Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Miert jo szeretonek lenni
Torolt_felhasznalo_553570
Létrehozva: 2005. augusztus 9. 17:30
Sziasztok! En azert inditottam ezt a temat, mert nem tudom elkepzelni, hogy a mi a jo sok nonek a szeretoi statuszban. Hogy miert vallalja ezt a megalazo szerepet egy olyan ferfitol aki hazudik a felesegenek, a szeretojenek es meg magank is, pedig 3-an lenni egy kapcsolatban az bizony akarhonnan is nezzuk eggyel tobb a kelletenel..:o(
Még annak idején szegény Albert Györgyi. jól meg is szívta a pasival.
Sziasztok! Lányok ki vette el a Jakupcsek férjét? Irjátok meg légyszi.
A szerelemgyerekről annyit hogy jomagam megtartottam volna,még ha egyedül kéne nevelnem is.De az egészségem nem engedte.....Senki nem tudja mikor lesz belőle szerető,vagy épp megcsalt feleség.Ne ítéljétek el egymást.
Sziasztok.Mama Gésa,hódolatom.
Gyors önéletrajz,horvát anyanyelvű, németül perfektül beszélő,varrónő,érettségi,felszolgáló és most szociálpedagógus hallgató vagyok egy egyetemen.elvált, volt férjét legjobb barátnak takinő,exanyós segítségével túlélő,három éves kislány anyukája vagyok.szőke,kék szemű,169 magas,52kg,szóval,csinos és jó kinézetű.saját lakással és autóval rendelkezem,mindezt az ausztriai (pincér)munkámából létrehozva.30éves vagyok.persze megnehezítik, de segítik is a dolgomat a szülők,tesók,volt férj,anyos...nagy dolog a kompromisszum,ha az ember élni tud vele.
23 évesen egy okos, 48 éves ember barátnője voltam,másfél évig.aki mindennél jobban szeretett.mellette,lettem "csiszolatlan gyémántból,drágakő"a menekülési útvonal a, a korkülömbségtől, egy rossz házasság lett,ami végül, tök jó barátsággá fajult.minden családtag segít,bár a magánéletemnek annyi(már 18 évesen önellátó voltam,csak akkor futottam haza,ha tényleg égett a házam:-))de most ég..
Volt egy lakáshirdetés, mind a ketten a gyermekünkel érkeztünk...most,ha elhagyom,segítek is meg nem is.két hónap,olyan,amiről az ember nem beszél,mert fél kiejteni,hogy olyan embert,szeret aki már másé,bárhogyan is.mert ő már választott.és ugye, nős ember nem férfi,hanem valakinek a férje. nem is az a legfontosabb, hanem egy két éves kicsi tündérke Apukája.sokat írhatnék a körülményekről, de csak annyit tudok, hogy én nem vehetem el egy ilyen kicsi gyermek Apukáját.de a hiánya, összetöri a lelkemet,pedig,már olyan sokat kibírtam,most mégis nyomorult vagyok,mert nélküle nem akarok tovább élni és ő se nélkülem.szenvedünk.én segítsek?neki,hogy lelépek,és megszakad a szívünk.a feleség,a gyermekkel zsarol.Ő pedig, egy imádott Apuka.és aki a legjobban szenvedne,az a kicsi lábnyom lenne,akiért érdemes megszületni,ha addig nem is tudtuk, hogy miért vagyunk a világon.
senki sem segíthet..de vélemények fontosak,mert az ember könnyebben dönt.várom.
köszönöm,hogy írhattam.
