Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Mikor engedd a gyereket egyedül az iskolába?
Létrehozva: 2014. október 30. 10:30
Nagycsoportos óvodás voltam, amikor már egyedül jártam haza. Igaz, hogy csendes kisvárosban éltünk, felnőttként mégis kicsit értetlenül gondolok vissza arra az időszakra. Meg arra, anyám hogy nem aggódott értem.
Nők Lapja Café: Mikor engedd a gyereket egyedül az iskolába?
Nők Lapja Café: Mikor engedd a gyereket egyedül az iskolába?
Ez azért van, mert trivial mindig elegánsan átugorja a személyeskedő megjegyzéseket (rutinos nlc-s:-))
Nekem ez nem mindig megy. Ráadásul nem értem, hogy azt is honnan látod ilyen prímán, hogy én milyen anyuka vagyok. Ettől függetlenül, szerintem sok "ilyet" ismersz
De viccen kívül, az alábbi gyerekemmel úgy volt, hogy nagycsoportos óvodás korában már egyedül jött és ment a kb. 200 m-re levő óvodába. De egy kis faluban laktunk. Igaz át kellett kelnie az autóúton, bár az nem volt forgalmas.
Ugyanitt kezdte az iskolát, szintén egyedül járt.
Utána Pesten megint egyedül járt, de még közelebb volt az iskola. 1 zebrán kellett átmenni, ott nagyon kellett figyelnie, egyébként pedig megbeszéltük, hogy az utca melyik járdáján menjen, ahol a legkevesebb a veszély.
A nagy elengedés 10 éves korában, ötödik osztályban történt meg, amikor edzésre kellett járnia a II. kerületből a Népstadionhoz. Először elmentünk együtt, végigjártam vele minden zebrát, hol mire száll át, de utána közlekedett szépen egyedül. Az úton lámpára ment át, nem tévedt el, nem szállt más járműre, de ennek az eshetőségét is megbeszéltük.
Gyakorló nagygyerekes szülő vagyok: az én fiam már egyedül közlekedik. Néha nem is tudom, hova. Sőt repül is. (37 éves)
Mondjuk azért itt egy kicsit messzebb laknak egymástól a gyerekek, nem a szomszéd utcában.
Amúgy a barátnőkhöz egyedül átengedést is csak mostanában kezdtük, eddig valahogy igény sem volt rá annyira.
Mostanában merném kiengedni a barátnőkkel sétálgatni a környéken (bár bizonyos helyeket el kéne kerülniük), de a rossz idő beálltával erre sem nagyon van igény. Egyébként is elég nehezen szervezik meg maguknak a gyerekek a programot, inkább neten tartják a kapcsolatot - erről sajnos az egész osztályban panaszkodnak a szülők, pedig amúgy ez egy kifejezetten társas életet élő osztály elvileg.
Hát, így tényleg normálisnak tűnik a dolog... :)
Nálunk úgy volt, hogy eleinte csak a sulikerítésnél engedtem el, aztán reggel már egyedül mehetett (ilyenkor általában egyszerre mennek a gyerekek suliba, szóval ez a legbiztonságosabb)... persze, a közlekedési szabályokkal tisztában volt már, mi mindig tömegközlekedünk. Eleinte felhívtam, hogy beért-e rendesen, vagy megkértem, hogy hívjon fel ő, csörgessen meg - ezt pár hétig játszottuk csak, főleg az én megnyugtatásomra szolgált.
Most ott tartunk (hatodikos amúgy, de taavly már egyedül jött-ment), hogy már különórára is elmegy egyedül, de a végére érte megyek, mert későn végez. Télen oda is fogom kísérni, mert sötét lesz és nem teljesen megbízható a környék sajnos. Szóval nem csak a gyerek felnőttségén múlik a dolog... :(
Nem történt semmiféle változás, ő mindig is önálló típus volt. Az iskola első napjától magának pakolja a táskáját, magának jegyzi meg a szorgalmi feladatokat, magának választja ki reggel a ruháit, sőt, az ízlése is kialakult már, ebben is saját egyéniség lett. Ezt is fokozatosan mondogatja, nem erőszakosan, csak ha előkerül a téma: szeretne már néha egyedül menni a suliba. Okos, körültekintő, megfontolt gyerek, szóval az igénye jogos. Csak szeretnék többet tudni arról, hogy másoknál ez hogy volt, zökkenőmentes volt-e. És nem harminc éve, hanem mondjuk öt év távlatában. :)
Nem, most az jön, hogy triviallal teljesen jól meg tudjuk beszélni ezt a témát szerintem, és te is nyugodtan elmondhatod a véleményedet, és ehhez nem kell lájkolnod a hsz-emet, ha nem szeretnéd!
Én szerencsére nem ismerek olyan anyukákat, mint te.
Ez talán az iskolai felügyeletre vonatkozó törvény lehet, bár tényleg nem tudom... az iskolában végülis sok gyerek van együtt, és így a csordaszellem miatt nagyobb léhet a hülyeség veszélye is... otthon meg csak saját magára kell ügyelnie a gyereknek...
