Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Rázzon már fel valaki!
Jelenleg belehalok az önsajnálatba! Tudom fejben dől el, de nem megy jelenleg, állandóan visszazuhanok oda, ahol voltam!
Volt egy pasi :-), aki nem is tetszett igazán, minden bajom volt vele, hogy idősebb (12 év), hogy hogy megy, hogy áll stb. de annyira kedves volt, annyira nyomult és barátnőktől, csak azt hallottam, hogy milyen édes ez a pasi stb.
Szóval összejöttünk! Aztán, ha egyszer szerelmes leszek, onnantól már nem is vagyok normális, megszűnök létezni, mindent lenyelek, lényeg, hogy neki jó legyen. Aztán elment 3 hétre Braziliába (az út már le volt foglalva, mielőtt összejöttünk) cseten írtam neki, hogy hiányzik, erre lebaszott a szó szoros értelmében, hogy ezzel őt stresszelem.
Aztán két hét Amerika következett, ahol már a reptérre se mehettem ki vele, mert a tesója meg a csomagok meg ő és már nincs is több hely a cabrióban. stb. egyre jobban távolódott tőlem, én meg egyre inkább kapartam. Egy reggel kérdeztem mit enne a pékségből, mert elszaladok friss kajáért és készítek reggelit. "neki nem kell semmi, van két zsemle itthon azt eszi" Képes lett volna úgy enni, hogy nekem egy falat sem jut! Normális nő feláll és elmegy örökre vagy kicsapja a ricsit és elmennek kettesben reggelizni. Én nem, én mentem bevásárolni és nem szóltam egy szót sem. Szóval egyre bunkóbb lett én meg mindig csak védtem, hogy azért ilyen, mert most a háta fáj, most ezért ilyen, most azért.
Egy szó, mint száz, szenvedtem, nem éreztem jól magam, ennek ellenére majd belehaltam, mikor egyik napról a másikra közölte, hogy vége. Nem a kapcsolat hiányzik, hanem, hogy én magamnak nem voltam fontos és őt védtem magam előtt is, aztán mégse volt jó. Na lényegtelen, a lényeg, hogy túltenni nem tudom magam a sérelmen.
Csak gubbasztok otthon, nem megyek sehova, teljesen asszociálódok és csak sajnálom önmagam.
Ha pár órára jobb is, utána zuhanok vissza ebbe a depis hangulatba, már az életnek sem látom értelmet, tök nyűg, és minek, ha egyszer úgyis meghalunk.
Próbáltam kimozdulni, újra sportolni, tanfolyamokra beiratkoztam, de azok sem érdekelnek igazán!
Hogy rázzam fel magam ebből a qrva önsajnálatból? Én voltam a hülye, minek hagytam, de akkor is!
Én csak egy társat akarok, akivel a mindennapjaimat megoszthatom. Útálatos dolog egyedül feküdni, kelni. A gyerek nem társ, és nem a partfisnak akarom elmesélni az aznap történteket. Erős vagyok, mert az élet rákényszerített, és beleivódott a személyiségembe. Lehet, hogy igazad van: borul a dolog, ha egy férfi oldalán gyenge szeretnék lenni. De mindíg harcolni? Soha kényeztetés, ölelés, cirógatás? Ez rosszul hangzik.
Nem akarok egyedül megöregedni. Az egyedüllétem kisebb megszakításokkal 7 éve tart. Mondtam egyszer a barátnőmnek, hogy még a hajléktataln is megtalálja a párját. Én miért nem? Erre azt válaszolta ne a sz@r legyen az etelon. Oké, de mikor jön már el az enyém? Hol keressem?
Dehogy haragudtam!
Talán a vagyonába kellett volna beleesnem, akkor nem fájt volna annyira, mintha ha az embert szereti vki.
Na mindegy, undorító a béka, de le kell nyelni!
Van bőséggel, hidd el nekem. Csak keresgélni, nézelődni kell.
A férfiak sincsenek könnyű helyzetben. Sok barátom férfiként hasonló dolgokat él meg, amit Te nőként. Ők meg azt hiszik, tán nincs is normális nő e világon… szabadon.
Hú, de örülök, hogy nem haragudtál meg, attól függetlenül, hogy nem arről volt szó a Te esetedben, amire gondoltam
Igen, a barátnőm már boldog! Bár volt utána még egy-két "mellényúlás", most már majdnem egy éve nagyon szerelmes,és kiegyensúlyozott!!
Szurkolok Neked!!
azon kivül, hogy én soha nem mentem az ő kocsijával és nem érdekelt a vagyona - főleg, hogy, mint írtam még magától is megvont mindent, máig nem értem, hogy tudott az exnője ennyi lovét, nyaralást kihúzni ebből a pasiból - szóval ezen kivül szóról-szóra igazad van!
hahahahaha
dehogy haragszom, vicces, hogy majomparádénak hívod én is használom ezt a nem mindennapi szót
és a barátnőd most már boldog? szóval van reményem?
