Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nem vigyáznak az unokákra
Létrehozva: 2012. július 11. 10:11
Csak kiváncsi vagyok, hogy ez gyakori probléma-e, vagy rtikaság.
Az a helyzet, hogy itt a vakáció, és se az én szüleim, se az anyósomék nem vigyáznak a gyerekekre. Egyikük 7 másik 5 éves, elég hosszú a szünet, mi minden szabinkat velük töltjük, táborban is voltak, de így is van 2-3 hét amikor egyszerűen már nincs hova tenni őket. Kézefekvő lenne a megoldás, hogy a nyugdíjjas nagyszülők vigyazzanak rájuk, de nem szívesen vállalják, Már kellemetlen megkérni őket. Eddig összesen 1,5 napot "kaptunk" tőlük nyögvenyelősen. Azért nem értem az egészet, mert egyébként tök türelmesek, amikor együtt vannak, úgy tűnik jól érzik magukat velük.
Gyerekkoromban heteket töltöttem a mamáékkal, mi sem volt ennél természetesebb. Igaz, akkor még korábban nyugdíjba mehettek, anyukám sajnos még a munkahelye miatt nem tud segíteni.
Nem tudom én egy egyéves időszakot kivéve (a harmadik gyerek születése után) mindig teljes állásban dolgoztam és el tudtam hozni őket a bölcsiből-oviból időben.
Nem arra kéne fókuszálni, hogy mi nem megy, hanem arra, ami igen
Hát nem is tudom, te a kórházba is bevitted a másik kettőt, mikor a harmadikat szülted? Azért 5-6 nap mindjárt a kórház, szülés után otthon baromira jó lehet a két nagyobb után még szaladgálni, éjjel-nappal szoptatni, tök jó lehet, ha nincs segítséged ....
Nem nekem írtad, de...
Ne haragudj,de nem mindenkinek van segítsége.Az, hogyan oldja meg aki a 3. gyereket szüli és nincs segítsége?Az nem szül kettőnél többet szerinted?Vagy mindegyik felvesz egy alkalmazottat?
Ezzel egyetértek, hogy nehéz találni embert rá. Na, meg ott van benne a rizikó is, akárkire rá se lehet bízni a gyereket.
Azok akik sírnak, nem mindig szorulnak rá a pénzre, csak olyan divatos lett ez a panaszkodás.
Olyan jó lenne, ha sikerülne már a gyes alatt összejönni hasonló korú kisgyerek anyukájával, akivel aztán később ilyen gondokat is meg lehetne oldani. A gyereknek is jobb, ha a munkaidő után hazaviszik a szülők. Én is vigyáztam a barátnőm kisfiára alkalom adtán, mert másképpen nem tudta volna hová tenni a gyereket. Még jól is jött, mert együtt nagyon jól eljátszottak.
Nálunk két nagyszülő van.
Mi szerencsés helyzetben vagyunk. Az én szüleim bár tőlünk 50 km-re laknak, de nyáton, ha kell tudnak vigyázni a gyerekekre (kb 1-2 hét, a nyár alatt).
Párom szüleivel egy városban lakunk. Hozzájuk is bármikor vihetjük a gyerekeket. Főleg anyósom, aki vállalja a pesztrálást, viszont ahogy látom sokszor ideges.
Zavarja, ha gyerek beszél, ha ugrál, ha szaladgál. Ő nem mondja, de én tisztán látom. Viszont a nyár az ilyen, és amúgy nagyon szereti az unokáit. Tudom, hogy eljön az az idő, amikor másként kell megoldanunk a helyzetet. Addig is próbálunk valamiképp könnyíteni a dolgon (pl. míg a gyerekek ott vannak megvesszük az üdítőt, rágcsát) és nyár végén megköszönjük a segítséget valami ajándékkal, virággal.
van B terv, az éves szabadság ....
de nem esik jól ... mert kell későbbre, jössz vigyázni a gyerekeimre, jó pénzt fizetek érte:-)))
természetesen a gyerekek szaladgálnak és hangoskodnak
akit ez zavar az engem iszonyatosan idegesít"
Márpedig van, akit ez fiatalon is idegesít! A mondatodat tedd el és vedd elő úgy 60 körül...
Attól, hogy egy nagyszülő szereti az unokáit, még idegesítheti a zaj és fáradt is ahhoz, hogy gyerekekre vigyázzon napokig. sőt akár csak egy játszóteres délutánon is. Nem tudod megoldani? Dehogynem, valahogy megoldod, mások is megoldották, pl én is. Nem szép emlék, pedig az ember szívesen emlékezne a gyerekei kicsikorára olyan rózsaszín bárányfelhősen, de az nagyon ritka.
valószínűleg te is egy jó kis "szuperanyu" vagy:-)))
Hát nem is tudom, te a kórházba is bevitted a másik kettőt, mikor a harmadikat szülted? Azért 5-6 nap mindjárt a kórház, szülés után otthon baromira jó lehet a két nagyobb után még szaladgálni, éjjel-nappal szoptatni, tök jó lehet, ha nincs segítséged ....
általában ezek a topicok azért vannak, hogy itt valamilyen témáról beszélgessenek az emberek, ez is pont egy ilyen téma, nem kisegítést vártam tőletek, csak leírtam a topicindítónak, hogy nincs egyedül a problémájával, nyilván nem foglak mondjuk téged megkérni, hogy vigyázz már a gyerekeimre, de ez egy igenis létező probléma.
Valószínűleg nem a nagyiknak kéne megoldani a teljes gyerekfelügyeletet, ez a társadalom problémája. Ha anyuka dolgozik 8 órában, akkor még az ovi zárórájára se ér oda, nemhogy még a nyári szünetet megoldja az éves szabadságból.
