Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nyaralás anyóssal
Létrehozva: 2012. június 27. 13:02
Sziasztok!
Véleményekre lennék kíváncsi.
Ti mit szólnátok ahhoz, ha hármasban mennétek nyaralni?Párod,anyós és te.
Szerintetek egészséges dolog ez?Vagy abszolút elutasítjátok?
Mi az ami mellette szól és mi az ami ellene?
Köszi a válaszokat előre is!
Nem új. Ha figyelmesen olvastál volna, akkor láthattad volna, hogy eddig is ott volt. Továbbá nem jelszó, csak üzenet azoknak, akik egyedül érzik magukat, és ezért azzal szórakoztatják magukat, hogy másokat kóstolgatnak. És lássuk be, ebbe olykor belebuknak.
Nos tehát hidd el, te sem vagy egyedül. Szívesen segítek.
Akarsz róla beszélni?
Anyukam jott velunk nyaralni, tobbszor is. nem volt semmi gond, mindenki nagyon jol erezte magat, de ehhez hozza kell tennem Anyukam egy kulturleny volt -sajnos multidoben-, soha nem tolakodott semmilyen teren, es semmiben, es raadasul kituno tarsasag volt... nagyon orulok ezeknek az emlekeknek...
az anyosommal is nyaraltam mar, haza jott velunk egyszer 10 napra. anyosom szinten kulturleny, tehat szinten minden rendben volt.
egy idoben sokat jartam Parizsba munka miatt, es ha 2-3 napra mentem, tobbszor elvittem az anyosomat is. az elso ket alkalommal szereztem neki kiserot, utana nem kellett neki, elvolt magaval, elcsavargott, egyedul beult az etterembe.
szoval a kozos nyaralas attol fugg, hogy milyen az anyos. a baratnom anyosaval a sarokig sem mennek.
Köszönöm kedves tanácsodat. Már megvan, jéggel.
Neked mi a módszered?
Nálunk nem jött be a közös nyaralás.
Mi nagyon jól elvagyunk 5-en, nagyon belezavar a kis "rendszerünkbe", ha valaki velünk jön.
Tudom, hogy ezt teljes jóindulattal teszed, és biztos van olyan, aki ezt jól is fogadja, de engem pl. nagyon zavart, amikor egy ilyen közös nyaraláson mindent elénk tolt anyós.
Felnőtt ember vagyok, szeretem én a családom elé tenni a vacsit, és a koszos edényeiket is elmosni.
Miért kéne egy másik felnőttnek engem körülugrálni, aki nem mellesleg az anyám lehetne korban, és igazán megérdemli, hogy pihenjen...
Ami meg külön rossz volt, hogy esténként étterembe készültünk, és minden egyes este megkérdezte, hogy miért megyünk étterembe, amikor ő hozott konzervet?
Van egy kitűnő ötletem! Marhára szeretnék elutazni én is, de nincs rá zsozsóm. Fizessétek ki a részemet és én non-stop szórakoztatom a mamát.
Persze , én is így gondolom. Mit nem adnék egy olyan anyósért, akivel szívesen elmehetek nyaralni!!
De hát nem minden csak rajtunk múlik.
Jah, és még após sztorijához hozzátartozik, hogy egyetlen forinttal nem járultak hozzá sem az esküvőhöz, sem a nászúthoz, sem náaszajándékot nem adtak. És ezek után még előjön azzal, hogy mért is nem vittük magunkkal. hihi
Reagálva a Te kérdésedre:
Mindenki magából indul ki, így én is.
Minden hozzászólást végigolvastam, én:
-anyóssal még akkor se, ha fizetne
- apóssal se
Történetem: anyós elvált apóstól.
Apósom megszólal a (nászutunkról jöttünk haza), miközben nézegeti a fotókat:
"Hát, azért ide engem is elvihettetek volna!"
Nekem kikerekedett a szemem, és mondtam:
"Azért ne haragudj, hogy a nászutunkra nem vittünk magunkkal!"
( és nevettem)
Sajnos annyira felhergelte magát, miközben tovább nézte a képeket, hogy nem sikerült végignéznie, mert mi inkább eljöttünk...
