Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Női karrier - létezik??
Létrehozva: 2005. Április 8. 19:59
A kérdés feltevésére az ösztökélt, hogy mostanában úton-útfélen visszaköszönnek olyam történetek, amikben általam is ismert csinos fiatal nők igen magas pozícióba jutottak. Hogy hogyan, majd elmesélem, akit érdekel.
De ami sokkal jobban érdekel, az az, hogy szerintetek ma képes-e önerőböl, csak a tanultsága, szakmai képességei alapján egy fiatal nő karriert csinálni?
Várom a történeteket, véleményeket.
De ami sokkal jobban érdekel, az az, hogy szerintetek ma képes-e önerőböl, csak a tanultsága, szakmai képességei alapján egy fiatal nő karriert csinálni?
Várom a történeteket, véleményeket.
Egy dolog azonban kárát látta a család, párkapcsolat. . . . . . . . .
van akinek egyszerre megy mind a kettő.
Persze az is kérdés, hogy kinek mi a karrier. Mert én közgazdász vagyok, és jelenleg ebben is keresek munkát, de tervezek még egy nagy irányváltást a következő öt évben, és számomra nem annyira a ranglétrán felfelé lépkedés, hanem minél több terület megismerése, önmagam fejlesztése a karrier, ezt oldalirányú karriernek hívják. És a családom is karrier. :-)
A történetem röviden: külker főiskola, két nyelvvizsga, elhelyezkedtem Székesfehérváron egy autóipari beszállító multicégnél gyakornokként, ismeretség nélkül. Gyakorlat után felvettek, fél évvel később asszisztensből analyst lettem, majd elmentem babázni. Eltelt két és fél év, közben egyetemre járok, közgáz kiegészítőre és itthon fordítottam, hogy ne felejtsem el a nyelvet. Kisgyerekes anyaként tartottam az álláskereséstől, de eddig csak jó tapasztalataim vannak, és nem akarom elkiabálni, de talán-talán meglesz a nagyon jó állás is hamarosan. :-)
A kérdés összetett. Jókor mondom, amikor már kész a karrierem, s nem érdekel tovább. Persze, előbb meg kellett csinálnom. A fiam látta kárát - ma már bevallom. Nem vagyok büszke rá. Évekbe tellett, amíg helyrehoztam, amit elrontottam nála.
Ha valaki teljes odaadással, tudása legjavát adja, ismereteit folyton gyarapítja, miért ne érhetne el karriert?
Ismerek sok nőt (férfit is), akiket nagyon tisztelek a tudásukért, hogy bármit kérdezhetek tőlük, "csipőből" válaszolnak, elismertek a szakmájukban.
Persze, hogy ezt elérjék, nagyon fontos a kiegyensúlyozott, nyugodt családi háttér.
Tisztelet V. Kulcsár Ildikónak, mázlija volt. Az embereket érdekelte, amit ír - de sokáig elsősorban anyának kellett lennie és utána újságírónak. Ha azt állítja, hogy a kettő együtt szuperül ment: nem igaz. De nem is mondja. Azt hiszem. .
Viszont kell hozzá a tehetségen, és szorgalmon túl természetesen kitartás, szerencse, jó idöben a jó helyen lenni, és ami szerintem a legfontosabb, egy bázis háttér, a család!
Ez lehet a szülö, de ugyanakkor akár egy férj is!