Ezek igen is valós problémák, szerintem, nem csak az enyém, hanem sok más szülőé is, csak biztos dolgoznak, és nem érnek rá nlc-zni:-))))
Én dolgozom, de én épp most ráérek, mielőtt valaki erre visszavágna .... van ilyen is ...
És az a jobb, aki nem vállalja el, mert tudja a határait. Rosszabb, amikor valaki elvállalja, és nem úgy vigyáz rájuk, ahogy kéne...
Nagyon sok helyről hallom, hogy passzolják a gyereket sógor-komának csak legyen valaki, aki vigyáz rájuk.
Én CSAK anyuval hagyom őket, senki másra nem bízom őket, akármilyen áron is, de megoldom.
Eszembe nem jutna olyan helyen hagyni őket, ahol már az időjárásváltozás is probléma, mert komolyan veszem, hogy tényleg így, vagy úgy érzik magukat tőle, és nem tudnak felelősséggel vigyázni a gyerekekre.
Rengetegen megoldják, mert meg kell oldaniuk nagyszülői segítség nélkül.
Az iskolai szünet igaz jóval hosszabb, mint ami az oviban volt, de akkor már van lehetőséged különböző táborokba elküldeni a gyereket.
Tapasztalatból mondom, én hárommal csináltam - csinálom végig.
Na, de éppen emiatt ami közbe jött most is neked, tudni kell valami alternatívát.
Egyik nagyszülő már idősebb, ő jövőre lehet nem vállalja hetekig a gyerkőcöt, másik nagyinak meg van 3 másik unoka.Lehet, hogy pont elakarnak utazni 3-4 hétre a nagyszülők nyáron vagy bármi.A nagyszülőre ha lehet számítani nagyon jó dolog, de mindig kell lennie B tervnek is.
Húha, igen nagy igazságot mondtál ki. Bátor is vagy, hogy ezt így őszintén le merted írni, majd biztos jönnek a köpködések, milyen unoka vagy.
Én ezt még megfejelném azzal (a szomorú) ténnyel, hogy sokszor ilyen felállás nemcsak nagyszülő-unoka relációban van. Hanem ennél sokkal közelebbi családi kapcsolatban is. Az meg még borzalmasabb.
A topicindítónak én tanácsot adni nem tudok. Nincs gyerekem, nem tudom, hogy oldanám meg ezt a helyzetet.
Ahogy ismerem magam, lennék olyan cinikus, hogy lerendezném az egészet egy rezignált mosollyal. Hiszen erőltetni tényleg nem lehet. Ha nem vállalják, nem vállalják. Csak majd évekkel később - lennék olyan tetű - hogy megemlíteném halkan, szerényen nekik, mikor majd kifogásolják az unokák hiányát.
Sokan írják, hogy a szülő vállalta a gyereket, nem a nagyszülő. Igen, ez így van. De azért akkor is kétélű a dolog egy kicsit. Én úgy érzem, hogy, mikor valaki gyereket vállal, akkor tkp. mindjárt a lehetséges unokákat is vállalja. Hülyén hangzik tudom, de nem tudom érthetőbben leírni. Hiszen nyilván abban bízik minden szülő, hogy majd az ő gyermeke is újabb gyermekeket vállal. Legalábbis ez a gyakoribb. Mert ahol meg még nincs gyerek, ott mást sem hallani, mint hogy a szülők állandóan az unokaprojekttel "cseszegetik" a fiatalokat (és akkor még finoman fogalmaztam). Ismerek olyan fiatal házasokat, hogy már nincs kedvük elmenni egy vasárnapi ebédre se, mert egyszerűen nem hagyják békén őket ezzel a témával. Minden héten rákérdeznek, hogy "na, jön már a baba"?
Én is voltam olyan osztálytalálkozón, ahol az egyik osztálytársam már azt fejtegette, hogy haragszik a lányára, amiért az önmegvalósítás és a karrier a fontos számára, mikor ő már úgy unokázna! Elmondanám, hogy akkor voltunk 43 évesek. Az ő lánya meg 24. Tehát szerintem se ő nem maradt még le az unokázásról, se a lánya a babázásról.
igen biztos van ilyen is, ez sem igaz ránk
nincsenek olyan szokások vagy nevelési elvekben különbségek amik nehezítenék a helyzetet
Nyomtasd ki és nyomd az orruk alá.
IGENIS vigyázzanak a gyerekre, SOKAN azt mondják!
Akkor valoszinuleg ez a problema.
Nem, nem mindenki volt ilyen de most ebbe ne menjunk bele.
Lehet hogy teged idegesit hogy oket zavarja a ket tulsagosan aktiv hangoskodo szaladgalo gyerek, de gyanitom ezert akarjak oket a jatszoterre vinni a lakas helyett.
igen, megfizetnék valakit, hogy vigyázzon rájuk, de mivel van két nagyszülő, akire "számítani" lehet, így nem kell bébiszitter. De itt nagyon fontos a kiszámíthatóság, nem tudom, hogy érthető-e. Ha egyszer számítasz rájuk, és az utolsó pillanatban jön a melegfront, akkor keressél már valakit gyorsan, akit megfizetsz, hogy vigyázzon rájuk ....
Amúgy szerintem baromira nehéz valakit találni, az a tapasztalatom, hogy ebben az országban mindenki sír, hogy nincs pénze, de ha munkára esély van, akkor senkinek nincs rá ideje ....
Mindenki megért Téged, de ezzel nem vagy kisegítve, megoldni akkor is Te a férjeddel fogod...
Csak zárójelben: Azért, mert kisbaba születik, miért kell a 2 gyereket 2-3 hétre elvinni? Ott legalább otthon van anyu...
Van megegy dolog amiert a nagyszulok nem szivesen vallaljak hosszabb idore a gyerekeket, de errol sokszor nem esik szo.