Azóta sem nézte végig.
Khm..
És ha az anyós "csak" felnevelte a fiát, de semmit nem adott ezen kívül, sőt, még hátráltatja is a fiát az életben, akkor is ezt gondolnád?
Nem minden anya "jó" anya. Ellenben mindent követel magának, mert ő az "anya". Ezzel nem formálhat jogot magának mindenre, amit kigondol az agyával... főleg egy felnőtt, önálló férfivel szemben.
Ez az egész sokmindentől függ, leginkább a "kórelőzménytől".
Nem értek egyet azzal, aki azt mondja, áthívott minket az anyós és mi még szundítani se tudtunk ebéd után, mert behallatszott a pakolása- --> önző, és tiszteletlen jellemre vall számomra, egy ilyen hozzállás egy meny részéről.
Szerintem, az az anyós aki tisztességgel felnevelt 1-2-3 gyereket, és ezzel úgymond meg is ajándékozta menyét /vejét annak házasstársával - netalán még igénybe is vesszük segítségét (unoka, stb .téren) , esetleg köszönettel elfogadjuk anyagi támogatását mikor nagoybb lakásba költözünk ,stb.stb.a sor végtelen - megérdemel annyi tiszteletet, hogy bizony lenyeljük a békát és eltöltsünk vele egyhuzamban 1-2 napot ha igényli.
Ennyi jóérzés, alkalmazkodókészség minden nőben, férfiban meg kellene , hogy legyen. Ha az én párom erre nem lenne képes igencsak csalódnék benne.
Ez persze nem azt jelenti ,hogy a jól megérdemelt nyári szabadságunk 2 hetét az egész évben végéigdolgozott hónapok után cakkumpakk vele töltsük, korántsem. De 1-2 nap senkit nem vág a földhöz.
Érdekes témát nyitottál. Egyfajta kettősség a mi életünkben is van.
Pl. anyósom úgy gondolja, hogy ha ott aludnánk nála egy-egy hétvégét, akkor mi irtóra jót pihennénk. Pedig nem. És ezt nem tudjuk az értésére sem hozni. Nem akarunk neki nagyobb fájdalmat. Így számára csak vágyakozás, hogy jajj, ha már ilyen jó levegőjű helyen lakik, akkor legalább egy hétvégét töltsünk ott.
Nos sem nekem, sem a férjemnek nem kikapcsolódás igazán. Komolyan többet ér, ha otthon semmit nem csinálunk, mint hogy ott aludjunk. Azért IS, mert olyan izgága, mi pedig nyugodt emberek vagyunk. Egyszer egy délután fáradtan próbáltunk egy rövidet szundítani, de behallatszott a szobába, hogy jön, megy, pakol, stb.
Szóval nálunk még az sem jöhet szóba, hogy nála aludjunk akár egy éjszakát.
Ellenben úgy alakult, hogy szülinapjára kapott a családtól (sokan összefogtak) egy wellness-szállodás utalványt. Férje nem kívánkozik ilyen helyre, így még fizettünk hozzá egy főre való ott tartózkodást és együtt megyünk "nyaralni" majd valamikor.
De ez egyedi alkalom. És úgy vagyok vele, hogy szívesen megosztom vele a társaságom abban a néhány napban (nincs egy hét), mert olyan terepre megyünk, ahol én jobban kiigazodom, mint Ő. És azért ez mégis nem az Ő lakása, nem az Ő otthona.
Amúgy nem tartom egészségesnek, ha anyóssal megy nyaralni az ember. És itt nem arról van szó, hogy az én szüleim okés emberek. Azt is ugyanúgy ellenzem, hogy velük. És náluk sem alszunk ott ugyanúgy.
Nem is tudom azokat megérteni, akik nem mennek albérletbe, hanem a szülővel egy fedél alatt élnek.
Hiszen az a fél a kapcsolatban, aki "bevándorló" a családba, sokkal több alkalmazkodási esetnek van kitéve. Ebbe bele lehet fáradni, és megmérgezheti a kapcsolatot.
