Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nekem hiányzik a nyaralás, mi sem voltunk már évek óta... de akármilyen nehéz is megoldani az állataink miatt, azért meg fogjuk oldani - velük.
Én azt rühellem, hogy sokaknak az a megoldás, hogy kidobják a kutyáikat-macskáikat. Hát jobb, ha nem írom le, milyen nyaralást kívánok az ilyeneknek!
Nekem kutya macska vagy barmi mas allat eddig csak oromet okozott
Nyaralni 34 evi hazassagunk alatt kb. 5 alkalommal voltunk , utoljara 2000 ben, nem hianyzik nem vagyunk utazosak. A gyerekeket meg nem szeretem.
Ettol fuggetlenul nem nezek hulyenek senkit azert mert nyaral vagy gyereke van.
Érdemes elolvasni Jan Fennel kutyapszichológiáját. Érthetően, logikusan elmagyarázza, hogy milyen viszonyt kell kiépíteni ahhoz a kutyával, hogy ne romboljon, pánikoljon, rágja véresre a saját lábát, ha egyedül marad.
Nagyon jó könyv, minden kezdő (haladó) kutyásnak csak ajánlani tudom.
22 éve tartok lakásban kutyát. Az első kutyám még egyedül volt, és valóban napközben egyedül, de nem 8-10 órát, max. 6-ot. Sokszor hazamentem hozzá délben, hogy megsétáltassam, és a szabadidőmet szinte teljes egészében vele töltöttem, nem volt semmi lelki problémája. Mindenhová vittem magammal, imádott jönni-menni, hegyet másztunk, kirándultunk, vagy úsztunk együtt, és nyaralni is velem jött. Igazi szobakutya volt, shi-tzu, nagy kutyát nem tartnék lakásban. Később neki lett egy párja, egy nőstény, majd utódok, és ezután már mindig többen voltak itthon. Most van megint egy kutyánk, ő szinte soha nincs egyedül, max. pár órára.
Nem vettem észre semmiféle különbséget aközött, amikor egyedül tartottuk a kutyát, illetve amikor nem. De ez nyilván a kutya természetéből is adódik. Egy tipikus szobakutya jobban elvan egyedül, az enyémek is végigaludták azt az időt, amíg nincs itthon senki, sokszor csak ajtónyitásra térnek magukhoz, és néztek kómásan, hogy ki a fene zavarta meg a nyugalmukat!
Egy dolog fontos, akár lakásban tartott, akár kerti kutya, hogy foglalkozzanak velük. Mennyivel jobb egy kerti kutyának, ha az összes törődés kimerül abban, hogy napi egyszer megkapja a kajáját, majd nincs semmi kapcsolata a családdal?
És hogy mire jó a kutya? Sokmindenre megtanítja az embert, és a gyerekeket! Rendszeresség, kötelességtudat, felelősségérzés, önzetlenség. Valamilyen problémával küzdő gyerekeknek (tanulási, viselkedési zavar, fogyatékosság, stb.) szinte nélkülözhetetlen társuk, rendkívül sokat segítenek a problémáik leküzdésében, a fejlődésükben!
Egy állat csak nyűg, takarítani kell utána, büdös, tönkretesz dolgokat a lakásban, viszi a pénzt és nem lehet tőle kimozdulni 15 óránál tovább vagy agyalni kell, kinek lehet odadni, míg nyaralunk. (harangocka)
Na ebben a mondatban én is alapból behelyettesítettem az "állat" szót a "gyerek" szóval... de inkább nem írtam le, mert sokan kifordulnak magukból az ilyen dolgok miatt.
Ha kapok, ha nem, én látom, hogy ez így helyes. Én ismerem a kutyáimat. Meg egyébként sem tudok kire hagyni ennyi állatkát. A három kinti kutyusomat még rá merem bízni az apósomra, de a bentiek azért elég kényesek...
plusz mivel én vállaltam őket, nekem kell megoldanom a nyaralás és egyéb dolgok problémáit is...
Úgyhogy ne essetek nekem, én felelősségteljes állattartó vagyok!!
Aki nem az, azokkal én is harcban állok...
Ne torodj a huhogokkal.
Van egy mondas nagyon tetszik nekem:
"allat nelkul lehet elni csak nem erdemes"
Ez a te velemenyed. En meg hulyesegnek tartom a nyaralast, lesni idegen embereket, elvisz egy csomo penzt csak azert hogy rohangaljak egyik helyrol a masikra.
Hulyesegnek tartom a mobiltelefont, a motorbiciklilt, a gyerekrol nem is beszelve. Nyug, bombol szarik takaritani kell utana es le van kotve az ember vele.
Na mit szolsz? Ugye milyen erdekes ha az ember valamirol ilyen megfellebbezhetetlenul nyilatkozik?
Neked az allattartas a hobort nekem a fentiek.
Szerintem amiatt is, mert a kinti kutyus nem kötődik annyira nagyon a gazdához, mint a benti, velük nem vagyunk annyira intenzíven együtt, mint a bentiekkel.