Legtobb szulonek megvannak a hatarozott nevelesi elvei es altalaban elvarjak hogy anagyszulok ezt be is tartsak.
Ha ezek az elvek nagyon ellentetben vannak a nagyszulok felfogasaval akkor lehethogy nem vitatkozni akarnak azon hogy miert nem ehet csokit vagy miert nemnezhet tv-t, hanem egyszeruen kibujnak a vigyazas alol.
Vegul pedig vannak emberek (nagyszulok is) akiket nehany ora utan mar nagyon tud idegesiteni egy kisgyereke orokmozgasa meg csacsogasa.
Hidd el, hogy nagyon sok embernek van ilyen problémája, ezt tapasztaltam én is, amikor kicsik voltak a gyerekeim. Hála az égnek, nem az én problémám volt! A barátnőmék is hasonló gondokkal küszködtek, mint te. A két fiam csoprt és osztálytársainak a szülei is rettegtek minden szünettől!
Van aki elmondja, van aki nem, de bizony ez a legtöbb kisgyerekes szülőnél probléma.
Hidd el, eljön még az ottalvás ideje is! Csak ehhez beszélgetés, beszélgetés, beszélgetés!
ezek sarkítások
természetesen a gyerekek szaladgálnak és hangoskodnak
akit ez zavar az engem iszonyatosan idegesít
mit kéne csinálniuk akkor?
mindenki volt gyerek, és mindenki ilyen volt, ez ezzel együtt jár
ha nagyon nagyon zavar, akkor csinálni kell velük valamit közösen, levinni őket egy játszóra futkározni, vagy elővenni valami játékot
és még egyszer ideírom, hogy nem az hiányzik, hogy hetekig ott legyenek, ki sem bírnám nélkülük
Nekem anyukám az aggódós, és ez nekem így teljesen meg is felel.
Az biztos, hogy amíg őt látják, akkor max. kismotorral fejreállnak, de komolyabb dologra esélyük sincs.
Én tudom pontosan, hogy melyik gyerek hol tart, milyen magasra engedem mászni, milyen távol mehet tőlem az utcán, mennyire megbízható.
Minden egyes dolgora nem tudom felhívni anyu figyelmét, inkább legyen aggódós, mint azt higgye pl., hogy a gyerek nem szalad le az úttestre...
Ez pedig marhára fárasztó, csak anyu nagggyon bírja. :-)
nem vagy egyedül a problémával, csak ide mindig a szuperanyuk írnak, akik dolgoznak is, és egész nyárra simán megoldják a gyerekek felügyeletét is :-)))
hát én dolgozom, a gyerekeim most mennek majd iskolába, az idén még van ügyelet az oviban, így csak 4 hetet kell a nyárból megoldani .... Hogy jövőre mi lesz? Gyakorlatilag el sem tudom képzelni ... Most vagy otthon maradok gyerekeket nevelni, pénz nélkül, vagy megyek pénzt keresni és akkor nincs időm semmire.
Aki mindkettőt meg tudja oldani, az manapság biztos életművész, vagy azon szerencsések közé tartozik, akik nyáron kb két és fél hónap szabira el tudnak menni .... Biztos tanár, vagy ilyesmi:-))
Nagyik azért segítenek, kettő is van, szerencsére, az egyik már idősebb és messze is lakik és gyakorlatilag ebben a nagy melegben teljesen "kicsekkolt" ... A másik meg közölte, hogy a tesóméknál születik augusztus végén a harmadik gyerek, ő ott elvállalta a másik kettőt egy időre (két-három hét), hogy addig az enyémekkel mi lesz, azt nem tudom:-)))
Én tényleg tök megértő vagyok velük szemben, de komolyan, de vajon ki fog engem megérteni???? A munkahelyem tutira nem .....
Na, látod, itt van a kutya elásva! Arra még nem gondoltál, hogy idősek (abból gondolom hogy nyugdíjasok) és ők maguk sincsenek teljesen jól, és bizony egy kis időváltozás megviseli őket? Nem mondják, mert ezzel nem akarnak még terhelni. én se szoktam mondani az ilyen kisebb "kínjaimat" nekik, megoldom magam, fölöslegesen nem terhelem vele őket.
Két gyerek bizony elég megterhelő lehet, különösen ha még elég elevenek is.
Bármennyire hihetetlennek tűnik, de ezek a kifogások igazak lehetnek. Én se szeretem ha esik az eső, mert akkor beszorulunk a lakásba. Lehet hogy őket megviseli a párás levegő, ilyenkor elég a maga baja.... Bizony már minden nehezebb így huszonharminc éven túl!
ugyanakkor aeséllyel eshet baja ha velük van mint amikor velem. és tisztában vagyok vele, hogy a baleset attól baleset hogy nehéz vagy lehetetlen kivédeni. ezzel nincs probléma szerintem.
bár igaz, ha így belegondolok, hogy az anyósom elég aggódós, szóval lehet benne valami
Nálunk ugyanez a képlet, külön angyalok, még az amúgy igen élénk khm...
kicsi is, de együtt... Szóval én is nem szeretném rászabadítani együtt őket a nagyszülőkre, bár anyósom eredetileg mind3-at vitte volna, később maga is belátta (pedig ő elég aktív, jó egészségnek örvend), hogy a kicsi önmagában egy teljes embert kíván.
(Nálunk már baráti ittalvások is vannak, előfordul, hogy egyszerre kettő is és tényleg meg sem kottyan
.)
Nem tudom milyen tipusu gyerekeid vannak.
En pl. keptelen vagyok elviselni ha egy gyerek ordibal, le fel futkozik a lakasban , agyon ugral , mindent kinyitogat belekotoraszik a fiokba, ha el kell mindent pakolni mert konnyen tornek zuzna dolgokat.
nehezen viselem ha mondjuk egy gyerek nem erti meg hogy meg lehet simogatni a cicat de nem orakig gyomoszolni es ha az mar elmegy elole akkor ne rohanjon utana.
