Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Eljegyzés lesz-e?
Létrehozva: 2018. Április 16. 14:39
Sziasztok! Már több, mint 3 éve együtt vagyunk a párommal nagy egyetértésben. Azt hiszem őszintén mondhatom, hogy egymás igazi párja vagyunk. Viszont az utóbbi hónapokban bennem felerősödött a házasság iránti vágy. Beszéltünk már róla többször is, viccelődtünk is vele, de mégis mindig úgy érzem, hogy nála ez nem igazán téma. Sokszor mondja, hogy a feleségem stb, időnként viccnek időnként pedig csak úgy jó "érzésnek" szánva. Mit gondoltok, lesz ebből valami? Talán vár valamire vagy fél valamitől? Hogyan tudakoljam mégis meg, hogy reménykedhetek-e vagy ő inkább csak beszél róla, de nem tesz semmit.
Lehet, hogy ő így is elvan, mert így kényelmes neki és nem tudja, hogy neked fontos lenne, hogy házasságban éljetek.... vagy nem tudom, mert ilyen szituációban nem voltam még. Azt tudom, hogy anno, amikor a férjemmel még csak ismerkedős/együttjárós fázisban voltunk, beszéltem arról, hogy én nem szeretnék senki "élettársa" lenni, feleség szeretnék lenni, ha egyszer úgy érzem, megtaláltam azt az embert, akivel el tudom képzelni az életem. Ezt a férjem is így gondolta és amikor elérkezettnek látta az időt megkérte a kezem. Mi egyébként akkor nem éltünk együtt én egyetemista voltam és még a családommal éltem.
A sógornőmék 6 év és egy gyerek után döntötték el, hogy összeházasodnak, pontosabban a sógoromnak akkor jutott eszébe, hogy esetleg el is vehetné a nőt akivel együtt él, a sógornőm boldogan hozzáment volna sokkal korábban is, de ő sem akarta forszírozni a dolgot:))))).
Uff, na kár, hogy kapásból válaszoltam, mert látom, már megírtad amit én. Egyébként nem értem mire a játszámázás, hogy jááájj de szeretném, de hogy tudom megkérdezni úgy hogy ő nehogy azt gondolja, hogy sürgetem:)))).
Szerintem, ha szóba hozza még csak ha viccből is, az azt jelenti, hogy nem zárkózik el előle. Úgy megkérdezni, hogy ne érezze sürgetésnek? Nem tudom! Szerintem nem lehet. De olyan nagy baj, ha megtudja, hogy te szeretnéd, ha összeházasodnátok? Ezztel nem azt mnodtam, hogy te kérd meg az ő kezét. Csak esetleg elmondhatod, hogy a jövőtöket házzasságban képzeled el.
a jövőbe tekintenék
Sajnos ez vele csak vágyálom.........
Vele nem tudsz a jövőbe tekinteni, hiszem már most is csak egyedül pislogsz arrafelé.
Nem akarlak megbántani
, csak azt írom le amit nekem sugallnak az aggodalommal leírt gondolataid.
Ha akarná a házasságot veled, már mindent megtett volna azért hogy ez el legyen intézve. 3 év nagy idő.
Az eljegyzésben nem hiszek.
Addig tökölődtök, hogy te kifutsz a gyerekvállalási idődből, ő meg még 10-15-20-25-30 év múlva is tud gyereket nemzeni egy másik ropogós nőnek.
Előtte természetesen téged már régen lapátra is tett.
Nem, ne gyere azzal hogy a házasságban is lehet ilyen, mert az a kapcsolat egy teljesen más érzelmi/erkölcsi töltetű.És normális ember a jövőbe vetett abszolút bizalommal indul el egy ilyen fergeteges kalandra, a 100 évig tartó egymás megbecsülésébe.
igen, én is erre gondoltam, mármint ha nagyon akarná már rég eljegyzett volna. Ezzel nem ámítom magam. Nem a most rögtönt firtatom, hanem a jövőbe tekintenék és megnézném mi várható :) hát ez van
Van mindenféle kapcsolat,mind más,mivel nincs két egyforma ember a világon.
Udvarlás közben másképen viselkednek,Te is,mint házasságban.
A házasságot törvények szabályozzák,az ismerkedést nem.
Sokminden mást is tudnék írni,de nekem most mennem kell a dolgomra.
En egyaltalan nem hiszek Nagy Megbeszelesekben. Szerintem egy kapcsolat emberi oldala vagy magatol ertetodik, vagy nem, olyan nincs, hogy megbeszeltuk es ettol majd innentol maskepp lesz, mert szebben beszel velem/jobban szexel/ hazasodni akar/gyereket akar tolem esigytovabb. Megbeszelni gyakorlati dolgokat lehet, hogy hogy epitsuk az eletunket, koltozzunk-e csaladi hazba lakasbol, legyen-e meg gyerekunk, meglatogassuk-e a rokonokat hetvegen. Ezeket is akkro, ha magatol ertetotdo, hogy elkotelezodtunk es hosszu tavra terbvezunk egymassal.
Pasas a VISELKEDESEVEL jelzi, hogy nem (veled) akar elkotelezodni. Szavak szintjen van egy-egy gyenge vicc vagy erotlen megnyilvanulas, de ennyi. Ha akarna, cselekedne. Ilyen fajdalmasan egyszeru.
