Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Mennyire lehet komoly?
Létrehozva: 2012. augusztus 18. 17:28
Érdekelne az okosak véleménye:
mennyire lehet/kell komolyan venni, ha egy 16 éves lány viccelődve, nevetgélve folyton öngyilkosságról, vagdosásról, pszichotikus dolgokról beszél? Sérülés, nyom nem látszik rajta, a kedélye jó, kedves, udvarias, helyeske, de mindig szóba hozza valahogy ezeket a furcsa dolgokat.
Nahát!
Még mindig nem törölted magad? :)
Az ötlet viszont remek, köszönettel megfogadom a tanácsot.
Idefigyulj!!!!!!!!!!!
Ma, vagy holnap, vagy barmikor MEGINT mond valami ilyesmit a kislany, te mondjad ezt:
" erdekes, hogy ezt mondod-------szeretnek kerdezni valamit toled:
mit mondanal, ha egy baratnod EZT mondana Neked?"
aztan vard ki a reakciojat.
Most nézem, hogy jöttek még gondolatok. Köszönöm.
Egyelőre a fiammal beszélgettem ma reggel. Ő állítja, hogy a lányka nem szereti, ha fáj neki, ha megsérül, ha beüti, megvágja, szóval ezt jó jelnek tekintem.
Megkért, hogy ne beszéljek a szülőkkel és elmondta, hogy ő maga is nagyon figyel, mióta először fölvetettem neki, hogy ez nem okés így.
Most itt tartunk, lesem az alkalmat, hogy beszélgetni tudjak vele ezekről a dolgokról. Lehet, hogy nem fogom sokat kerülgetni, hanem megkérdezem, hogy otthon mit szólnak ezekhez a dolgokhoz.
Régen olvastam egy könyvet, nem emlékszem már sem a címre, sem a szerzőre, lélekvándorlásról szólt, az öngyilkosok csak elodázzák a problémát ha most nem mennek végig az útjukon, a következő életben visszakapják ugyanezt az utat, csak kicsit göröngyösebben. Akkoriban nem is jutott eszembe öngyilkosság, azóta már megfordult a fejemben és mindig eszembe jut ez is, mert vannak dolgok amit egyszer is elég végigcsinálni, repetázni már nem szeretnék... :-(
Ha egyszer úgy alakul, hogy újra szóba kerül a téma, esetleg elviheted a témát ebbe az irányba is... persze ez csak akkor jó ha te sem idegenkedsz a témától s a leányzó is fogékony...
Hát én linkelnék, de még az égiek (vagy az nlc?) sincs mellettem ebben a törekvésemben.
Akkor csak a címet írom be, azt a gugli kidobja a Harmonet oldalon található: a sértődött lélek jajkiáltása?
Maga a beszélgetés is hasznos tud lenni.
Lehet, hogy a a kislánynak nincs is róla fogalma, hogy mi történik vele, körülötte, de nagy valószínűséggel csak-csak van probléma valamiben.
Belinkelek egy írást, aminek az egyik bekezdése pl arról szól, hogy két testvér között mi okoz különbözőséget, és azt az egyik hogy vezeti le.
Persze erről nekik maguknak fogalmuk sincs, hogy milyen problémával állnak szemben, hanem egészen máshol bukkan fel a jelenség, másvalami képében.
Sajnos ezek azok a dolgok, amik túlontúl láthatalanul bújnak meg az életünkben.
nagyon.
de neked - ha a közeledben van a lany - csak annyi a dolgod, hoyg segitesz neki pszichiaterhez jutni.
(nem feltetlenül ö maga a központi szemely abban, amiröl mesel, lehet csaladtag is - de ennek kiszüresehez profi kell.)
