Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Gyerekvállalás patchwork c
Létrehozva: 2018. Április 3. 22:13
Sziasztok!
Olyan nők tapasztalataira lennék kíváncsi, akinek a párjának már volt gyereke előző kapcsolatából és közösen is vállaltak gyereket.
A páromnak van egy hat éves kisfia, mi kb 3 éve vagyunk együtt, de nem igazán sikerült a gyerekkel harmónikus kapcsolatot kialakítanom. Sokszor bánt meg engem, ami tudom, hogy a gyermeki féltékenység miatt van, de a 100. alkalommal már tényleg nagyon rosszul esik és úgy érzem, hogy egyáltalán nem uralom a helyzetet. Ölelés vagy puszi nuku, legtöbbször levegőnek néz, örömet nem kapok tőle.
A kisfiú minden kedden és pénteken, valamint minden második hétvégén velünk van, emellett a párom gyerektartást is fizet. Az exfeleség tavaly júniusig a párom lakásában lakott, mi pedig albérletről albérletre jártunk. Majd a párom eladta a lakást és az exet sikerült az öccse albérletébe beköltöztetni. Kicsit úgy érzem, hogy többet tesz meg a párom családja az exért, mint ami ilyenkor elvárt és, hogy őszinte legyek engem ez nagyon frusztrál. Továbbá a párom nevén van az ex mobilja, a vezetékes net és tv, ami szerintem nem normális, vagy igen?
Egyébként pár hónap múlva költözünk be a közös lakásunkba és tervezzük a közös babát, amire én már nagyon vágyom. Viszont a fentiek miatt egyre inkább aggódom a jövőnket illetően. Úgy érzem, hogy így nekem soha nem lesz saját családom, a leendő férjem soha nem lesz teljesen csak értünk, és mindenben mi fogunk alkalmazkodni a másik félhez, nem tudom a saját életemet élni.
Ti hogyan éltétek ezt meg? Megbántátok? Túl lehet lépni azon, hogy soha nem leszel az első?
Én nem vállalnék közös gyereket, az tuti. Mert ez akkora próbatétel lesz, hogy ezt csak racionálisan, érett személyiséggel lehet majd túlélni. Nem látok erre pozitív példát a környezetemben.
Barátnőm ilyen helyzetben van, már közös gyerekük is van és nem élnek boldogan. Folytonos a megfelelés. Megfelelés a férjnek, a másik gyereknek, a közös gyereknek, miközben az apa is próbál lavírozni a két gyereke között, és a két nő igényei között. Ez egy játék, hogy ki unja meg előbb a megfelelést. Én nem tennék ki egy új életet ennek a hercehurcának.
Termeszetesen. Kivetelek ezalol az enelce venasszonyai, akik azonnal jol valasztottak, negyvennyolc eve futkosnak a reten hazassagi boldogsagukban, hatalmas szexorgiakat rendeznek ferjjel, es mindenkinek epet hanynak, aki nem igy tesz, mert eli az eletet botladozasokkal, tapasztalatszerzessel.
Egyébként meg a hosszú és boldog párkapcsolatra nincs garancia. Akkor se, ha lehető legkörültekintőbben választasz. És inkább szerelemben 5 évig, mint "jól megvagyunk" kapcsolatban 50 évig.
Szerintem ti csendiszipirtyoval egyeztettek es 10 eve jottok ezzel a kiskurva dumaval, ami vagy nem hangzott el, vagy olyan kontextusban, amibol nyilvanvalo volt az ironia (mar annak, aki erti, termeszetsen, de ez nem varhato el egyikotoktol se). Termeszetsen idemasolni, ahol ezt irtam (?) egikotok se tudja, Lanyom egyebkent jol van, 19 eves, szep, okos, tehetseges, jol vagyunk, mas nem szamit:)
Gratulaciot koszi. Sajnos nem en talaltam ki, hogy a szerelem drog, hanem biokemiai teny. dr Gloviczki Eszter eloadasait javaslom a temaban.
Persze, hogy beke van. Mig meg nem jelenik a csendi-anti-auto-ledienn szipirtyo+ szanalmasvenember negyesfogat.