Nincs bajom a gyerekkel ha eszik vagy iszik normalisan nem locsol szanaszet ha nem szemtelen nem kovetelozik stb.
Amikor az en gyerekem kicsi volt es mentunk valahova vittem vele jatekot, kesobb fuzetet hogy rajzoljon, esetleg bekapcsoltak neki a tvt stb. Mindig ugy csinaltam hogy ne legyen a gyerek egy kellemetlen nyug annak akinel vagyunk.
Ha a gyerekeid tul aktivak, zajosak netan hisztisek akkor ertheto hogy nem vigyaznak ra hetekig a nagyszulok.
Szereti az unokáit és segiteni szeretne a gyerekeinek. Ennyi az egész.
Én naponta elmondom neki, hogy ez már túlzás.
Tegnap történt, hogy a legidősebb (14 éves), beledobta a medencébe az unokaöccsét (6 éves), méregből.
Természetesen itt is a nagymama volt a hibás, mert nem figyelt eléggé a gyerekekre. (már apuka szerint)
Kérdés.
Miért nem lehet egy 14 évest egyedül otthon hagyni?
Mert egyszerűbb elküldeni a nagyihoz?
És ráadásul itt 2 gyerekről van szó egyszerre.
Az enyémek egyesével kb. kisangyalok. Saját bevallásuk szerint azért, mert egyedül nem lehet rosszalkodni. A 3 együtt viszont nagggyon durva tud lenni. :-)
Na a másik meg, amiben igazad van, és külön fárasztó, a "csak baja ne essék" érzés, és a folyamatos odafigyelés.
Van, amikor a fiúk hazakönyörgik az egyik ovistársukat, aki a saját hármam mellett már igazán nem sok vizet zavar, de mindig nagyon várom a szüleit, mert kölcsöngyereket hibásan visszaadni szerintem megbocsájthatatlan....
Tudod, miután az én anyósóm mindig mindenbe beleszólt, de segíteni semmit-- ez úgy belém vésődött, hogy én aztán ilyen hibákat nem akarok elkövetni.
Nem szóltam és most sem szólok bele semmi dolgukba.
Lehet, sőt biztos, hogy más véleményem van sok mindenről, de ugyebár az ő életük nem az enyém.
Ahogy így töprengek és a sebeimet nyalogatom, az jutott eszembe, hogy lehet ez egy elfojtott testvérféltékenység "késői" kirobbanása, vagy olyan szituban van amit nem akar az orromra kötni, de fesziti őt az indulat, és nálam robbant.
A baj csak az, hogy per pillanat nem lehet vele beszélni....
Azért jó volt kiönteni a szívemet. Köszönöm.
köszönöm az őszinte szavakat, teljesen igazatok van, meg kell velük beszélni. fogok is keresni alkamat erre.
egyébként eddig még ottalvás egyáltalán nem fordult elő, pedig már 7 éves a nagyobbik.
anyuéknál aludtak már ott, de akkor is csak egy- egy alkalommal és már délelőtt hazavittük őket.
telejsen megértem, hogy napokon keresztül már nagyon fárasztó, főleg több gyerek egyszerre, ilyennel nem is terheljük őket.
azért indítottam a topikot, mert arra voltam kíváncsi, hogy másnak is van-e hasonló prblémája. Amint látom nem jellemző. mások indítanak topikot, hogy fáj a fülük mit csináljanak, és aztán kb 20-an leírják, hoyg menj orvoshoz.
én is ennyire jutottam a hozzászólások alapján, hogy a mi esetünk ritka, és meg kéne beszélnünk velük.
Egy vakbélgyulladás kb. 5 nap kórház.
Egy nyári szünet 2 gyerekkel több hét, és minden egyes nyáron.
Én anyukám az a fajta, aki azonnal ugrik, ha kérem, és tuti, hogy biztonságban megőrzi a mind a 3-at.
Faterom (elváltak) csak rendszeresen meglátogatja a gyerekeket, de nem viszi el őket, vagy hagyom itt vele őket. Ő nem tud a 3-ra egyszerre figyelni. Ettől még szereti őket, és semmi kifogásom ez ellen.
Ha nekik öröm az unokázás, akkor ennek én is örülök, és hajrá, de nem várom el tőlük, hogy ők is "hadrendbe álljanak" napi rendszerességgel. A megoldást a férjemmel közösen kell megtalálnunk. Ha felajánlják a segítséget, akkor megköszönjük, de nem várjuk el.
Igazán nem értelek, hogy mit szeretnél elérni ill. tudni az indított topik témájával kapcsolatban. Hiába ír itt bárki bármit, az rajtad nem segít. Ezt csak ti tudjátok megoldani a szüleitekkel való komoly beszélgetéssel.
Megkérdeztétek már tőlük, hogy miért vállalják "nyögvenyelősen" az unokákat?
Én már nyugdíjas vagyok, ráérek, imádom az unokámat, a férjem is. Sokszor van itt a 6 éves unokánk, ezek a legszebb napok jelenleg az életünkben. Mi ezekre a napokra előre készülünk, együtt főzünk, kertészkedünk, kreatívkodunk, játszunk, foglalkoztatjuk..... teli vannak élménnyel az együtt töltött napok, amit egész héten felidézünk. Az óvodai szünetben is itt szokott lenni, meg a másik nagyinál felváltva, mert bármennyire is szeretjük, de két-három nap egymás után ittalvással elég. Fárasztó már nekünk, különösen ha nem is kertesházban laknak a nagyszülők.
