Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Vajon mi a boldogság?
Torolt_felhasznalo_613491
Létrehozva: 2016. június 14. 11:26
Ugye milyen szép topikcím? Szerintem teljesen NLC-kompatibilis.
Amiért nyitottam:
- Szabadságon vagyok, és ráérek. 18h-ig, amikor is fiaink tönkreverik a sógorokat (foci-Eb), semmi dolgom.
- Az egyik topikban született egy olyan hozzászólás, aminek a lényege az volt, hogy 40 éves, és se férje, se gyereke, oszt csodálkozik, hogy nem boldog.
Szóval: mi a boldogság? Férj? Gyerek? Több gyerek? Nagyon sok gyerek? Sok pénz? Még több pénz? Esetleg valami más?
Kinek mi a boldogság?
Na jó, de hogy lehet ezeket a gondolatokat az ember agyából kiirtani? Lobotómia? :) Mert nem mindig lehet az ember gondolatait tudatosan irányítani.
A mostban kell boldognak lenni, most kell őrültnek lenni, most kell szeretni, most kell sírni, most kell ölelni.. Az eredendő boldogság jelen van életetek minden létpillanatában, függetlenül attól, hogy milyen nehézségek várnak rátok a jövőben, hogy bal lábbal keltetek-e fel vagy sem. A problémahegyek mindenki felett tornyosulnak, de mindez csak jövő. A jelenben ott a boldogság, és csak rajtad áll, hogy kérsz-e belőle.
Hát ha azon agyalsz, hogy milyen csúnyaságok érhetNEK, akkor még a pillanatnyi boldogságod is el van ...va, szóval szerintem igen, éljük meg az adott boldog napot / percet.
"...nincs az a külső körülmény, ami ki tudna zökkenteni..." => És akkor jön valami, ami csúnyán beteszi a kaput, és rájövünk, hogy DE. :-(
Gondolok pl. közeli családtag betegsége, elvesztése. Minden kerek - lenne - ha ez nem így alakulna...
Az a baj, hogy azok, akik az élet összefüggéseit kutatják, előbb-utóbb rájönnek, hogy a kérdések többségére nincs válasz. Ez pedig nem igazán a boldogság felé visz...
Tulajdonképpen van egy konkrét dolog, ami még hozzájárult, hogy gondoltam, megkérdezem más emberek véleményét. Tényleg semmi mást nem szeretnék, mint rendes, normális emberekkel beszélgetni erről a témáról. Semmi prekoncepcióm nincs, bármiféle véleményt szívesen olvasok.
16 éve vagyok házas, és azon szerencsés kevesek közé tartozom, akik nem fásultak bele a házasságukba, a mai napig nagyon szeretem a férjem, és érzem, hogy ő is engem. Ma reggel én még aludtam, amikor megérintette a lábam, hogy "Cicám, én indulok." És kinyitottam a szemem, felnéztem, és ott állt előttem egy kiba...ott jó pasi (bocsánat a kifejezésért). Úgy egyébként is jól néz ki szerintem, de ma reggel valahogy tényleg a legjobb formáját hozta. És megint szíven ütött, hogy ez a férfi nemcsak velem él, de szeret is! És szinte ebben a pillanatban eszembe jutott az a történet, amit írtam előbb, és amit pár napja olvastam a neten. Ők is boldogok voltak, ő is úgy engedte el a férjét, hogy Szeretlek, vigyázz magadra, és aztán már csak a rendőrség csöngetett...
És az jutott eszembe, hogy hogyan lehet az ember boldog, ha egyszerűen még a saját sorsát sem maga irányítja? Ha bármikor történhet valami?
Pedig épp azok a boldogabbak szerintem, akik gondolkodók, kételkedők, az élet összefüggéseit kutatók és átlátók, legalábbis én ezt tapasztalom.Mert egészében látják a dolgokat, nem vesznek el az apró kis részletekben.
