Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Elromlott házasság, hűtlen
Létrehozva: 2016. január 7. 08:58
Sziasztok!
Bár tudom, ez főleg női fórum, mégis pasiként írnám le a sztorimat. Kíváncsi lennék a véleményekre.
20 éve ismertem meg a Feleségem, aki akkor 20 éves volt. Az első nagy szerelem voltam Neki. Nekem néhány rövidebb kapcsolatom volt előtte, de éreztem, hogy Ő az igazi. Nagyon szimpik voltunk egymásnak, egymásba szerettünk. 8 év után házasodtunk össze, most 12 éve. Mint mindenki, mi is építgettük az életünket, gyarapodtunk. Hitel, lakás, aztán nagyobbra csere, majd úgy éreztük jöhet a baba, van fészek ahova jöhet. Elég nehezen, néhány év alatt lombikkal született meg a gyönyörű kislányunk, majd 2 év múlva egy stramp kis srác is. Mindkettő egészséges gyönyörű gyerek...
A baj most karácsony este történt... Jó ideje éreztem, hogy kezdünk eltávolodni, falak nőnek köztünk. Egyre több a veszekedés, nem beszéljük meg a gondjainkat. A házaséletünk is kezdett kihűlni. Gondoltam sok a rohanás, majd lesz egy kis pihenő rendeződnek a dolgok...
Sajnos karácsony este borult minden. Mondtam valami baj van, beszéljük meg. Nem bírta tovább, elmondta szerelmes valakibe... Itthon belesavanyodott az életünkbe. Sokat veszekedtünk, nem érzete, hogy Nő, a két gyerek (6,8 évesek) is nagy kihívás (esti, reggeli csaták induláskor fekvéskor, stb...) őrli az idegeket a napi munkahelyi stressz után. Valaki bent a munkahelyén észrevette benne azt amit én is anno. Elkezdtek építeni valamit, és szerelem lett. A mostoha családi életünkből hirtelen ki tudott egy pár órára szabadulni, ahol Ő volt a középpontban, csupa nagy betűvel. Persze szerelem lett, ami elmélyült fél éve testi kapcsolatban is, és most vannak a legnagyobb rózsaszín ködben.
Szembesültem vele, hogy elhanyagoltam, nem figyeltem rá az elmúlt pár évben. Kb.: 4-5 éve pörgött fel az életünk, és lett egyre több a stressz, és kezdtünk eltávolodni. Csak magam tudom okolni, pedig tiszta szívemből szeretem. Nekem soha nem volt kilengésem. Azt gondoltam a kis civakodásokat a mi kapcsolatunk kibírja, hisz az szilárd alapokon áll. Tévedtem. Válni akar(t).
Magamba zuhantam, összeomlottam. Nekem minden a családunk, csak értük élek, csak közben elfelejtettem rá figyelni és magára hagytam a háztartásban is. Most minden borulhat. Az elmúlt 20 évünk, a hitel-ház, 2 gyerek lelki egyensúlya. Mindent elveszíthetünk. Méltóságomat elveszítve, megalázva állok, és okolom magam, miközben imádom Őket. Nem akarom elveszíteni, Ők az életem... :-( Megbeszéltük, hogy megpróbáljuk újra építeni, elkezdtünk párterápiára járni, én megbocsájtok ha Ő is. Elvileg lezárta a harmadikkal, de nagyon szenved, mert szereti... Munkahelyen napi szinten találkoznak...
Mit tegyünk? Van értelme? Vissza tudnak jönni a régi érzelmek, vagy már annyira kiöltem a sok tüskével mindent? Én egy életre terveztem Velük. :-(
A gyerek nélküli együttlétben egyet értek, ezt javasolta a terapeuta is.
A megosztásba bele sem merek gondolni... Kettős identitást ad a Gyerekeknek, a lelki sérüléseken felül...
Erre az opcióra nem készülök. Nem szeretnék veszíteni... :'( Nem szabad!!!