Azért azt elárulom neked, hogy mindig bennem van a félelem, hogy csak baja ne essen amíg itt van. Lehet hogy nálatok is ez játszik közre. Az én Anyukám is elvállalta a gyerekeimet, de csak most értem meg hogy mit jelentett neki ez. A nagynéném, aki egyetlen napra se vállalta az unokáit, pedig szerette őket, mindig mondta neki hogy ne vállalja el ő se. Hidd el, hogy óriási teher is tud lenni, de édes teher! Ezért kell komolyan megbeszélnetek, mert csak úgy tudsz, tudtok megoldást találni. Hiába adnánk itt tanácsot, hiába mondjuk el hogy mi mit teszünk, hogyan oldjuk meg, ez a ti esetetekre még nem megoldás. Előfordulhat, hogy egy kiadós őszinte beszélgetés mindent megold.
Egy jó tanács még. 2-3 napnál többet egyszerre ne kérj tőlük, mert két ilyen kicsi gyereket elvállalni nagyon fárasztó, hacsak nem úgy teszik hogy beültetik a tv elé őket. Bár, gondolom nektek ez is segítség lenne.
Kívánom, hogy mielőbb oldódjon meg ez a nem kicsi problémátok!
akkor nálatok ideálisan van megoldva a dolog.
én sem várnék többet, tényleg, csak épp ezt az egy-két hetet.
és közben örülnék, hogy a gyerekek jó kapcsolatban élnek a nagyszüleikkel, és szívesen gondolnak majd vissza ezekre az időkre
pótnagyira én is gondoltam már, csak azért vetettem el, mert egészséges, élő nagyszüleik vannak, hála IStennek
Nem vagyunk egyformák, most én is úgy gondolom, hogy ha nyugdíjas leszek és lesz rá igény, bizony vállani fogom őket, főleg, ha az egészségem is lehetővé teszi.
Ugyanakkor elfogadom, hogy van olyan, már aktívan nem dolgozó nagyszülő, aki nem tudja, akarja napokra, hetekre vállani őket, ilyen-olyan okokból. Mint pl. nálunk.
Apukám nagyon beteg, szóba sem jöhet. Anyósomék messze laknak, ő el fogja vinni őket 1 hétre valamikor, de az én kifejezett kérésemre csak a két nagyobbat, a 4 éves legkisebbet nem, tehát az ő felügyeletét továbbra is más módon kell megoldani. És itt van még az én anyukám, aki imádja őket, jön is gyakorlatilag napi szinten néhány órára, viszont tartósan, azaz napokon keresztül maximum a két kisikolást vállalja, a 3. gyerekkel megspékelve már nem.
És tudod, én ezt maximálisan megértem, ugyanis tudom, milyen rettenetesen fárasztóak együtt hárman, a kicsi amúgy sem egyszerű történet és anyukámnak is vannak egészségügyi problémái, őt sem lehet korlátlan mértékig kihasználni. Nem háborgok rajta, kénytelen vagyok mindezek figyelembevételével megoldani a nyári szünidőt.
Ki tudja, mire gondoltak...az én anyósomnak rengeteg köszönettel tartozom, és ebben nincs is vita. De vannak dolgai neki is, mint mindenki másnak. Csak mert itt élünk nála, és ő tart el gyakorlatilag, talán nem kellene kontroll alatt tartania, hogy milyen oldalakat nézek az interneten. Attól nem elszek rosszabb anya, ha nlc-re feljövök, mégis ki an akadva, ha ez kiderül. Vajon miért?
Szóval lehet, hogy nem a vigyázásért kaptad a fejedhez a szaranyaságot, hanem egészen másért, és lehet hogy igazuk is volt. Bocsi....
Egyszer már megtette ő is. Ne tudd meg miket kapott a fejére.
Azóta nem szól.
Hát én is azt mondom, hogy nem kötelező, de jólesne.:-)
Mármint neked meg a többi hasonló helyzetben levő szülőnek.
Valahogy kellene egy egészséges egyensúly, hogy a nagyszülő ne legyen kizsákmányolva (gondolok itt főmaszatra), de azért tőle telhetően segítsen, ahogy ereje és ideje engedi, úgy hogy közben maradjon meg a saját élete is. Én legalábbis ennek híve vagyok. Nekem két unokám van, a kicsi még csak háromhónapos lesz. Dolgozom, még sok évig és sokat. Szeretem az unokákat, a nagy sokszor nálam alszik hétvégén, a szabimból is 1-2 hét vele lesz. De nagy szükségem van az egyedüllétre is, ragaszkodom hozzá, hogy magamra is legyen időm. Én úgy érzem, egyensúlyban vagyunk, remélem, lányom is így gondolja (amennyit beszélünk róla, ő is így:-))
Átérzem a helyzeted. Az a baj, hogy nem érdemes nagyon eröltetni ezt a szituációt, kérdezz rá nyíltan, de ha nemet mondanak, ne lepődj meg, nem mindenkinek akkora öröm az unoka, hogy aktívan segítsen. (Meg persze az is lehet, hogy gyengélkednek már a nagyszülők, nehéz nekik az unokára való felügyelet).
Nálunk a fiam "édesnagyszülei" nem voltak hajlandóak vigyázni rá , pedig mellettünk éltek, és az édes-mostohaanyámék viszont igen...
Mit szólsz ahhoz a megoldáshoz, hogy keresel egy nyugdíjast a környéketeken, aki vállalná, pót-nagyszülőként valami kisebb összegért ?
Nekünk is volt ilyen pót-nagyszülőnk mikor gyerekek voltunk, én kedveltem (főleg a művirágokat és a viaszosvásznat az asztalon, de tényleg, nagyon jó emlék mindmáig).
Hát ilyet még azután se mondanék. Főleg ebben a sztoriban ami leírtál.
Mert ugye van sok (húúúdesok) rosz példa.
az nem vészhelyezet a mai világban, hogy dolgozni kell menni?
nem azért kérjük meg őket, hogy mi addig süttethessük a hasunkat
Pontosan így kellene tenni.