Nekem egyébként vannak kinti és benti kutyáim is (egyik sincs egyedül), szerintem mindannyian tök boldogok, sokat foglalkozunk velük.
Igen, es lekoti sok minden a figyelmuket.
Nekem volt 7 evig egy nagyon oreg kutyusom bent 17 eves volt amikor elment es 10 evig kinti kutyus volt, o nagyon jol viselte ha elmentunk hazulrol , ketten voltak a cicaval de o legtobbszor csak aludt egesz nap akkor mar. Igaz mi nem dolgoztunk (en mindig itthon voltam) es csak ritkan maradt egyedul.
De a ket kinti kutyankkal sincs semmi gond.
A cica meg elvan, az is alszik ha neha magara van hagyva par orara.
"A kinti kutyusok sokkal jobban viselik a gazda tavolletet mint a bentiek."
Igen, hisz - normális esetben - kint nagyobb a tér, több az inger.
Az esetek nagy tobbsegeben ha 2 allat van egyedul a problema sokkal kisebb vagy egyaltalan nincs is.
A cicak mint "maganyos tipusu" allatok kevesbe lesznek szorongoak mint a kutyak, de kutyanal is jelentos a kulonbseg ha nincs egyedul az allat.
A kinti kutyusok sokkal jobban viselik a gazda tavolletet mint a bentiek.
En ha lakasban kutyat tartanek feltetlenul egyutt nevelnem egy cicaval, vagy masik kutyaval.
Semmi gond azzal, ha az állat egyedül van, amíg a gazdája dolgozik, ha akkor, amikor otthon van, eleget foglalkozik a kutyával, valamint fokozatosan szoktatja hozzá ahhoz a ritmushoz, amiben él.
Egy kutya gyorsan megszokja, megtanulja a napi rutint, ha a gazdája ezt megfelelően kommunikálja felé.
A baj ott van, hogy az emberek legtöbbször úgy tartanak állatot, hogy fogalmuk sincs róluk. Csak egyszerűen kell és kész.
Na, ez a lényeg. Ha foglalkozva van az állattal, akkor nem baj, ha naponta pár órát egyedül kell töltenie. Neki akkor is van feladata, hiszen vigyázza a területet.
ha valaki szereti a kutyáját, olyan helyre megy nyaralni, ahová őt is viheti. Vag úgyoldja meg a felügyeletet, hogy az a kutyának-cicának is jó legyen. Az a vélekedés, hogy az állat csak nyűg, olyan ember szájából jön ki, aki nem szereti az állatokat.
Az állat öröm. Nekem még soha nem volt nyűg.
Kb. egy hónapja megjósoltam, hogy lesz ilyen topic. Ahol egymásnak ugrasztják a kutyás - nem kutyás szekciót.
De most azért sem dőlök be.
Van kutyám 58 nm-en és nem szenved ennyi, pont.
Talán mert nem hóbort, hanem van, aki szereti az állatokat, szereti a közelségüket... talán jobban is, mint az emberekét...
Nyilván arról beszélek, aki rendesen gondozza, ellátja az állatkákat. Csak azért kutyát-macskát szerintem kevesen tartanak a lakásban, hogy "legyen". Vagy ha igen, ők azok, akik miatt ilyen sok kóbor állat van.
Igazságszerint sosem fogom megérteni ez az állattartási hóbortot! Mire jó? Egy állat csak nyűg, takarítani kell utána, büdös, tönkretesz dolgokat a lakásban, viszi a pénzt és nem lehet tőle kimozdulni 15 óránál tovább vagy agyalni kell, kinek lehet odadni, míg nyaralunk.
Kertesházban, kinti macska vagy kutya tartása jó dolog. A szisza még vadászhat is a környéken.
De bezárva, 40-50-60-70 nm-re??
Ezért nem tartanék se kutyát, se macskát lakásban. Hülyeség! Az ember úgyis kénytelen elmenni dolgozni, akkor meg minek az állat otthonra? Barátnőmék mondjuk megoldják, ő már évek óta nem dolgozik, szülei tartják el, de ő vigyáz a kutyára. Az az eb még nem volt 2 óránál többet egyedül. Ezért ez sem normális!
Barátnőméknek egy olyan macskát adtak oda lelki terápiára, akinek a gazdája üzletkötő volt, és szinte csak aludni járt haza. No meg, volt, amikor több napig is odavolt valahol. A macska szemmel láthatóan depressziós lett, nem engedett magához nyúlni, ellenségesen viselkedett. Barátnőmék befogadták a 2 macskájuk közé, de azokat is bántotta, elzavarta. A családtagok is hiába beszéltek hozzá, "nem vette a lapot". Aztán vissza lett a cica adva az eredeti tulajdonosának, és nem tudom, hogy alakult a további sorsa. Állatot tartani mindenesetre felelősség, ez derül ki mindebből.
Egyébként a napi több órára egyedül bezárt gyerekekből is szorongó, gátlásos felnőttek lesznek, akik senkitől nem mernek semmilyen segítséget kérni, mert megszokták, hogy a kéréseik úgysincsenek teljesítve, mivelhogy nem hallotta azt senki, míg egyedül voltak.