Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Miután itt mindig csak az egyik fél oldaláról ismerjük a történetet, így - bármennyire is igyekszel objektív lenni - sosem lesz teljes a kép. Természetesen megértem ha elfogyott a türelmed. És egyedül nyilván nem is lehet megoldani, ehhez kellenétek ketten.
Teljesen naiv a felvetésem, de kíváncsi lennék, hogy az itt elhangzottak után mernéd-e neki megmutatni ezt a fórumot? Itt személyes adatok nélkül zajlik - jó esetben - a kommunikáció, tehát attól nem kell félnie, hogy bárki ráismerhetne, mégis mást jelent olvasni a saját történetemet a párom előadásában és mások véleménye alapján. Ez adhat valamiféle löketet, akár arra, hogy cáfolja azt, ami szerinte nem igaz, de arra is, hogy esetleg változtasson a stratégiáján. Jó lenne ha a választ nem intéznéd el annyival, hogy a férfiakat nem érdekli az ilyen fórumozás vagy hogy úgysem hajlandó a bajairól beszélni. A férfiak valóban nem ilyenek általában, de azért a szembesítés formáira érzékenyek.
Nálad van valaki a láthatáron? Akár csak az utca túloldaláról? :)
Biztosan minden elsimul majd...de most még csak a mát esetleg a holnapot látom. Nehéz ügy ez az egész.
Nem így terveztem de így alakult. Furcsa belegondolni a hogyan továbba. Anyagilag nem lesz gondom, attól nem is aggódom...csak valahogy azt hittem (lehet, hogy naívan) hogy mindig minden klappolni fog. Hát furcsa lesz egyedül...nem mintha most nem úgy lennék :-(
Sajnálom. DE jól teszed, ne hagyd, hogy lehúzzon. Aki iszik, az sose fog megváltozni, ha ő maga nem akar. Nem te vagy a hibás, ez az ő saját döntése. 40 után kezdődik az élet :) kutya, cica jó, sok menhelyi vár gazdira. Én is tudok párat, ha majd érdekel :) vagy: facebook, Állatmentő sereg cicás osztaga :)
Igen, tudom. Ezért dobtam rá a dologra az elmúlt 2-3 évet.
Beszélgwtésej, keressünk dokit, amerre elindulhatunk. Hagyja a szar melót, menjen be egy kultúr intézménybe kezelztetni magát....mindig-mindig ugyan arról beszéltünk. Nem indult semerre, nem fogadta a segítséget...
Tudom, hogy mindig mögé kell nézni a miérteknek, ezért is támogattam volna. De az sajnos nélküle nem megy. Ezt egyedül én nem tudom megoldani. Az anyukája is mögötte van, támogatná de vele is inkább csak goromba. Ettől fáradtam el. Tudom, hogy ok okozat...de azt érzem nincs más eszközöm mára.
Ha a férjed alkoholista, akkor az kb. azt jelenti, hogy ebből a dologból nem tud kijönni a Te segítséged nélkül. Magyarul, azt nem várhatod, hogy hozza rendbe magát és ha kilábalt a dologból, akkor Te hajlandó vagy megenyhülni.
Nyilván úgy érzed, veled ez nem fordulhatott volna elő, így neki sem tudod megbocsátani. De az, hogy nem vagyunk egyformák, éppen ezt jelenti, sem a sérülékenységünkben nem vagyunk azonosak, sem az öngyógyítás terén. A másik betegsége (az alkoholizmus az) rád is nagy terhet ró. Ő valószínűleg úgy fogja érezni, hogy elárultad őt, nem voltál mellette, amikor kellett volna. Az, hogy valaki az alkoholba menekül, valaminek a következménye. Akár azé, hogy ezt a "megoldást" tanulta el a családjában, akár egyszerűen azé, hogy nem sikerült megoldani a közös életetek problémáit. A dolgok nagy valószínűség szerint nem attól romlottak el, hogy inni kezdett, hanem azért kezdett inni, mert nem volt elég sikerélménye. Olyan ami megtarthatta volna.
Talán van valamiféle közössége az alkoholista férjtől szenvedő nőknek. Érdemes lenne ott tanácsot kérni, mit és hogyan érdemes elviselni, mit lehet tenni annak érdekében, hogy esetleg kiutat találjon a férjed. Az nem csak számára lenne megnyugvás, hiszen valamikor arra "szerződtetek", hogy közös lesz az öröm és a bánat is.
Biztosan van arra statisztika, hogy az alkoholista fél válás után mit kezd magával. Félő, hogy a lejtő csak fokozódik.
Amíg benned van elég tűz, addig baj nem lehet!
Persze, vannak. Elég aktív élezem van....
Kutya van, cica lesz!
...és még a két kölök is velem ledz egy ideig. Az egyetemi évek végéig biztosan. Ettől függetlenül fáj, hiszen nem így terveztem. De az élet valahogy mást ad. Csak azérz nem maradhat ez a langyos fos, hogy a terveimhez tartsam magam...
Barátnőid/barátaid vannak amúgy, akikkel szoktál találkozni?