Köszi a hozzászólást, hasznos volt. :-)
Kedves FullMoon.
Hát talán azért ennél bonyolultabb. Ha 2 gyerek megállás nélkül pakol, állandó a rumli, a mosás, stb... Szóval sok a tennivaló. Este meg eltakarítani a romokat, megértem, hogy cselédnek érezte Magát, és mellette meg csak piszkáljuk egymást, az nem jó. Megbeszélni meg már nem adtunk időt magunknak. Gyűltek a tüskék és ez ide vezetett... :-(
A női oldalát nem értékelte senki... Illetve egy idő után igen... :-( Szép lassan fokozatosan kialakult...
Remélem a Jó Isten ad még erőt, és lehetőséget, hogy helyrehozzuk!
Most idő kell a sebek gyógyulására...
Úgy egyébként, valóban megszaporodott az élősködő nők száma is.
De azért ebben még továbbra is a férfiak vezetnek.
Mondom ezt úgy, hogy férfipárti vagyok, már ha az nem egy csúszómászó pasi, hanem egy igazi férfi.
Ilyen is van.Gondolom nagy sok hasonló eset előfordul.
De, azt is tudom, hogy a sok piszlicsáré, de a család szempontjából fontos apró cseprő megoldandó feladat felőrölheti a gyerekekkel otthon lévő idegeit.
Pláne, ha a másik ha hazajön, csak a kerevet nyugalmára vágyik.
És nagyon is sokan kapják meg a hazaérkező férfitól, hogy "te egész nap itthon voltál........."
Meg kellene hallgatni a másik felet is, mert nekem sántít az ügy.
Hibázott a nő, ez igaz.De, lehet hogy más megoldást nem látott.Nem vagyunk egyformák, neki ez a megoldás jutott eszébe amiből szerelem lett.
Nem helyeslem, mert a bizalomnak azonnal vége lenne részemről egy ilyen lépés után.És bizony, lapátra tenném az illetőt.
Volt egy ismerős család. A férj szintén pluszmunkát vállalt, hogy boldoguljanak. Feleség otthon volt a gyerekekkel, ott három volt. A férj, felismerte, hogy a főállás, mellékállás mellett többet kell vállalnia házimunkában is, így amikor hazaért, ő volt az aki mosogatott, de sok esetben főzött is vacsorát, mert a feleségnek három gyerek mellett, nem volt rá ideje. Hm. A gyerekeket ő hordta úszni, amikor nem dolgozott délután. Általában kerékpárral járt, mert az asszonynak kellett az autó. Ő volt a gyerekekkel Szombat este, mert a feleségnek olyankor "csajos estéje" volt. Vasárnap meg ő főzött, mert a feleség éppen kiheverte a csajos estét. Ha úgy adódott, hogy Vasárnap is dolgoznia kellett, akkor nem volt ebéd.
Na szóval, ez a feleség érzelmi és fizikai elhanyagoltság miatt adott be válópert. És nála maradtak a gyerekek, a ház is természetesen, a férj meg visszaköltözött a szüleihez, fizet becsülettel a gyerekek után, most már még véletlenül sem tudja a másodállást ott hagyni, mert az össz keresetéből annyi gyerektartást állapítottak meg, hogy egy keresetből már nem tudna megélni sem. És nézi, hogy a feleség mással él boldogan, abban amiért ő megdolgozott.
Nem olyan biztos, hogy a topik indító a hibás a házasság megromlásában. Lehet, hogy éppen a feleségnek voltak túl nagyok az elvárásai. Kell a ház, a gyerekek, a pénz egyszerre, hiszen most ez a trend, de sok esetben nem nagyon veszik figyelembe a feleségek, hogy ez, milyen áron jön létre. Vajon eszükbe jut akkor, amikor reklamálnak, hogy a férj nem segít, hogy ő éppen mennyit teljesített a munkahelyén? A tapasztalatom azt mutatja, hogy nem nagyon. Amikor már minden megvan, nincs miért izgulni, hogy sikerül-e megvenni, akkor marad a kiüresedés. Olyankor szokott előferdülni, hogy az egyik fél nem érzi jól magát a házasságában.