én is csináltam..
komolyan kell venni....
vannak olyan szinten érzékeny emberek,akiket sok minden szar ami történik és történt a világban elég érzékenyen érint
a politika,az egész helyzet
na most tini korban ez csak felerősödik..hisz akkor élnél igazán
de nincs pénz,nem mehetsz mert még fiatal vagy..nem kapsz meg ezt vagy azt ami más lányoknak megvan..ilyesmik
nekem borzasztó hányszor volt elegem az életből
elég lemenni az aluljáróba és koldusokat látni
vagy az utcán verekedő részegeket
tv ben éhezőket ,háborút látni máshol
utazás során is látni a szegényeket
erre rátesz
szülők vitája
suliban megfelelni próbálás
tanulási problémák
osztálytársak közti gondok,viták,veszekedések
az élet egy nehéz pálya
túlélési verseny
kevés jó-jó sok szar
így 40 éves koromra megállapítom az egészről..sok élmény de sokkal több rossz élmény ,mint a kevés szuper élmény
az igazán nagy gondokkal mindíg egyedül voltam,senkit nem érdekelt
életem folyamán sokszor aludtam el sírva
sokszor nem ettem bánatomban
amikor 16 évesen valaki beszél és szól ilyesmiről,bizony vigyázni kell.azok az utolsó segély hívások a környezetétől.ott már baj van!!!
Olvastam egyszer egy 17 éves szinkronúszó lány, barátnőjével folytatott csetelését (szülei tették közzé a neten). Ugyanilyeneket csinált, közben kiderült, hogy tényleg problémái voltak. És végül tényleg megölte magát.
A baj az nem itt kezdődik.
Ahogy olvaslak, jó a humorod, könnyed a beszéded, biztosan meg tudod oldani.
Én úgy kérdezném, ahogy már írtam is, hogyan gondolkodik azokról a dolgokról, amit humorosan megoszt veled, veletek?
Érdeklődve, mármint úgy, hogy téged az érdekel, aki ő maga, az ő személye, a személyes véleménye. A figyelmedet adod neki.
Az nem beleszólás, ha te is elmondod, amit te gondolsz ebben a témában. Attól függően ő mit mond, te is elmondhatod, hogy te mit gondolsz. Na nem róla, hanem arról / azokról a szavakról, témákról.
Elmondhatod azt is, hogy téged hogyan érint meg érzelemben az, hogy ő ilyenekről beszél.
Talán nem, de én azt érezném. Ha otthon nem mutatja, mondja, csak itt nekünk, és mi nem szólunk... brrrrrrrrrrrrr... ebbe bele se gondolok.
Ha ma hazaviszem, megpróbálok vele beszélgetni, még azon gondolkozom, hogyan indítsam, mert az kicsit erős lenne, hogy Ugye, kiccsilag, nem nyírod ki magad?!
Nem, nem, neked ahhoz semmi de semmi közöd nem lenne, ha mégis megteszi magával a hangoztatottakat.
Az már nem a te felelősséged alá tartozik.
De egy beszélgetést azért én biztosan megejtenék. Biztosan tudsz reagálni rá, még ha meg is hökkent. De talán amikor kettesben lesztek mégis másként fog viselkedni, amivel már te is jobban tudsz együttműködni.
Meg aztán nagyon utálnám magam, ha a lányka valami hülyeséget tenne és én megakadályozhattam volna. :S
Ma én viszem haza este, csak ketten, fiam nélkül, elég jó alkalom lenne a beszélgetésre.
Na látod, hogy ez milyen érdekes?
Ezt hívjuk felelősségvállalásnak. És teljesen jogos, ha nem akarod megtudni, illetve nem akarsz belemenni egy esetleges problematikus helyzetbe.
Ettől függetlenül, amit a többiek is írnak, mégis érdemes lenne valamit felvállalni ebből, mert ilyen értelemben a fiadat is érinti, vagyis hatással van rá még akkor is, ha ez nem éppen kézzelfogható változást jelent a mostban.
Igen, a cikk amit olvastam, az is erről szólt.
Valóban hihetetlen, hiszen ha vala kimosolyog, akkor azt úgy lehet venni, hogy nála minden rendben van.