Értem. Hát, ha én a helyedben lennék, lehet, egymás melletti/közeli két lakásba mennék. Így azért nem kéne teljesen elszakadni, a gyerekek egyszerre meglátogathatnak akár. És még azt gondoltam, hogy beszereznék egy cicát, vagy kutyát, a magány enyhítésére. Aztán ki tudja, lehet, hogy nem is maradsz sokáig egyedül...
Semmilyen ha iszik.
Legtöbbször olyan későn jön haza hogy ne kelljen összefutnia velem. Egyébként ostoba arccaj jön és már a látványtól kifutnék a világból.
Olyan sokat beszélgettünk már erről...ugyan azt a csontot rágjuk és nem lesz jobb. Ő nem lép igazán semmit nekem pedig nincs más lépési lehetőségem ezügyben, mint külön menni.
Azt nem tudom, mások miért hagyják veszni, illetve tudom, de hát én csak a férfi oldali véleményt ismertem, lehet, hogy a valóság egész másképp volt.
Vannak emberek, akik nem tudnak mit kezdeni a szabadsággal, elvesznek benne. De lehet, hogy más a gond. Ezeket csak akkor tudnád meg, ha tudnátok beszélgetni egymással...
Végülis szerintem nem kell agyondicsérni, hogy jaj, de ügyes vagy, hogy nem ittál, de azért egy kicsit örülhetnél, hogy megpróbálja visszafogni magát. Ilyenkor legalább csinálhatnátok valami programot, hogy legyen alternatíva az ivásra. Nyilván nem kell erőltetni, de hátha van valami, amiről régebben beszéltetek, de még nem valósítottátok meg soha?
Igen, neked is el kell döntenéd, hogy biztosan mindent fel akarsz-e adni, és egy egész más életet élni, mint amit terveztél... Perze egy alkoholistát nem terveztél bele... Mennyire gáz, amikor iszik? Milyen lesz? Agresszív vagy milyen?
Most még egy fedél alatt vagyunk. Ez még lesz egy-két hónap, amíg megoldódnak a lakásügyek.
Utána talán egyszerűbb lesz fizikailag...lelkileg gondolom akkor jön a nehezebb része. És persze kicsit széthullott a jövőképem is...
Ezzel is próbálkoztam...de szerinte ő nem iszik :-(
Ha ennyire megrázza őket, akkor miért hagyják veszni??
Én abszolút nem vagyok sárkány.
Független, kemény, határozott vagyok. Nekem kell a szabadság és ezt neki is biztosítottam.
Soha nem telepedtem rá, nem hisztiztem, nem vártam, hogy mi dig velem és csak velem legyen....de ha valaki az alkohol eltitkolása miatt hazudni kényszerül a feleségének, az szörnyű. Teljesen felülír ez nekem mindent...hiába vannak alkoholmentes napok, az érzelmeim nem tudnak ide-oda billenni....nem érti, hogy azért mert ő 5 napja nem ivott nekem nem lett jobb.
Jaj basdzus!! De nehéz ez az egész. Van mögöttünk 23 év.
Szerintem a kiürülés-kimerülés természetes, ha egyszer mindent beleadtál és lezárul egy korszak. Most azt a sok energiát magadra szánhatod majd! Amíg meg nem érkeznek az unokák... :)
És külső segítséget nem akar igénybe venni?
Semmi gondunk nem kellene legyen....
Az alkohol gondjait nem tudja megoldani.
Most, hogy beadtam a papírokat, nem iszik.
De ilyen napok voltak máskor is. Ez szerintem már külső segítség nélkül nem megoldható.
Én pedig elfáradtam, kiürültem.
A gyerekek ( felnőttek) megkönnyebbültek azt hiszem.
A "nem tudja megoldani" mit jelent? Meg sem próbálta?
Kár, mert most végre szusszanhatnátok egyet, hogy a gyerekek végre kirepülnek...
Könnyen lehet, hogy stimmel. Én több 40-es elvált pasival randiztam legalábbis, mint ahány független harmincassal. Azt tudom mondani, hogy nagyon megrázza őket lelkileg, főleg, ha a gyerekek kicsik, de látom, itt nem ez a helyzet.
Hát akkor....nosza!
Általánosságban az a baj, hogy, bár logikailag tiszta az ügy, érzelmileg kellemetlen. Nagyon kellemetlen. Ennyi az egész, de ezt végigcsinálni szörnyű. Az első lépés kibeszélni...
Igen...asszem jól esne. 💜
Felnőttek a gyerrkek...én meg elfáradtam. Mindig egyedül voltam, egyedül oldottam msg mindent. Segítettem az embetemnek is...
Mindig gondjai voltak, problémák a céggel...
Jószerével eltartottam a családot.
Most egy-két éve iszogatni is kezdett. Nem tudja megoldani én pedig nem tudom tolerálni.
Beadtam a papírokat.
Nem öljük egymást...semmi kapcsolatunk nincs szinte. De ettől függetlenül nehéz.
Olvastam egy magyar statisztikat hogy a 40 even felettiek valasa 30 %os .
Ez most jo szam vagy nem ?
Hallgatlak.
Akarsz rola beszelni ?
Miért váltok el?