Ez a kérdés az én fejemben is megfogalmazódott.
Szia! Nagyon sajnálom ami történt veletek..Az a baj ebben az esetben mindkét félnek van igaza, de ugye ez már tökmindegy.A párod színt vallott, beszéltetek, ha hajlandóak vagytok változtatni az életeteken(szerintem ne minden csak a gyerekek körül forogjon, mert egyre több esetben olvasom-hallom, hogy amióta gyerek van, azóta tönkrement a házasságuk, mert elfelejtenek, férfinek,nőnek lenni..)Ha van hová "leadni "a gyerkőcöket egy két napra esetleg uram bocsáss egy hétre , el kéne vonulnotok kettesben, és újraélni mindazt amit a kapcsolatotok elején..Ha akkor érzed/érzitek a lángot, és úgy látod az asszonykán hogy odaadó és szerető veled, akkor van értelme folytatni. (de akkor a párod keressen új munkahelyet, ahol nem találkozik az amorozóval) Amennyiben nem mozgat meg benne semmit,(vagy te nem tudod kiverni a fejedből a történteket) akkor sajnos(magamból indulok ki)már késő, el kell engedned.Ha nem akarsz rosszul járni, a gyermekfelügyeletet felesbe osszátok meg, (esetleges válás esetén)két hetet legyen nálad, kettőt a feleségednél, és akkor mindenki egyformán veszi ki a részét a gyermeknevelésből, valamint nem veszik el a fél fizetésedet gyermektartás címén..ja és egyformán lesz szabadságotok is..De drukkolok Nektek hogy újra tudjátok kezdeni.Húsz évet borzasztó nehéz eltemetni, még ha nem tökéletes akkor is, de a ti esetetekben( nem volt gondolom bántás, kihasználás, megalázás)még nehezebb lenne.. Szóval:Sok szerencsét!!!
És ha a főzés nagy részét + a ház körüli munkák egészét Te végzed, Te foglalkozol a gyerekekkel délután (napközben ugye nem nagyon kell mert iskolában vannak...), Te fürdetsz, Te mesélsz, Te altatsz, akkor mégis mit ró fel a feleséged, hogy miben hagytad magára...?
Gondolhatod, hogy ez tudat alatt is megfogalmazódott, és azóta sokkal tevékenyebb vagyok a háztartásban is - megemeltem a seggem - (bár hozzá teszem, hogy eddig is az esetek 85%-ban én főztem rendszeresen, és a ház körüli teendőkkel is én foglalkozok: tyúkok, kert, stb... :-))
Azt gondolom, hogy a 20 évünkből kb.: 15-16 évig tudtunk működni rendesen. Másoknak ez is sok lenne. :-) Akkor sokalltunk be amikor a 2 gyerek, kialvatlanság, rengeteg munka-stressz után nem beszéltük meg a gondjainkat... :-(((
Fura. A nők általában panaszkodni szoktak vagy veszekedni, ha valami nem úgy működik, ahogy szeretnék. Az inkább a férfiakra jellemző, hogy nem beszélnek a problémáról és házon kívül keresik a megoldást.
A tüskéket illetően: azokkal csak óvatosan, mert egy bizonyos mennyiség után már nincs visszaút. Ha nem is segítettél neki és még cseszegetted is, akkor lehet, hogy úgy ítélte meg, hogy felesleges elmondania, hogy mi nem működik, mert úgyis csak szurkapiszka lesz a válasz és nem változik semmi.
Mindenekelőtt én a helyedben elkezdenék otthon serénykedni, segíteni és kedvesnek, figyelmesnek lenni - hogy legyen miért visszatérnie. Mert a semmire nem fog.