egy cicafíú cicalánya
– Voltam már szerető, és voltam feleség is. Ha az első pokolian rossz, szenvedésekkel teli, megalázó volt, akkor a második – ugyanolyan. Szeretőként egy idő után rá kellett döbbennem, hogy ennyi volt, ennyi maradna a kapcsolat, ha folytatnánk, hogy soha nem lesz ebből házasság. Aztán mégis lett. Feleségként arra kellett rádöbbennem, hogy másik nő lépett a helyembe, ő lett a férjem szeretője, és ha más formában is, de ugyanolyan becsapott, megalázott ember maradtam. Persze, fel lehet tenni a kérdést, hogy ha ez is rossz, meg az is rossz, akkor miért megy bele önként, saját akaratából az ember? Azt hiszem, azért, mert a pillanatnyi jóhoz, hogy együtt lehetek azzal az emberrel, akit szeretek, hozzászegődik a remény, hogy hátha igaz, hogy én lehetek az igazi az életében. Aztán szép lassan elillan a pillanatnyi jó is, a remény is. Marad egy valamennyire működő, átmeneti együttélési forma. Szokták mondani, a szeretőnek könnyű, mert ő csak a jó oldalát kapja a kapcsolatnak. Akár a vasárnapi szülő, aki állatkertbe és cukrászdába viszi a pár órára megkapott gyereket, és nem kell a mindennapi gondokból részt vállalnia. A szeretőhöz jókedvűen, ápoltan állít be a férfi, ajándékot hoz, szeretkezni akar. Nem kell neki szaros gatyát mosni, szembe cseppenteni, főzni – és itt a hazugság! Ha valakit szeretek, akkor őt magát akarom gondjaival, problémáival együtt! Nem csupán lefeküdni vele, hanem csöppenteni és szaros gatyát is mosni. Nem csak folyton várni a telefonjára, mert én nem hívhatom, magányosan ülni ünnepnapokon, mert akkor éppen példás családapát alakít otthon, titkos helyeken találkozni, nehogy kiderüljön a kapcsolat, egyáltalán abban a tudatban élni, hogy akit szeretek, és aki állítólag szintén szeret, az nem vállal, nem vállalhat engem. Jó képet vágni a folytonos hazugságokhoz, hogy na, majd ezután, na majd azután. Az együttléteket is egyre inkább megmérgezi a kölcsönös szemrehányás, mindketten úgy érzik, hogy a másiknak könnyű. Az egyiknek ott a család, sínen van az élete, mindig van kihez hazamenni. A másiknak könnyű, mert egyedül van, független, mert nem kell kockáztatni, mert nem örök hazugság, lelkiismeret-furdalás az élete. És tart ez mindaddig, amíg aztán a rosszkedv fel nem őrli a kapcsolatot, vagy házasság lesz belőle. És a férfi miért is tagadná meg önmagát, jellemét, mohóságát, vadászösztönét? Gyorsan talál magának egy magányos lányt, akinek elmondja mindazokat a panaszokat a meg nem értő feleségről, a megtalált igaz szerelemről, amelyeket addig éveken át én hallgattam…
Ez Albert Gyorgy vallomasa. Azt hiszem mindent elmond.
Azért szerintem nem csak rá kell haragudnod, hanem magadra is. Nős férfival kezdtél, ez benn volt a pakliban, mégha nem is akartad tudomásul venni. Hidd el, ha a felesége esett volna újra teherbe, nem hagyja el. Másrészt honnan tudod, hogy te is nem csak annyit (semmit) jelentenél neki évek múltával, mint a felesége, akinek mellesleg "elfogadta" és nem elvetette a gyerekét....
mennyi idős voltál akkor? nem gondolkodtál rajta hogy megtartod ?(nem akarok sebeket feltépni)
hiszen szerelemgyerek (lett volna), ahogy mondtad
Szia
!
Már megint ez a "valamit nem kap meg az ember". Hát persze, hogy valamit nem kap meg, mert nem lehet mindent megkapni, nem lehet mindent megadni, és lám vannak olyan pasasok is, mint akinek anno te voltál a szeretője, aki belerondított az életedbe, pedig te tudtad volna szeretni.
Nos, most képzeld el, hogyha egy feleséget csal meg egy ilyen ember, egy olyan feleséget, aki éppannyira tudta volna szeretni, mint te, de mégis átveri, fájdalmat okoz neki (közben pedig már ott van/nak a közös gyerkőc/ök....
Ezekre a felelőtlen pasi-viselkedésekre nem mentség szerintem a "valamit nem kap meg". Mert nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy egy ember mások életével, érzéseivel játszadozik, és nem hajlandó vállalni a következményeket.
Senkinek nincs a homlokára írva, hogy egy szemétláda, hogy csak szórakozni akar, de az már erőteljesen kellene, hogy jelentsen valamit, hogy nem vált el, családja van. Mert igen csekélyszámú eset történik úgy, hogy a csaló az áldozat vagy ő is. Általában ezek a csalók gyengusok, felelőtlenek, és azonnal átmennek közönyösbe, ha komolyra fordulnak a dolgok.
Nem muszáj csalni mellesleg...