Szóval úgy gondolom fizikailag és lelkileg is szükség van egy kapcsolatban a szülőktől való elszakadásra. Ha egyszer gyermekem lesz, igyekszem ezt szem előtt tartani.
Igazából ő ajánlkozott.Nem is kérdezte egyszer sem, hogy zavarna-e, ha jönne.
Erről beszélek. Van, ahol kincs az anyós:-))
Persze ha ketten lennének a lányomék, nekem nem lenne eszem ágában sem velük menni. Nekik is megvan az életük meg nekem is.
Örülök, hogy megoldódott a helyzet!
Ezzel együtt is:
1. Azt gondolom, teljesen természetes igény, hogy egy fiatal pár a nyaralását kettesben szeretné eltölteni, netán hasonló korú barátaikkal és nem valamelyikük/mindkettőjük szüleivel.
2. Az viszont nagyon gáz, ha valaki nem veszi észre, hogy ő nem illik abba a társaságba.
3. Az még "gázabb", ha nem lehet megmondani, mert sértődés lesz belőle. Vagyis ha párod nem tudja anyukája felé megfelelő módon kommunikálni az ellenvéleményeteket (ami nemcsak a te véleményed, hanem az övé is!).
4. Manapság nagy divat elválni, de ez bizony egyedülléttel is jár. Nemcsak a hétköznapokban, hanem ünnepkor, nyaraláskor stb. Nekem az a véleményem, hogy anyósod épp azért csimpaszkodik belétek, mert nincs párja. Az, hogy elvált, nem a párod felelőssége, nem neki vagy nektek kell megoldanotok, hogy anyóspdnak társasága legyen a nyaraláshoz.
5. Ha annyira fontos neki a minden évben levő tengerparti nyaralás (bár minden nyugdíjasnak ez lenne a gondja!!!), akkor hívja meg egy barátnőjét úgy, hogy a költség nagyobb részét ő fizeti és akkor a barátnő el tudna vele menni. Mármint kettesben, nem négyesben a fiatalokkal!
Amúgy úgy néz ki megoldódik a helyzet, mert szüleim is úgy néz ki, hogy jönnek.Így azért jobb a felállás.Lesz korabeli társasága és nem lesz gond, ha mi csak kettesben elszeretnénk menni valahova.
Jövőre már másképpen szervezzük.
Ja, de azt elfelejtettem, hogy viszont az anyósommal NEM mennék el közösen nyaralni. Teljesen felőrölné az idegeimet. Annyira mások a szokásai, éltemódja, csak nyafogna egész idő alatt.
Mi már kétszer voltunk anyuékkal nyaralni. Először én vonakodtam tőle, mert hogy biztosan a páromnak kellemetlen lesz, de inkább ő volt mellette. Akkor a második gyerekünk még baba volt, és külföldre, tengerpartra mentünk. Biztonságot adott, hogy van mellettünk még valaki, két autóval mentünk, ha esetleg baj lett volna, tudtunk volna egymásnak segíteni- szerencsére nem volt rá szükség. Két külön apartmanba voltunk, de egy házban.
A tengerparton voltak nagy segítség: több szem többet lát. Amíg én a kicsit altattam, etettem, rendeztem, addig ők szórakoztatták a nagyobbat.
A következő évben is ugyanaz a felállás volt. Többen voltunk, jobban elszórakoztak a gyerekek, pl én is el tudtam menni úszni. Persze mindennel kényeztették az unokákat, minden vackot megvettek nekik, amit mi nem tettünk volna.
Esténként viszont mindig mi fektettük le a gyerekeket, soha nem bíztuk rájuk őket, nem mentünk el kettesben. Úgy láttam anyun, hogy nem szívesen éjszakázott volna miattunk.
Most harmadszor is így készülünk nyaralni, remélem hasonlóan jó lesz az előzőekhez. Esetleg most megpróbálnánk egy-két estére elszabadulni, mert most már elvileg nagyobbak a gyerekek (gyakorlatilag még mindig anyásak
).
Érdekes, az senkiben nem merül fel, hogy van olyan szituáció, hogy az anyós nem akarna menni a gyerekekkel nyaralni.
