek érdeklődési köréhez, kevésbé "komolyak"- kedvcsinálónak. Később jöhetnek a klasszikusok is, de ki lehetne húzni néhány régi játékost, helyette kortárs szépirodalmat (szinte semmi ilyet nem tanultunk, csak verseket), illetve népszerű, élvezhető, "divatos" műveket is. Emellett jó lenne összehangolni az irodalom, történelem és művészetek órákat, mert könnyebben értehető, és érdekesebb is, ha frissen képben vagyunk mindenből.

  18. Torolt_felhasznalo_567762
    Torolt_felhasznalo_567762
    2011. Április 27. 22:53124.

    Köszi, hogy ezeket a gondolatokat megosztottad velem.  Élvezetes volt olvasni, a tanító ember hogyan látja. 

    Tény, középiskolás koromban csodás irodalom, művészettörténet és filozófiaóráink voltak,  hatalmas élmény volt megbeszélni, kielemezni egy-egy művet. De ennyi maradt meg, és valóban, a színházszeretet. Annyira, hogy mind a mai napig szoros kapcsolatban állok a színházzal szakmailag is. Ettől függetlenül úgy érzem, bizonyos szinten meg vannak a gyerekek erőszakolva. Muszáj értékrendet akarunk beléjük csümiszkölni az egyszer valakik által alapműnek kikiáltott alkotásokkal. Ki az, aki meghatátozza, mi az érték a félelmetesen nagy számú, és valóban értékes művek között?

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_634765 (123)
    2011-04-27  18:39
  19. Torolt_felhasznalo_634765
    Torolt_felhasznalo_634765
    2011. Április 27. 18:39123.

    Még tíz éve sincs, hogy elolvastam néhány Balzac és Hugo regényt, sőt, Balzac regényeiről egy húszoldalas esszét is írtam, de egyiknek sem emlékszem a cselekményére, csak arra, hogy tetszettek. Ha újra részletesen emlékezni akarok, miért is választotta az egyik kedvenc Balzac-művemben az a bizonyos fiú először az újságírást, majd a szépírást, végül talán a nyomdászkodást, akkor újra kell olvasnom Balzacot...  Antigonét főleg drámatörténeti szempontok miatt tanítjuk: azért, hogy legyen egy képe a középiskolásnak, ha a későbbiekben olvas vagy színházban néz bármilyen más drámát, hogyan is alakult ki ez az egész... tulajdonképpen egy "véletlennek" köszönhetően, hiszen Dionüsszosz isten oltára előtt az ő életét regélte egy kar, majd egyéb mitológiai témákat, míg végül kivált néhány ifjú, akik párbeszédet kezdtek egymással... és ők lettek az első "színészek". Azt a félszáz oldalt meg kibírják, ami egy ilyen ókori drámát bemutat nekik, történetesen az Antigonét. Ebben is meg lehet egyébként találni még az aktualitást is, egész jól el szoktak rajta vitatkozni a diákok, hogy melyik jellemvonást tartanák magukra illőnek: azt a testvérit, aki annak ellenére is eltemeti a bátyját, hogy a király halállal bünteti ezt, vagy azt, akinek fontosabb a saját élete, mint egy halott eltemetése, és bár ezt mondják az isteni törvények, ráadásul a halott a testvére, mégsem meri eltemetni őt... és mennek az érvek pro és kontra. Érdekes. Vagy hogy mi a fontosabb: a lelkiismeretünk törvénye vagy egy államhatalomé? Szerintem mindenben meg lehet találni azt az aktuálitást, amelyről még ma is szól az a mű... ha nem lenne ilyen, akkor tényleg érdemes lenne a cserén gondolkodni... hogy a nyelvezete régies? Igen. De azért vagy ott (a tanár), hogy elmagyarázd, mi mit jelent, mi a lényege... Ha valaki megszereti magát a dráma műfajt, jó eséllyel színházba járó ember lesz belőle (abba most ne menjünk bele, hogy lassan már ez is luxus számba megy anyagilag...), és utána egy kis történeti áttekintéssel, háttérismerettel és rálátással tud megítélni egy új darabot. Volt olyan tanítványom, aki éppen az Antigonéval párhuzamosan látott egy modern színdarabot. Lelkendezve mesélt róla, hogy milyen klassz, hogy idáig fejlődött ez az egész, mert mélyen megérintette a modern dráma mondanivalója, de ehhez jó volt neki, hogy ismerte a legrégebbit is...

