Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Ingerült, sértődős férj
Létrehozva: 2011. december 30. 14:01
Férjemmel lassan 10 éve vagyunk együtt, majd' 5 éve házasok. Ezalatt természetesen jól megismertük egymást, összeségében véve jól kijövünk, szeretjük egymást. Van egy 2 és fél éves gyermekünk, tavaszra várjuk a másodikat, akit terveztünk, várunk.
A problémám, hogy a férjem alaptermészetének, meg az idővel egyre jobban előjövő rigolyáinak köszönhetően időről időre nagyon sértődős, ingerült tud lenni, a legapróbb dolgok miatt is. Ezt már más családtagok is észrevették. Nyilvánvalóan én sem vagyok hibátlan, de gyakran már szinte szégyellnem kell magam, hogy a szüleim, vagy az ő szülei előtt kis dolgokon felhúzza magát, megsértődik, és elvonul, nem szól senkihez, legfőképpen hozzám nem. A legapróbb dolgok alatt olyasmit értek, mint pl. valaki nem készül el az induláshoz megbeszélt időre, csak 5 perccel később; vagy nem tud végigolvasni egy cikket, mert mellette beszélgetnek; vagy félreértés miatt nem a megbeszélt helyen találkozunk, hanem máshol; vagy a gyerek maszatos kézzel hozzányúl bármihez stb.
Az anyósom szerint a férje is ilyen volt, ő valamelyest ezt normális dolognak véli, az én szüleim már kevésbé... ennek ellenére ha náluk vagyunk, mindig igyekeznek a kedvében járni. (A saját szülei nagyon elkényeztették, mai napig is, mintha hotelbe menne haza, olyan kiszolgálást kap.)
Vannak időszakok, amikor minden jó, de azt veszem észre, minél több körülményhez és személyhez kell alkalmazkodnia, annál több a konfliktusforrás.
Tudom, nem kevés stressz nehezedik rá, devizahitel stb., de ezt azért nem érzem így jónak. Én szeretem őt, vele szeretnék élni, de nem tudom, ezen a problémán tudok-e változtatni valamilyen módon, mert így engem is felőröl, sosem tudom, mikor "robban" a semmiből.
Én bizony arra is gondoltam, hogy valami segítséget igénybe kellene vennie.
Akár szervi (agyi ) probléma is lehet mögötte, vagy lelki, a csuda tudja.
Szerintem jön semiramis és talán tud segíteni , merre menjenek.
Bizony.
6 hónapos várandósan még szegénykémnek neki kell alkalmazkodni.
Egy életen át tartasz egy disznót a 20cm kolbászért? Állandóan neked kell alkalmazkodni hozzá, mikor nincs is igaza? Így nem is fog nőként tisztelni! Csald meg, és flörtölj másokkal, hátha a féltékenysége megjuhászitja. Az élet nem főpróba!
Én teljes mértékben neked adok ebben igazat, de azért már lassan két gyerekkel a topicindítónak ebből kilépni rohadt nehéz lenne.
Márpedig az ilyen természetű embert elég nehéz megváltoztatni, de van pozitív példa is,az én férjem, bár ő azért nem nyomta ilyen komolyan a sértődést, így azért én ezt ki tudtam kezelni (persze ehhez kell egy kellően harcias természet is mint az enyém,aki nem hagyja magát),meg ő pl a munkája révén rengeteg emberrel találkozik, sok barátja van, szóval érik külső hatások. A testvérét nem! A testvérének nincsenek barátai, haverjai, egy emberrel dolgozik évtizedek óta egy vállalkozásban alkalmazottként,semmi hatás nem éri, csak a saját hülyeségei :-D ha nincs munka akkor otthon ül és bámulja a tvt, a felesége meg 3 műszakban dolgozik mellette van még egy állása,otthon főz mos takarít és ellátja a nagyit. A férj meg veri a .....-t. És nem értem miért nem hagyja ott??????? Mert megbecsülést azt nem kap érte,csak a sértődéseket meg állandóan csak becsmérli a férje. Egyébként a csaj egy csupaszív ember,több ezer férfi összetenné a két kezét ha ilyen neje lenne (és még csinos is!). De a férj amúgy a gyerekeket is csak baszogatja.