Na én nem tartozom ebbe a kategóriába. Ha nincs kedvem, mondjuk ez elég ritka, akkor még csak véletlenül sem húzom el a számat.
Sajnos, igen.
Pontosabban: azt akarom megtudni, hogy semmi baj nincs.
Mert ha az ellenkezője derülne ki, akkor valamit lépnem kéne, méghozzá csúnyán aláaknázott terepen. Itt én csak szép lehetnék, de okos nem.
Igen.
Veszélyes.
És a fiúra is nagyon veszélyes, mert nem lehet tudni, hogy ketten miről csevegnek.
Nagy titkok ezek, ifjak, lázadnak.
Félelmetes.
Amit egy kívülálló normálisnak vél, az nem biztos, hogy aki benne él, szintén úgy érzékeli.
Nem gondolom, hogy nektek vetít, inkább azt, hogy az otthonában nem őszinte.
Sajnos van ilyen, ismerem.
Mosolygo depresszionak hivjak, veszelyesebb lehet, mint egy 'sima' depresszio :(
Azt neked kell eldöntened, hogy egyáltalán akarod-e beszéltetni?
Lehet, hogy nem is akarod megtudni?
Akármiről is lehet csevegni, és aztán terelgetni a beszélgetést. Mégiscsak te vagy a felnőtt, te ehhez már értesz.
Eh, nem is tudom. Azt hiszem, egyszerűen nem szeretnék mindenlébenkanál lenni. Igen, talán megbízik bennem, de ennyire nem szoros a kapcsolatunk. A fiamért odavan, azt tudom, és azt hiszem, engem, minket is kedvel.
Ha kérdezem, mindig viháncolós választ ad, olyan kis... butácskát. Amiből nehéz tovább kérdezni. Mert meglepődök rajta, és mire felocsúdnék, már el is röppent a szitu.
Ha nem tévedek, és talán nem, akkor éppen a családon belüli helyzet az, ahol elindulnak ezek a menekülési stratégiák, valamiből való kijutás.
Ahogy olvasom, pl elég sokat van a fiú családjánál. Ez is utalhat arra, hogy inkább másutt, mint otthon.
Sajat eletembol tudok csak peldat hozni, es azt mondom, igen, komolyan kell venni!!! Nagyon.
A "kis"lany szenved, vergodik, valamibol nem latja a kiutat. Segitsegre van szuksege.
A csaladja mit tud errol? Elsosorban nekik kellene lepeseket tenniuk, hogy kideritsek mi all a hatterben. Meg szerencse, hogy felfigyeltel ezekre a jelekre!
Ezt nem értem. Miért véled azt, hogy a kérdéseiddel zavarba hoznád?
Az elfogadás mindamellett nem azt jelenti, hogy szemet hunysz dolgok felett, hanem azt, hogy úgy fogadod el, ahogy van, de attól még láthatod, ha valami nem a megfelelő irányba halad, ésezt nyugodtan meg lehet beszélni.
Ha visszagondolok, igaz jó messzire kell gondolnom, az ifjonti önmagamra, én kifejezetten örültem, amikor valaki fogalkozott velem, akit kedveltem.
A leírásodból úgy veszem ki, hogy ő megbízik benned.
99.9 % igen
viszont volt mar olyanra is pelda, hogy mondta vagy irta naplojaban, es valoban meg is tette
" úgyis mindig meg akarom ölni magam..."
Hát ezt így ismeretlenül lehetetlen eldönteni. Még te sem vagy biztos benne, pedig ismered a lányt!!!
Egy biztos: nem kell azonnal megijedni, az ilyesmi sokkal többször kamaszdili, mint ahányszor nem.
nem csak valaki.
sokan.
pl. en is
Nem akarom zavarba hozni, nagyon sokat bántották a volt osztályában (a fiam is osztálytárs volt, ő nem piszkálta, olykor meg is védte, de akkor nem volt köztük semmi), szóval azt szeretném, ha érezné, hogy elfogadjuk, kedveljük őt, olyannak, amilyen. Csak mondjuk ez könnyebb lenne, ha kicsit másmilyen lenne.