Két babahoroszkóp is lányt jósolt, s egyszer azt álmodtam, egy tengerben úszom, s a babámat keresem, aki lány volt!!! Babona? Lehet, de jól esik hinni benne!
utolsó alja! ilyenkor igenis menjen haza, mondja el az asszonynak, gyereket csináltam másnak, azt a gyereket is vállalom, felnevelem és tartsa a hátát!
szeretőnek lenni POKOL, ha szerelmesek vagytok egymásba.
és igen, az ANYAGIAK, a gyerekek, az apósék és annyi meg annyi nehézség van egy olyan kapcsolatban, ahol a férj ki szeretne lépni, de nem olyan egyszerű, meghogy senki se sérüljön meg (talán úgy nem is lehet), szal magában a lopott órák, hétvégék a legcsodálatosabbak és valljuk be izgalmas és romatikus úgy elbújni a világ elől, hogy mindent a hátunk mögött hagyunk, minden problémát és csak ketten vagyunk és eggyé olvadunk...
hmmmmm...
Nem , olyan férfit látni sírni , akit több éven keresztül csak egyszer láttál az apja temetésén . Elgondolkoztató dolog hogy valojában kit is szeret, akar-e még veled tovább élni. Nem félek a válástól, ezt tudja ő is. Azt is , hogy bármikor lenne új partnerem talán ő jobban tisztába van vele mint én.De minek az új az is ugyan ugy megcsalhat tudod itt az idő dolgozik, már jól tudom mi a figyelmeztető jel arra hogy más ágyába bujt.Azt már mégegyszer nem tudja kijátszani.Tehát én v-ok elönybe.De esélyt illik adni ,föleg ha szereti is az ember a másikat.
Köszönöm soraidat. Nekem még az volt a szerncsém, hogy ki tudtam szállni. Bár fájdalmas ár volt érte, de van egy barátnőm, aki már 6 éve szerető. S neki mégcsak nem is igérgettek. Próbált kiszállni, de a srác visszakönyörögte magát, ő meg addigra túlságosan belehabarodott a srácba, hogy nemet tudjon mondani. Az a baj, hogy sokszor kihasználják ha valaki sebezhető, s van aki évtizedeken át él kettős életet. Az én exemnek csak annyit mondok mostanában ha ezt felhozza: Boldog, kiegyensúlyozott vagyok (s ez igaz is, mert nem kell titkolóznunk) s ha te a családodat, s a pénzt választottad (merthát 40évesen hogyan kezdje előlről, miközben mondhatni nagyon jómodú, ami az ő vagyona!!!) akkor éljél aszernit. Volt lehetőséged, nem éltél vele. Nem akartad hogy egy kisgyerek újra bearanyozza a napodat!
Nem mondom hogy a mai napig nem fáj, mert mindig bennem van: nem voltam túl jó neki!!! S ekkor a barátnőm csak annyit mond: Ő nem érdemelt meg téged!!!
....és azt hiszem, igaza van!
Azért jó ám, hogy még valami sérült nálad, pl. az, hogy ennyire naív tudtál maradni!
Bocs! Ez nem sértés akart lenni. De Te is megeszed azt a szöveget, amit a férfiak ezer éve mondanak, a botlásaikról!
Igen,de van több formája , a matek független az írástól. Az agy azon része sérül mej az írást írányitja.Ez természetesen elöfordul halmozottan. Az ilyen emberek igen is ismerik anyanyelvüket meg is tanulják a szablyjokat ,de nem tudják alkalmazni.
Nem kellemes de ez van, tudod rájöttek létezik részképesség zavar,de vannak az ilyen emberek között feltalálok stb. ezt ne felejtsétek . Lehet ettől függetlenül van annyi eszem mint nektek.Járjatok utána mi a részképeség zavár, miellőt ezen is csamcsognátok , rengeteg embert megsérthettek ugyan is vele.
.
Basszus!
Mindenre állandóan nem lehet figyelni! Meg van aki nem is nyílik meg!
Azrét a nőknek sokkal több dolguk, gondjuk van, mint a férfiaknak, mert a munka, gyerekek mellett még nekik kell bíztosítani is az otthon melegét is! Mert ha egy pillanatra nem figyel oda az ember, akkor azonnal belehet valakinek mászni egy házasságba? Mert a férjek akkor azonnal máshol keresnek szexuális figaszt, egy kis nyamnyamot az életük szebbé tételéhez? Nemhogy azon törnék a fejüket, hogy otthon tegyenek többet ahhoz, hgoy jobb legen és necsak a feleség!