Nekem pl., már mondta a lányom, hogy mehetnénk együtt nyaralni, és én majd vigyázok az unokára néha. Hát nem annyira vonz engem a lehetőség, inkább elvinném külön a unokát, nem vágyom a vejemmel közös nyaralásra:-)
Persze, ha nagyon akarnák, beadnám a derekamat, mert olyan vagyok:-)
A lányommal még pár éve is voltunk együtt nyaralni, vele akármikor szívesen, és ő is velem. A párjával még nem nyaraltam, és nem is szeretnék (biztosan ő sem, bár teljesen normális a kapcsolatunk).
Tudom,ez más helyzet, de itt mindenkinek magányos az anyósa-anyja? Szomorú...
1 perc alatt döntök és cselekszem.
Nálunk volt pár ilyen jellegű próbálkozás, de SOHA TÖBBET!
Amíg kettesben voltunk férjemmel, addig senkinek esze ágában sem volt velünk jönni, ami jó is így.
Amikor megszületett az első gyerek, anyós úgy gondolta, hogy innentől kezdve együtt járunk nyaralni, és erről igazán a véleményünket sem kérdezte.
Kb. úgy történt, hogy feltette a kérdést, hogy "Mikor és hova megyÜNK nyaralni?"
Kisebb rémálommal ért fel a közös nyaralás, így le is építettük, mert nem pálya, hogy egész évben a nyaralást várom azért, hogy aztán pont ott kapjak gutaütést.
Nem is értem az ilyet.
Pont ugyanannyira vagyunk egy pár, mint gyerekek nélkül voltunk.
Én nagyon imádnám a szitut, jól kijövök anyósommal és apósommal is. Buli lenne az egész, jó sok röhögéssel.
Talán ott kezdődik az esetleges álságos viszony, hogy mamának kell szólítani az anyóst. Ő a fiatal nőnek sem mamája, sem anyukája. Egy másik nő, másik korosztályból. A mama megszólítás egyből valami hatalmi viszonyt sugall. Holott normális esetben a felnőtt fia fölött sincs hatalma az anyának. Mert a szeretet, ami összefűzi őket, két felnőtt ember szeretete.
A menyem nevemen szólít, kiver a veríték, ha arra gondolok, hogy úgy hívna: mama. Fiam anyámnak szólít, és jókat derülünk, amikor unokáim, példájára, így hívnak, persze érezve humorát.
Nem szabtam meg megszólításomat, így fiamon kívül mindenki nevemen hív, a kicsik is, anyjuk után, és ez nekem így megfelel.
Én anyós vagyok - állítólag jó - de biztosan nem mennék el a gyerekeimmel nyaralni. Az persze más ha megkérnek, mert közben vigyázni kellene az unokára, akkor igen, de biztos, hogy fizetném a saját költségeimet és ragaszkodnék a saját független programjaimhoz is.
Ahol nincs még "unoka" oda minek egy anyós még akkor is furcsa, ha pl. normális, nem tolakodó stb.
Engem egészen más dolgok érdekelnek, mint a gyerekeimet, szeretek a korosztályombeliekkel dumcsizni, hülyülni is akár, és szeretem a saját szabadidőmet magam beosztani. Nem mennék.
Szia!
Én elmennék, ha nem tudna mással menni, de az én anyósom szeret egyedül sétálni, stb, tehát biztosan nem lenne a nyakunkon. Szoktunk arról beszélni férjemmel, hogy néha jó lenne szülőkkel is elmenni valahová, mert akkor sokkal jobban lehet beszélgetni. Nekünk szerencsénk van anyósékkal/apósékkal.
Ha te nem szeretnél, akkor ne menjél. Azt viszont nagyon gáznak tartom, hogy ez most jut eszedbe,a nyár már elkezdődött. Én tuti nem lennék pipa, ha ezt mondanák nekem, de hogy pár héttel a nyaralás előtt....
A kedves mama nem feltétlenül ellenség. Saját tapasztalatból modom.
Ez nem ennyi, hanem annyi!
Válasz: MI ekkor és ekkor, hogy a mama mikor megy, azt mi nem tudjuk.