Hopp, épp a lényeg, a vége maradt le: "Hallgass rá! Ő vagy te."
Akkor még egyszer a teljes!
"...Van benned valaki, aki nem depressziós! Nem szomorú, és nem kétségbeesett. Még a legmélyebb bajban is képes nevetni.
Van benned valaki, akinek a baj nem baj.
És a nehézség nem nehézség.
És a sötétség nem sötétség.
És a kilátástalanságban is lát.
És a haláltól sem fél.
És ha elvesztesz valamit, azt mondja: "Van másik!"
És ha gödörben van: kimászik.
És ha elveszik a kedvedet: visszaszerzi.
És ha beteg vagy: meggyógyít.
És ha meg kell születned: világra hoz.
És ha meg kell halnod, átvezet a sötétségen és újjászül.
És ha szenvedsz, azt súgja: valamiért jó, hogy így van.
Van benned valaki, aki még a gyászban is képes a derűjét megőrizni.
És mindenen felülemelkedni.
És a könnyező szemedet kívülről nézni, mosolyogva.
És ha félsz - nem fél.
Van benned Valaki, aki több mint te vagy.
Aki a lelkednek tud parancsolni.
Aki ha kövér vagy, le tud fogyasztani.
Aki ha sovány vagy, meg tud hizlalni.
Aki ha dohányos vagy, le tud szoktatni a cigiről.
Aki belül mindig nevet.
S ha elfog a "nem érdemes élni!" - láthatatlan lábával jól fenékbe rúg. Nem egyszer, százszor is, és azt mondja: "gyerünk tovább!"
Van benned valaki, aki halhatatlan.
Hallgass rá! Ő vagy te."És derűs.
És erős.
Nem lehet vele elbánni.
És ha földre rogysz, fölemel a grabancodnál fogva, és talpra segít.
És ha már úgy érzed, nem bírod tovább, olyan energiát ad, hogy széttöröd gyávaságod és önsajnálatod börtönének rácsát, és szabaddá tesz.
Talán, ha elolvasod Müller Péter írását (csatolom), akkor megrázod magad és tovább tudsz lépni. Nekem rengeteg erőt ad ez az írás.
Hajrá, én drukkolok!
"...Van benned valaki, aki nem depressziós! Nem szomorú, és nem kétségbeesett. Még a legmélyebb bajban is képes nevetni.
Van benned valaki, akinek a baj nem baj.
És a nehézség nem nehézség.
És a sötétség nem sötétség.
És a kilátástalanságban is lát.
És a haláltól sem fél.
És ha elvesztesz valamit, azt mondja: "Van másik!"
És ha gödörben van: kimászik.
És ha elveszik a kedvedet: visszaszerzi.
És ha beteg vagy: meggyógyít.
És ha meg kell születned: világra hoz.
És ha meg kell halnod, átvezet a sötétségen és újjászül.
És ha szenvedsz, azt súgja: valamiért jó, hogy így van.
Van benned valaki, aki még a gyászban is képes a derűjét megőrizni.
És mindenen felülemelkedni.
És a könnyező szemedet kívülről nézni, mosolyogva.
És ha félsz - nem fél.
Van benned Valaki, aki több mint te vagy.
Aki a lelkednek tud parancsolni.
Aki ha kövér vagy, le tud fogyasztani.
Aki ha sovány vagy, meg tud hizlalni.
Aki ha dohányos vagy, le tud szoktatni a cigiről.
Aki belül mindig nevet.
S ha elfog a "nem érdemes élni!" - láthatatlan lábával jól fenékbe rúg. Nem egyszer, százszor is, és azt mondja: "gyerünk tovább!"
Van benned valaki, aki halhatatlan.
És derűs.
És erős.
Nem lehet vele elbánni.
És ha földre rogysz, fölemel a grabancodnál fogva, és talpra segít.
És ha már úgy érzed, nem bírod tovább, olyan energiát ad, hogy széttöröd gyávaságod és önsajnálatod börtönének rácsát, és szabaddá tesz."
Kb. ugyanezt hallgattam végig a legjobb barátnőmtől évekkel ezelőtt.
Sajnos párhouzamot vonok az ő esetével, ezért nekem így tűnik a dolog:
Vagy Te, egy csinos, szép lány. Van egy macskosul gazdag, kezdetben aranyos, de nem teljesen a "Te fogadhoz való" pasas.
Nyomul, udvarol , jár utánad, de nincs az a "szikra" részedről. Aztán azért, mert a barátnőid unszolnak, azért, mert kedvesen viselkedik a pasi, és mert látod mellette egy nyugodt, anyagilag rendkívül jó élet (!) lehetőségét, úgy vagy vele, hogy okéééé, mi baj lehet, megpróbálod.