Szoktad kérdezni, hogy valójában ő mit és hogyan gondol erről?
Azt nyugodtan elmondhatod neki egy csacsogás keretei közt, hogy téged érdekel, hogy ő hogyan gondolkodik erről a témáról valójában, amikor nem humorizál.
Hát ja. Ezt lenne jó tudni. Hogy egyszerű kamaszdili, vagy valami komoly dolog előszele.
Értem.
Nem könnyű helyzet.
Se neked, se a gyerekeknek.
Talán kérdezd meg a fiadat, hogy mit gondol erről.
Egyébként szerintem ha amúgy rendben van a lány, akkor ez csak kamaszkori hülyülés. Biztos vámpíros könyveket is olvas, meg fekete filctollal firkálgatja magát.
A saját kamaszkoromban több barátnőm volt, akik szellemet idéztek, bortvapengével játszadoztak és a halálról beszéltek. Az egyikük meg volt róla győződve, hogy 18 éves koráig fog élni.
Mindegyikük ma is vígan él, és kinőtte ezt a témát 1-2 év alatt.
Kamaszkori hülyeség az egész.
A fiam nagyon érzékeny, de két lábbal a földön járó, életigenlő, cseppet sem depizős srác, 16 múlt. Nem hiszem, hogy vevő lenne a vágjuk fel az ereinket dumára. Vele is próbálok beszélgetni, de nem akarom átlépni azt a bizonyos határt. Nagyon jó a kapcsolatunk, nem akarom elrontani.
A lányka sokat jön, ma pl segített a főzésnél, beszélgetünk, csacsog, mint egy normál 16 éves, de egyszer csak jön egy ilyen furcsamondás, én meg igyekszem nagyon finoman lereagálni. Csak nem tudom, jól teszem-e, és tényleg elég-e, ha jelzem, hogy ő nem az ilyen dumáktól lesz különleges és érdekes. Sokszor azt érzem, hogy így akarja felhívni magára a figyelmet, bizonyítani, hogy ő nagy, és furcsa. Mások cigiznek, isznak, drogoznak, ő meg fura dolgokat mond.
Egyszer hasonló témában olvastam itt z nlc-én egy írást, hogy van, aki így fejezi ki a depresszióját.
Mármint mosollyal.
Nem tudhatjuk, hogy egy tizenéves hogy érez.
(Bár nem tudom hány éves a fiad)
De amikor a lányom középiskolába járt, karácsonykor több fiú is sírvafakadt a kivágott fenyőfák miatt.
Nem, nem gondolom , hogy a tieitek ilyenek
( de azt is remélem hogy maximum eddid tart az érzékenység ),
csak a lélek rejtelmeire akartam rávilágítani.
sosem tudni
meg hatul is legyen szemed!
a csaj szulei? baratai? tanarai?
nincs valaki (normalis) akivel tudnal beszelni?
Nos igen, azt hiszem, ez a lényeg, mert bár a leányzót is féltem, de nem szeretném, ha valamibe belehúzná a fiamat. Ebben nem hiszek igazán, de azért vak sem akarok lenni.
Ha a gyerek barátnője, komolyan kellene venni.
Nehpogy valami eszement dologba rángassa bele a tini fiút.
Akkor a fiadat is!
De nagyon!!!
A fiam barátnője.
Oké, ez jó ötlet lehet.
Az a furcsa, hogy szemmel láthatóan vidám. És tudok jó pár előzményről, amire ő "ráfogja", hogy azóta, azért ilyen (iskolai cseszegetések a régi osztályban), de olyan nagy az eltérés az AMIT mond és az AHOGY mondja között, hogy kicsit tanácstalan vagyok.