Igen, pontosan! a Jelenben kell létezni, csak az adott pillanatra koncentrálni, megélni, legyen az bármi! Tudom, ezt a mai világban nagyon nehéz elképzelni, sokan képtelenek megvalósítani, pedig saját maguknak tennének jót vele. Emmellett nagyon fontos a pozitív gondolkodás is, ami nyilván nem azt jelenti, hogy mindent rózsaszínben látok, hanem ami történik, adódik a hétköznapi életben azt megpróbálom értelmezni, elfogadni és nem problémának, vagy éppen ellenem irányuló támadásnak felfogni. Nem minden az én bosszantásomra történik....
ekkora egoista nem lehetek! Az apró , jelentéktelen bosszúságokat pedig nem kell észrevenni, ha úgy tetszik, nagyvonalúan át kell lépni rajtuk . 
Vagy esetleg más emberek viselkedése nem tetszik? Nem kell tőlük elvárni, hogy nekem megfelelően viselkedjenek, ahogy én sem figyelem azt, hogy ki mit gondol rólam.
Igen, ilyesmire gondoltam, 1 db férj, 2 db gyerek, x forint nettó fizetés kipipálva, nem is értem, hogy nem lehetsz boldog, ha mindez megvan. Mert mások meg éheznek, és a többi.
Aztán: függ-e vajon a boldogság az értelmi szinttől, intelligenciától? Vö. "boldogok az együgyűek...". Vajon objektíve boldogabbak-e azok, akik csak valahol a létezés szintén élik az életüket: evés, ivás, fajfenntartás, az élet komolyabb összefüggéseit nem értik, nem is érdekli őket. Ha az ember magasabb szinten boldogtalan, érdemes-e erre a szintre "lemenni"? Nem jobb így élni? Nem könnyebben megvalósítható a boldogság, ha az embernek nincsenek nagy álmai?
Mielőtt valakiben felmerül: nem összeomolva, zokogva ülök a számítógép előtt, azt ismételgetve, hogy az életnek nincs értelme... Egyszerűen csak valamiért mostanában ezek többször foglalkoztatnak. Talán öregszem, vagy nem tudom, miért...
Számokkal? Mint forint, évek száma, gyerekek száma?
Szerintem alapvetően a boldogság / boldogtalanság az adott élethelyzet elfogadásából, megéléséből adódik, jól érzem-e magam az életemben az adott körülmények közt, "teljes"-e az életem így ahogy vagyok. Erre vágyom-e vagy valami teljesen másban, máshol, mással stb. lenne jó.
Azon túl persze, hogy mindig van valami, ami hiányzik, ami felé törekszünk. Tökéletes boldogság tényleg csak egy-egy pillanatban, de azokban a pillanatokban legalább eltűnik minden más ami meg nem annyira jó...
Nemrég olvastam a neten egy esetet, apa, anya, gyerekek, szeretik egymás, öröm, boldogság. Apa eljár messzire dolgozni. Mindennap hazatelefonál. Egyik nap nem telefonál. Először még nem aggódnak, ezer oka lehet. De aztán pár nap múlva beállít a rendőrség, és közli a feleséggel, hogy a férjét holtan húzták ki egy folyóból. Hogy lehet úgy felhőtlenül boldog az ember, hogy tudja, ez tulajdonképpen bármikor megtörténhet a saját családjával is? Hogy szerdán még boldog, csütörtökön pedig alapjába omlik össze az élete. Vagy az ilyenre ne gondoljon az ember? Vagy áltassa magát azzal, hogy á, baromi kicsi az esélye, hogy velünk is előfordul ugyanez?
van mindennapi boldogsag, es van rendkivuli. a mindennapi szerintem az, ha az ember reggel elegedetten (urambocsa', jokedvuen) ebred. a rendkivuli boldogsag atmeneti euforia. hogy mi generalja az elegettseget, boldogsagot, teljesen egyeni. kinek a csalad, kinek a penz, kinek a hivatas, munka, akarmi.