Az egyébként valóban jó, ha a gyerekben feltámad az önállóság iránti igény. Csak ha túl sokmindenben szeretne önálló lenni, szerintem azt jobb visszafogni, mert káros is lehet. És nem feltétlenül a szokásos veszélyek miatt, hanem pl. ki tudja, mit talált ki a kis fejecskéjében, miért szeretne egyedül maradni otthon annyira... vagy esetleg történt valami változás a családban, ami miatt most úgy érzi, hogy neki is felnőtt módra kell viselkednie? De persze lehet, hogy csak ilyen a személyisége - de akkor sem árt tisztázni vele, hogy ebben a korban csak a szükséges minimum esetben lehet egyedül - ne most akarjon felnőtt lenni, az még lehet eleget később is! Bocs, ez nem kioktatás akar lenni, csak ez a véleményem, ez jut eszembe róla.
Amúgy egy másik topikot olvasva(erőszakolós), meg a hazai helyzetet is ismerve, lassan nem csodálkoznék, ha a hajadon lányok mellé a közeljövőben egyenesen gardedámot kellene kiállítani, akárhová is mennek. Mint száz évvel ezelőttig mindig...
Imádom az ilyen hozzaszólásokat. Valaki leírja, hogy a gyereke szeretne valamit, és ő gondolkodik rajta, erre rögtön ráfogják, hogy őt a gyerek irányítja. Most jön az is,hogy milyen gyenge kezű, következetlen szülő?Bár igaz, hogy személyesen is ismerek olyan anyukát, aki attól érzi magát következetesnek, hogy soha semmit nem enged meg a gyerekeknek. Valószínűleg neki egyszerűbb így, mint elgondolkodni a gyermek jogos igényein.
Nem tudom pontosan. :( Akkor olvastam, mikor volt az uborkától megfulladós eset, hogy azért perel a szülő jogosan, mert 14 év alatti gyereket nem lehet felnőtt felügyelete nélkül hagyni. Ha otthon éri ugyanez, a szülő ellen indult volna eljárás, pedig megnézném azt a szülőt,aki néma áhítattal őrzi a gyerekének minden egyes falatját még nyolcadikban is. A legtöbb szülő még dolgozik, mikor a kamasz gyereke hazaér a suliból, megmikrózza a kaját, megeszi. Ha megfulladna tőle, órák is eltelnének, mire észrevennék. A sulit viszont perelik, mert nem volt abban a percben felnőtt segítség, és a törvény szerint kellett volna, hogy legyen. De a pontos törvényt én sem tudom.
Nem ő viszi a vadászpuskát, de az már mindenképpen az önállóság jelének tekinthető egy gyerek esetén, ha igénye van rá, ha kéri, hogy egyedül mehessen ide-oda, egyedül intézhesse a dolgait. Ha egy gyerek még ott tart, hogy ha küldenéd, se menne, akkor biztosan nem érett még rá. És én is látom rajta, hogy érett lenne rá, de 1. a külvilágtól féltem, ami nem ugyanaz, mint a mi gyerekkorunkban volt. 2. Jogilag se ártana tisztázni, hogy pontosan milyen esetekre is vonatkozik az állandó és kötelező felnőtt felügyelet.
MÉg nlc-n is olvastam már olyat nemegyszer, hogy valaki egész kicsi gyereket is magára hagyott, amíg pl. boltba ment. Az enyém már kilenc, és biztos vagyok abban, hogy van olyan, aki ilyen korára rendszeresen hagyja magára a gyerekét egy-két órára. Szóval nem ártana tényleg a köztudatba is behozni, hogy mennyi is az annyi, mik a törvényes határok. Ezt hiányoltam a cikkből is.
Ez milyen új törvény egyébként?
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy egy kilencévest semmiképpen nem lehet egyedül hagyni - bár szerintem nem túl megnyugtató megoldás, de el tudom képzelni, hogy vannak esetek, amikor nem tudja megoldani a szülő másképp -, hanem csak azt, hogy a hsz-ed úgy hangzott, mintha a gyerek határozottabb lenne nálad, és ez nem jó.
Hát, abban biztos lehetsz, hogy egy csomó mindenért fog még nyaggatni a gyereked, amíg 18 nem lesz... és ezek közül lesz még jópár, amire nemet kell mondanod! Lehetőleg ne a nyúl vigye a vadászpuskát! Apuka hogyan áll a témához? Azért érdemes megkérdezni ilyenkor a másik szülőt is, mert ha túl nagy "kilengéseink" vannak egy témában, akkor legalábbis elgondolkodásra késztet. Ha nem tudunk kellő eréllyel fellépni, akkor esetleg a másik szülőnek jobban megy a dolog... (nálunk nincs apuka, ezért én néha a nagyszülőktől kérdeztem meg dolgokat, de a döntés-kivitelezés végülis nálam maradt)
Nekünk közel van az iskola, de szerintem a messzit meg lehet úgy oldani, hogy először csak az út végéig kíséred, aztán fokozatosan. Én azt sose értettem, hogy a gyerekeket minek bekiserni az osztályterembe. Pedig sokan még negyedikben is megteszik. És, ha már ott vannak, kipakolnak neki az első órára.