     

    Szóval szerintem az ott és akkor élményéért olvasunk és járunk színházba, és legföljebb érzések, hangulatok, benyomások és üzenetek maradnak meg bennünk tartósan, a cselekmény nem: de minek is kellene??? 

     

    Én azt vallom, hogy egy mű éppen annyit ér, amennyit ott és akkor neked adni tud. Szent író hatalmas alkotása is késztethet ásítozásra, és lelkesedhedsz  hirtelen egy falvédő-giccsfeliratért. Ha akkor épp arra van szüksége a lelkednek. :) De ettől még az alapköveket nem árt letenni. :)

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_567762 (121)
    2011-04-27  16:05
  20. 2011. Április 27. 18:23122.
    Jaj, Nyilas Misi a rémálmaim egyike. Akkor inkább A nNyomorultak mind a 100 oldal csatornarendszer leírással:)
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_567762 (120)
    2011-04-27  15:54
  21. Torolt_felhasznalo_567762
    Torolt_felhasznalo_567762
    2011. Április 27. 16:05121.
    Pedig lényeges! Mert azt van értelme elolvasni, ami meg is marad. Tök jó, hogy elolvastam az Antigonét, ettől már állatira alapmáűvelt vagyok. Ja, hogy a címén kívül másra sem emlékszem belőe? És nem is áll szándékomban újraolvasni, mert olyan szinten nem érdekel? Akkor mi értelme volt ezzel gyötörni magam? Inkább újra meg újra V. Hugo, vagy H.  de Balzac, de ókori görög soha.
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_634765 (42)
    2011-04-26  12:16
  22. Torolt_felhasznalo_567762
    Torolt_felhasznalo_567762
    2011. Április 27. 15:54120.
    A Légy jó... számomra a rettenet netovábbja. Az emberi balekság iskolapéldája. S bár nagyon sokat olvastam-olvasok -- nem a Romana stílusú cukrozott taknyot --, többek között az említett mű még a könyvespolcomon sem található meg. Mint ahogy a Háború és béke stb sem.
    előzmény:
    xyz123123 (2)
    2011-04-26  00:36
  23. Torolt_felhasznalo_567762
    Torolt_felhasznalo_567762
    2011. Április 27. 15:51119.

    Engem egy kérdés gyötör már igen régóta: ki vagy kik azok, akik eldöntik és milyen ismérvek alapján egy szerzőről, műről, hogy az klasszikus? Továbbá kik azok, akik megállapítják, a tanmenetben  hány éves kortól ajánlott pl. Jókai?

    Írom ezt úgy, hogy én 10 éves koromban túl voltam a Kőszívűn, és a kedvenceim közé tartozik mind a mai napig. Azt gondolom, igeneis meg kellene reformálni a kötelező olvasmányok körét. Azzal, hogy letömeszelünk a gyerekek torkán valamit, nem feltétlenül válik a kölyök olvasás-fanná. 

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_686442 (1)
    2011-04-26  00:36
  24. Torolt_felhasznalo_599243
    Torolt_felhasznalo_599243
    2011. Április 26. 23:40118.

     

     

    Na jól van, visszajöttem, mert látom, hogy nem vagy te rossz kislány! Nehogy pocsék álmaid legyenek!

     

    Elhiszem, hogy a 300 oldal a mai gyerekeknek rettenetes lehet, de 13, 14 évesen nem kéne annak lennie feltétlenül...tudod, amikor bejött a Harry Potter, az meg 500 oldalas volt, oszt egy hét alatt ki bírták olvasni...

     

    A türelemre is tanít minket az olvasás- (és minden egyéb) tanulás. A lényeg a fokozatosság.

     

    Mostmár tényleg jóccakát! 

    előzmény:
    Forrest99 (117)
    2011-04-26  23:32
1 2 3 4 5

Címlap

top