De annyira el vagyunk telve azzal, hogy nekünk igazunk van, hogy eszünkbe sem jut, hogy tán a másik is úgy véli, hogy neki van igaza.
Bizony, bizony, csatasorba kellene állítani a kommunikációt. Mégpedig az őszinte fajtából, és nem az elvárás szintjén.
de-de tök igazad van. meg kell beszélni.
rá is kérdezünk néha, hogy nem szívesen vannak-e valük. ilyenkor azt állítja, hogy de szívesen. csak ne legyen ilyen hőség, és ne essen az eső, és ne legyen ilyen párás a levegő, meg a szél se fújjon már.
nem vagy az!!! vannak olyan leánygyermekek-mint pl. én is :(-akik nagyon könnyen vagdalkoznak, ha a legkisebb dolog is nem tetszik. anyum pont ma mondta, h. egyszer nagyon megbántottam őt nagyi-mivoltában. én nem is emlékszem rá, neki akkor is rosszul esett, de tudja, milyen vagyok. akkor megbocsátotta, de nem felejtette el.
no és lehet nemet is mondani ám, nem kell mindig 100%-osnak lenni. én is kaptam nemeket, nem egyszer, megoldottam máshogy. igazából csak vészhelyzet esetén nem szabad nemet mondani, szerintem. (pl. vakbélgyulladásom van, itt áll a mentő, de hova tegyem a gyereket???).
Nincs indoklás. Akkor tudnám kezelni a dolgot.
Egy rossz nap, fáradt munka után se lehetne ezt mondani, nem???
Ez most nagyon fájó neked, de! Mi lenne, ha ti is inkább kommunikálnátok egymással? Hogy ki mit szeretne, mit vár(na) el a másiktól? Talán akkor nem landolna a kukában a "gályázás" eredménye.
Nem értem az embereket.
X-nek és Y-nak problémája támad egymással. Mit lépnek? Jó esetben megbeszélik egymással és talán megoldást is találnak. Sok esetben pedig X és Y is másokkal, sokszor vadidegenekkel próbálja bizonyíttatni a maga igazát elmondva a másikat ennek-annak, vagy egyszerűen csak a saját szemszögéből látva a dolgokat. És? Kívülálló mégis mit tehet az ügy érdekében?
Nem kellene mindenkinek szépen visszaszokni a beszélgetésre?
Attól még "ki lehet beszélni" a másikat, de megoldást így várni?
És van az a változat, aki a saját gyerekeit le se...magasról, mert csak az építkezés, a vállalkozás, gyerek pikk-pakk felnőtt. Aztán rájöttek, hogy mit hagytak ki, és próbálják pótolni az unokákkal, csakhogy ez a gyerek már nem AZ a gyerek...
Nálunk anyós ilyen, csak az a gond, hogy mindent (de szó szerint MINDENt) megenged, így nem adom oda neki a gyerekeket, ráadásul mi élvezzük a társaságukat, így mindenhova visszük is őket.
na teesék, most akkor erre írjuk azt, hogy micsoda hálátlan gyerekek? vagy hogy mért nem ülsz le velük megbeszélni...
én nem ezt akartam írni, de én kb. ilyesmit kaptam eddig, tisztelet a kivételnek :-)
nagyon sajnálom, ez tényleg vacakul eshet.
van egy film, nemrég láttam, az a címe, hogy
Hátralévő életem első napja
pont ezekkel a helyzetekkel lehet benne találkozni, hogy a szülő nagyon nagyon igyekszik jobban csinálni mint a saját szülei tették, nem elkövetni azokat a hibákat amiket a szülei elkövettek
és közben ő is elköveti a saját hibáit
nincs is ennél nehezebb
Nekem még nincs unokám, de ha lenne,biztosan imádnám és vigyáznék is rá, így gondolom.
De amikor elnézem egyik szomszédomat,......háááát,.....nem tudom.
Négy gyermekétől hat unoka, a hetedik még pocakban.
Szóval a szülők dolgoznak, ebből kifolyólag unokák oviból, suliból nála landolnak.
Nyári szünetben is minden nap nála vannak. Plusz csatolva unokák barátai is.
Most éppen a kerti medencét nyűvik, meglehetős nagy zsivajjal.
Sokat panaszkodik, hogy már nem bírja. Mozgássérült, leszázalékolt nyugdíjas.
Meg sem kérdezik, hogy hozhatják e az unokákat, hogy hogy érzi magát. Sokszor rosszul van, de ez sem számít. Neki akkor is jönnek az unokák, és azokra vigyázni kell.
Kérdem én kötelező? Azért, mert nagymama?
No, azért csakúgy -szerintem- nem kapod a fejedre, hogy szaranya vagy.
Indoklás?
Elég rosszul hangzik... :-(((
Úgy látom, hogy akárhogy csinálja az ember, az úgy nem jó...
Na, ja. Mondjuk erre már fiatal felnőttként is rájön az ember. Mert aki iylen nagyszülő lesz, az szülőként is -nagy százalékban- egy caralak volt.
Lagalábbis én ezt látom a szüleinken. Akik jó szülők, azok jó nagyszülők is, akik meg tojtak nagy ívben a saját kölykükre anno és most is, azok olyan nagyszülőkké is váltak.
Nálunk nagyszülők összevesznek azon, hogy kinél legyen a gyermek. Nekünk kell néha könyörögni, hogy azért a saját gyerekünk legyen egy kicsit velünk is...
Anyósomat próbáljuk támogatni anyagilag is, de nem nagyon lehet, mert nem akarja elfogadni. A szüleim meg minket támogatnak inkább, mint mi őket.
Szerencse kérdése az egész. Próbálj beszélni a nagyszülőkkel, mi az oka annak, hogy így állnak hozzá. Hátha tényleg kiderül valami banális ok, és megoldódik a probléma. De a gyanúm az, hogy egyszerűen nem igénylik az unokák társaságát, és akkor tehetsz bármit, nem fog segíteni.