Problémamentes pasi nincs :)
Ez a problémás kapcsolat már három éve tart,tehát a kezdeti rózsaszín köd már kevésbé játszik. De az állandó problémák, a 'te gyereked,meg a mi gyerekünk,az exed..' a legnagyobb szerelemnek sem tesznek jót és biztosan kikezdik a kapcsolatokat. Számtalan ilyen sirámot lehetett itt is olvasni.
Amúgy az egyszeri ember még azt is megnézi,hogy milyen lovat vesz,hogy beteges,fogatlan gebe,akivel csak gond lesz,vagy erős,egészséges az állat. (A gyengébbek kedvéért,ez csak hasonlat)!
A gondolatmenetedet követve,az az értelmes ember aki (többnyire) egy életre választ társat,annál csak az érzelmek dominálnak,semmi más nem számít. Gratula!
A személyemet érintő beszólásodon nem csodálkozom,hiszen aki a saját lányát itt az nlc-n is csak "kis kurvának" aposztrofálta,attól csak ennyi telik.
Nyugi,béke van! Eddig is csak a saját véleményemet,a témával kapcsolatos gondolataimat írtam le a topikindítónak.
A kerdes nem koltoi, hanem buta.
A valasz pedig az ra, hogy azert, mert az erzelmek nem allnak akaratlagos szabalyozas alatt.
Amikor szerelmes lesz az ember, akkor kikapcsol a racionalitasa, dolgoznak a hormonjai es a problemak is csak kesobb jonnek. Az az no meg nem szuletett meg, aki ha szerelmes lesz, vegig tudna gondolni, hogy 'Lacinak van gyereke, tehat nem kezdek bele parkapcsolatba, mert konfliktusok fognak belole szarmazni, megyek inkabb a Gezahoz, az is ugyanazt tuggya mint a Laci, de neki nincs gyereke, tehat minden faxa lesz, megmondtak az enelce szipirtyoi is'.
Te sem igy mukodsz, o sem es a vilagon senki sem, csak x+1 ev tapasztalattal fenn hordod az orrod, ennyi van.
Ezzel nem mondtál újat.
De miért éri meg egy független,fiatal nőnek egy biztosan problémákkal teli kapcsolat? Ezt csak érzelmekkel nem lehet megmagyarázni. Mit tud egy elvált,gyerekes,érzelmileg(!) és anyagilag is évtizedekre elkötelezett pasi,amit egy független,tiszta lappal induló,problémamentes,egyedülálló pasi nem?
A kérdés költői.
Mert szerelmes lett, azert.
Ha három év alatt sem sikerült a kisgyerekkel jó kapcsolatot kialakítanod,akkor nem valószínű,hogy ez a későbbiekben pozitív irányba fog változni. Néhány év múlva kamaszkorba lépve rosszabb is lehet a helyzet.
A helyedben én meggondolnám a házasságot és a gyermekvállalást.
Sosem értettem,hogy független,gyermektelen fiatal nők miért ragaszkodnak már az elején is problémás,zürös kapcsolathoz. Érthetőbb lenne akkor,amikor egy nő elvált és/vagy egyedül neveli a gyerekét (gyerekeit) és már megalkuszik egy problémás kapcsolattal is,csak ne maradjon egyedül. De egy egy fiatal,független nő miért vállal be egy elvált,gyerekes férfit,akinek mindig érzelmi és anyagi kötelezettségei is lesznek a volt családjával szemben?
Persze,ez csak az én véleményem!
Igazatok van, nagyon sokat segítettetek, hogy tisztábban lássak.
Bocs, etilany, nem neked ment, hanem a ti-nek:)
Azt vehetjuk alaptetelnek, hogy a felnott-gyerek kapcsoolatban (foleg egy ilyen kicsi gyereknel) MINDIG a felnott van abban a pozicioban, hogy a kapcsolatot iranyitsa. Ha a kapcsolat megromlik, nem mukodik, azert is a felnott okolhato, mert a gyerek nagyon befolyasolhato, mivel az erzelmei 100%-os iranyitasa alatt all. Minden gyerekhez van kulcs. Jatek, nevetes, jatszas, lazasag, humor. Sertodottseg tuti luzerseg.