Aztán összejöttök, az elején nem érdekel a pasi, sőt, ha tudsz, inkább menekülsz tőle, de bízol benne, hogy majdcsak jobb lesz.
Aztán jön a Brazília, álmaidban Amerika visszainteget , na meg elszáguld a cabrió... Főleg, hogy néha Te száguldozol a cabrióban, és a volt csajának is vett autót végülis... hát... kezdesz beleszeretni ebbe az életbe (!). Valójában nem is a pasiba, hanem ami körülötte van (!!). Még az ocsmány viselkedését is elviseled, gondolod, hogy most ez vagy az a baja, azért ilyen gonosz, de majd jó lesz az, és a bejön, megéri..... Végülis lehet őt szeretni..
De ez a pasi egy dög.
Aztán eltelik egy kis idő, és Dagobert bácsi még utálatosabb lesz, és aztán egyszer csak kidob. A szemét.
Te meg csak kapkodod a fejed, hogy de hát te nem is akartad őt igazán, és ennek ellenére mégis ez a khm.. majomparádé dob ki??!! Mit képzel??
És most valahol szembe tudnád köpni magad (bocsánat, csak hogy jól szemléltessem, azért használok ilyen durva szavakat), mert megaláztak, kihasználtak, és Te hagytad magad, sőt adtad alá a lovat (csak hogy a paciknál maradjunk )....a szép jövő reményében. Pedig, mint ember, semmit sem érdelemt volna Tőled.
Ne haragudj, ha nem erről volt szó, a barátnőmnél így volt. Kellett hozzá idő, amire beismerte magának is (meg nekem is ).
Nem megbántani akartalak, csak gondoltam, ha így volt, hátha felnyitom a szemed.
Nem is szeretted Te ez a majomparádét, hidd el!! Másik, kedves Dagobert bácsit meg még találhatsz, de lehet, hogy még jobb egy Lúdas Matyi, mert bár nincs a kacsalábon forgó palota, de sokkal boldogabbá tud tenni!!
Hú, nehogy megharagudj, csak leírtam, ami eszembe jutott
Sok sikert Neked!!!
ne mossátok már a fejem a 35 évemmel!
Pasi téren le vagyok maradva és hülyeséget hülyeségre halmozok, de már tanulok!
Irigylem is akik, már 20 évesen ott vannak ahol én talán sose leszek, de azért olyan vénnek még nem érzem ám magam, hogy ennyire megütközzetek azzon, hogy 35 évesen is hülyét csinálok magamból a rózsaszín szemüvegemmel!
ha tudnám hol osztogatják az ilyen pasit, mennék sorba állni!
hahahaha ez az üdítő tetszik, én még ha magamnak vettem is joghurtot közölte, hogy a másik olcsóbb lett volna, és csak az lesz gazdag, aki spórolni tud, nem aki sokat keres. (nem mondom mennyit keres, mert én is hanyatt vágódtam)
igyekszem nem pincsivé válni, most nagyon okosnak érzem magam, majd kérdezd meg, hogy így lesz-e, ha jön az újabb pasi
midenesetre hálásan köszönöm az üzenetedet!
ps. te még vele? vagy azóta megtanultad te is a leckét? írsz arról is? happy end?
Minél jobban megalázkodik valaki, azzal annál jobban feltörlik a padlót a gerinccel nem rendelkezők...
Hogyan rázhatod fel magad? Találj egy olyan férfit, aki megbecsül.
Van egy javaslatom - kéretik kiolvasni belőle a humorral fűszerezett iróniát : be kellene tiltani a szerelmet. Miért is? Mert tudatmódosítónak minősül, méghozzá legálisan.
Sajnos tapasztalatból beszélek, mert én is hajlamos vagyok ennyire kifordulni magamból nagy szerelem esetén, és nagyon erős önuralom kell, hogy ne csináljak teljesen hülyét magamból.
Talán 35 évesen neked is sikerül már kiismerni magad annyira, hogy uralkodj magadon a következő alkalommal.
Szóval akinek kabriója van, rossz ember.
Ma is tanultam valamit...
én is kb. ugyanígy jártam mint Te. És sztem itt többen nagyon jól megfogalmazták, hogy mi a gond, sőt Te is jól látod a helyzetet.
Az a baj, hogy tényleg ha szerelmes leszel, akkor úgy érzed, hogy a párod egy istenadta teremtmény és mindent meg akarsz adni neki, annyira szereted, én is ugyanezt csináltam. A saját életem le volt sz*rva, csak a pasira koncentráltam, az ő dolgaival foglalkoztam, én intéztem az ügyeit.