Tehát tegyél érte, fizikailag is és lelkileg is, hogy visszakapd. Ne csak külső segitségtől várd a csodát, hanem emeld meg a segged.
A terv, az egy dolog.
Ami ebből következik a megvalósítás.Sok a rossz terv!!!!!!!
Ebben az esetben álomkép maradt, mert tenni nem tettél érte.A háztartás a maga állandó és folyamatosan megoldandó ügyeivel tényleg kikészítő.Ha ott nincs semmiféle segítség vagy nem tudja az illető jól megszervezni, lehet a házasság vége is.Itt is ez történt.
12 évig minden az ő nyakában volt, elege lett.
Elvadítottátok magatokat egymást, kétséges a nagy visszatalálás.
Félrelépett.Érthető is meg nem is.
1,A 12 év alap lehetett volna a baj megbeszélésére, de a tapasztalata nem vezérelte őt efelé,biztosan megvolt rá az oka.Talán meddőnek ítélte és túl későinek.
(2, A kibékülésről.Soha nem bíznék meg olyanban aki egyszer már átejtett,)
Ahogy írtam, a munka mögé bújás nem tesz jót a családnak. Dolgozzon annyit anyuci is, mert szerintem tökre nem tisztességes, hogy te -mint családfenntartó- több munkát is vállalsz. Ami -meglátásom szerint- marha jól kapóra jön a pasiknak, mert így "legalább" nem kell otthon lenni. Nem állítom, hogy ez rád is igaz, én csak leírom amit gondolok.
Pontosabban megmenthető a házasság? a címe
Nálunk fordítva de valami hasonló történt, az én férjem már el is költözött, pedig 4 (!) gyerekünk van. Indítottam én is fórumot, házasság megmentése a címe.
Nekünk úgy tűnik nem sikerül(t) megoldani, ő nem akarta, akarja, pedig ezt az egy alkalmat még én is meg tudtam volna bocsátani.
Köszi a hozzászólásokat. Eddig pasinak tartottam magam. :-)
Attól, hogy az vagyok, még van lelkem, és most eléggé padlón vagyok, ezért sok hozzászólás elég érzéketlen és fájó tud lenni jelenlegi állapotomba.
Még annyi, hogy a családomnak élek. Rengeteg plusz munkát vállalok, hogy jó körülményeket tudjak a családnak tudjak biztosítani, csak amikor fáradtan a munkahelyi stressz után az otthoni stressz is jön(gyerekek fektetés, fogmosás, tanulás a gyerekkel stb. - akinek van gyerek tudja miről beszélek), már nem maradt erő, idő egymásra. Ez is vezethetett ide. Egy kertes ház is elég sok plusz feladatot tud adni...
És tévedsz kedves "harangocka", valóban Ő viszi reggel, de délután én rohanok értük, tanulok vele, fektetem, fürdetem Őket. Az esti mese és ima is a feladatom. A házimunkában hagytam magára ami addig és azután ráhárult.... és elfelejtettünk egymásra figyelni.
Nem kívánom hogy átéld ezt a helyzetet, csak akkor lehet átérezni.
Szegeny Lac igy irt, amikor teljesen szet volt torve... Es volt egy masik ember , halal szimpatikus, O hegyet maszott , meg kepeket is tett be ..O is igy szomorkodott...
Tobb mint valoszinu, hogy ferfi panaszkodik.
de ha nem : nyomozgatas es fikazas helyett/csendike/ ugy kellene valaszolni, mintha valosagos helyzet lenne.... es nem szemelyeskedni
ha ket kisgyerek nem tartja vissza , az , hogy ezek a "vérei" szenvedhetnek, ha a feneken a tuz erosebb az anya-letenel, akkor nem hiszem, hogy sokat varhatsz Tole. Bocsass meg neki, csinalj ugy , mintha , es varjal....