Ha megengeditek "nagyi-szemszögből" mesélnék.
kb. 11 év óta teljes erőbedobással, mindig igyekeztem nem tolakodva vigyázni az unokákra.
Sütöttem, főztem, ovi-bölcsi-iskola háromszögben rohangásztam értük.
Nálunk laktak amig lakáscserére vártak-majd maradt a roncs lakás, de ez sem okozott akkor még gondot.
Ha valamit kiejtettek a szájukon a szülók,-az unokákról nem is beszélve- igyekeztünk erőnkön felül megvenni...(azzal együtt, hogy nemegyszer igen hamar a kukában landolt).
Nagyon, nagyon szeretem mind a 6 unokámat, de most ennek ellenére egy nehéz dolgot kell feldolgoznom. Mindazt amit leírtam csak én képzeltem így, úgyanis nemrég a fejemhez kaptam, hogy "szar" anya és nagyanya vagyok.
Friss a seb, próbálom megérteni miért kaptam ezt a fejemhez, akkor amikor most is itt vannak és tovább gályázom rájuk?!!!
a bölcsiszünet 5 hét, az még jóvilág :-)
az iskolaszünet viszont már húzós. 3 hetet voltak napközis táborba az egyikben jól érezték magukat a másikat végigcsinálták.
ez a kinek szültem mekkora hülyeség, én nem magamnak. azért, hogy boldog legyen és másokat tegyen boldoggá az életével, hamár nagyon meg kell magyarázni, hogy miért adtam életet. és leginkább a közeli családja lelhetné benne örömét amikor kisiskolás korú.
semmi másért nem teszek szemrehányást az anyósoméknak, egyéb helyzetekben remeküól kijövünk. pont ezért nem bírok legyinteni rá egyet
Egyetértek veled.
Nekem nem voltak nagyszüleim, de még a gondolat is szép volt, amikor rájuk gondoltam, és mindig áhitattal hallgattam mások élményeit a papával, mamával eltöltött időről.
Talán valóban az lenne a legjobb megoldás, ha megbeszélnéd velük a helyzetet.
Elmondani, hogy te hogy látod, és megkérdezni őket, hogy ők hogy gondolkonak erről?
Ha meg nyűg, akkor kapják be.
Ne haragudj, de ez milyen hozzáállás egy nagyszülő részéről???
Nyűg...agyam eldobom...de persze a telefonba' lehet sipákolni, hogy "nem is hozod sose az onokámat" Booooooaaaaaaa
A nagyi igenis legyen nagyi.
Ez kb. olyan, mintha azt mondanank: egy anya igenis legyen anya - van egy elmelet, de a gyakorlat nagyon gyakran mas.
Pont ezért kellene tisztázni velük, igen vagy nem. Biztos van elfogadható indokuk egy esetleges nem-re.
Ha itt "masszírozod a levegőt", abból nem lesz megoldás:)
Megkérted őket konkrétan?
Lehet, hogy fárasztó nekik az egész napos felügyelet. Vagy lehet, hogy a két gyerek "sok".
Nekünk van kimondottan jó karban lévő nagyszülő ismerősünk (nagypapa úszóedző). Ő egyértelműen elmondta, hogy egyszerre csak egy gyerekre tud vigyázni. Mondjuk ezt elég sokszor megteszi.
Ha anyukád még dolgozik, akkor örül, ha a szabadsága alatt pihenhet egy kicsit.
ezzel tökéletesen egyetértek.
ezért fáj a szívem, hogy elszalasztják a lehetőséget, a legjobb éveket, pont erről beszélek
Húúúez mennyire igaz!
Már nem azért de ki a fene kiváncsi egy rokonra, akit életében alig látott.
De persze ezek a "nagyik" panaszkodnak majd a legjobban, hogy hozzá a kutya se megy...nem véletlen.
nekem is félállásom van, de az nem jelenti azt, hogy majdnem egész nyáron otthon lehetek. 3 hetet veszek ki, de 11 hét az iskolaszünet.
anyagilag nem megterhelő, fárasztónak biztosan az. de mivel nyugdíjasok, van idejük kipihenni magukat.
megint csak azt tudom mondani, hogy ránk gyerekkorunkban rengeteget vigyázott a nagymamánk, szerintem mindannyiunkra és örömmel, szívesen, zokszó nélkül tették.
Megkérdezhetem, hány gyereked van?
Nálunk ideális a helyzet szerencsére.
5 hét a bölcsi szünet, 2 hetet voltam otthon én, 1-et a férjem és most 2 hétig van a szüleimnél a kislányunk.
Mindig próbáltam úgy megoldani, hogy ne kelljen segítséget kérni, de azért 5 hétig nem tudok otthon maradni vele úgy, hogy januárban kezdtem el újra dolgozni. (Mondjuk nekem mindig is lelkiismeret-furdalásom volt, ha akár 1-2 órára is anyuéknál hagytam, pont azért, mert magunknak szültem.)
De azért józan paraszti ésszel gondolkodva a nagy többség szereti az unokái társaságát és szívesen veszi ki a részét ezekből a dolgokból. Persze nekünk még az is segítség, hogy anyuék nyugdajasok de fiatalo(sa)k.
Most beszéltem velük, éppen a piacról jöttek haza a gyerkőcöm (lassan 3 éves lesz) meg magyarázott az árusoknak.
Azért is jó, hogy mindenkivel volt/van mert mindenki másképp fogglalkozik vele, mást és máshogy játszunk, nem unatkozik.