Én hat évesen már leengedtem a boltba egyedül. A házunk mögött van. Most elengedem úgy a játszótérre, hogy fél óra múlva utána megyek. Elég forgalmas utcán lakunk, de mindig körülnéz, megbízom benne. És egyedül megy általában suliba is, de sokszor elment már elsőben is. Most 9 éves. Meg otthon szoktam hagyni, amíg lefutok a boltba. A közel lakó nagyszülőkhöz is elengedem egyedül, sőt múltkor egyedül kellett buszoznia. Az apja várta a végállomáson. Szóval én nem vagyok parázós, meg mindig rá is szolgál a bizalmamra. Mobilja sincs. És egyébként szeret is egyedül menni. Nagynak, ügyesnek érzi magát tőle.
Viszont van olyan lakótelep a városban, ahol mindezt nem engedném meg neki.
Itt nalunk /Izrael/ 9 ev alatt tilos egyedul elengedni a gyerekeket. Ha a szulo megis megteszi es tortenik valami, gondatlansagert felelossegre vonjak. Ugyan ez ervenyes az otthoni egyedulhagyasra.
Azzal indokoljak, hogy ez alatt a kor alatt meg nem tudnak felelosen donteni, se gyorsan reagalni. Mondjuk veszelyhelyzetben.
Az se mellekes, hogy a kicsi gyerekeket az autosok sem latjak rendesen.
Mire a lanyom elerte ezt a kort, mar mindenre megtanitottam ami az utcai viselkedeshez, kozlekeshez kell.
Igazság szerint már megbíznék benne annyira, hogy követnem se kelljen. Én is egyedül jártam már elsőben is, de akkor még tényleg más világ volt. Negyed ennyi autó vagy talán tizede... Reggelente az emberek is totál figyelmetlenek, kapkodnak, nem néznek szét normálisan, csomószor csak a lélekjelenléten múlik, hogy nem ér baleset, hiába neked van elsőbbséged. Ezekre persze a gyereket is meg kell tanítani, hozzászokik ő is, hogy akkor van elsőbbsége, ha megadják, hogy akkor mehet át még a zebrán is, ha látta a sofőr arcát: észrevette őt, és le fog lassítani. Aztán ugye a mobil: a cikk is írja, szerintem is tök jó ötlet. De a másik szempontból emiatt is félteni kell már egy védtelen gyereket, aki könnyen a rablók áldozatává válhat. Szóval talán mégse alaptalan már az új törvény, hogy 14 év alatt ne... de akkor meg nyámnyilákat nevelünk. Fura kettősség.
Arra nem gondoltál, hogy elengeded és titokban követed?
Azért aki a jogi oldalát nézi ennek az ügynek, kicsit paranoiás.
Te gyereked, te vagy érte a felelős.
Én Bp-en laktam, nem kisvárosban, de már nagycsoportban egyedül mentem az oviba. Mondjuk sztem anyuskám ott lógott az ablakban és leselkedett.
A suli egy nagy út másik oldalán volt, kb 5 percre gyalog, oda is mehetettem egyedül. Csak sötétben -télen- jött értem nagypapi, mert az aluljáróban nem jöhettem egyedül. Viszont mindez 9 éves koromra megszűnt.
Nekem ez nagyon nagy dilemmám, mert pont most ért el a gyerekem abba a korba, hogy már rendszeresen nyaggat vele: hadd mehessen el egyedül vásárolni, hadd mehessen egyedül suliba (nekünk azért nincs közel), hagyjam itthon magára egy kicsit... és az egyik felem azt mondja, oké, engedjek a kérésnek, önálló és ügyes lány. A másik énem meg azt mondja: ha bármi történik, saját magamnak nem tudnék megbocsátani. És most még jött rá ez a jogi adalék is, hogy elvileg tán nem is szabad! Másnál nem kérdés ez?
Jó kérdés!
Szerencsére keveseknek jut osztályrészül, hogy kifejezetten negatív események történjenek velük, és nyilván mindent nem lehet megakadályozni, nem vagyunk istenek stb.
Én úgy emlékszem, régen 12 éves kor felett egyedül bringázhattál a főúton is akár, illetve volt olyan általános iskolás osztálytársam, aki még motorozott is, valami robogóval. Nem tudom, ez manapság hogyan van szabályozva... de ha ezt lehet, akkor mást is, gondolom.
Szerintem az általános gyakorat az, hogy alsó tagozatban még kísérget a szülő, meg persze sötétedés után is, de azért vannak kivételek. Környékfüggő is egy kicsit, meg a szülők munkaideje is befolyásolja.
Gyakorló nagygyerekes szülők: ti hogy csináljátok ezt?