Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Anyósom egy tündér
Torolt_felhasznalo_110799
Létrehozva: 2016. május 6. 20:36
Csak szeretném elmondani, hogy az anyósom egy tündér.
Végtelenül kedves és udvarias, családszerető.Ugyanakkor soha nem ül a nyakunkba, igaz mi sem terheljük őt gyakran, jön és jöhet ha kedve van, és mi is.
Annyira sokszor hallottam rosszat az anyósról.Érthetetlen számomra.
Kedves Anyósom!
Köszönök mindent.De, leginkább a feleségemért
vagyok hálás neked.
Te is elviszed, te sem hozod a nem letezo angyalodat.
Szombat van, raerek, pihenek, itt firkalok egy kicsit. Varom az angyalokat, de nem jonnek.
???
Melyen, nagyon melyen volt lelkiserult. Falrol beszelsz. Faltoro kos kellett volna, hogy erzelmileg meg tudjon nyilni. Viszaadni neki az emberekben elvesztett bizalmat oriasi, talan megoldhatatlan feladat lett volna.
Masik lehetoseg meg, van, aki egesz egyszeruen ilyen, es kesz.
Elso esetben komoly, jo szakember kitarto segitsegere lehet szukseg. Ha o maga is akarja.
Masodik esetben el kell fogadni, hogy ilyen, es kesz. Ilyen ember is van. Persze, ha zavaro, jo messze el kell kerulni.
Azok a topikok nem a "földre szállt angyal" típusú anyósokról szóltak! Ne vidd el a témát pls!
Gondolom, magányos volt és kielégületlen testileg és lelkileg is. Vagy eleve, jellemileg olyan típus, mint Németh László Iszonyában a főhősnő, aki zsigerből undorodott a férjétől már a kezdet kezdetétől, minden téren. Anyósod talán így próbált leadni egy néma sikolyt a külvilágnak: vegyétek már észre, mennyire szenvedek! De ezt talán még magának se mondta így ki. Bár nem ismertem anyósod, és ennyiből nyilván lehet, hogy teljesen tévúton járok, de mégis az az érzésem, hogy a sértődött hidegség valójában egy szeretethiány volt, aminek a feszültségét rajtatok már csak levezetni tudta, szeretetté változtatni a korábbi elhanyagoltságát már nem.
Mondom, nekem egy rejtély volt ez a nő. Egy mosolygó, udvarias, állandóan sértődött ember. Mint egy fal.
Mondd, sok évtizedes kérdésemet oldanád meg.
Mert anyós már rég meghalt, én is vénasszony vagyok, magam is anyós, de vejem van, de még mindig álmodok azokról a feszes karácsonyokról.
Volt azert mar ellentopik is. A szulo hazasitsa ki a gyermeket, tanittassa ki, rendezzen tobbszaz fos lagzit, vegyen hazat, autot a gyermekenek, adjon neki penzt es aztan....takarodjon ki az eletebol.
Nálunk anyósom házasságkötésünk után nyíltan kijelentette,hogy "amiért nekem sikerült elvennem tőle az egyetlen fiát,akiért mindent feláldozott",ne felejtsem el,hogy úgy nevelte a fiát,hogy felesége,barátnője több is lehet,de anyja csak egy van. E szerint "viselkedjek". (Anyósom egyedül nevelte fel a férjemet,mert elvált apósomtól,amikor a férjem 4 éves volt). Amúgy tanult nő volt,több nyelven is beszélt.
Az igazi cirkuszok,hisztériás kirohanások akkor tetőztek a részéről,amikor megtudta,hogy gyermekünk lesz. Terhességem alatt folyamatosan azon drukkolt,hogy elvetéljek. A szülés után azt mondta,hogy sajnálja,hogy nem haltam bele a szülésbe,mert ő biztosan sokkal jobban felnevelné a gyereket a fiával.
Ez már régebben volt,anyós azóta meghalt.
Kétségtelen, hogy az én férjem is már évekkel azelőtt levált az anyjáról, mielőtt engem megismert volna. Az anyja mindig is egy magának való, hideg nő volt, akinek se család, se gyerek nem lett volna való, de akkoriban meg se fordult más egy nő fejében, mint hogy legyen mindkettő. Olyan is lett. Most, hogy magányban élhet, nyugdíjasként, élvezi az életét, mint még soha. Kirándulni jár, nyugdíjasklubba, énekes körbe, de ha magányra van szüksége, azonnal vissza is vonulhat a házába, ahol EGYEDÜL ÉL önszántából. Talán ez is hozzájárul, hogy már jobban ki lehet vele jönni. Nem mindenkinek való a családi élet. Ő nem is titkolta soha azt sem, hogy legszívesebben meghalt volna a szülőágyon a fiával együtt, amikor az megszületett. De nem halt meg, és így muszáj volt felnevelnie. Alig várta, hogy megszabaduljon a családjától, és meg is tette, ahogy lehetősége adódott rá. Ezek után egyet nem lett volna szabad elkövetnie: hogy beleszól egy mondat erejéig is a fia választásába, mert nem volt hozzá joga az előzmények után. De ezt meg is értettük vele, azóta korrekt a viszony. És ritkán találkozunk. Ő is jöhetne sűrűbben, ha akarna, nem jön. Nem baj ez, mindenki ennek örül, és szerintem az a lényeg.