" ő nem volt hajlandó olyan tempóban menni, mint a 60-as szüleim az ilyen-olyan mozgásszervi bajaikkal, a 2 és fél éves gyerek totyogva, én meg 6 hónapos terhesen - hanem végig 200 méterrel előrébb haladt állandóan hátra-hátranézve, sűrűn az óráját figyelve... De ha ilyenkor szólok, én vagyok a bunkó... Aztán néha mire hazaérünk, már el is felejti, csak bennem motoszkál, és szurkál a tüske még napokig..."
Ezt most olvasd el úgy, mintha egy filmen látnád. Mit gondolnál a hősről? Őszintén? Ha nem azt, hogy egy önző bunkó, akkor nem írsz igazat. Még te tűröd ezt?
Igen, a férjem is megérthető, csak valóban, néha egy kicsit abnormálisnak találom. Állítólag a családjában van más is, aki hasonló pl. a nagymamája egyik tulajdon testvérével sem beszélt, mert összeveszett vele valami hülyeségen.
Abban is van valami, hogy a kutya jódolgában veszik meg. A gyerekkori elkényeztetés miatt is, meg mert csak a közvetlen családtagjaival ilyen, akikről tudja, feltétlen szeretettel viszonyulnak hozzá. A kollégái, barátok nem ismerik ezt az oldalát, velük laza, problémamentes (amilyen velem is volt a kezdetekben).
Becky: Kicsit talán ismerősek a helyzetek, amiket leírtál. Anyukám is azt a módszert javasolja, amit Te a férjeddel alkalmaztál, csak én egyelőre nem tudom, nem öntök-e ezzel olajat a tűzre.
A legutóbbi az volt, amin nagyon kibuktam, hogy együtt sétáltunk volna a karácsonyi vásárban a szüleimmel, de ő nem volt hajlandó olyan tempóban menni, mint a 60-as szüleim az ilyen-olyan mozgásszervi bajaikkal, a 2 és fél éves gyerek totyogva, én meg 6 hónapos terhesen - hanem végig 200 méterrel előrébb haladt állandóan hátra-hátranézve, sűrűn az óráját figyelve... De ha ilyenkor szólok, én vagyok a bunkó... Aztán néha mire hazaérünk, már el is felejti, csak bennem motoszkál, és szurkál a tüske még napokig...
Ne haragudj, nem értek Veled egyet.
Tény, hogy ezer egy dolgon felhúzza magát az ember egy nap - de ez nem jelentheti azt, hogy a világra és a családomra megsértődöm. Csak azért, mert éppen nem találták ki a pillanatnyi szeszélyemet.
A kettő közti különbség ég és föld.
Ennél az embernél szerintem hiányoznak az atyai pofonok - de ez már a múlt.
Mit lehet vajon tenni most? Ezt kérdezi a topicindító.
Szerintem próbálkozni lehet, maximum bejön és észhez tér.
Ha nem térítik észhez családi összefogással: beszólás, hasonló viselkedés, paródia stb, akkor valószínűleg hamar pokollá fogja tenni a környezete életét, mert régen elmúlt már az a kor, amit klásszikus patriachális kornak neveztünk, amikor a CSALÁDFŐ élet-halál ura volt. Sőt, még az ilyen infantlis viselkedés is esetleg belefért. Ez kb 100 éve már biztosan nincs így, a világ rájött, hogy vannak a többiek is.
34 év még nem az az öregkor, mikor előjönnek a szeszélyek - ahogy ezt valaki írta már.
Ez egy elkényeztetett kölyök, aki megérdemel egy-két jól időzített beszólást vagy lelki pofont, tisztán nevelési célzattal.
Z.
Igen.Sajnos.
Ezért kellene talán még időben lépni.
Nálunk a családi példa is mutatja, ha az ilyen típusú ember feneke ki van nyalva és a feleség kis nyusziként összekucorodva retteg a férjétől "jaj nehogy megsértődjön valamin", akkor ott 40 után előfordulhat agresszió. A családban is 40. év után hatványozottan jött az elmebaj a férjre.