Nagyon-nagyon rosszul tetted, hogy kivulallova tetted magad csak mert a 3-4 eves nemszeretlekezett (amihez joga is van, hiszen 'elvetted az apjat' es nem a kapcsolatepites lehetoseget kerested, hanem sertodotten kivonultal. Keresni kellett volna a kisgyerekhez a kulcsot, teret adni neki, hogy o kozeledjen, nem onsajnalni. Most mar jol elszurtad, de ha fontos neked ez az egesz, beszelj pszichologussal, hatha meg rendbe teheto.
En bevallom, pasi helyeben nem akarnek olyan not, aki ennyire rosszul all a gyerekemhez es onzo kis sertodesekkel mergezi a gyerek eletet. Ebbol csak rosszul johet ki mindneki, mert a sajat gyerek konzervalni fogja a konfliktusokat.
Azért nekem furcsa, hogy egy 3 éves gyerek (mert kb. annyi idős volt, amikor megismerkedtetek) ennyire elutasító legyen. Persze, ilyenkor még masszívan benne van a dackorszakban és emiatt is hangozhatott el sokszor a "nem szeretlek".... ezt egy gyerek hiszti közben még a szülőjéhez is hozzávágja, nemhogy egy "idegenhez", ezt szerintem nem kellett volna mellre szívni. Te vagy a felnőtt....valahol te is benne vagy abban, hogy nem sikerült jó kapcsolatot kialakítani a gyerekkel. Neked kell tudnod, hogy elfogadható-e neked, az, hogy átnéz rajtad, nem kedvel, szándékosan megbánt... Az a gyerek mindig ott lesz a férjednek, és ez így van jól.
Neked mi lenne a véleményed róla, ha elhanyagolná az előző kapcsolatából lévő gyerekét? Meg tudnál bízni benne, hogy majd a közös gyereketekkel másmilyen lesz? Örülj neki, hogy ilyena párod, mert ez azt jelenti, hogy majd a közös gyereketekért is mindent meg fog tenni. Hogy az öccse albijában lakik az ex a gyerekkel, abban mi a gond? Jobb lenne, ha minden hónapban máshova kellene költözniük? Nem is értem, ez miétrt merült fel nálad.
Őszintén szólva én nem amiatt aggódnék, hogy a párod mi mindent tesz a régi családjáért, hanem sokkal jobban aggódnék azon, hogy a gyerekkel rossz a kapcsolatod. Elég sokat van nálatok, ha megszületik a közös gyereketek, milyen lesz az? Milyenek lesznek a közös ünnepek? stb..... Inkább a gyerekkel próbálj jó kapcsolatot kialakítani és csak az után agyalj azon, hogy sokallod-e amit a párod az exéért, és természetesen a közös gyerekükért tesz...
Köszönöm a sok hozzászólást.
Nyilván tudtam már az elején, hogy a páromnak van gyereke. Hogy őszinte legyek lehet én nem kezeltem megfelelően. Eleinte nagyon sokat foglalkoztam a gyerekkel, sokat játszottunk, de ő ekkor még nagyon elutasító volt. Nem magamat akarom védeni, de korábban a környezetemben nem volt kisgyerek, így nem is mindig értettem a reakcióit. Meg is beszéltük akkor a párommal, hogy természetesen azért van, mert azt hogy apa elköltözött otthonról még ez is követte, hogy valami idegen nőt hozott a kis megszokott életébe. A sok elutasítás és "nem szeretlek" után - hiába beszéltünk erről a párommal sokat-egyre inkább kivontam magam hármunk közös dolgaiból, mert erőltetni nem akartam, és őszintén eléggé taccsra is vágott lelkileg. És hát most már bármi történhet úgy érzem így maradunk...kívülállóvá tettem magam.
Tudom, hogy az exszel kapcsolatban minden a gyerek érdekében történik. Félre ne értsetek, nem azt akarom, hogy a párom ne foglalkozzon a gyerekkel vagy valami hasonló, egyszerűen pánik tört rám a jövőt illetően. Én támogatom a páromat, de szeretném, ha nem mindent ő cipelne a hátán.