Hat nem nagyon tulekednek. Aki megemliti, hogy az o anyosa jo, az nem ad semmi magyarazatot, mitol jo. Talan porh'anyos?
Rakaszkodtam a pici fiara.
Akkor remes volt. 
O jott utanam sirva terdencsuszva egy evig. Ma kacagni tudok rajtuk. 
Asszem azert a sogornomnek volt jo anyosa. Ok jol kijottek egymassal, ja ket aspiskigyo.
Amikor egyszer beleptem a szobaba, halotti csond lett. Gondolom, megint enrolam 'pletykalkodtak'.
"Nekünk akkor lett jó anyóssal a kapcsolatunk (értsd: semmilyen, évente találkozós, akkor se ünnepen, mert azért az ünnepeket ne rontsuk már el), szóval akkor lett ilyen elviselhető, amikor a férjem (aki akkor még nem is volt a férjem) egyértelműen kinyilvánította, hogy ha engem bánt anyós, egyértelműen és 100%-ig mellettem fog kiállni, nem pedig őmellette. Ez egy sipítós hisztit eredményezett anyós részéről, ami miatt szintén megkapta a magáét a fiától, aztán befejezte. Azóta vagyunk ilyen tök jó viszonyban, hogy évente egyszer összefutunk pár percre, és megkérdezem, hogy van. Ideális! "
Ez csak azokban az esetekben van így,ha a fiúnak is egész életében gondja volt az anyjával,tele volt a cipője az anyjával és emiatt nem "imádja",tiszteli szentként,mint a legtöbb férfi. Egyébként meg sokkal inkább az a jellemző,hogy a férj egy életen át vagy két tűz között (anyja kontra felesége) őrlődik,vagy lép valamerre.
Lenne egy tippem... de nem annyira szalonképes.
Nézd, az én anyósom egy remek ember volt. Civilizált, kultúrált, művelt úriasszony. Aztán úgy tűnt örül, hogy a fia végre megnősül. Már 30 volt, akkoriban hamarabb házasodtak az emberek. Még ütközési felület is kevés volt. Nem igazán volt egy háziasszony. Ráadásul még az én szüleimmel is jól elvolt.
Megőrültem tőle. Olyan volt, mint egy fal, amiről állandóan visszapattantam. Semmit nem lehetett megbeszélni vele, és mindig valamiért meg volt sértődve. De hogy miért? Arra sosem sikerült rájönnöm.
Az ünnepek, pld. karácsony egy rémálom volt. Először közölte, hogy ő nem jön el. Aztán eljött, de mondta, nem marad. Végül maradt, de nem volt benne köszönet. Úgy ült a töltöttkáposzta mellett, mint akit odakötöztek.
Sosem tudtam rájönni, mi a problemája.
Szerintem ott kezdődik a probléma, hogy sokan emberként is csődöt mondanak. Rossz anyák, elviselhetetlen feleségek, önző barátnők. Vajon, ha anyós lesz belőlük, miért lennének hirtelen jobbak ettől? Pont ellenkezőleg: még a sok szempontból normális nőkből a legrosszabbat hozza ki, ha csemetéjüket, legyen az fiú vagy lány, egy idegen "rabolja el". Az sosem lehet elég jó, elég szép, elég méltó az ő kis magzatukhoz. Tisztelet persze a kivételeknek a mozivásznon vagy az nlc-n, élőben még nem igazán láttam.
Nekünk akkor lett jó anyóssal a kapcsolatunk (értsd: semmilyen, évente találkozós, akkor se ünnepen, mert azért az ünnepeket ne rontsuk már el), szóval akkor lett ilyen elviselhető, amikor a férjem (aki akkor még nem is volt a férjem) egyértelműen kinyilvánította, hogy ha engem bánt anyós, egyértelműen és 100%-ig mellettem fog kiállni, nem pedig őmellette. Ez egy sipítós hisztit eredményezett anyós részéről, ami miatt szintén megkapta a magáét a fiától, aztán befejezte. Azóta vagyunk ilyen tök jó viszonyban, hogy évente egyszer összefutunk pár percre, és megkérdezem, hogy van. Ideális!
"Meg utkozesi felulet sincs."