Pl volt olyan náluk, hogy ott voltunk, és valami volt a mosógéppel.Szólt a feleség, hogy lehet elrontott valamit nem tudja, nézze meg legyen szíves. Férj megnézi,jön vissza mint a dúvad, "hogy lehetsz ennyire hülye meg szerencsétlen ennyit nem tudsz megcsinálni", mindezt előttünk. És rögtön be is szóltam neki hogy ne haragudjál már de hogy beszélsz te a feleségeddel? Nem is tetszett neki.
Meg akkor is ha nem hisztizik.
Nem kell túl sok hozzá.
Gondolom, eddigi életében, az elmúlt 2,5 évvel ezelőttig, mindenki az ujját leste, mikor csettint? Ült a kosár közepén, mint a világ közepe. Ami jogos volt a részéről, hiszen azzá tettétek. Lett egy kisember általatok, bekerült mellé, a kosárba. Kissé arrébb kellett húzódnia, a mértani közép sérült. Erre fogod magad, még egy helyfoglalót odapottyantasz. Ne is haragudj, de ez milyen dolog már? Végképp elveszed tőle a Middle of the World címet? Teljesen jogos a morgása.
Én azért egy kicsit beszélgetnék vele.
Nos, én azért a férjedet is meg tudom érteni. Azok az apró indokok amiket felsoroltál, azok elég bosszantóak tudnak lenni, főleg ha nem egyszeri eset, ill. ha a férjed fordított helyzetben megtiszteli azzal a másikat hogy időre elkészül, ill. nem a feje fölött fog beszélgetni mikor a másik olvas. Persze ezek nem egy "örihari" szintű katasztrófák, de szerintem a férjed elvárásainak van alapja.
Viszont azzal te is tisztában vagy, hogy nem fogod tudni megváltoztatni még ha akarnád se.
Amit lehet tenni, hogy minimálisra csökkentitek az esetleges vitaforrásokat.
Egyébként pedig a kutya is a jó dolgában veszik meg, nem kellene/kellett volna annyira tutujgatni a szülőknek, de ez már késő bánat.
Ha jól értem, azon "húzza fel" magát, ha minimálisan el kell kezdeie alkalmazkodni?
Beszéltetek már arról, hogy más is alkalmazkodik? Tudatában van ő ennek?
Ne érts félre, nem akarlak bántani - de ez szerintem tipikusan az elkényeztetett ember viselkedése és úgy vélem, akkor sem javulna a dolog, ha MINDIG, MINDENBEN az történne és ÚGY, ahogy ő szeretné. Akkor is találna okot - és gpndolom, neked sem az a célod, hogy egy életen át kiszolgáld.
Nem tudom, mit tehetnél.
Esetleg kipróbálhatnád, milyen hatással lenne rá, ha hirtelen, egy-két napig Te is így viselkednél vele.
Hátha észrevenné.
Próbáljatok meg beszélni erről, mert nem érte van a világ, hanem értetek -és ebbe beletartozol Te is, a gyerekek is.
Z.
@Csendike: Bár orvos emiatt nem látta, az biztos, hogy maga is tudja, hogy pl. az étrendje a hangulatát is befolyásolja - ezen önállóan, időről időre próbál alakítani.
Igen..
amiket a topikindítóban írtál máe túlmutat egy soma sértődős személyiségen.
Túlságosan sok minden zavarja.
Talán mégis el kelen mennie más vizsgálatokra is nem csak a gyomrával kapcsolatban.
Csak ennyit szerettem volna mondani.
Hozzáértő nem vagyok, de ha érintett lennék - mint te - nem hagynám szétrombolni ilyen miatt a családot.
Tudod, azért 34 évesen nem "öregszik" valaki úgy, hogy rigolyái jöjjenek elő,ez a kor nem a 64 vagy 74 év!
Van a családunkban egy ilyen ember. Amit én látok: derogál neki alkalmazkodni másokhoz, azt gondolja, hogy a kötelessége annyiban ki is merül a saját családjával szemben, hogy elmegy dolgoni és hazamegy, de időt tölteni másokkal, na, azt már nem. Az fááááááárasztó.
Egyrészt nem tudja, hogyan kell, másrészt ennek az illetőnek közel 60 évesen igénye sincs rá. Ha most nem vezeted arra rá, hogy nem lehet egyszerrre szexelni is meg szűznek is maradni, azaz család tagjaként élni meg egyedül is, akkor nagy bajok lehetnek.