Fele lemaradt, szoval: ennyibol, amit leirtal, ugy tunik, hogy minden adva van, hogy a kisfiuval jo kapcsolatot lehessen kialakitani. heti 2x nalatok van, havonta 2x ott is alszik, mindez 3 eve van (rengeteg ido!), szereto apukaja van, ezek szerint az anyukaja is normalisan all a dolgokhoz, hiszen nem gordit akadalyokat es egy 3 eves gyerek az elejen lehet visszahuzodo, de ha jatszanak, nevetnek vele, programok vannak, erzi, hogy szeretik, akkor o magatol fogja magat jol erezni. Hol a hiba akkor?
Meglehetosen osszetett a helyzeted. Jol kijonni belole, azaz jol letezni benne csak ugy lehet, ha minden resztvevo joindulatu, konstruktiv, megoldascentrikus, erzelmi intelligenciaja magas.
A gyerek 3 eves volt, amikor talalkoztatok, most 6. Egy 3-4 eves gyerek nagyon jo fej tud lenni es ha egeszseges, biztonsagban van, szeretik, akkor igen jo kapcsolatot lehet vele kialakitani. Nem azert, mert potanyukaja akarsz lenni, hanem egyszeru baratsagbol, szeretetbol es laza hozzaallasbol, pl ugy, hogy SEMMIT nem varsz el tole, se puszit, se olelest, sot lehet kicsit genya is veled, nehanapjan meg pont olyan hulye, mint az ember sajat gyereke, de az soha nem ketseges, hogy szeretjuk. Miert nem sikerult vele kialakitani semmit? Gyerek magaba zarkozo? Autisztikus? Telebeszelik a fejet, hogy miattad 'nincs' apukaja? Te erolkodsz es forditva sul el?
Felnőtt ember vagy tudja mit akar vagy nem tudja.
Más, semmilyen formában nem tudja azt a helyzetet megélni mint az aki felvetette.
A konzekvencia is az övé.Vagy van annyi sütnivalója hogy átgondolja a helyzetét vagy nincs.
Lehet ezt csócsálgatni,de minek. Dönts ahogy te érzel.
Csak utána ne legyen nyavalygás..............
Igazad van, valóban nem írta, hogy a párja fizeti a telefont, akaratlanul, de én költöttem hozzá. Bár ha az párja nevén van, akkor Ő kapja a számlákat. Illetve gondolatban már ott tartottam, hogy sokszor nehéz elkülöníteni, hogy mi számít gyerekkel kapcsolatos kiadásnak és mi az egyéb kategória.
Az korrekt, ha mindent megtesz az apuka a gyerekéért, nem csak a kötelező gyerektartást adja le, hanem ahogy írtam is "még a csillagokat is lehozza" --> Biztosítja a megfelelő érzelmi és anyagi körülményeket a megfelelő fejlődéshez.
Ahogy te is írtad, nehéz ügy. Összetett és menet során sok minden változhat.
Kedves topic indító! Én a magam részéről nehezen barátkoznék meg egy olyan helyzettel, amiben te vagy. Pont ezért nem kezdtem, nem kezdenék olyan férfival, akinek már van gyermeke, én nem tudnám (jól) kezelni a helyzetet. Csak magamból kiindulva és csak javaslom, hogy gondold át a közös gyermeket. Jogosak a kétségeid, de ha nem tisztázod magadban/pároddal/családdal a helyzetet, akkor még ne vágj bele az anyagágba!
Az nem derült ki, hogy a pasi fizeti a telefont, netet, tv-t, lehet, hogy csak a nevén maradt, de az ex fizeti. Nem akartak a névátírással bajlódni.
De az is lehet, hogy mivel a pasi öccsének az albérletében laknak, felajánlotta, hogy a tv-t, netet ő fizeti.
Nehéz ügy. Annyi minden lehet a háttérben, ami a leírásból nem derül ki. Lehet, hogy ti. párja egyszerűen nem az a fajta elvált apuka, aki odalöki anyunak a havi 25-30 ezer forintot és csá, hanem ennél kicsit többet szeretne törődni a gyerekével. Csak, hát, ha lesz egy másik gyereke egy másik nőtől, akivel együtt is élnek, ez nehéz lesz.
* gyászszertartáson
Őszintén mondom, hogy gyerektartást akartam írni, esküszöm!