De viccet félre, még soha nem merült fel anyósban a gondolat, hogy más generáció, más igények, más elképzelések pihenésről, nyaralásról?
Párodnak kellene lépni, hisz mégis az ő anyukája.
Nem azért, csak érdekelt, hogy vajon csak én látom furának ezt az egészet vagy semEgyszerűen kíváncsi voltam mások véleményére.
Persze annyira nem befolyásolt, mert már a kérdés felvetése előtt is problémát okozott ez a dolog.Nem mások miatt fogok lépni ez ügyben, hanem magam miatt.Ha itt nem indítok topicot, akkor is megbeszéltük volna ezt anyóssal.
Mivel új bnő van a srác mellett, ezért illene neki + a kedves édesanyjának is alkalmazkodni az új szokásokhoz
az előző csaj talán tűrte (sőt talán élvezte is) a közös nyaralást, te meg nem.
ennyi.
idejében legyél határozott mert majd ha jön a baba még azt is megmondja a kedves mama, merre fésüld a haját
"vigyázna a gyerekünkre, amíg mi pl. úszkálunk vagy városnézünk vhol."
Ehhez elég egy bébiszittert magaddal vinni:)
Értem, hogy megerősítést vársz a beszélgetés előtt, Szofi.
Legyél bátor, persze udvarias, bár jobb, ha férjed lesz a szóvivő. Az anya-fiú kapcsolat kevésbé törékeny, mint a meny-anyós viszony.
Fiamékkal voltunk nyaralni együtt - négyesben. Ők erőltették, örülök, hogy kötélnek álltam, szép volt és jó volt. Külön szobám volt az apartmanban, voltak saját sétáim; amíg ők a tengerben fürödtek, a teraszon olvasgattam többnyire. Este szabadok voltak, hiszen volt ki őrizze unokámat. Csupán ahhoz ragaszkodtam, hogy minden költségemet magam fizessem - így nem éreztem magamat kiszolgáltatottnak. Nekem fontos, hogy semmit sem várhassanak el tőlem azért, mert lekötelezett vagyok.
Remek három hét volt Barcelona közelében, a tengerparton. Közös program volt a nagyvárosba bemenni.
A békés együttélésnek tapasztalatom szerint legfontosabb feltétele a függetlenség - mindkét részé. Meg lehet teremteni.
Így van:)
Kíváncsi is voltam, ki hogyan áll hozzá ehhez a dologhoz.
Persze tudom, mindenkinél más a szituáció.
Azért köszönöm mindenkinek aki válaszolt!
Igen, nalunk miota vannak gyerekek jo hogy jonnek anyosek vagy anyuek ha szeretnenek. Nem csak azert hogy vigyazzanak rajuk, de nem rabszolgak, szivesen vigyaznak a gyerekekre, orulnek ha az unokaikkal lehetnek, es nekunk az meg jo. Sot mindenkinek jo ez igy. Tavol elunk toluk, nyaralaskor tudunk egyutt lenni.
külön apartman, külön programok. nem kell egymas nyakan logni. ennyi.
(ezt is csak akkor, ha kedvelitek egymast.)
Ezzel nem is lenne gondom, mert így arányos a felosztás:)Ő sem érezné azt, hogy vele kevesebbet foglalkoznak.
Csak nincsen olyan barátnője aki most tudna jönni velünk.
PErsze biztos vannak szituaciok mikor ugy jon ki vagy mikor ugy alakul, de ez nalunk nem igy van.
Mert önző is akarok lenni meg nem is:)
Sajnálom őt, hogy nincs kivel mennie, de hármasban meg nem tartom ideálisnak a nyaralást.Szóval ezért hezitálok.
Mi voltunk az anyósommal nyaralni, de jött velünk a barátnője is, és természetesen két külön szobában laktunk. Így aztán mindenkinek megvolt a maga társasága, akivel tetszése szerinti programokat csinálhatott, nem is zavartuk egymást.
Ha nem akarsz konfrontálódni, ezt érdemes lehet kipróbálni.
