Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Összeköltözni- kiismerni?
Létrehozva: 2005. március 17. 01:22
Mostanaban divat hazassag elott osszekoltozni.....azt mondjak hogy ki kell ismerni egymast elobb......ezert.....Valahogy en nem hiszek ebben,-kevesebb lett a valoper a hazassag utan? Aligha....akkor meg mi celbol? Hiszen ez a ferfiak malmara hajtja a vizet....minek hazasodni ha igy kenyelmesen eleldegel egy no arnyekaban...mosnak, foznek takaritanak ra, sok esetben a no alazatosan surog forog korulottuk hogy megfeleljen az elvarasnak....van ennek ertelme? Nem szebb, igazibb a hazassag utan osszekoltozni, elvezni a kozos lakas oromet, az ujszeruseget, az eletkezdest a ceremonia utan? Eppen mama hallottam egy esetet / ezert is tettem fel a kerdest/ ahol azt mondta a ferfi hogy majd akkor hazasodnak ha a no terhes lesz.....mar 3 gyerek van.....eskuvo szoba se johet, a ferfinek igy kenyelmesebb, kileng,- hiszen akkor lep le mikor akar, ezzel szepen sakkba is tartja a not..... Szerintem ostobasag osszekoltozni mert a valoperi statisztika egyaltalan nem javult, sot!!!!! Nem igaz hogy lakva ismerni ki egymast.....nagyon jol ki lehet ismerni egyuttjarassal is valakit ha valaki kepes kritikus szemmel nezni a masikat......Es az osszekoltozessel az a veszely is no hogy nagyon sok no nem tud ferjhezmenni....a ferfiak hosszu evekig "gondolkodnak" mielott lepnek, vagy mire kijelentik hogy meggondoltak, megse nosulnek....a nok igy egyik kapcsolatbol a masikba vandorolnak, hazassag, gyerekvallalas tolodik, vagy vegleg kifutnak az idobol.....a ferfiak meg szepen elik a vilagukat, szep szoval raeroltettek a nokre az "elobb kiismerni akarlak" velemenyt, mostmar sokan ok is azt szajkozzak, csak akkor dobbennek ra hogy mit takar amikor keso.......Mi a velemenyetek errol?
Nagyon egyet értek tiptip-pel, és nem tartom hülyeségnek az összeköltözést. Még az egyetem első évét tapostam, és távkapcsolatban éltünk az akkori párommal. Nagyon jók voltak az együtt töltött hétvégék, de igazán akkor tudtam meg róla, hogy egy önző pöcs, amikor összeköltöztünk. Erre jó az összeköltözés. Aki távkapcsolatban él/élt annak meg kifejezetten ajánlom!! Így derült fény arra is, hogy a kocsijára havonta 80ezret költ, tartozásai vannak és az is, hogy bőszen hódol a női nemnek. Bele sem merek gondolni, hogy mi lett volna, ha ezzel a majommal összeházasodom. Rémes véget ért volna rövid időn belül. Pedig: 3éve ismertük egymást!
Szerencsére múlt idő.
Ez a téma nagyon el lett feledve. Nekem ez pont aktuális.
Én 10hónap után költöztem össze a párommal. Szeretjük egymást és ezért döntöttünk úgy hogy közös Életet kezdünk. Ő akart már most eskűvőt, de én még nem szeretnék. Én meg szeretném ismerni, hogy milyen vele. Volt, hogy együtt töltöttük a hétvégéket, de az nem olyan, mint ha minden nap együtt vagy vele. Bár mivel mindketten máskép dolgozunk igy ritkán találkozunk hétköznap, de a hétvégék csak kettőnké. 1hónapja lakunk együtt, és mondhatom, hogy nem mássabb, mint ahogy megismertem. Sőt jobb, ahogy azt elképzeltem és ahogy leirta magát, hogy vele nem könnyű együtt Élni. Van hogy felsöpör, felmos, elmosogat maga után, és porszívozik. És szeretem is, de még nem tam elképzelni, hogy én mint feleség. Bár már nagyon puhit és talán lassan a derekam is beadom:)
Másodszor, ennek a nőnek magának kell akarnia talpra állni. Senki nem állíthatja talpra, csak saját maga, se Te, se én, sem a harmadik vagy a huszadik. Ez mind így is van, hogy ő a világ legszerencsétlenebbje, akit a világon a legjobban átvertek, stb. De akkor is VALAKI, többek között a gyerekei anyja, azon kívül nő, csak az önbizalma most a béka feneke alatt van. . . A saját magát csapta be kicsit szerintem durva megfogalmazás, inkább hinni akart az álmaiban, a pasiban, aki nem érdemelte meg soha.
És igenis talpra tud állni, mert mindent csak akarni kell, és ha akarja az ember, akkor küzd érte. Csak el kéne indulnia ezen az úton a lehető legkevesebb pofonnal. . .
Mostmár így elmondhatom, hogy együtt járásunk alatt minden olyan tulajdonságára, jellemvonására fény derült, amik fontosak.
Sokszor belegondoltam, hogy milyen rossz lehet azzal a tudattal összeköltözni, hogy "kipróbál" valaki, mint valami cipőt. És ha nem felelek meg max kidob. És vica versa.
Sajnálom azokat a barátnőimet, akik együtt élnek a hapsijukkal hosszú éveket, de köztudott, hogy sosem fognak házasodni, max ha becsúszik a gyerek és akkor is kényszerből. Ha igazán szeretik egymást (és itt az igazán van a hangsúly), akkor nem kell hosszú éveket, esetleg évtizedeket gonoldkodni, hogy megfelelő-e. Ha így van, az már régen rossz.
Szóval, egyetértek. :-)
(vasárnap? nna az nincs! ill van! bátyusékkal, meg nyitott szobaajtóval!)
Tessék időt szakítani beszélgetni. Van vasárnap is a világon. Az egyik szülőtől a másikig a kocsiban, vagy a buszon, vagy épp a kettő között egy cukrászdában egy nnnnyammmi fagyikehely mellett. . . Szóval csak úgy kell tervezni, hogy hiányzott már a beszélgetés, és rajta. . . Így szoktam megenni három fagyikelyhet a kedvenc cukrászdánkban. . .
a másik amiért nem szeretném szedni az az, hogy egyszerüen nem vagyok képes egy gyogyszert folyamatosan szedni. . . elfelejtem. :) v ha eszembe jut, akkor most éppen csinálok valamit, m jad később. . . és megint elfelejtem. igy meg nem lenne sok értelme! :)
Fekszem a röhögéstől, bevillant a kicsi párom Arnold Schwarzeneggerként a Juniorban, ahogy terhességi tüneteket produkál, meg nő a pocija. Bár ezt a részét nem cserélném el senkivel. . .
Ha mindenki abból indulna ki, hogy úgyis szakítunk, nemhogy esküvők nem lennének, de még párok sem. . .
Eljegyzés-eljegyzés. . . hm. . . . hm. . . ugyanolyan mint a házasság, pillanatok alatt fel lehet bontani. És én úgy veszem észre, hogy már sikk eljegyzés után szakítani, elhagyott menyasszonynak lenni.
Az én párom lenne a világ legboldogabb embere, ha összejönne a babánk. De még sajnos várnunk kell rá. . .