Onnan indulj el még egyszer, hogy nem az ex lakott a párod lakásába, hanem a gyereke, nem az exet költöztették párod öccsének a lakásába, hanem a gyereket.
A párod azon van, hogy a gyereke a lehető legnormálisabb körülmények között nőjön fel, és ez tök jó. Ha lesz egy közös gyereked, akkor is fog törődni a másikkal ugyanúgy, mint a közössel, és ennek így is kell lennie. Tudomásul kell venned, hogy a gyerek valamilyen szinten mindig is össze fogja kötni az ex feleségével, és úgy a normális, ha a gyerek úgy érzi, a szülei - ha nem is élnek együtt - nem utálják egymást. Ebben támogatnod kell és lenyelni a békát, ha már olyan férfit választottál, akinek családja volt/van.
Ha úgy érzed, ez nem fog menni, gondolkodj el rajta, hogy akarod-e így a kapcsolatot, mert, ha féltékeny vagy, az meg fogja mérgezni azt.
De mindenek előtt beszélj az érzéseidről a pároddal.
Arról, hogy hogyan viszonyul hozzád a gyerek: ha nem szemtelen, tiszteletlen veled, hanem egyszerűen csak levegőnek néz, távolságtartó, nincs gáz. Egyszerűen nehezen dolgozza fel, ilyen típus, vagy nem vagy neki szimpatikus, lehet sosem leszel stb. Ez ellen sem tehetsz sok mindent, ezt is el kell fogadnod és nem erőltetni azt, hogy "kedves" legyen hozzád.
Sok sikert!
Szerintem azon lehet változtatni, hogy hogyan viszonyul a párod az ex feleségéhez. Én sem gondolnám, hogy az ex felség telefonszámláját és egyéb (nem gyerekkel kapcsolatos) kiadásait a te párodnak kéne finanszíroznia. Ezt beszéljétek meg, hogy a gyászszertartáson felül a esetleg a gyerekkel kapcsolatos kiadásokba hogyan segít be, de azon kívül anyagilag el kéne határolódni. Bár ez nem mindig egyszerű, hisz nem mindig egyértelmű, hogy mi pusztán csak a gyerekkel kapcsolatos költség és mi az egyéb kategória. Ez a továbbiakban szülhet és fog is szülni további konfliktus forrásokat. Ha meg lesz a ti közös gyereketek, lesz bizony olyan dilemma, hogy új kiságyat veszünk a közös gyereknek,vagy befizetjük az idősebb (előző kapcsolatból született) gyerkőcöt az angol táborba. (Persze ez csak egy példa!) Neked nyilván a saját gyereked fontosabb lesz, ez a normális, hogy neki még a csillagokat is lehoznád. Viszont a párod az idősebb gyerekével kapcsolatban is így érez. Persze ezeket a helyzeteket lehet kezelni, de plusz feszültségforrás, vagy plusz megoldandó feladat.
Az, hogy a gyerek még nem fogad el, el fog-e egyáltalán, az annyi, de annyi mindentől függ... Szóval az passz., hogy azzal mi lesz.
Amikor megismerkedtél a pároddal, tudtad, hogy van egy kisgyereke, akiért egész életében felelősséggel tartozik.
Ha lesz közös gyereketek, az iránta érzett szeretet és gondoskodás nem fog megváltozni. A gyerek mindig az életetek része lesz. A kapcsolatotok remélhetőleg az idővel változni fog, nem lesz veled szemben ilyen ellenséges. Párod mit mond erről, őt nem zavarja, hogy így viselkedik veled a gyerek? Ha szeretetet nem is, de a tiszteletet meg kell, hogy adja neked.
a leendő férjem soha nem lesz teljesen csak értünk,
Ez olyan biztos mint a halál.Ha mégis máshogy lenne, az neked is rossz lenne, gondolj csak bele.Milyen tróger lenne ha nem érdekelné az otthagyott gyereke....................
A többit meg a pároddal tisztázd, mert vele élsz és nem az itteni nagyérdeművel.
Ugyanis jöhet itt Helénke, hogy neki milyen jó lett az élete még így is.
És jöhet Jucus hogy neki milyen ramaty az élete pont amiatt amiért te is aggódsz.
A világon semmit nem számít, mert te élsz a pároddal.