Vegyel neki egy mosogatogepet : ha elhuzik, ugyis szukseged lesz egyre
Olyan nincs, hogy Te rontottad el. MINDIG kettőn áll a vásár. Ezen az alapon Ő is szólhatott volna, hogy változtassatok. És mi van ha válni akar, viszi a gyerekeket és akkor azt hiszi ott minden ok lesz? Ezt neki is át kell gondolnia, de nagyon, mert gondolom a nagy szerelem közepette a két gyerek nem volt jelen, és a pasi lehet, hogy csak Őt karja.
De sok ilyet lehet olvasni.
Felmelegítve csak a káposzta jó.
TI/ a férj a nyitó hsz alapján ezzel már tisztába is jött..
én még nem találkoztam mondjuk férfival aki pasinak nevezi magát, de most ezen ugorjunk egyet... lehet a felesége indította a fórumot (valószínű), csak nem akarja hogy 1. leribancozzák 2. megmondják hogy a férje egy papucsszar és jóltette hogy félrekufircolt, mert ez a kétféle válasz jönne ha őszintén a saját nevében írna... bár így sem lesz jobb a válaszok többsége, szerencsétlenségére..
Ha a feleséged hajlandó küzdeni, akkor van esély - de az biztos, hogy ez nem egy kétperces menet lesz, az érzelmeket rendberakni! Türelem, kitartás, és még óvatosság is szükséges!
Gondolom azt jelenti, hogy nem a kis Porsche Carrera-ert hajt a taposómalomban, hanem, hogy a gyerekeinek, a családjának megteremtse a megélhetését és esetleg ezért vállalt olyan plusszokat, ami viszont időt, energiát vont el a családtól.
Sajnos azt, hogy egy nő számára, főleg ha maga is dolgozik, nem az az elsődleges érték, hogy a forintkák csendülnek az asztalon, hajlamosak a férfiak elfelejteni. Ez, már bocsánat, biztosan erős lesz, de olyan "alap", mint az, hogy van vacsora, vagy tiszta ruha. Ezen felül nagyon sokmindenre szükség van..
Összecsomagolni, elvinni a gyerekeket, nőt kirakni a küszöbön... ennek mi értelme???? Elkezdték a rendbetételt, a felesége is azon van, hogy adjanak maguknak még egy esélyt...
Egy dolog ütötte meg a fülem: azt írod a családodért élsz. Mégsem vagy jelen. A feleséged bajlódik velük minden reggel, gondolom délután is ő szaladgál, plusz háztartás..és te?? Te "csak" értük élsz?
Hogyisvanez??
Én a helyedben összecsomagolnám a gyerekeket, ha van máshova menni vagy anyunak mutatnék ajtót kb 1 hónapra. Mindketten meglátnátok milyen. Te, azt hogy milyen is a felelősség, anyu még azt milyen egyedül..
Szia,
Először is sajnálom! Azt, hogy épp Karácsonykor borult a bili, azt külön, mert az életben nem lesz már nyugodt ünneped.. többé / de legalábbis jó ideig nem jelenti majd azt, amit kellene..
Ha mindketten szeretnétek rendbe tenni, akkor lehet, mindent lehet. Kérdés, hogy ez a szerelem valami olyan, amit melletted soha sem élt meg, vagy valami olyan pótlék csupán, ami most épp hiányzott neki.. Az is kérdés, hogy miért mentetek el egymás mellett ennyire, és hogy ha neki nem lett volna senkije, akkor hova fut ki a kapcsolatotok... hogy azért ragaszkodsz hozzá, mert túl hirtelen, váratlanul ért ez a dolog, vagy azért mert tényleg szereted...? És ami a legkeményebb dió, hogy képes vagy-e megbocsájtani, igazán megbocsájtani.. az ember azt mondja persze... de egyáltalán nem olyan egyszerű...
Sok kitartást, nagy hullámvasút áll előtted, előttetek!