Cserébe mit kaptam? Azt hogy étterembe ketten iszunk egy pohár üditőt, merthogy drága (amugy fél millás fizetése volt). És még voltam olyan hülye is, hogy a kirándulás benzinköltségét felajánlottam neki, ő meg el is fogadta. A volt nőjét persze istenítette, ismeretségük 4. hónapjában már vett neki egy használt autót. Nyilván azért mert a nő nem volt hanyattvágódva tőle. Ja és nem egy éretlen ürge volt, nálunk is nagy volt a korkülönbség (sajna nekem az idősebbek jönnek be..)
Szóval ha mi nem becsüljük magunkat akkor más sem fog minket, ez aranyszabály. Legyen meg az életed, alakítsd a programjaidat és ha belép egy új pasi, akkor ne engedd hogy minden totál megváltozzon és pincsikutyává váljál.
Olyan okos lány vagy, olyan jól látod a hülyeséged...a kivezető utakat.....
Állj a tükörbe - előtte zuhanyozz le hideg-meleg vízzel - és nevess egy jót magadon, és simán kezdj új életet!
A legtrendibb cuccaidban tedd vidáman a napi dolgaidat, keresd elő a barátaidat...valamelyiknek nincs egy szakajtó gyereke...akinek besegíthetnél??????? Az érzelmi életed sivár...egy cuki kislány, vagy egy rosszcsont kisfiú helyretenné az agyadat!!!!
Olyan okos lány vagy, olyan jól látod a hülyeséged...a kivezető utakat.....
Állj a tükörbe - előtte zuhanyozz le hideg-meleg vízzel - és nevess egy jót magadon, és simán kezdj új életet!
A legtrendibb cuccaidban tedd vidáman a napi dolgaidat, keresd elő a barátaidat...valamelyiknek nincs egy szakajtó gyereke...akinek besegíthetnél??????? Az érzelmi életed sivár...egy cuki kislány, vagy egy rosszcsont kisfiú helyretenné az agyadat!!!!
Tedd magad túl rajta ,jó természeted van,kihasznált,rosszul választottál,nem érdemelt meg !
Ennyi..
Szia!
Ajánlom a családállítást vagy/és kineziológust!
Sztem az a baj, hogy magad sem tudod mit akarsz, milyen vagy, vagy nem tudod elfogadni magad. Én is gondoskodó típus vagyok és minden páromnak lestem a kedvét, és utáltam magam, hogy túl sok vagyok és nem kéne. De kéne. Ha ilyen vagyok, ilyen vagyok, azért nem fogom vissza magam, mert a másik egy nulla és nem tud adni semmit. Csak épp lecserélem azt, akinek adok mindent és olyat keresek, aki szívesen fogadja, igényli és viszonozza. Most ilyen kapcsolatban élek, jó lenne, ha így is maradhatna:)
Ugyanakkor viszont nemcsak a kapcsolatomban, a kapcsolatomnak élek, van saját életem, a saját örömömre, sport, tánc, barátok és ha egyedül vagyok épp, akkor is jól érzem magam. Úgy húsz évembe és egy válásba került, hogy sikerüljön elfogadni magam szőröstől-bőröstől és azt, hogy nem felelhetek meg mindenkinek, és a veszteséget tudomásul kell venni és le kell írni és továbblépni - akárhányszor is:)
úgy tűnik én mindig veszítek!
elég rosszul játszom ezt a játékot! csak jót akartam, kedves, figyelmes lenni, de ez nem jó! vagy úgy nem, ahogy én tettem!
beszerzem a filmet!
Most láttam egy régebbi filmet, a címe: 9 és fél hét. (Kim Basinger, Mickey Rourke)
Ebben van az, hogy az ürge minél jobban függővé teszi magától a csajt, az annál jobban fut utána és hajlandó megalázni magát a kapcsolatért.
Míg végül a srác is olyat tesz, amit már a nő sem bír nem észrevenni (a filmben ez konkrétan egy harmadik személy, de nem feltétlenül kell ez).
Szóval a lényeg, nagyon jól bemutatja, hogy ez az egész egy "társasjáték", vagyis egy történetet mindig két fél irányít.
igen, úgy tűnik megvilágosodtam!
remélem, majd legközelebb már alkalmazni is tudom a tanultakat!!!!!!!
Én meg nem értettem, hogy ha joghurtot akartam venni, miért ajánlotta fel nekem a legolcsóbbat, ha én egyszer azt a picit drágábbat, épp nem akciósat szerettem.
Hát mert hagytam baszki!
nem kell ide semmiféle pszichomókus, nagyon is jól látod a problémádat!
mindenkivel addig lehet elmenni, ameddig hagyja! ha magadat ennyire becsülöd, h rohangálsz neki, meg kocsit porszívózol, akkor ne csodálkozz, ha ő se tart ennél többre
:-)