Na jó, de hogy lehet ezt megvalósítani? Mert azért az embert napi szinten érik olyan dolgok, amiket egyrészt nem tud befolyásolni, másrészt igenis hatnak az ember érzelmeire, hangulatára. Hogy lehet az ember boldog egy folyamatosan változó, zaklatott, kiszámíthatatlan világban? És akkor még a jövő bizonytalanságáról nem is beszéltük. Hogy lehet az ember úgy őszintén boldog, hogy ezt akár a sors (vagy bármi hasonló) akár már holnap tönkreteheti? Gondolkozzunk mindig csak egyetlen napban?
Szerintem a boldogság egyáltalán nem a külső körülményektől függ, hogy kinek mije, kije van!? A leggazdagabbak is lehetnek elégedetlenek, sőt!.....A boldogság számomra ( mert én annak érzem magam) egy belső állapot, egy folyamatos kiegyensúlyozottság, harmónia, amiből nincs az a külső körülmény, ami ki tudna zökkenteni! Na jó néha, de ezek hamar múló pillanatok! Az, hogy valaminek örülünk per. pill. - akár egy ruhadarabnak, vagy használati tárgynak, ajándéknak, amire régóta vágytunk, vagy bármilyen más sikernek az életben, stb, stb, - az nem egyenértékű a boldogsággal, ezek csak pillanatnyi, vagy esetleg rövid távú örömet nyújtanak.
"... a fél világ nagyon boldog lenne..."
Ez nagyon jó megfogalmazás!:)
Tulajdonképpen a már idézett mondat ütött szöget a fejembe. Hogy persze hogy nem boldog, ha negyvenévesen még se férje, se gyereke. Ha a boldogság ilyen egyszerű, hogy csak férjhez kell menni és gyereket csinálni, akkor miért vannak boldogtalan családosok?
Na igen és vannak egészen érzelmes, elvont dolgok is amik pillanatnyi boldogságérzetet okoznak.
Pillanatok. Maximum pillanatok. Semmiképpen nem egy számokkal leírható élethelyzet.
Én nem gondolom, hogy ennyire konkrét dolgok jelentenék a boldogságot bárki számára. Hiszen ha már megvan a férj és a gyerek, a sok pénz, az akármi, akkor kész, boldog és úgy is marad? Nyilván nem, hiszen az életben rengeteg nehézség, akadály, megoldandó probléma, feladat merül fel a házasságban és a gyereknevelésben is, sőt, a pénzköltésben is. :)
Részemről mindig a kisebb-nagyobb célok elérése és az azokhoz vezető út végig taposása okoz boldogságszerű élményeket. Igen, eközben is vannak nehézségek, de amikor az ember eléri a kitűzött célját, összességében boldogságot érez. Ebbe mondjuk természetesen belefér a társ megtalálása és a családalapítás is, viszont ott nem ér véget a dolog, mert akkor a fél világ nagyon boldog lenne. De nem az. :)
ahogy szoktak a műveltek, iszik előre a medvebőrére
fiaink tönkreverik a sógorokat (foci-Eb),
holnap meg bűnbakokat keres az égés miatt
Hat, ez eleg erosen filozofikus kerdes, ettol kezdve nemigazan kompatibilis szerintem:-X
Neked, Topiknyitó, mi a boldogság?:)
jajj jajj jajj
a kultura megint bassza ki a biztosítékot
Szabadságon vagyok, és ráérek. 18h-ig, amikor is fiaink tönkreverik a sógorokat (foci-Eb), semmi dolgom.
sok boldog lehet
ATTÓL pont, hogy nem ettek meg annyi szart az elmút 20 évben mit te is és még rengetegen
Igen, ahogy mondod (írod). Kinek mi. Mindenkit más tesz boldoggá, más hajtja.
40 éves, se férje, se gyereke oszt csodálkozik, hogy nem boldog:) Nem, nem csoda:) Biztos van aki ebben a helyzetben is megtalálja azt az örömet, amit ez az életforma nyújtani tud, de hogy boldog tudna lenni, hát ahhoz nagyon pozitív beállítottság szükséges, ami keveseknek van. És persze ha nem boldog, akkor keresi és próbálja megtalálni azt, amitől értelme lesz az egésznek. Erről szól az egész életünk.