Az ember magának vállal gyerekeket, nem a nagyszülőknek.A nagyszülő nem kötelezhető a gyerek felügyeletre, bár normális családokban nem kérdés, hogy a nagyszülők alkalomadtán vigyáznak az unokákra ,szívesen látják őket.Ti ebben nem számíthattok rájuk.Ezt el kell fogadni és a gyermekek felügyeletét nektek kell megoldani.
Sok szülőnek kell megoldani ezt a kérdést, mert a nagyszülők már nem élnek vagy nagyon messze laknak vagy mert mint nálatok nem vállalják a felügyeletet,mert jobb dolguk is van, mint az unokákra vigyázni vagy nincs türelmük,nyűg nekik...
Nálunk az apukám részéről soha nem voltunk a nagyszülőknél egy napnál tovább szülők nélkül,mert nem voltak unokásak.Anyu részéről pedig nagyon szoros volt a kapcsolat.Nagyon sok időt töltöttünk velük.
Aztán amikor majd még idősebbek lesznek, csodálkoznak, hogy az unokájuk feléjük se néz. Hát persze, hiszen nincs semmiféle kapocs közöttük. Engem mindig szapult a nagymamám, hogy miért nem megyek gyakrabban, nem mosok nála ablakot, pedig a szomszéd néni unokája...!
Aha, mert szomszéd néni rendszeresen vigyázott az unokájára, ide vitte oda vitte, nála töltötte a nyarat. De én évente kétsezr láttam a nagyit, nekem nem volt több, mint egy idős néni, akit tisztelni kell. De köszöntem, nem akartam részt venni az életében. Most aztán lehet köveket dobálni, de ez van. Egy 15 éves nem akar a angyszüleihez menni, ha nem volt megalapozva velük a kapcsolat.
lehet, nem értenek a célozgatásaitokból.
határozottan kérd meg őket, hogy legyenek szívesek ezen és ezen a héten vigyázni az uncsikra. ha akkor sem, akkor tényleg gáz van :(
nekem anyum segít, vele nyár elején meg is beszéltük, melyik hét az "övé"-pedig ő dolgozik, de szabit vesz ki. aztán a nagytesó is kap egy hetet a kicsivel(kap érte pénzt is), és apám azt mondta, (nem élnek együtt a szüleim) hogy oda is mehet, de a gyerek nem akar(szót kell fogadni :) :) :)).
Nem osztom a véleményed.
A nagyi igenis legyen nagyi.
Tök mindegy hogy az a sütisütögetős-otthonülős fajtából vagy a múzeumlátogatós-sokatmesélős vagy a menjünk a játszótérre-aktív fajtából való.
Nem lehet, hogy fárasztó nekik? Vagy anyagilag megterhelő?
Ahogy írod, anyukád még dolgozik is. Lehet, hogy örülnek neki, hogy lyuk van a fenekükön, nemhogy még 2 gyereket napokra bevállaljanak.
Elég durván fárasztóak tudnak lenni a gyerekek, és ezt nem rosszindulatból mondom, hanem azért, mert van 3.
Nekem mákom van, itthon vagyok velük egész nyáron, de elképzelni sem tudom mi lenne, ha teljes állásban dolgoznom kéne. Nem is tervezek, csak felet vállalni, de ez egy külön témakör...
Egyszer érdemes lenne leülni mindegyik nagyszülővel és tisztázni, egyáltalán akarnak-e ilyenformán részt venni az unokák életében. Ha nemleges a válasz, akkor célszerű lenne talán pár családdal összehozni, hogy esetleg cserebere alapon egyszer itt, egyszer ott lennének a gyerekek. Persze csak ha van ilyen baráti, jó ismerős család.
Talán úgy vannak a nagyszülők, hogy jó az unoka, csak rövid időre. Talán félnek, ha valami baj történne, őket okolnátok. Nem lehet tudni. Ezért kellene megbeszélni. És velük. Nem itt, ahol ennyi frusztrált ember bír összejönni.
hol olvastad a kígyót-békát?
éppen azt írtam, hogy nagyon szépen foglalkoznak a srácokkal ha mégis együtt vannak
Nem , foleg nem akkor , ha valaki mar eleve 40 eves kor utan
nagyanyai korban szulte az elso gyereket .
Ha kedv e van felajanlja , ha nincs nem . Az is lehet hogy a nagyszulok azert dolgoznak meg , hogy tamogatni tudjak pl a topic inditot .
Én tulajdonképpen sajnálom is kicsit őket, mert pont a legjobb időszakból maradnak ki. A srácok most pojt jó korban vannak ahhoz, hogy jóban legyenek velük. 5-10 év múlva meg majd csodálokznak, ha eszük ágába sem jut velük csinálni programot.
Ja igen program tulképp sosincs, csak otthon vigyáznak rájuk ha feltétlenül kell. De eszükbe sem jut, hogy elvigyék őket valahová.
Szülinapokon átmegyünk mindig ugyanaz van, eszünk aztán kb 1 óra után már vakaróznak, hogy menjünk le a játszótérre avgy valahova, mert a gyerekek hát... nem ülnek éppenséggel a térdükön a kezükkel.
Kozben meg kigyot bekat mond az anyosara .
Kinek szulted azokat a gyerekeket ? Nem volt eleg hogy teged meg a parodat felneveltek ?
SOKAN vállalják, kis réteg meg nem.
No, most akkor jobb a helyzeted?
Nem szép dolog tőlük.
Most majd jönni fognak a szokásos dumával, hogy: nem nekik szülted és társai...
De egy nagyszülő akkor igazi nagyszülő, ha részt vesz az unokája életében és nemcsak 3-4 órákat 2 hetente, mikor együtt meglátogatjátok őket.
Szerintem...
Nekem mégcsak féléves a fiam, de anyukámék sokszor felajánlják a segítségüket, akár csak 1-1 órára, de volt már félnapot is velük a gyerek és lassan megejtjük az egész éjszakás vagy hétvégés nagyizást is.