Remek megfogalmazás. Ezt kerestem. Köszi.
Az a topik célja,hogy dicsérjük az anyósokat?!
Van néhány mázlista a világban,akiknek földre szállt
az anyósa?!
En szeretett anyosom fel akarta robbantani a hazukat, ejjel, amikor mind otthon voltak, hogy 'otole ne orokoljon egyik se'. Neki nem velem volt baja, hanem sajat magaval, amit kivetitett az egesz vilagra. A, rossz anyos az aztan nincsen. Szerencsere en mar akkorra megszabadultam toluk.
Ja, de ide jo anyosok gyulekezzenek, pardon, off.
Persze, azokkal az anyosokkal szokott baj lenni, akitol elvettek a pici fiat. Plane, ha egy megveszekedett boszorkany vette el. Megy a ket harpia kozotti ertelmetlen vetelkedes. Csak tudnam, minek.
Ha anyos is intelligens, meg meny is, vagy legalabb erzelmi intelligenciajuk van, akkor tiszteletben tartjak egymas posztjat es emberi mivoltat.
Ja, ahogy irod, a vo nem fogja kritizalni anyost, amikor az letesz ele egy tal sutit TV nezes kozben, hogy az o sutije jobb. Meg utkozesi felulet sincs.
A topikindító férfi.
Tapasztalataim szerint, a férfiak sokkal jobban kijönnek az anyósukkal mint a nők. A magyarázat egyszerű. Nem ugyanaz a tevékenységi kör. Hmm...az érdekszféra.
Egy anyós sosem fogja azt mondani a vejének, hogy nem kellett volna élt vasalni az ing ujjába, vagy hogy az a kaja, amit főz, nem megfelelő a lányának.
Azt sem, hogy a gyereket nem kéne még hozzátáplálni, kellene már hozzátáplálni, szoptatni kellene, nem kellene már szoptatni.
A férjem imádta az anyósát, sokkal jobban kijöttek egymással, mint én a saját anyámmal. Nem is igazán értette, mi a problemám vele.
Igaz. Anyuka meg ne érezzen feltétlenül késztetést a kéretlen kritikákra, hiszen nem őneki kell majd együtt élnie a választottal, hanem a gyerekének. Sok felesleges bosszankodást megspórolnának mindahányan. De ha esetleg mégis jönne a kéretlen károgás, akkor legjobb módszer a roló le. Esetleg kimondani hangosan is, hogy édesanyám, nem kértem a véleményedet, tartsd meg magadnak, beleszólni meg különösen ne akarj abba, hogy kit választottam.
"Hanem most már elég, hallja-e kend, anyjuk? Fogja be a száját, vagy majd betapasztjuk."
(Petőfi, aki szerintem látott már banyát, mikor ezt írta! :D )
Szerintem .... ha a fiúcska férfiből van akkor az elején bemutatja és nem hagy beledumálni a dolgaiba.... sem anyucinak sem apucinak.
"az anyósom egy tündér" - fizetett politikai hirdetés.
(és ahhoz egy gondolat, hogy neki köszönhetjük a szeretett férfit: ez igaz. Persze van, akit pont azzal nevelt jó férjjé, apává az anyja, hogy ellenpéldát mutatott, hogy ő milyen NE legyen, ha jót akar magának. De még a jó anyák között is van rémes anyós: akinek semmilyen meny nem jó. Van egy ismerősöm, aki most lépett anyós korba, vagyis most kezdtek el csajozni a fiai. Mivel elég laza, kedves nőnek ismerem, úgy gondoltam, végre látok majd - ha csak távolról is - egy jó anyóst. Hát azóta én már mindent hallottam tőle a fiai nőire: csúnya, alaktalan, nem egy agysebész, nem illik a fiamhoz stb. Megjegyzem, egyik megjegyzése se volt jogos. Szóval hirtelen valahogy sok nő a fiát látja valami okos, szép Adonisznak, egy főnyereménynek, akihez egyetlen nő sem érhet fel... Azokról már ne is beszéljek, aki a pénzt rakja a fő helyre, hogy a lánynak már legyen lakása, autója, és akinek nincs, elhajtja a fia mellől. És folytathatnánk a sort.) A legjobb szerintem, hogy ha a pasi már nem tart addigra véleménykikérős kapcsolatot az anyjával, mire nőzni kezd. Bemutatja egyszer az esküvő előtt vagy már ott, oszt kalap. A többire nincs szüksége senkinek.
Az én férjem is hálás az anyósának
Értem.
Ez szép volt!
Csatlakozom az előttem szólóhoz.
Mindent köszönök.
Az én anyósom is egy tündér.
Nem hiszem el, hogy egy nő ne tudjon kijönni az anyósával, a szeretett embert kapta tőle, ő nevelte.
Én is köszönöm neki!