Beszelni persze lehet, elmondhatod, hogy benned van egy feszultseg, szorongas ezzel kapcsolatban, igyesigy erzed magad, de hogy ettol rohan az ekszerboltba gyurut venni? Es h rohan, akkor BELULROL jon-e ez az igeny? Utobbi kerdes az elobbiek fenyeben majdhogynem vicces, hiszen ha belulrol jovo igeny lenne, akkor magatol lepne.
miért, egy kapcsolatban, ahol együtt élnek, nincsen ilyen? ezt miért erősíti föl a házasság maga?
Szia, Én úgy gondolom, hogy egy őszinte, komoly kapcsolatban mindenről lehet beszélni. Azt pedig egy elég fontos kérdésnek érzem, hogy valakivel közösek-e a céljaink, elképzeléseink.
Nem mindennek,csak sok jódolognak.Pl. oda lesz a szabadságod,lesznek dolgok amiket "csinálni kell",stb...stb.....
Ha valaki úgy éli meg, hogy megkötötték a kezét és nem úgy, hogy végre megállapodhattam valaki mellett, akivel jobb élni, mint nem vele, akkor igen.
És ennyi, erről van szó. Azért az lenne az alap, hogy azzal, akivel leélni tervezzük az életünket őszinték vagyunk.
úgy érzed, hogy a házasság az elrontója mindennek? :) sok helyről hallottam már...
A jó kapcsolatot nem szabad házassággal elrontani.
igaz, lehet, hogy túlparázom :) mondjuk azt már kérdeztem, hogy el tudja-e képzelni, hogy a felesége vagyok. De az még nem jelenti azt, hogy akarja is
Lehet,hogy egyszerűen megmondom neki őszintén, hogy mit érzek: szeretném ha úgy beszélhetnék róla, mint a férjem és ha ő pedig a feleségemként mutathatna be bárkinek 
Nekünk papíron szeptemberben van a házassági évfordulónk, de júniusban szoktuk emlegetni, ugyanis akkor döntöttük el, hogy együtt fogjuk leélni az életünket. De, hogy pontosan melyik napon volt ez, arról fingom nincs. :)
Lehet, hogy őt baromira nem érdekli, hogy legyen papírotok a boldogságotokról, de, ha elmondod neki, hogy neked fontos, akkor feleségül vesz. Nem értem miért parázol ezen?
Tanulmányozd a hsz. 6-ot,minden benne van.
nem is tudom. Valahogy úgy gondoltam, hogy ez amolyan "tabutéma", hogy hagyni kell a férfiakat, hogy eljussanak ehhez a döntéshez, ami végül is csak rajtuk múlik, mert hát milyen már ha a nő kéri meg a férfi kezét vagy ha noszogatja, hogy mi lesz már? :) kényes témának érzem, mert ő egy rendkívül szabad ember, és valahol mélyen úgy érzem, hogy ezt ő némi szabadságvesztésnek fogná fel.
A párkapcsolatban az egyik legfontosabb dolog hogy beszélőviszonyban legyetek/maradjatok,a következő években majd kiderűl hogy hova/meddig jutottatok.Kettőn áll a vásár.Ez egy olyan dolog,amit nem lehet erőltetni.Mint minden másnak,ennek a helyzetnek is megvan az oka.Amit Te tehetsz,alkalmozkodj hozzá.Ha Ő is alkalmazkodik hozzád,akkor van remény,ha nem,akkor nem lesz házasság,vagy ha lesz,nem sok köszönet lesz benne.
Ez az én tapasztalatom,de lehet hogy ma másképen van,a mai fiatalok másképen élnek mint az én korosztályom,én pl. "csak" 44 élek házasságban.
Lehet, hogy ufó vagyok, de nem tudom elképzelni, hogy azzal az emberrel, akivel úgy érzem le tudnám élni az életem, ne tudnék bármiről beszélni.
Egyszerűen állj oda elé, mondd el neki, hogy lenne valami, ami már egy ideje foglalkoztat és szeretnél vele róla beszélni. Ennyi. Nem kell ajtóstól rontani a házba, egyszerűen kérdezd meg, hogy ő hogyan áll ehhez a kérdéshez, és mondd meg neki, hogy ez nem azt jelenti, hogy holnap már gyűrűt akarsz a kezeden látni.
már kérdeztem, puhatolóztam, de így nem mertem még megkérdezni :) gyerekről is sokat beszéltünk (nekem már van, és szinte sajátjaként szereti), és hát egyértelmű, hogy hosszú távra tervezünk egymással.
Valahogy nem sieti el a dolgot. Pedig olyan szép is az, mikor emberek a sokadik házassági évfordulójukat ünneplik :) mi meg már 30 fölött vagyunk
Erre így igen nehéz lenne válaszolni. :)
Te ismered a párod elvileg, neked kell tudni, hogy komolyan tervez-e veled stb. Ha még ilyesmikről csak viccelődés szintjén beszéltetek, akkor esetleg kérdezd meg, hogy neki mi a véleménye erről. Vannak olyan emberek, akiknek ez nem fontos, együtt élnek, családot alapítanak és kész. Olyan is van, aki egyenesen irtózik a hercehurcától (pl. én), sokfélék vagyunk.
Ha tényleg olyan szuper párjai vagytok egymásnak, akkor ezt a kérdést miért nem neki teszed fel?
hát az igaz, de mégis hogyan beszélhetnék úgy vele a témáról, hogy ne érezze sürgetésnek vagy kényszernek vagy bármi egyébnek, ami eltántoríthatja?
Szia,
Szerintem ami rajta múlik,azt csak ő tudja.