Sajnálom ami Veled történt, remélem sokan olvassák akik hasonló cipőben járnak, mint Te!
Tudod, mi a tanulság? A szeretőket soha nem szeretik annyira, hogy egészen kelljenek. Mert akinek valóban kell, nem érdekli sem feleség, gyerek, vagyon. A szeretőktől félnek a férfiak, hogy majd őket is megcsalják, mert akkor amikor nem lett volna szabad akkor is mertek szeretni, mert nem tisztelték azt a másik nőt, akit bár nem ismertek, de csupán női szolidalitásból illett volna nemmet mondani. Csak egy csöppet, egy pillanatra kellett volna a helyükbe képzelni magukat, talán nem mentek volna bele egy ilyen játékba.
Remélem azért egyszer lesz egy babád.......
Sziasztok! Tudjátok, ítélkezni nagyon könnyű. Könnyű azt mondani, hogy:"na ezt azért mégse kellenne, vagy kellett volna"!Az igaz dolgok mögé csak két ember lát, érez. Én is voltam szerető. Négy évig. A szeretői státusz? Anno, 25 évesen, túl 2 komoly csalódáson, idegösszeroppanáson, nekem csak az volt a fontos, hogy igenis, kelljek valakinek. Hogy bebizonyítsam, nem vagyok olyan rossz, csúnya, buta. Én akartam csapni a férfiakra, arcukbanevetni, eldobni őket, mint ahogy velem tették. Az a kapcsolat is kalandnak indúlt. Ő messze tőlem, 500km-re. Mégis ő tette meg a második lépést, jött el hozzám. Aztán havonta 1-2 hétvége együtt, nyáron balatoni nyaralás. Mindennapi telefon, tömérdek sms, ajándékok. Tudom, éreztem, ő is szeretett engem. Csakhát ott volt anyuci, s a tizenéves fia...na meg azok a piszkos anyagiak. De én vakon szerettem, hittem hogy egyszer én kellek neki, amit ő is sugallt. Beszéltünk a gyerekről, hogy ő is boldog lenne. Aztán 3év múlva terhes lettem. A válasza:"Tedd amit jónak látsz".Mintha csak egy ruháról lett volna szó, vagy egy banki befektetésről. Úgy tett, mintha semmi sem történne, történt volna. Egyedűl maradtam. Ő 500km-re, én itt egyedül...vajon milyen élet várt volna rám, a babára? Megtettem, ami fáj a mai napig is. De ez volt a legjobb. Akkor értettem csak meg, hogy az én Életem, túl gyáva volt minket felvállalni. Annyi esze nem volt 38évesen, hogy ne csábítson el egy sebezhető lányt. De ő jött. A dolog után, már semmi sem lett olyan mint azelőtt. Bennem a fájdalom, benne a közönyösség. Utánna még 3-szor találkoztam vele pár órára, éppen felénk dolgozott. Már nem volt hétvége, már nem volt részemről őrjítő vágy,csak a fájdalom, a megvetés. Sokszor a telefonjára sem válaszoltam. Már nem akartam hogy tudjon az életemről, megölte bennem a jövőnket. Már nem akartam őt, már nem hittem neki. Hónapok teltek el, mire ő bevallotta mennyire hiányzom neki, csak látni szeretne, nem kell hogy hozzámérjen. Egyazon országos cégnél dolgozunk. A munkakapcsolat miatt muszáj beszélnünk. De már nem tudom megosztani vele a titkaimat. Én végülis férjhez mentem, a férjemért hálát adok. Nem érzem azt a vágyat mint a másiknál, de tudom, már nem tudnék a férjem nélkül élni. Nincs gyerekünk, de remélem egyszer még újra megadja nekünk a sors és nem bűntet elhibázott lépésemért. Ma már nem érdekel ha hiányzom neki, nem érdekel ha látni akar. Csak az fáj, hogy abból az őrjítő nagy szerelemből ekkora gyűlölet lett. Mellette megtanultam mi az önzetlen odaadás, amikor adni jobban szeretünk mint kapni. S mellette megtanultam, milyen az igazi szerelem.Pedig őt a sírig szeretni tudtam volta...Senki sem szeretőnek készűl, hanem az egyetlennek, s öröknek! S valamit nem kap meg igazán az ember, ha félrekacsint. Akkor pedig hárman hibáznak! Én ezért voltam szerető.......