Ja a motor nem rossz ötlet:D
Ez lesz, az egyenes beszéd mindig célra vezető.:) (remélem)
Nem ,nem azért,hogy vigyázzon.Hanem mert akkor már nem kettesben lennénk,hanem ott lennne a gyerek,gyerekek.Esetleg az én szüleim is.
Én a többen,családtagokkal és a hármasban nyaralásról lévő különbségre gondoltam.
VAGY egyszerűen csak beszélj pár percet egyenesen.
Szerintem itt nincs kérdés.
Nyaralás: 1 hét kellemetlenség MINDEN alkalommal, merthogy ez a status quo. Ha most nem vállalod a beszélgetést, jövőre sem fogod;
Probléma felvállalása: fél óra kellemetlenség, vagy pár nap kellemetlenség az anyós habitusától függően.
Igen, mindig külföldi nyaralás.Autóval.
Azzal nekem sem lenne gondom, ha többen mennénk, főleg ha már gyerkőc is van.Nekem ez a hármas okoz gondot, kellemetlenséget.
Ha jól belegondolok, még anyukámmal sem mennék így el, nemhogy az anyósommal. Annak ellenére, hogy egyikkel sincs bajom.
Ahogy többen tanácsolták, vállaljátok a konfliktust, és hagyjátok otthon.
Külföldi vagy belföldi nyaralás?
Természetesen meg lehet oldani a közös utazást is: Mi két évente megyünk nagy családi nyaralásra külföldre. Akkor jönnek a szüleim, a nővéremék 3an és mi 3an. De a közös utazáson kívül nincs kötelező közös program. :) Ha akarunk együtt eszünk, ha nem akarunk, akkor nem. Mindenki intézi a saját dolgát. Ha szeretnénk kettesben lenni, akkor a szüleim vállalják a gyereket is. :) Szóval sok mindentől függ...
Ennek ellenére csak az édes 3ast nem vállalnám!!!
Perzse, nem akarlak megbántani.
Ami nekem nagyon abszurd:
1. A fia sosem mondta neki, hogy kettesben szeretne menni a kedvesével.
2. A mama nem veszi észre magát ebben a szituációban. Ez különösen megdöbbentett: Utólag mondta páromnak, hogy nem foglalkozott vele eleget.
Attól tartok, az ő családjukban nagy divat a konfliktusok szőnyeg alá söprése. Amiből NEMCSAK A NYARALÁS KAPCSÁN lesznek problémák!!!
És nagyon problémásnak érzem, hogy a párod az anyjával szemben nem tudja képviselni az ellenvéleményét (hiszen valójában ő is egyetért veled).
Ha hiszed, ha nem.Egyszerűen nem tudom, hogyan mehettem el hármasban az első nyaralásunkra:)))
Én arra fogom,hogy annyira szerelmes voltam, hogy semmi nem érdekelt.Anyós is még újdonság volt,szóval bevallom,akkor még élveztem is.Bár mivel egymás melletti szobában voltunk egy apartmanban, a romantikázást időzíteni kellett...:)
Most lehiggadva,pár nyaraláson túl,már szeretnék csak a páromra figyelni, nem alkalmazkodni senki máshoz stb.
Nem ezért ment tönkre a kapcsolatuk egyébként:)
Amúgy tényleg nagyon rendes anyósom van,szeretem, csak vannak dolgok amiket nem tud a helyén kezelni, de ebben mi is hibásak vagyunk, hogy hagytuk így alakulni.
Régebben a párom és előző barátnőjével is ment nyaralni, de akkor exférj is velük volt, meg a féltesó.
Atyaég!
Nem ezért ment tönkre a párod előző kapcsolata?
Egyébként minek válik el az, aki utána a volt férjével együtt megy nyaralni?
Az első kettesben töltött nyaralás szerintem csodálatos dolog.
De hát akkor még csak ismerkedik a két ember! Hogyan lehet úgy egymásra figyelni, ha az első nyaralástól kezdve mások is vannak ott (teljesen mindegy kik, de a ti társaságotokhoz tartoznak)?
Azért jó az nlc-t olvasni, mert néha rácsodálkozhatok, mennyire más (számomra abszurd) gondolkodású emberek is élnek ebben a pici országban!