Olyan nincs, hogy a saját gyereke maszatos kézzel nyúl valamihez, erre az apa megsértődik és duzzog, mert őméltósága köreit zavarja a saját családja!
Mintha a férjem testvérét írtad volna körül!
Meg a családját.
A tesója ugyanilyen,minden apró szarságon megsértődik, duzzog,elvonul, nem szól senkihez napokig, a feleségével már agresszív (jelzem ő is úgy kezdte hogy apróságokon kicsit megsértődött,de aztán egyre jobban,most már volt példa rá hogy megütötte a nejét). Anyósom is sértődős,de mindenen meg tud sértődni,apósom szintén.
Apróságok pl: a felesége miért x kaját főzte két hete is ez volt,megsértődik,napokig nem beszél a feleséggel,és természetesen nem is eszi meg az adott kaját.
Ha küldött egy smst akkor miért nem válaszoltál 10 percen belül.
Nyaraláskor együtt lementünk a strandra mi délután összekaptuk magunkat mondtuk h megyünk a szállásra,de előbb beugrunk a boltba.Este jönnek ők is fel, látjuk a tesó be van sértődve, kérdezzük mi a baj. "megkérdezhettétek volna mi kell a boltból,ugyan nem kell semmi,de akkor is". Elmebaj!!!!!
Ja,és ha te merészelsz megsértődni valamin,akkor te vagy a hülye meg az ökör,akivel nem lehet beszélgetni sem,és ő soha nem bántott meg hogy merészelek ilyet feltételezni. Anyósomnak teljesen természetes, hogy le sem szar amikor kisgyerekkel otthon avgyok hasműtét után,fel sem tudok kelni,de amikor én megelégelem a szemétkedéseit és nem beszélek vele akkor nem érti miért,és próbál nyálzani a telefonba. WTF?
Soroljam?
A páromban is voltak hasonló hajlamok, ezt csak úgy lehet kezelni ahogy én csináltam: azonnal rászólni,és nem gyengén kiverni a patáliát ha valami nem tetszik,szembesíteni a saját hülyeségével. Nálunk bejött, a páromban nyoma sincs már ennek a sértődésnek, sőt, tudatosan törekszik arra ha gond van akkor megbeszéljük, vagy ha valami nem tetszik neki,szól,átbeszéljük,keresünk megoldást. Rájött hogy gyerekes amit csinál.És azóta egy tündér :-) Imádom. Ő a kakukktojás a családban :-)
A testvére felesége meg eltűri és igyekszik állandóan a kedvében járni, meghunyászkodik. Na meg a kis f.szomat....... :-D :-D :-D :-D
@-1-: Most nincs módomban megnézni, amit belinkeltél, de köszönöm, mindenképp szánok rá időt, amint lehet!
@Mandarin: Igen, sajnos az alkalmazkodás nem könnyű számára, de nem volt ez mindig így. Ahogy "öregszik" (34 éves), egyre jobban jönnek ezek elő. A hangulata nagyban befolyásolja. És sajnos a gyerekkori tapasztalatai ezt erősítették mindig: az anyja mindig a kedvenceit főzte, a mai napig minden kérésére ugrik stb. A mi családunkban ez sosem volt így, én a mi kis családunkban is a saját gyerekkorom mintáját vittem tovább.
@Csendike: Bár orvos emiatt nem látta, az biztos, hogy maga is tudja, hogy pl. az étrendje a hangulatát is befolyásolja - ezen önállóan, időről időre próbál alakítani.
Akkor egy kis kiegészítés.
Az Ámor-nál van egy lenyíló ablak, és ott a Smaragdút címet kell választani, és az alatt lévő műsorokat ajánlom.
Én nagyon sokat tanultam belőle, és ami a lényeges, hogy működik, ha sikerül alkalmaznom.
Egyre jobban értem azt, hogy egy másik mit miért tesz?
Hoztam egy linket, nem tudom mit hoz be belőle, ha nem a megfelelő lesz, akkor még megtoldom szavakkal.
Farkas Erzsébet műsora, nagyon érdemes meghallgatni az előadásait, sokat lehet általa egyrészt felismerni, hogy a másik mit miért tesz, és vannak lehetőségek a megoldásra is.
http://www.fixhd.tv/videotar.php